A téma speciel azért izgat engem, mert emocionálisan túladagoltként érkeztem erre a földre, nem is kevéssé... Átok vagy áldás? Én jól érzem magam így a bőrömben és semmi más nem számít...

De izgat a kérdés: milyen férfit akarnak a nők? Elvileg "lelki társat" is, akivel megoszthatók a lélek rezdülései, ugyanakkor erős, kemény "védelmezőt" is, amolyan macho-t, aki "rettenetesen férfias" és aki mellett biztonságban érzik magukat... A két dolog viszont ritkán jön össze egy emberből és akkor már inkább a macho marad, valamiért... Én is ittam néhányszor ennek a dolognak a levét, hogy nem vagyok akkora, mint egy kétajtós ruhásszekrény, de lám csak, még élek, nem ugrottam kútba miatta... :)

Hölgyeim, hogy is van ez az érzelem kontra erő kérdés Nálatok? Okosítsatok meg... :)
Vajk51 írta: A téma speciel azért izgat engem, mert emocionálisan túladagoltként érkeztem erre a földre, nem is kevéssé... Átok vagy áldás? Én jól érzem magam így a bőrömben és semmi más nem számít...

De izgat a kérdés: milyen férfit akarnak a nők? Elvileg "lelki társat" is, akivel megoszthatók a lélek rezdülései, ugyanakkor erős, kemény "védelmezőt" is, amolyan macho-t, aki "rettenetesen férfias" és aki mellett biztonságban érzik magukat... A két dolog viszont ritkán jön össze egy emberből és akkor már inkább a macho marad, valamiért... Én is ittam néhányszor ennek a dolognak a levét, hogy nem vagyok akkora, mint egy kétajtós ruhásszekrény, de lám csak, még élek, nem ugrottam kútba miatta... :)

Hölgyeim, hogy is van ez az érzelem kontra erő kérdés Nálatok? Okosítsatok meg... :)


Nem gondolnám,Kedves Vajk,hogy téged meg kellene erősítenem abbéli hitedben,hogy nem férfiatlan ha egy férfi érzékeny,lelkizős,hiszen pár sorral fentebb,azt írod,hogy jól érzed magad így a bőrödben,és semmi más nem számít.....tehát miért hiányzik neked mégis a mi véleményünk?
Egyébként ezt már egy másik fórum témában kifejtettem,(talán a "test,lélek,szellem"-ben)hogy nekem tetszik,ha egy férfi érzékeny.
Rátérve a másik férfias jellemvonásra a macsóságra,az már kicsit összetettebb......én úgy gondolom itt nem egészen a fizikai erőfölényről van szó (hiszen már nem kell bölényt elejteni ahhoz,hogy egy férfi eltartsa a családját)....a spanyol "macho"szó jelentése hím,kan...valahol azt olvastam,hogy ezt eleinte mediterrán férfiakra mondták,akik olyan férfiasan hódítóak,hogy ha csak ránéznek egy nőre,az a karjaikba omlik.....
Kedves Iris, valóban nem a megerősítés igénye vezérelt a kérdés feltevésében... A női lélek rejtelmeiben szeretnék még mélyebben elmerülni és bár ezen az úton most sem állok túl rosszul, de ez az út végtelen, akármennyit is haladok rajta és ez így van jól... 

Most lehet, hogy furcsát mondok: engem zavarna az a bizonyos azonnali "karomba omlás"... Ugyanis az (még) nem nekem szól, csak annak, ami látszik belőlem és én annál több vagyok... Érdekes a női természet: bele tudtok szeretni egy "látványba" (hát igen, ez a "kémia"...) is, ugyanakkor bele tudtok szeretni egy virtuális valakibe is, akit még sosem láttatok, de lelketek mégis közel került egymáshoz... Egyik veszélyesebb, mint a másik... :) Kevés a test a lélek nélkül és alapvetően viszont is...

Szóval igazából arra vagyok kíváncsi, hogy az elképzelés és aztán a valós döntés mennyire fedi egymást Nálatok... Az eddigi tapasztalataim szerint vegyes a kép, sok megalkuvásos és sok irracionális döntést láttam, hallottam már... De mégis más, ha Ti mondjátok el Magatokról, hogy is van ez...  
Sziasztok!
Lényeges, hogy mire kell az erő?
Arra, hogy a"bajvívásban" legyőzze valaki az ellenfelet? Vagy csak azért kell az izomzat, hogy tetszelegni lehessen a bicepsz átmérőjével? Vagy a fizikai munkához?

