Álmaink világa földi életünk egyik meghatározó misztériuma.

Álmainkban az idő, a tér és az anyagiság korlátaitól megszabadulva mindent megélhetünk, találkozhatunk rég elhunyt szeretteinkkel, csodálatos időutazásokat tehetünk, akár ég és föld között repülve...

De mit közvetítenek felénk az álom képei, és ez a szimbolikus nyelv megfejthető-e? És ha megfejthető, mint ezt már sokan igazolták, lehet-e hasznunkra földi életünkben álmaink értelmezése? Minden bizonnyal igen, hiszen álmaink a maguk áttételes nyelvén diagnózist adnak valós életünkről, lelki és fizikai állapotunkról, figyelmeztetnek hibáinkra és gyengeségeinkre... Bizonyosan előbbre járhatnánk személyiségünk megismerésében és fejlesztésében, ha ezeket a pótolhatatlan információkat birtokba tudnánk venni és hasznosíthatnánk kitűzött életminőségünk megvalósítása érdekében...

"Valamikor, az elfelejtett korszakokban tárva-nyitva álltak a kapuk e két világ között, amelyek harmonikusan átszőtték egymást. Az ember életének nagy részét ma is az álom síkján tölti, amely minden titkok megoldását magában rejti. Érdemes tehát kiemelni és újjáépíteni a múlt vizeibe zuhant hidat a lélek és a test, a szintetikus látás és a logikai szemlélet között. Nem kevesebb történik ezáltal, mint hogy véges, nyomorúságos, vak esetlegességek között hányódó életünkhöz hozzácsatoljuk a végtelenség birodalmát." (Szepes Mária)

Várom érdeklődők csatlakozását, megélt személyes élményeit és tapasztalatait, vagy csak véleményét, gondolatait a témával kapcsolatban...
Szembenézés önmagunkkal... - vitaindító (remélem)

"Az álmok nem hazudnak", mondják... Talán ez az ember egyik legkínosabb dilemmájának forrása... Szembe merünk-e, tudunk-e nézni önmagunkkal akkor is, ha a tükörből visszanéző egyéniséggel nem esik jól azonosulni...

A mára zömmel hamis bálványokat imádó ember mástól is nehezen viseli a kritikát, önmagával szemben még ritkábban fogalmazza meg azt... Mit várunk akkor az álmainktól? Csak akkor lehetnek segítségünkre, ha elfogadjuk, hogy azt mondják ki rólunk, amik, akik valójában vagyunk...

Az ember egyik legnagyobb gyengesége önmaga felvállalása és annak mint kiindulási pontnak az elfogadása... Pedig innen indulhatunk el felfelé, akár a megfejtett álmaink segítségével...  
Álomterápia...

Érdekes dolgokat olvastam nemrég az álomterápiáról... Helyesen értelmezett álmaink pontos diagnózist adhatnak az életünkben megtalálható rossz tendenciák tudatosításához, hogy aztán ezeket az anyagi síkon is leküzdhessük magunkban.

A traumára utaló képsorok "átváltoztatása", ellenképekkel való tudatos lebontása, a szimbolikus álomáldozat bemutatása sikerrel használt terápiás módszerek. Érdemes ezekre a lehetőségekre odafigyelni, utánaolvasni és adott esetben kellő gyakorlattal önállóan, vagy szakember segítségével alkalmazni. 
Nekem ez tetszik :D
"Miért álmodod az életed? Inkább éld az álmaidat!"
Tudod Jutka, ha csak ennyiből állna, mindenki azt élné...  :) A probléma ott kezdődik, amikor kiderül, hogy azokért a fránya álmokért meg kell dolgozni, maguktól valahogy nem teljesülnek... Itt szokott elmenni a "népek" kedve a dologtól... :)  
Igen Vajk, a pozitív gondolkodás is kéne hozzá.
Viszont az álmokra nem igazán lehet építeni, mert én pl. sokszor nem is emlékszem rájuk, és az álomjósok is különböznek az elemzéseikben, erre én nem alapoznék. Valami azért néha bejön, nemrég egy személlyel álmodtam, akit sok kígyó vett körül, na kaptam is tőle marást :(
Ha érdekel valakit:

"A kutatások kimutatták, hogy egyetlen éjszaka alatt 3-7 álmot látunk az ember idegállapotától függően. A korai álmokat éjfél előtt álmodjuk. A korai álmok a mindennapok történéseivel foglalkoznak, míg a hajnali álmok felhívják figyelmünket a problémákra, konfliktusokra.

