Profil Galéria Kapcsolatok Vendégkönyv Blog

Egyensúly(talanság)
9 | 242 Hívások | 13.05.2018, 21:51

Én öt éve özvegy vagyok. Felnőtt családos gyerekeim nem érzik úgy, hogy befurakodott közénk, s tán örülnek is, hogy özvegy édesanyjuk "lelke" nem okoz nekik gondot. Élem a saját önálló életem egy új társsal. Nem lógok a nyakukon, de ha kell, ott vagyok. A ritka vis major eseteket kivéve, mindig előre egyeztetve, megbeszélve. Olykor ő is jön velem. Megjavítja a fiamék fűnyíróját, együtt rakja össze a lányommal az új Ikea szekrényt. Majd felpattintanak egy sört. Az unokák lelkesen futnak elé. "Szia Gáboj! Jössz jepüjőst játszani? Hoztál kekszet? Segíthetek csavajozni? "

Ő tíz éve elvált. Nem miattam. S nem a volt feleség adta be a keresetet. Az előző hétéves kapcsolata azért ért véget, mert a második asszonynak mindenekfelett a gyerekei, unokái határozták meg az életét. Szolgálta őket ugrásra készen, s G. mindig csak utánuk következhetett. Míg ő mindent feladott a kapcsolatért. Ebből lett elege. De nem ment vissza az elsőhöz, ahogy ő fogalmaz, a "kalickába". Ugyanakkor soha rosszat nem mond gyermekei anyjáról. S ezért nagyon tisztelem. Újra keresni kezdett, s így találkoztunk.

Az első asszony máig reménykedik a visszatérésében, mert nagyon magányos. A lelkiismereti nyomást hívja segítségül, s akaratlanul is próbálja felhasználni ehhez a közös felnőtt gyerekeket. Akik mindnyájan ismernek, szimpatizálnak is velem, de az édesanyjukat sem akarják megbántani. Mert megbántódik, s ezzel nehézzé teszi a volt férj önálló kapcsolattartását a közös gyerekekkel. Amit én erőteljesen szorgalmazok, mivel vannak begyógyítandó sebek. De ez csak a volt asszonyon keresztül, az ő tudtával és felügyeletével történhet. Amikor együtt a család.

Egy konkrét példa. Anyáknapi ünnepség a közös unokának a templomban, ahova a nagymama értelemszerűen hivatalos. De nem megy, csak ha a volt férj is vele tart. Mert megzavarná az unokát, ha nem együtt látná papókát és mamókát. Miközben az unoka korosodó apja, a vő, harmadik házasságát tapossa, így a kislány patchwork családban él. Papóka nemet mond. Majd utolsó pillanatban mégis elmegy. Mamóka már nem ér oda időben. A hibás természetesen papóka.

Megértem a volt asszonyt, hisz őt hagyták el. Anno sírva írta alá a válóperes papírokat. S ha elromlik a csap, ha meg kell erősíteni a polcot, akkor mindig őt hívja. G. pedig mindig megy. Viszi a lelkiismeretfurdalás és a segíteni akarás. Nem neheztelek érte. Ilyenkor hallgatja szótlanul a kitartóan ismételt mondatokat: "Nem vagy jó helyen, neked itt van az otthonod." Ő dolga végeztével sietve hazajön hozzám. De harminc évet nem lehet nyomtalanul kitörölni. Nem könnyű helyzet. Mégis el kell fogadni mindnyájunknak.

Miközben az oldalágiak (G. három jókedélyű testvére és "tartozékaik", meg egy bolondos kedves nagynéni) családtagként szeretnek. Imádom őket. Számos családi és szabadidős programunk volt már velük, ahová a régi asszonyt már nem hívják. Akkor sem, ha a közös gyerekek ott vannak, mert az unokatestvérekkel tartják a kapcsolatot.  Akikkel így tudok találkozni, ismerkedni. Akik azért elfogadták a meghívásunkat, amikor elkészül a közös otthonunk. Helyesek, kedvesek, de mégis távolságtartóak. Megértem, ha zavarja őket, hogy mentegetőzni kell ezért. Én is fiatal felnőtt koromban lettem elvált szülők "gyermeke". S a szüleimnél is csak az egyik fél akart válni, történetesen az anyám. Nagyon jól emlékszem a keserű emberi játszmákra.

C'est la vie. Olykor kegyetlen. Ugyanakkor érzek egyfajta asszonyi szolidaritást is. Átérzem a volt asszony szomorúságát, a minden apró szalmaszálba kapaszkodás keserűségét. S tudom, hogy amíg nem engedi el őt, addig boldogtalan lesz. S minél inkább kapaszkodik, annál inkább ... Vagy mégsem? Türelem rózsát terem?

Lehet-e maradéktalanul boldog az ember, tudva mögötte egy másik ember boldogtalanságát? A felnőtt gyerekek zavarodottságát? Hatvanas éveire mindenkinek van egy regényre való előélete. Azt vállalni kell a másikkal együtt. Mégis azt mondom, hogy özvegyként talán egyszerűbb egy új kapcsolat építése. Mert ott a másik elvesztése visszavonhatalan, lezárt ügy. Míg egy fájdalmas válás után rendszeresen feltépődhet a seb, kísért a múlt, megjelenik a lelkiismeret. A volt házastárs fizikailag is ott van, s ez hat a jelenre. Mint egy műtéti heg, amely időjárásváltozáskor sajogni kezd.

 

Kategória: Allgemein | 6 Hozzászólás(ok)

Írjon egy hozzászólást

Hiba