Szerintem annyira legyen erős egy férfi, hogy könnyedén el tudjon végezni az élet folyamán előadódó fizikai feladatokat. Pl. ház körüli munkák, javítások (persze ahhoz szakmai tudás is párosuljon :) ), zölséggel teli szatyor cipelése stb. :)
Az egészség megőrzése érdekében is kell, hogy erősek legyünk. Sportolással, rendszeres mozgással ezt el is lehet érni. Ez nagyon fontos!
De nagyon fontos a lélek is, az érzelemgazdagság.
Sok olyan ember van, aki testileg erős felépítésű, "markos legény", azt hinné az ember, hogy nem is tud gyengéd lenni. Pedig dehogynem! Lásd a fiatal nagydarab kisgyermekes apukákat. Úgy felkapják a kis pöttöm gyerekeiket, hogy attól tart az ember, hogy összetörik a kis csontjaikat. Közben olyan lágyak és gyengédek, úgy vigyáznak a picire, mint a hímes tojásra.

Viszont számomra nagyon ellenszenvesek azok a kigyúrt "fickók", akik erőfölényüket testi felépítésükkel bizonyítgatják és így akarnak érvényt szerezni a legtöbbször buta és erőszakos gondolataiknak. A többiek fizikai megfélemlítésével, megalázásával. Hiszen észérveik nincsenek. Ők a partnereikkel szemben is ezt a stílust alkalmazzák. Hát?? Akinek ez tetszik, az élvezze!

Na persze a túl "lelkizős", túl érzékeny férfi sem az elképzelésem.
Bár sok nő szereti pátyolgatni, vigasztalgatni őket. Anyáskodni felettük. Én nem.
Nem vetem meg azt a férfit (sőt!!) , aki valamiért sírva fakad. Akiben egészségesen érzékeny lélek van az néha meghatódik valamin, ami könnyeket csal a szemébe. Szerintem ez nem szégyellni való dolog.
De mindenképpen tudjon uralkodni az érzelmei felett, ha a helyzet úgy kívánja.

Summa summárum. Nálam a normális testfelépítésű, kellő erővel és érző szívvel rendelkező férfi a nyerő. :)
Kezd egy kicsit zavarni,hogy a fórum kettőnk párbeszédévé alakul, s bár nem kedvelem a női taktikázást, de ha mindent kiadok magamról,vagyis lemeztelenítem a lelkem,akkor mi lesz a megfejtendő titokkal,amely talán kicsit izgalmassá tesz egy nőt....?
A másik pedig,az,hogy gyakran azt érzem,hogy ismétlem magam, de azért válaszolok neked.
Az a bizonyos férfi karjaiba omlás.....ez egyáltalán nem rólam szólt,hiszen nehezen meghódítható típus vagyok, s még soha nem szerettem bele pusztán egy férfi külsejébe.Tapasztalataim szerint a férfiak inkább a vizuális típusok,de azt hiszem ez sem igazán a szeremről szól,pusztán testi vágy.Már idéztem Müller Pétertől,aki férfi létére a női lelkek jó ismerője, s igazán én is azt vallom,amit ő,"Egy nő erogén zónája a lelke".Számomra ez sem azt jelenti,hogy egy férfi szünet nélkül lángolóan szerelmes szavakat súgjon,hogy megállás nélkül a külső adottságaimat dícsérje,hanem legyen intelligens, művelt, empatikus,legyen humora....stb,stb.
Végezetül nem azt állítom ezzel,hogy a külső nem fontos....de ez már egy más lapra tartozik.
Kedves beszélgetők!
Olvastam a sorokat, nekem is van néhány gondolatom.
Ma az a baj az emberekkel, hogy nagyon hamar egymás karjába kerülnek. Bárhogyan és hol ismerkednek meg, szinte ez az első.Nem vagyok kezdő chat-elő,de mindig nagyon óvakodtam amikor az első mondat, ha köszönt, vagy ha nem akkor is, csini vagy, mennyi az ilyen olyan méreted? Mivel az udvariasság fontos számomra, ezért válaszolni szoktam, no nem a méreteket illetően, hanem megpróbálok másképpen hatni rá.Van aki "elszalad", van aki marad.Talán abban több van, mint amit első bemutatkozásnál elárult magáról. Vannak akik álarc mögé bújnak, tesztelnek. A virtuális világ veszélyes, de hiszem, hogy vannak értelmes emberek is, mint ahogy itt látom, olvasom és örülök neki.Örülök akkor is, ha nem egyezik a véleményünk, nem is lenne jó, ha így lenne.

A lelki kapcsolatot nagyon fontosnak tartom. Lehet, hogy a korom, a neveltetésem mondatja ezt velem,de látom a mindennapi életben, hogy mire és hová vezet a hamar egymás nyakába borulás.
Ma a fiataloknak is nagyon nehéz tartalmas, nemcsak a testi örömök megélésére vágyó társat találni. Valahogy silányabbak lettek az emberi kapcsolatok és ez baj és fájó.

