Profil Galéria Kapcsolatok Vendégkönyv Blog

Hű, de meleg van!
6 | 111 Hívások | 08.08.2018, 15:56

Hű, de meleg van! De a helyzet is az.

A szoba hűvösében olvasgatok, netezek, hűtött őszibarackot és édes szőlőt szemezgetek. Készülök, hogy valami magaslatról éjjelente megnézzem az augusztusi csillaghullást, mert ilyentájt keresztezzük a Perseida-raj útját. Mások vízparton hűsölnek, nyaralnak, relaxálnak. Régen ezt úgy hívták, hogy uborkaszezon. S akkor rákattintok az alábbi netes újságcikkre. S visszazökkenek a valóságba.

https://tldr.444.hu/2018/08/08/tulvagyunk-mar-azon-hogy-ezt-finoman-csak-globalis-felmelegedesnek-hivjuk

Én elhiszem, hogy ez nem csak a "környezetvédők" üres fenyegetése. A globális problémák szakmai fórumának, a Római Klubnak az 1973-as jövendölései a növekedés határairól napjainkra szinte mind megvalósultak vagy nagyon afelé tartanak. Al Gore, a nem túl eszes Bush-sal szemben alulmaradt elnökjelölt komoly elkötelezettje a környezetvédelemnek. Fontos és nagy figyelmet kapott könyve A kellemetlen igazság és a többi hasonló írása a felelős politikus figyelmeztetése, tenniakarásának bizonyítéka. De a hatalom nem nála van.

Mi lehet az oka, hogy Földünk mai gazdasági és politikai vezetői nem hallják meg a szakemberek vészjelzéseit? Hisz ők is ennek az ökoszisztémának a lakói, részesei. Úgy tűnik, hogy pillanatnyi lokális érdekek, korábbi rossz beidegződések írják felül az egyre nyilvánvalóbb globális tendenciákat. Felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi, az állandó növekedésen alapuló gazdasági szisztéma és a jelenlegi politikai rendszerek alkalmasak-e egy ilyen átfogó probléma kezelésére. Az a gyanúm, hogy nem.

Olyanok lennénk, mint a rossz gyerek, aki csak a pofonokból ért? Feltétlenül meg kell várnunk az apokalipszist? Öt unokámnak szeretnék boldog jövőt. De lehet, hogy már mi is érintettek leszünk. Nevessetek csak ki! Hiába tartom magam optimista alkatnak, látom gyülekezni a fellegeket. Mérnökként, az energiaiparban eltöltött évek alatt volt alkalmam belelátni az egyik fő tényező, a széndioxid kibocsátás problematikájába. Szerintem itt már történnek ígéretes lépések, műszaki fejlesztések. Csak nem túl későn-e? Közgazdászként a gazdasági vonatkozásokat is érteni vélem. Itt viszont gyilkos a verseny, nagyon erős lobbicsoportok feszülnek egymásnak. Az ezt leképező politikát pedig ne is említsük!

Ahogy a Föld lakossága exponenciális görbe szerint növekszik, lehet, hogy a föltoluló változások is gyorsabbak lesznek, mint ahogy azt ma sokan reméljük. Közel lehet az a pont, amikor elindul a dominó effektus. Az ember - főleg az utolsó száz évben - tevékenységével minden eddiginél nagyobb kihalási hullámot indított el az élővilágban. Mint egy vírus, úgy pusztítjuk az anyaszervezetet. S most nincs a láthatáron Noé bárkája!  Az egyensúlyt a földanya így vagy úgy, de vissza fogja állítani. Csak lehet, hogy mi ebbe belepusztulunk. Mint egykor a dinoszauruszok. A természet pedig fellélégezhet. Nélkülünk.

Tudom, ennek a cikknek a tartalma nem társkereső oldalra való. Tudom, hogy a nyár a pihenés, a feltöltődés időszaka. De ha újra visszatérünk a régi kerékvágásba, talán érdemes elgondolkozni nem csak a saját egyéni életünk jövőjéről, de arról is, hogy mit hagyunk örökül gyerekeinknek és unokáinknak. Ha mást nem, úgy a példamutatáson keresztül a felelős gondolkodást, tenniakarást, a veszély felismerésének és elhárításának képességét. A közös cselekvés gondolatát.

 

Népességrobbanás és népvándorlás

Sokkoló grafikon a Föld lakosságának növekedési trendjéről (Al Gore könyvéből ollózva):

Krisztus születése táján kb. 300 millió ember élhetett a Földön, amely ezer év alatt csak kb. 500 millióra növekedett. 1830-ban, az ipari forradalom meglódulásakor lehettünk 1 milliárdan. A görbe innen igen meredeken szalad fölfelé. A két világháború közti nagy gazdasági válságig már csak 100 év kellett a megduplázódáshoz. A második világháború nagy emberveszteségei meg sem látszanak, mert ekkor már az ún. harmadik világ (Kína, India, Dél-Amerika) határozta meg a növekedést. S azóta Afrika is belépett a sorba, ahol most zajlik a népességrobbanás. 2030-ban már 8 milliárd földlakó szeretne rendszeresen jót enni, tiszta vizet inni, kényelmes lakásokban élni, autót vezetni. (Ma ez max. minden tizedik embernek adatik meg, s minden problémánk ellenére Magyarország lakóinak nagy része is ebbe a szerencsésebb csoportba tartozik.)

Óriási az aránytalanság a javak elosztásában. Az erőforrások pedig szemmel láthatóan végesek. De az informatikai forradalom és a szabad információ áramlás az igényt megteremtette, s elindult az újkori népvándorlás. Országokon belül és országhatárokon át. A népességrobbanás és a vele szorosan összefüggő természetkárosítás pedig felgyorsította a termőföldek erózióját, kiszáradását, ami újabb vándorlást indít a gazdagabb régiók felé.

