Profil Galéria Kapcsolatok Vendégkönyv Blog

Utóhang az őszinteségről
7 | 253 Hívások | 07.09.2018, 12:38

Kinga írása elgondolkodtatott. A téma az őszinteség körül forog, vagyis megmondhatjuk -e a véleményünket bármikor, bárkinek őszintén.

Pár éve a kezembe akadt egy könyv, s már írtam is róla-régebben- blogbejegyzést, de most mégis próbálom újra összefoglalni a lényegét, mert nagyon is témába vágó.

A könyv címe : Mindennapi hazugságaink

Két neves pszichológus, szaktekintély írta a könyvet,Ute Ehrhardt és Wilhelm Johnen , akik hosszú ideje dolgoznak pszichoterapeutaként.

Fő területük a pozitív pszichológia.

Élénken emlékszem rá, hogy amikor kezembe került a könyv, s belelapoztam, az egész lényem vehemensen tiltakozott az állítás ellen- miszerint gyakran hazudunk- mivel mindig is alapvetően őszinte embernek tartottam magam.

Most idézek, mert ez a pár mondat jól összefoglalja a könyv mondandójának a lényegét:

„Senki nem vallaná be magától, hogy füllent. Mégis, minden nap megtesszük. A hazugsághoz való viszonyunk ugyanis leginkább tévképzeteken alapul. 
Mindannyian hazudunk, ha nem akarunk megbántani mást, ha leplezni akarjuk érzéseinket, ha szeretnénk elfogadtatni magunkat. És mégis úgy gondoljuk, a hazugság romba dönti kapcsolatainkat, tönkreteszi életünket, öl, butít és nyomorba dönt.

Ez a könyv másik oldaláról mutatja be a hazugságot. Szembeszállva az általános elképzeléssel bebizonyítja, hogy a hazugság nem feltétlenül ördögien gonosz cselekedet. A humoros, elgondolkodtató példákon keresztül megtudhatjuk, hogy hazudni bizony emberi dolog.
A szerzők rámutatnak, hogy a hazugság intellektuális és érzelmi csúcsteljesítmény, társadalmi életünk elengedhetetlen tartozéka. A valóság megfelelő hajlítgatása nélkül nem létezik tartós szerelem és boldogság. Az okos hazugság a mindennapi és az üzleti életben egyaránt előnyt jelent, jobb kapcsolatokat, szakmai sikert hoz.”

Mire a könyv végére értem, igazat adtam a szerzőknek.

Kingának válaszul,-mivel mindez egy hozzászólásban nagyon hosszú lett volna-ha azt meg tudjuk mondani egy másik embernek, hogy szeretjük, azt is meg kell mondanunk őszintén, hogy már kiszerettünk belőle, legfeljebb tapintatos, nem nyers modorban, mert így emberséges.

Jutiq hozzászólásához kapcsolódva,valóban könnyű elmondani a pozitív igazságot, s ehhez még csak nem is kell közeli ismeretség, vagy barátság...de mi van a negatív igazsággal?

Ez utóbbit kell hajlítgatni, vagy becsomagolni, hogy ne bántsunk meg másokat.( s ez vonatkozik a társkeresésre is)

Azt viszont egyáltalán nem tudom elfogadni, ha egy anya negatívan beszél a lányáról, mert milyen szeretet az, mely nem elfogult?


 


 

 

 

Kategória: Allgemein | 12 Hozzászólás(ok)

Írjon egy hozzászólást

Hiba