Profil Galéria Kapcsolatok Vendégkönyv Blog

 Nem tudjuk mit akarunk?
11 | 244 Hívások | 22.07.2018, 11:26

Igaz, a nyaram nem igazán a társkeresésről szól, de azért nem hagytam fel vele, bár esti magányomban rá-rádöbbenek, hogy a töretlen optimizmusom ezzel kapcsolatban már nem igazán a régi, vagy legalább is már nem annyira töretlen.

Időnként szembesítem magam régebbi énemmel, kutatva, hogy mit változtatott meg bennem ez a megfoghatatlan, rejtélyes virtuális világ.

Rövid kis ismeretségek villannak fel…

Emberek, akik fotójuk és adatlapjuk alapján szimpatikussá váltak, majd eltűntek a szemem elől az Élet  szinpadának  süllyesztőjében. Változnak a díszletek, változnak a szereplők, csak a különbség az, hogy nem más által megírt, betanult szövegeket mondunk, hanem mi vagyunk a főszereplők, s mi játszuk jól vagy rosszul a szerepünket addig amíg a függöny legördül…és persze sokkal nagyobb jelentősége van minden kimondott szónak, döntésnek, hiszen a sorsunk múlik rajta.

Sokféle emberrel találkoztam ezeken az oldalakon, akinek a „hátsó gondolatait”, szándékát pár mondatból kellett volna megismernem, kitalálnom, s ez alapján elköteleznem magam egy nem is olyan kicsi váltásra.

Azt írta nekem a napokban egy hivatásos lélekbúvár, hogy van rajtam kívül is még jó pár hölgy, aki nem igazán tudja mit akar.

Én ezt nem így hiszem. Az úrral ellentétben én itt éltem le az életem Magyarországon, ahol egy élet kellett ahhoz, hogy az ember tisztességes munkával egy kis garzont szerezzen, s jobb esetben a megélhetéséhez elegendő nyugdíjat, s talán nem meglepő ha van benne félelem, ha nem adja fel olyan könnyen a hátországa biztonságát.

Lehet, hogy a férfiak bátrabban váltanak és adnak fel mindent, annak ellenére, hogy nincsenek jó tapasztalataik?

Talán már kitalálhattátok, megint a külön-, vagy együtt élni a téma.

Tiszteletre méltó, ha egy férfi konzervatív, és komolyan gondolja az élet-vagy házastársi viszonyt, még akkor is, ha saját bevallása szerint, az egy-két-három volt feleség „kiforgatta” minden vagyonából.

Az egyiknek nem maradt még egy önálló garzonja sem, tehát a frissiben megismert hölgyhöz akar költözni, s talán eltartást is elvár. A másiknak még mindig van mit a tejbe aprítania és furcsa módon, mégsem értékeli, ha újdonsült hölgy ismerőse nem rögtön azt kutatja, hogy mije van neki, mit tudna megszerezni, hanem érzelmeken alapuló kapcsolatot szeretne, amiben az érdek nem játszik szerepet…egy igazi, emberi, társkapcsolatot, ami az önzetlen szereteten alapul.

Igen, én határozottan ez utóbbi mellett teszem le a voksot, tehát tudom, hogy mit szeretnék!

Azért az utóbbi napok történései kicsit elgondolkodtattak…

Nem olyan régen írtam arról, hogy a nyugdíjas lét legnagyobb hozadékának a szabadságot tartom, hiszen nem kell már senkinek sem megfelelnem, de egy beszélgetés egy szintén külföldön élő férfival elgondolkodtatott. Ő teljesen természetesen ajánlotta fel a lakását annak a hölgynek, aki hozzá költözne, társkapcsolat céljából.

Bevallom  a szavai kicsit megrendítettek eddigi hitemben.

Azt írja az adatlapján (szó szerint idézem)

„Gondold át:mikor kezdted az életet elég volt szeretni és semmi nélkül fejest a nagy életbe! Most egy exkluzív tágas koporsóban élünk ami megfoszt a társtól, mert ragaszkodik mindenki hozzá pedig a gyerekeknek lehetne megoldás a könnyebb életükhöz! Béklyóként húz és kőrözöl körülötte és nem enged szabadon. 
Tedd magad mobillá és ha mégis meggondolod magad még mindig van hova visszatérni! addig is a gyerekek tudnak félretenni.De ha jó a kapcsolat hiszen a bemutatkozásában mindenki kedves, megértő, szeretetre vágyik, akkor a menekülésről szó sincs!”


Igen, valószínűleg engem is gúzsba köt a lakásom, mert valahol úgy érzem biztonságot ad. Nyilvánvalóan van ennek előzménye, hogy mindezt nem adja fel az ember, mert így van egy menekülési útvonal, egy balul kiütött kapcsolatnál. Talán a 45 év szocializmus is hozzátett ahhoz, hogy ilyen földhöz ragadtan éljünk?

Egy barátom, nagyon régen-még az "átkosban"- azt mondta, hogy neki az a nagy vágya, hogy azt megérje, hogy csak egy fogkefével és bankkártyával utazzon.(bár nem tudom a fogkefe miért?)

Lehet, hogy a pénz tesz szabaddá, vagy éppen a pénztelenség, amikor már nincs mit félteni?

Ti mit gondoltok erről?

 

Kategória: Allgemein | 32 Hozzászólás(ok)

Írjon egy hozzászólást

Hiba