Aki komolyabban foglalkozik álmai megértésével, sokat megtudhat önmagáról. Így az önismeret lényeges eszköze saját álmaink megismerése.
Ha megértjük álmainkat, megtudjuk, mit akar üzenni nekünk a tudatalattink. Álmaink sok kérdést megválaszolnak, útmutatást adnak a nehéz helyzetekben.

Visszatérő álmok:
Vannak visszatérő álmok, amik egy idő után nyomasztóak tudnak lenni, de ha megértjük mit akarnak üzenni, rávezetnek minket annak az élethelyzetnek a megoldására, ami miatt visszatérő képeket, szituációkat álmodunk. Csak akkor dolgoztuk fel a rossz élményt, amikor a visszatérő álmok eltűnnek. A visszatérő álmokat hajnalban álmodjuk.

Rémálmok:
Vannak olyan éjszakák, amikor rémálmok gyötrik az embert. Ha gyakran vannak rémálmaink, helyesen tesszük, ha szakemberhez fordulunk, mert a rémálmok mentális problémákra utalhatnak.

Gyászálmok:
A gyászálmok legtöbbször a gyászolt személlyel foglalkoznak. A gyászolók egy része arról panaszkodik, hogy nem tud az elvesztett szerettével álmodni, míg van akit az nyugtalanít, hogy bár álmodik a halottjával, nem érti az üzeneteit."
Hozzátenném a Jutka által idézett nagyon jó összefoglalóhoz Szepes Mária, a spiritualitás nagyasszonya által írt gondolatokat, miszerint kitartó gyakorlással álmaink megismerhetők, sőt, befolyásolhatók (Szepes Mária: Az álom mágiája). Pótolhatatlan információkhoz juthatunk általuk.

"Az ember képekben, szimbólumokban álmodik. Álmában birtokában van így egy képességnek, amely a legújabb történelmi kutatások feltevése szerint évtízezredekkel ezelőtt teljes tulajdona volt. Az ember, amikor kiűzetett a mágikus tudás paradicsomából, elvesztette homlokszemét. Megvakult. Halálfélelemtől sújtott rabbá vált, a mulandóság és az anyag rémképeinek rabja lett. Az érthetetlen, torlódó, fenyegető dolgok közötti tájékozódásra lassan kifejlesztette a nagyagyvelőt, amellyel a vak ujjaihoz hasonlóan okról okra tapogatózva analizálja és fedezi fel a világot, mérhetetlenül szegényesebb következtetésekre jutva így, mint mágikus képességek birtokában levő elődje, aki közvetlenül látta, ismerte a természet és a szervezet erőit.

Az álmok ura, a tudatfeletti Isteni Én állandóan ontja hívó, figyelmeztető, felvilágosító közléseit az anyag vak álmába süllyedt ember felé. Az az ember, aki egyáltalában nem figyel áloméletére - vak. A világ legcsodálatosabb könyvtárában vakként botorkál. Az az ember azonban, aki bizonyos gyakorlatokkal lecsökkenti az ébredés álomképrabló megrázkódtatását annyira, hogy egyre több emléket hoz át gazdagabbá, boldogabbá váló nappali életébe, aki megtanul irányítva álmodni és megtanulja a szimbológia háromsíkú nyelvét, az birtokába kerül az egyetemes tudásnak. A módszer, amellyel álmainkat átmenthetjük az ébredés megrázkódtatásán, egy bizonyos önszuggesztió tornánn alapul. Ennek gyakorlása nem bonyolult, csak nagy kitartást követel.

Sokan tapasztalták már, hogy este, elalvás előtt az önmagunknak adott megbízatást - például azt, hogy reggel hat órakor akarnak felébredni - milyen pontosan végrehajtja valamilyen titokzatos, álmunkban is ébren működő erő. Vannak, akik bármilyen szokatlan időpontot beállíthatnak így, tudják, hogy minden keltegetés, ébresztőóra nélkül nyugodtan rábízhatják magukat erre, mert a láthatatlan belső szolga egyetlen percet sem késik. Ezt a lappangó, rejtett képességet, ezt a különleges tudatrészt kell tornáztatni, nagy türelemmel begyakoroltatni bonyolult folyamatok elvégzésére. Minden este kitűzünk neki egy feladatot. Először csak azt, hogy reggel, felébredéskor emlékezni akarunk az álmainkra. Ezt a gondolatot koncentráltan, többszörös nyomatékkal beidegezzük. Persze sokszor hónapokig eltart, amíg számottevő eredményhez jutunk. Ha azonban már megvan az eredmény, elkezdhetjük álmaink irányítását. Kérdéseket adhatunk fel a zseniális feltudatnak, s reggelre tiszta szimbólumokba burkolva megérkezik rájuk a válasz és a megoldás. Kirándulhatunk a múltba, a jövőbe - fényévek távolságába. Együtt lehetünk halottainkkal és a világrészek messzeségében lévő kedveseinkkel - tudatosan, és sóvárgott értesülésekhez juthatunk általuk.