Az a szép romantikus szerelem, ami megszépíti az ember életet,ez hiányzik ma, ezért váltogatják a párjaikat oly gyakran, közben elvesztik saját identitásukat, fásulttá válnak. Ők is ezt keresik, mert valahol mindenki romantikus, hiszen érző lények vagyunk.Nem szégyelni való az,ha valaki el tud érzékenyülni, nem sérül a férfiúi mivolta.Nem a hölgyek privilégiuma a sírás.

A külsőt illetően: ma az emberek - talán régebben is - fontosnak tartják a külcsínt.Fontos is, mert a külsőnk is sokat elárul magunkról.A túlzott figyelem felkeltés az más kategória, nem is érdemes róla beszélni.Előssorban amit én fontosnak tartok az tisztaság és ápoltság.Nem a drága holmi az ami megfog, sőt sok esetben riaszt is.
Ezzel kapcsolatban volt már tapasztalatom kellemes és kevésbé kellemes is. Láttam első látásra olyan tökéletes embert - nem írom szándékosan a nemét - de amikor megszólalt, bár ne tette volna.Fordítva is aki olyan szerény és egyszerű megjelenésű volt, mindenki kicsit le is nézte, de amikor megszólalt, megszépült, áradt belőle a lelki intelligencia,műveltség és belső tisztaság.

A szerelem nem lángol örökké, nem tartható magas hőfokon az évek múlásával,de ha vannak közös emlékek,szeretet,tisztelet,gyerekek, együtt gondolkodás,akkor van folytatás és nem az elszakadás fontolgatása az egyetlen kiút.

Müller Péter sorai mindig megérintenek, mintha helyettem fogalmazta volna meg azt amit érzek,gondolok, csak nekem nincs olyan gazdag szókincsem. Mindig erőt adnak sorai, lehet meríteni bőségesen és megtalálni a belső nyugalmat, békét, megoldást.

Kedves Írisz,a párbeszédet megtörtem, mert úgy éreztem, hogy nekem is volt mondanivalóm e témában is.
[i]Kedves Írisz!
Mindenképpen írnom kell, mert megnéztem az adatlapod és most látom, hogy majdnem egykorúak vagyunk.Megtévesztett a 47 és az igazolványfotó alapján fel is tételeztem hogy negyvenhét éves vagy.

Így a korábbi levelemben a korkülönbségről írottaktól tekints el, a gondolkodásbéli eltérés más szempontból adódhat, de beszélgetni jó és fontos is.
Ha egy férfi érzelmes és mellette még "harcos" is, az nem baj. Az nem mindegy, mindezt hogyan teszi. Hiszen lehet úgy is valaki férfi, hogy rajong egy nőért, lesi minden kérését, szereti, figyel arra, hogy   a nőnek jó legyen mellette. Mindezek közben  olyan módon dolgozik, hogy a teljes nyugalmat és kényelmet tudja biztosítani, ez a "harc" része. Ő az álomférfi, aki gyengéd és mégis gondoskodó, biztonságot adó. Neki természetesen jár az a nő, aki a társa, kedves vele, kedvére tesz és az otthoni hátteret biztosítja, valóban TÁRS-ként. Nekem ez a legnagyobb vágyam, hogy ilyen kapcsolatban tudjak élni olyan emberrel, aki ezt szabadon megteheti velem. 
Fagnes írta: [i]Kedves Írisz!
Mindenképpen írnom kell, mert megnéztem az adatlapod és most látom, hogy majdnem egykorúak vagyunk.Megtévesztett a 47 és az igazolványfotó alapján fel is tételeztem hogy negyvenhét éves vagy.

Így a korábbi levelemben a korkülönbségről írottaktól tekints el, a gondolkodásbéli eltérés más szempontból adódhat, de beszélgetni jó és fontos is.


Kedves Agnes,
köszönöm soraidat, s mivel meg kicsit idosebb is vagyok nalad,megengeded,hogy tegezodjunk?
Nekem is szandekomban allt irni neked,de mi egy masik forum temaban,a hagyomanyos ferfiszerepekrol csereltunk velemenyt.Vallom,hogy minden velemeny szubjektiv,hiszen mindenki önmagabol indul ki,de ez egyaltalan nem baj,hiszen ettol szines,erdekes a vilag, s a kulturalt vita alapja masok meghallgatasa, s az esetleges okulas az elmondottakbol...igaz a mondas "mas karan tanul az okos,sajatjan a buta"
Meg lenne hozzafuzni valom a masik temahoz,de ezt most  nem itt teszem.
Elnezest az ekezet nelkulisegert! 
Kedves Írisz!
Köszönöm a leveled.
Igen, valóban egy másik téma kapcsán fejtettük ki a véleményünket,de mivel szines a palatta ,más témát is választottam, olvasgatok ismerkedem más emberek véleményével.Valóban nagyon eltérőek a vélemények némelyik témánál, de ez így jó.Mindenki másképpen élt, mást tapasztalt, másképpen hatottak rá az események így ez tükröződik a hozzászólásokban is.
Örülök, ha megosztod a véleményed a másik témában is.
Szép napot kívánok:
Ágnes
Kedves Vajk!

