Többször olvastam/hallottam már azt, hogy valaki nem nagyon (vagy egyáltalán nem) foglalkozik társkereséssel, mert akit a sors (az ég) neki szánt (rendelt), azt majd úgyis még az ördög is utána fogja tolni talicskán…

Érdekes, talán még humorosnak is tekinthető mondás (álláspont) az ilyen, de azért remélem, nem gondolod a legkevésbé sem komolyan. Ez ugyanis egyáltalán nem igaz a valóságban, és nem is logikus.

Miért lenne éppen ez az élethelyzet (a társtalanság) az az egyetlen kivétel, ami bármi erőfeszítés, aktivitás, cselekedet nélkül is megoldódik? Nem fog megoldódni ugyanúgy, mint ahogy semmi más az életben, amiért nem teszünk valamit, de inkább elég sokat. Sőt, még akkor sem garantált semmi biztos, ha teszünk is érte!

A már teljesen kiábrándult, reményét vesztett személy mondása lehet inkább ez az ördögös-talicskás szöveg, hogy minél rövidebben, valami fanyar ízű humorral tudja hárítani magától az érdeklődést, a témát, hogy lehetőleg még csak beszélni se kelljen róla bővebben. Az ördög nem túlórázik, és nem is közmunkás, nem győzné se talicskával, se erővel, energiával a temérdek feladatot teljesíteni!
Kedves Csyperke!

Pedig sok esetben működik, sőt talán jobban működik mint ha valaki görcsösen állandó jelleggel keresgél.
A találkozás és a másikra való felfigyelés az bizony megtörténhet anélkül, hogy azért bármit is tennél.
Az az igazi amikor akaratlanul egyszer azon kapod magad, hogy jobban dobog a szíved amikor a másik a közeledben van, amikor nem látod, hiányzik, ráeszmélsz, hogy beleszerettél a másikba pedig nem tervezted és nem tettél érte semmit csak éled a mindennapok életét. Természetes folyamat, csak jön anélkül, hogy válogatnál, szortíroznál, feltételhez kötnéd. Nem attól tetted függővé, hogy milyen magas, hány kiló, cigizik vagy sem, van-e autója...........

Kapcsolat kialakításáért és megtartásáért viszont valóban tenni kell.
Igen, tudom én is, sőt azt is tudom, hogy ez az "elmélet", miközben a gyakorlat (a valóság) is ismert, sőt rácáfol az elméletre, hiszen ez, és sok más társkereső oldal az ürességtől kongana, ha az elmélet a gyakorlattal egyezne...
Pedig jó pár embernek az elmélet egyben gyakorlat is és mindez még a társkeresőn is lehet gyakorlat mert aki ide regisztrált nem feltétlen keres.
akarni kell,de biztosan akarjuk?
Kedves simi12,

:-) Amirol Te irsz, az inkabb a "szerelem elso latasra", es altalaban az meg tini korban is egyoldalu szokott lenni. Ha megse, az meg mar tul szep ahhoz, hogy igaz legyen :-)
Azt gondolom, hogy itt az 50-es evekben mar az ember kicsit ovatosabb, merlegel, mindenki mogott van mar egy kitorolhetetlen mult. Ha ezt vesszuk, konnyebb dolgunk van mint a tiniknek, ha meg akarjuk ismerni a masikat, mert nekik meg csak az igireteik vannak, mi mar tenyeket tudunk felmutatni annak igazolasara, kik is vagyunk valojaban.
En most csak magambol indulok ki es azt mondom, a gyerekeimen kivul nincs senki a vilagon (nem is volt es nem is lesz soha), akit kepes lennek feltetelek nelkul szeretni. Amugy ebben a szoban "tars" , szerintem benne is van, ket felnott ember egyezseget kot, ami bizony feltetelek sorozata a mellett, hogy termeszetesen kedvelik egymas tarsasagat es azok a bizonyos feltetelek nem jelentenek kulonosebb terhet egyik felnek sem. Na ezt szerintem kb. olyan "egyszeru" osszehozni, mint a holtomiglan-holtodiglan kapcsolatot a szerelem elso latasra helyzetbol. :-)
Kedves Csyperke,

"Minden csak nezopont kerdese" mondta egyszer egy ember, aki lehet hogy nem volt bolcs, de ez egy bolcs mondas :-) avagy fogalmam sincs honnan van ez a szallo ige, de most eszembe jutott, mikor ezt a mondatodat olvastam:
"Miért lenne éppen ez az élethelyzet (a társtalanság) az az egyetlen kivétel, ami bármi erőfeszítés, aktivitás, cselekedet nélkül is megoldódik? "

A tarstalansag mint elethelyzet, nem minden esetben egy problema, amit meg kell oldani. A mai vilagban mar (nyugaton biztos) egyedul is lehet boldogulni. Regen meg a kiralyok is kenyszerbol hazasodtak. Ha valaki nem tekinti problemanak a tarstalansagat, akkor nem is akarja megoldani, de ha el az emlitett kozmondassal, akkor nem is zarkozik el egy "utjaba kerulo" parkapcsolattol.
A tarstalansag mint elethelyzet nem mindenkit kinoz, egy tarstalan ember lehet boldog is, a boldogsagnak nem feltetele a parkapcsolatban eles (sot....)
Vannak parkapcsolatfuggo emberek, akik mindenaron, miden idoben tudni akarnak valakit az oldalukon, es ezert tesznek is, es szuksegben nem is valogatnak, ez A rossz elethelyzet az en meglatasom szerint.
Elni tudni kell, tarssal es anelkul is.
Kedves Maggdy!

Egyáltalán nem a szerelem első látásról írtam hanem arról, hogy valahol akaratlanul is találkozol valakivel, csak úgy keresés nélkül is az utadba sodorja az élet akár egy rendezvényen valamilyen programon vagy épp egy munkatárs vagy egy új szomszéd .... akibe nem feltétlen kell első látásra beleszeretni. Rendszeresen közös az akármilyen tevékenységetek és így lopja be magát a szívedbe. Nem kerested a találkozást, nem is akartál semmilyen kapcsolatod jól lehet, hogy kezdetben észre sem vetted csak egy ember volt a sok többi között vagy kezdetben kimondottan ellenszenves volt de a közös programok alapján megkedveled megszereted.

Én a fentiek alapján értettem, hogy nem teszel érte semmit célirányosan csak élsz.

Hogy arról tudnánk tényeket felmutatni, hogy kik is vagyunk? Amit felmutatunk az arról szól, hogy kik voltunk illetve vagyunk jelen pillanatban de hogy kik leszünk és milyenek leszünk az új kapcsolatban az csak később derül ki. Bár az igaz, hogy azért némi táppontot ad. Az is igaz, hogy több a tapasztalatunk, talán megfontoltabbak is vagyunk de fiatal korban még hajlíthatóbbak vagyunk és bátrabban tudunk szeretni.
Nincs két ember sem akik egyforma hatással lennének egymásra, teljesen más és egyben új élethelyzet.
A túrós tésztának is aszerint változik az íze, hogy épp sót vagy cukrot teszünk rá.