Miért nem keresed a kapcsolatot zseniális áloméneddel? Hányszor figyelmeztetett már veszélyekre, és mutatta meg fontos tennivalóidat? Nem értheted meg őt, amíg nem ismered a képnyelvet. Miért nem tanulod meg a szimbólumok világnyelvét?" 
Tegnap megnéztem Pi élete c. filmet, éjjel azt álmodtam, hogy egy vidrával úszkáltam gyönyörű tiszta folyóban, le-föl. Klassz volt a film is, és az éjszakai kalandom is :)

Ha valaki beleásta már magát az álomfejtésbe, kérném az elemzését.
Vajk51 írta: Álmaink világa földi életünk egyik meghatározó misztériuma.

Álmainkban az idő, a tér és az anyagiság korlátaitól megszabadulva mindent megélhetünk, találkozhatunk rég elhunyt szeretteinkkel, csodálatos időutazásokat tehetünk, akár ég és föld között repülve...

De mit közvetítenek felénk az álom képei, és ez a szimbolikus nyelv megfejthető-e? És ha megfejthető, mint ezt már sokan igazolták, lehet-e hasznunkra földi életünkben álmaink értelmezése? Minden bizonnyal igen, hiszen álmaink a maguk áttételes nyelvén diagnózist adnak valós életünkről, lelki és fizikai állapotunkról, figyelmeztetnek hibáinkra és gyengeségeinkre... Bizonyosan előbbre járhatnánk személyiségünk megismerésében és fejlesztésében, ha ezeket a pótolhatatlan információkat birtokba tudnánk venni és hasznosíthatnánk kitűzött életminőségünk megvalósítása érdekében...

"Valamikor, az elfelejtett korszakokban tárva-nyitva álltak a kapuk e két világ között, amelyek harmonikusan átszőtték egymást. Az ember életének nagy részét ma is az álom síkján tölti, amely minden titkok megoldását magában rejti. Érdemes tehát kiemelni és újjáépíteni a múlt vizeibe zuhant hidat a lélek és a test, a szintetikus látás és a logikai szemlélet között. Nem kevesebb történik ezáltal, mint hogy véges, nyomorúságos, vak esetlegességek között hányódó életünkhöz hozzácsatoljuk a végtelenség birodalmát." (Szepes Mária)

Várom érdeklődők csatlakozását, megélt személyes élményeit és tapasztalatait, vagy csak véleményét, gondolatait a témával kapcsolatban...

Érdekes a témafelvetés, s engedtessék meg nekem,hogy elmondjam a véleményem,amely eltér az előttem szólókétól.Először hadd idézzem egy hiteles személyiség Jung szavait erről:
"Az álomba foglalt üzenet létünk azon rétegéből ered,amelybe a tudat eszköztára nem nyújt bepillantást,olyan valóságra vonatkozik,amelyről nincs tudomásunk,s amelyet az ÉN ébrenléti állapotában használatos képességekkel nem érthetünk meg.Az emberiség benső világegyetemét irányító "kollektív tudatalatti",immár nem alulról jön,mint a freudi tudatalatti."Jung ezt "objektív lelkiség"-nek nevezi, s ezzel a zürichi tudós lélektana közelebb van a görög szellemhez,mint Freud világához.A görög nyelvben az ember nem "álmodik",hanem "álmot lát"
Viszont csínján kell bánnunk az álomfejtéssel,ezt mindig is kockázatos zónának tekintették,"mert az álomfejtésnek nincs tökéletesen igazolt módszere"-mondja Jung,de ez egyenesen jó,tette hozzá,mivel a hasonló módszer önkényesen elferdítené az álmok összetett jelentését.Az emberi faj történetének jelen pillanatában az álom természetes tartózkodási helye az éjszaka, a félig,vagy egészen tudattalan állapot.
A régi kínai hagyomány szerint az álmok hatása a nappalok alakítására is kiterjed,de azt is tudni kell,hogy csupán attól a perctől szólnak bele az események alakulásába,amikor úgy bánunk velük,mintha valóságosak lennének,mindaddig viszont egyáltalán nem hatékonyak.
Én ezt olvastam:
"Az álmunkban azért érezzük magunkat sokszor beljebb, mint ébren, mert az álmainknak mi vagyunk a főszereplői, minden látvány és tapasztalás a saját határtalan tudattalanunk része, nem úgy, mint ébren, amikor tőlünk független körülmények befolyásolják a látásunkat, elvonják a figyelmünket magunkról és ezzel újra meg újra eltávolítanak minket önmagunktól.