Nekem csak egy kérdésem lenne ezzel a felvetéssel kapcsolatosan.

Tangóztál már, úgy igazán? Akkor tudnod kell, hogy mi az, ami fontos egy nőnek.
Az erő, amivel vezeti a férfi a nőt, és tudja, hogy merre. A nő pedig belesimul ebbe a mozdulatba.
Az érzés, amellyel pedig mindez lázadás és erőfitogtatás nélkül történik, na ez az, ami a lélek. És ha kedvük van, játszanak. A tánc nagyon sok mindenre választ ad. Legalábbis szerintem. Egy férfi, és egy nő tulajdonképpen mindent megél a tánc során. És erre volt a legjobb példa a tangó. Itt érzelem, erő, lélek, szexualitás, minden benne van.

Nos?
Kedves Orchidea!

Nem, nem tangóztam még, sem igazán, sem másképp... Van még egy pár ilyen fehér folt az életemben... :) Ennek hiányában el is bizonytalanodtam: lehet, hogy az eddig kialakult elképzelésem erről a műfajról semmit sem ér, tangózás hiányában? :)

De a viccet félretéve: azt gondolom, értem, miről beszélsz... Mégis ellenkeznék egy kicsit, mert a test-lélek-szellem "szentháromság" vágyott összhangja az én értelmezésemben nem fér bele egy tangóba... De mint tudjuk, nem is valósul meg az esetek döntő többségében... Azaz lehet, hogy mégis csak több kell, mint egy tangó? Akkor talán nem lenne ekkora élet a társkereső portálokon...

De ez csak az én véleményem, nem több és nem kevesebb...
 
Kedves Vajk!

Vitatkoznék Veled...
A szentháromságról. Lehet hogy rosszul értettem a felvetésedet? Csak az erős machokról beszéltél, és a lélekről. A szellem hol maradt? Arról nem tettél említést szerintem.
A szellem ezután jöhet, vagy ettől van az egész egységben. Mármint az erő, és a lélek. Hogy ésszel, szellemmel tudom hogy ő kell nekem, tudok vele beszélgetni (is) a táncon kívül. :D
A klasszikus, tyúk kontra tojás?

Vagy hülyeség az egész, amit írtam?
Kedves Orchidea!

Valóban, a téma megnyitójában a szellemről nem beszéltem, nem azért, mert nem is kell róla beszélni, hanem azért, mert itt csak az érzelem kontra erő kérdésre szerettem volna válaszokat...

Hogy a szellem majd "azután" jön? Nos, általában nem jön... Lássuk be: ha bejön az az ominózus tangó, általában nincs több kérdés, csak az "áhitat", hogy "ez igen"...:) Aztán - akár évek múlva - jön az ébredés, hogy valami hiányzik, de nagyon... Vagy nem is csak valami, hanem valamik... Pedig az első perctől így volt, csak akkor még a tangó dominált... :)

Bocsi a kicsit szkeptikus felütésért, én lennék a legboldogabb, ha az élet nem engem igazolna... De a nem kevés elbeszélésből, amiket volt részem végighallgatni, nem ez derült ki.... Sajnos...
Kedves Vajk!

Na de...
Mi már túl vagyunk az ifjabb koron, amikor csak, és kizárólag a tangó számítson.

Én láttam a szüleimet beszélgetni 52 év házasságban eltöltött idő után is. És EZ a lényeg a párkapcsolatunkban. Hogy évek múlva - amikor már a bőrünk nem a régi, a hajatok már nem annyira dús, pici pocakjaink is vannak esetleg (ugye milyen finoman fogalmaztam :) ) - még mindig legyen mondandónk a másik számára. Ugyanis 80 felett lehet, hogy nem marad más lehetőség. Gondolok itt egészségi problémára, mozgáskorlátozottságra elsősorban.

És itt jön a szellemi magasság, hogy van-e miről beszélgetni? Voltak-e élményeink, amit jó felidézni? És tudunk-e együtt nevetni?

Sokkal bonyolultabb kérdések ezek, minthogy pár ember kérdés-válasza szentenciaként kijelenthető legyen.

De jó volt beszélgetni.
Köszönöm :)
cron