A huszadik század sem volt piskóta a két nagy háborújával. Azok is az erőforrások birtoklásáért robbantak ki, amit akkor a gyarmatok és a nyersanyagaik jelentettek. A volt gyarmatok lakói pedig látva kizsákmányolóik gazdagságát és a saját elsorvadó termőföldjeiket, pénzügyileg újragyarmatosított gyenge helyi gazdaságaikat, bagóért megvásárolt nyersanyagaikat és munkaerejüket, a sokszor kívülről generált helyi háborúk okozta pusztításokat, tömegesen megindultak, hogy részesei legyenek az elrabolt kincseikből fakadó jólétnek. Vagy csak egyszerűen, hogy túléljenek. A meghódítottak így demográfiai előnyükből fakadóan felfalhatják dekadens, öregedő társadalmú egykori és mai hódítóikat.

Mit hozhat a jövő?

DE véges erőforrást el lehet-e elosztani egy ennyire gyorsan növekvő populáció között?  Megszüntethetők-e békés úton a kialakult óriási aránytalanságok?  Ki tudjuk-e védeni a környezetkárosítással elszabaduló természeti folyamatokat? A világot a markukban tartó érdekcsoportok rájönnek-e, hogy ők is emberből vannak, oxigént lélegeznek és a portói meg a whisky mellett azért vízre is szükségük van? Vajon a huszonegyedik század mit hoz majd az utánunk következő generációknak?

Üzleti tanulmányain helyszínén volt egy angol nyelvű fali plakát, amelynek üzenetét a környezetvédők is gyakran használnak szlogenkénl. Az öreg indiánnak tulajdonított bölcsesség így szólt. "Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, akkor jössz csak rá, hogy a pénz nem ehető."

 

Szép új világ. Az egyszer használatos eldobható műanyag tárgyak kora. Évente madarak, tengeri ragadozók és emlősök százezreinek okozza a halálát, akik tápláléknak nézik vagy belegabalyodnak. Csak pár évtizede csomagolunk szénhidrogén alapú műanyagokba, s máris óriási úszó szigetek keletkeztek az óceánokon. Lebomlásuk több száz év. A napsugárzás által felszabdalt apró darabkáik (pellet) már kimutathatók a tápláléklánc legalján, az apró krill rákokban is. Innen a halfogyasztás miatt már csak egy lépés az emberi szervezet. 

Egy indonéziai esőerdő felégetésekor megégett orangután. A hozzánk legközelebbi főemlős (génállománya 97%-ban azonos a miénkkel) a kihalás szélére került. Földünk zöld tüdeje helyére telepített pálmaolaj ültetvények szolgáltatják az élelmiszeripar egyik leggyakoribb alapanyagát. Szinte mindenben megtalálod, amire azt írják, hogy növényi zsír. Húsz-harminc éve még azt sem tudtuk, hogy létezik. Az esőerdők pusztításával és a sarkvidéki jégtakarók drasztikus olvadásával egyre melegedő tengervízben csökken az oxigéntermelés. A felolvadó tajgából (permafroszt) rengeteg metángáz kerül a levegőbe (gondolj csak arra, hogy mekkora Oroszország és Kanada!), erőművek sokasága okádja a széndioxidot. A káros anyagok majd felét egyetlen ország állítja elő: az USA! Kína a gyors növekedése és a lakosság lélekszáma miatt kezd felzárkózni. S az üvegházhatás miatt már Norvégiából is erdőtüzeket jelentenek. Normálisak vagyunk?

Földönk a világűrből. Gyönyörű, ugye? Látod azt az igen keskeny kék sávot a Föld körül? Nos, az a légkör 80%-át kitevő troposzféra, ahol még nem fulladunk meg. Kb. 8-10 km széles. De csak kb. 4000 méterig lakható. Hát ebbe eregetjük a mérgesgázainkat, autóinkból a benzopirént, erőműveinkből, fűtőrendszereinkből a Földet felmegítő  széndioxidot. Ami nélkül ugye nincs élet.

A tropszféra állapota földközelben Pekingben. A fejlődő és a szegényebb országok rossz infrastruktúrájú, gombamód növekedő, nyomornegyedekkel körbeölelt  metropoliszaiban egyre gyakoribb látvány. Egy pozitívum azért van. A kozmikus sugárzástól védő ózonköpeny nemezgázok okozta roncsolását az ipari technológiák fejlődésével sikerült megállítani és visszafordítani. Ez adhat reményt, hogy mai problémáinkra is mielőbb találunk megoldást.
 

Elvesz(t)ett paradicsom?

Hieronymus Bosch káprázatos triptichonja A földi örömök kertje című képe:

A Biblia teremtő Istene (a baloldali tablón) az Édenkertet adta nekünk (középső tabló), amit mi rossz gazdaként, kapzsiságból pusztasággá változtatunk (jobb oldali tabló). Bosch ezzel a művével mintegy megjövendölte, hogy mit teszünk majd a világunkkal. Továbbá azzal lettünk útra bocsájtva, hogy sokasodjunk és szaporodjunk. (A középső tabló jónéhány jelenete is erre buzdít.) No de ennyire? Hogy mi az eredendő bűn? Nem az almaevés, hanem hogy Istent (homo deus) játszunk. De nem a teremtőt, hanem a pusztítót. Na, megyek, és lefekvés előtt még megeszem egy fűszeres, illatos, a szájban elomló piros nyári almát. De előbb szétnézek, hogy a kígyó nem settenkedik-e itt valahol.

 

Kategória: Allgemein | 7 Hozzászólás(ok)

Írjon egy hozzászólást

Hiba