Az álmok szimbólumok révén rávezetnek minket arra, hogyan alkalmazkodjunk a körülményekhez úgy, hogy közben önmagunktól se idegenedjünk el.

Mindenkinek vannak néha meghökkentő, zavarba ejtő, ijesztő, visszatérő, különös, megmagyarázhatatlan álmai, ez nem jelent rosszat, csupán a tudatos és a tudattalan életünk kötelező különbözőségét.

Ha képesek vagyunk az álmainkat megfejteni és megérteni, nemcsak az önismeretünk fejlődik, hanem csökken a tudatos és tudattalan vágyaink közti széthúzás.

Az álmodás emlékezés nélkül is szolgálja a személyiség fejlődését és alkalmazkodó képességét, a rá való emlékezés bónusz a tudat és a tudattalan barátságához, a megfejtés pedig a tudat lehetősége az egészséges, ön-elnyomásmentes önuralom kialakításához. Annak, aki rendszeresen emlékszik az álmaira, vétek kihagyni ezt a lehetőséget.

Nagy általánosságban elmondható, hogy minél őszintébben és természetének megfelelőbben éli valaki az életét, annál könnyebbek és kellemesebbek az álmai.

Azonban nem szabad túlzásba esni az álmokkal való törődésben, ahogy az élet egyéb területein sem. Az álom az éjszakáé, érdemes ébredés után visszaemlékezni rá, ahogy lefekvés után összegezve visszaemlékszünk a nappali élményeinkre, de nem kell görcsösen jelentést keresni minden álomban, minden részletben. Az álom többnyire érezteti velünk, hogy mi a teendőnk vele. Hallgassunk az intuícióinkra!

Az álom élettani és lélektani funkciója éppoly természetes ősi adottságunk, mint a született testi immunrendszerünk, ugyanúgy nem szabad kihasználnunk, túlterhelnünk, de ugyanúgy meg kell adnunk neki a kellő figyelmet, ami egyénenként eltérő, mint minden adottságunk.

Az álom megmutat, leleplez, feltár, megmagyaráz, kibogoz, felderít, összefüggéseket keres és talál, rámutat vagy utal a problémáink mögött megbúvó rejtett okokra és elárulja, mi foglalkoztatja elménket, milyen külső, belső konfliktusok hatnak lelkünkre, szellemünkre. Az álom nem csupán egy állókép, erről még a tapasztaltabb álomfejtők is gyakran elfelejtkeznek. Az álom dinamikája, az események egymásba kapcsolódása is jelentést rejt magában."
Kedves Jutka,köszönöm hogy reagáltál a hozzászólásomra.Igazság szerint nem szállnék vitába a véleményeddel, tiszteletben tartom azt,mindössze csak szerettem volna árnyalni a képet egy ellenvéleménnyel,amely nem is minden pontban tér el a tiédtől.Az ok,amiért szükségét éreztem annak,hogy mindezt közzé tegyem,az,hogy ezen a területen is utól érhető a nyugati demokráciának az a sajátossága,hogy minden a pénzről szól,mindenből üzletet csinálnak,így az álomfejtésből is. Ezért idéztem ismert pszichiáterek,pszichológusok véleményét.Mint tudjuk a tudomány betegségek (pl.neurózis)gyógyításakor segítségül hívja a tudatalattit, de ez nem veszélytelen.
Ezért fogja el az embert némi nyugtalanság,amikor Freud híres könyve az Álomfejtés mottóját olvassa:
"Hogyha nem pártol a menny,fölrázom a poklot!"
Mintha Freud öntudatlanul is megsejtené,milyen szörnyű árat kell esetleg fizetnie a pszichoanalízisnek, "ha nem pártolja a menny."
Steffens azt vallotta,hogy az ébrenlét állapotát éppoly kevéssé értjük,mint magát az álmot,következésképp merő illúzió, az ébrenlét alapján,, a lélektani vizsgálódás módszerével magyarázni.
Személy szerint én az éber állapotban szőtt álmokban hiszek, s abban,ha igyekszem "rendben"tartanom a lelkem,nem rombolják negatív érzelmek,akkor nyugodt és szép álmaim lesznek!
Sziasztok!
Nem tudom, hogy az egészséges e vagy inkább rendellenes, hogy én sosem emlékszem az álmaimra.
Minden nap (ritka kivételektől eltekintve) 10 óra körül lefekszem aludni és reggel 6-ig úgy alszom, hogy az ágyat el lehetne vinni alólam.
Mindig frissen ébredek és soha nem emlékszem az álmaimra. Pedig biztos én is álmodom, mert úgy tudom mindenki álmodik az éjszaka folyamán, több periódusban.
Ha nagyritkán mégis valami "álomfélére" ébredek, mire "kimászok" az ágyból, már azt sem tudom mi volt az. :)

Így aztán nincs gondom az álomfejtésre, feladatot nem kapnak tőlem az álomfejtők.

