2016 őszétől már nem tanítanak a finn iskolákban kézírást, mivel a finn oktatásügy úgy ítéli meg, nincs már értelme papírral, ceruzával vesződni egy olyan korban, amelyben minden a kommunikációs elektronikus eszközökről szól.
"A jó gépírási készség ma már alapvető", mondja Minna Harmenen, a finn Nemzeti Oktatási Bizottság tagja a FinnTimes-nak. A bizottság épp most végzi az utolsó simításokat a jövő írásoktatási programján. Harmenen elismerte, hogy a kézírás-oktatás megszüntetése hatalmas kulturális átalakulást eredményez majd, de hozzátette azt is, hogy az iskoláknak meg kell teremteni a teret a kézírást nélkülöző oktatáshoz.
Finnországban jelenleg igen nagy eltérések vannak oktatási intézményenként a számítógéppel történő tanítás arányait illetően. Vannak helyek, ahol minden gyerek saját tablettel tanul, míg máshol az egész iskolára csupán egyetlen számítástechnika-terem jut.

Bevezetnek helyette mást? Mert az írás finom motorikus tevékenység, és ez fejleszti az agyat is.
"Én is úgy gondolom a kézügyességet és az agyat fejleszti A japánok is nagy szerepet tulajdonítanak az írásnak nyolcszor annyi ideig tanítják mint a latin betűs területeken.
Nyolc év szükséges ahhoz, hogy a gyerekek jól megtanulják a legszükségesebb, kétezer-ötszáz írásjelet.
De az eredményeik a kézügyesség terén tizennyolcszor jobbak mint az európai területeken. Kérem, nézzék csak meg a gyerekek munkáit. Mire megtanulják a szóképek rajzát, ilyen ügyessé válik a kezük . . . Erre bizony, mi nem gondoltunk. Nyolc év alatt a japán gyerek nemcsak a kínai szóképek, a hiragana és a katakana rejtelmeit ismeri meg, hanem formaérzéke, kézügyessége, arányérzéke, rajztudása, ujjainak gyors és könnyed mozgása is kifejlődik. Most vált előttünk érthetővé az i&efcawa-kiállítások százféle, könnyed formája, a papírhajtogatás művészete, a kimonók selymének csodarajzai, a festmények, színpadi díszletek, a fényképezőgép-alkatrészek pontossága, a gyári futószalagok mellett olyan hihetetlen könnyedén, biztosan, gyorsan mozgó kezek titka . . .
A technikai tudásuk az elektronika terén is kimagasló.
Ezért nem mondanak le a hagyományos írásjeleik oktatásáról és tanításáról"
Idézetek a Fehér Klára gésák,pagodák,titkok c. könyvből
Kedves Tibor!
Pedagógusként osztozom az aggodalmadban. A finom motorikus mozgások fejlődése, illetve ezek elmaradása csak egyetlen momentuma a betűírásnak. Rajztanárként is látom, hogy a kézügyességgel mekkora óriási problémák vannak. Márpedig kézügyesség nélkül az életben is nehezebb boldogulni.
A másik a térlátásuk kialakulása. A betűk közti távolság, szóközök kiterjedése, sorok, sorközök nagysága, margók  szélessége, függőlegeshez való viszonya, sorolhatnám még, mind arról árulkodnak, az illető hogyan mozog a térben, hogyan használja, "lakja be" a rendelkezésére álló helyet. Tesi szakos kollégám meg tudja mondani, ki hogyan ír és rajzol, abból, ahogyan a pályán mozog játék közben.
A számítógép monitorján minden meghatározott. Nincs szabadság, nincs egyéniség. Erősen beszűkült korlátok közé szorított mozgás van. 
Nagyanyám még rajzról tanulta a betűket. A "k" betű szára kukoricaszár volt, kukoricacsőről lekonyuló csuhéval. Az "a" almaformájú, az "ö" övként kerekedett karikába, és így tovább. Hasonlított ez ahhoz, ahogyan a japán gyerek tanulja most is például a folyó jelét. Kimegy a folyópartra, szemlélődik. Azután lerajzolja. Majd bent a tanteremben emlékezet után is. Akkor már csak a lényeg marad meg, a felesleges kihullik az agyból. Végül a rajz JELLÉ alakul. Ezután, ha lát egy írásjelet, az agy előhívja az eredetet, és minden mély értelmet kap.
Ez az elvonatkoztatási képesség az alapja a matematikának is. Csoda, hogy a világ második helyéről a sor végére csúszott ez a fajta tudás is?  
Ylen
 
Én sem tartom jó ötletnek,mert valóban a készségek,a szépérzék csorbítását segíti elő.Tartok tőle,némely ország követni fogja példájukat.Néhányan felvetik,talán a környezetvédelem diktálja ezen intézkedést-fa,papír felhasználás.A szép caligráfia elengedhetetlen,de nézzünk szembe a valósággal.A gyermekek zöme vagy csak a nyomtatott betűt ismeri,vagy szinte olvashatatlan a kézírása.Sajnos a mi időnkben még megkövetelt gondosságot lesöpörte a technika fejlődése.Nem hibáztathatók csak a pedagógusok,a szülők,mert mit tehetnek ha ennyire értékét veszítette a kézírás. A gyerekeket akaratlanul is hozzá segítettük,talán túl korán,hogy használják ezeket a segéd eszközöket,és nem is tereljük a gyakorlás felé őket.Azért,mert valaki nem tudja a betűket szépen megformázni,abból nem következik szükségszerűen,hogy nem tud jól rajzolni.Gondoljanak néhány kiemelkedő művészre,akiknek pocsék volt a kézírása,mégis maradandót alkotott.