Ez vajon jó vagy rossz?? (Nekem jó! :) :) :) )
Yesenia írta: Sziasztok!
Nem tudom, hogy az egészséges e vagy inkább rendellenes, hogy én sosem emlékszem az álmaimra.
Minden nap (ritka kivételektől eltekintve) 10 óra körül lefekszem aludni és reggel 6-ig úgy alszom, hogy az ágyat el lehetne vinni alólam.
Mindig frissen ébredek és soha nem emlékszem az álmaimra. Pedig biztos én is álmodom, mert úgy tudom mindenki álmodik az éjszaka folyamán, több periódusban.
Ha nagyritkán mégis valami "álomfélére" ébredek, mire "kimászok" az ágyból, már azt sem tudom mi volt az. :)

Így aztán nincs gondom az álomfejtésre, feladatot nem kapnak tőlem az álomfejtők.

Ez vajon jó vagy rossz?? (Nekem jó! :) :) :) )

Szia Yesenia,
szerintem örülj,hogy mélyen alszol,és ne foglalkozz azzal,hogy nem emlékszel az álmaidra.
Én személy szerint irigyellek,mert sajnos rossz az alvókám,persze ez azóta van,amióta fizikailag nem tudom kifárasztani magam eléggé.Életemben két olyan időszakra emlékszem,amikor nagyon nem akartam álmodni,s amikor nagyon akartam.Mind a kettő afféle menekülés volt,egyik a rossz álomtól,a másik a szörnyű valóságtól.A visszatérő rossz álom az volt,hogy a lányomat elüti egy autó....nem részletezem a borzasztó rémálmot,mindig nagyon megviselt.Persze ébren azzal magyaráztam,hogy túlzottan féltettem a gyerekeimet az önálló közlekedéstől, s állandóan rettegtem ezért.A másik,amikor vágytam álmodni egy személlyel,Ő a férjem volt,akit hirtelen ragadott el a halál,hosszú ideig kómában volt, szinte nem tudtunk elbúcsúzni.Próbáltam őt "életre kelteni" az álmaimban,de soha nem sikerült (csak évekkel később),valahol tudtam,hogy ez puszta illúzió, s ez az álom nem megnyugvást hoz,hanem inkább menekülés a valóságtól.Sokkal később,amikor már el tudtam engedni őt,akkor értettem meg igazán,hogy a halál is az élet része,el kell tudnunk fogadni, s nem kell ahhoz álmodnom vele,hogy közel legyek hozzá,hiszen itt él a szívemben.
Helló, akkor beszéljük meg ezt is. Yessi, örülj annak, hogy ilyen jól tudsz aludni, ritka kincset kaptál. Én leginkább arról szoktam álmodni, ami foglalkoztat. Ez legtöbbször a munkám, mert a jellegénél fogva (kutatásban dolgozom), állandóan új dolgokat kell tanulnom és olyan szinten, hogy még alvás közben is próbálom feldolgozni az addig tanultakat. Aztán itt volt a nemrégiben zajló lakáscserém, temérdek ügyintézéssel, hivatali packázással súlyosbítva. Ezeket is álmomban próbáltam megoldani, és akár hiszitek, akár nem, sikerült! És itt jön a képbe a spiritualitás. Ezekkel a gondjaimmal az elhunyt férjemhez fordultam, hogy szerinte most mi a csudát csináljak? És mindig megkaptam a választ... az első ilyen alkalommal nagyon mefdöbbentem, nem akartam elhinni, de ez konkrétum volt, megtörtént. Később már csak annyit mondtam, amikor nagyon összecsaptak a hullámok, hogy "Lécci csinálj már valamit, mert nem boldogulok velük". És mindig megoldódtak a dolgok! Mostanra már túljutottam az egész hercehurcán, sikeresen lezártam ezt az egész lakásügyet és élvezem az új életemet az új lakásban. Szép estéken kiülök a teraszra és "beszélgetek" a csillagokkal...