Kedves Kata, azt csinálsz amit akarsz, a magánügyed.:)
Fenntartom azonban változatlanul azt a véleményemet, miszerint az évek múlásával egyre nehezebb
potenciális társra lelni és a középkorúaknak és az idősebbeknek nehezebb, mint a fiataloknak .
Fenntartom, hogy a legtöbb középkorú és idősebb nem talál magának, legfeljebb rövid időre szóló kapcsolatkafélét.

Senki nem írta, hogy ne legyen válogatós egy 50-es nő.
Válogathat.
Remélhetőleg van önkritikája is, néz tükörbe is, tisztában van a külsejével, a kvalitásaival, erényeivel, fogyatékosságaival,,a körülményeivel és a realitásokkal is.
Kezdeményezheti a kapcsolatot a kinézett személlyel, aztán vagy bejön a férfinek vagy nem.
Válogathat a jelentkező férfiak közül, akik vagy bejönnek neki vagy nem.
Sok minden függ egy nő fizikai megjelenésétől, ez az első ugyanis amit a férfiak megnéznek.
A szép és csinos azonnal kell, a jóra aludni szoktak egyet.
Vagy lehet hamis ez a mondás?
Az életben és a társkereső oldalakon a válogatás lehetősége adott, ahogyan fentebb leírtam.
Kata... írta: Csenta, szerinted ha valaki rám ír, hogy csak én kellek neki, és huuuu de nagyon pont engem szeretne, akkor ne nézzem meg a profilját, mert az ugye mindegy miket ír. Örüljek hiszen egy korban 60 alatti pasi kiválasztott!
Azonnal keressem elő az ásót a kapát, rohanjak a nagyharang alá, mert ugye ne válogassak, végre egy 60 alattinak szemet szúrtam? :)))
Nem értem miért ne lehetne egy 50 -es nő is válogatós? Nem hiszem, hogy el kéne ásni magunkat, és minden mindegy alapon az első szembejövő pasit elfogadni. Ha az nem olyan ember akivel együtt tudok gondolkodni, akire szívesen nézek, / ... a pocakjával együtt persze :) /, akkor az lehet felőlem 40 éves is, tuti nem megyek vele el egy randira sem.
A társkereső pedig pont azért van, hogy válogathasson akinek így tetszik.

Hat év sok idő, szerez az ember lánya tapasztalatot, szív magába keserűséget, lehet keserű, de minimum pikírt lesz. Na, ja az ember fia is így érezhet.
Nem sokan mondhatják el ma magukról, hogy kibírtak hat évet az oldalon... egyhuzamban. Mert mostanában az a divat, hogy voltam én már itt... csak nem jött össze.
Ettől, persze, mi még nem gondolkodunk együtt, csak egy irányba.
Hat évvel ezelőtt a társkeresők tényleg azért voltak, hogy válogathassunk, ma inkább magamutogatás és egyedüllét csökkentésből adódó frusztráció oldás.
Igen-igen, ez most újra egy önértékelés volt :D
Csak évek, egyedül eltöltött évek.
Lehet hat, vagy lehet 30, számít?
Nekem számít, úgy érzem minden egyedül töltött év rövidítí az életkoromat.
Húúú, de öreg vagyok :D
Csenta írta: Kedves Peti,

Egyetértek, igazságokat írtál megint.
Ez bizony jelenség a társkereső oldalakon.
Érdemes két lábbal a földön állni és azt keresni ami a miénk lehet, nem délibábok után sóhajtozni.
Az interneten vagy a való életben.



Nem értem.
Mi van, mi lesz, mi lehet azokkal, akik nem tudnak, vagy nem akarnak két lábbal a földön állni?
Álmodozni mindig jó. És esetleg éppen az visz (repít) előbbre.
Csodák márpedig vannak.
Miért vennénk el az ebben való hitet bárkitől is? Kinek van joga ehhez?
Én például alig várom, hogy megtaláljak egy délibábot. :D
Az interneten, vagy a való életben.
Kata... írta: Csenta, szerinted ha valaki rám ír, hogy csak én kellek neki, és huuuu de nagyon pont engem szeretne, akkor ne nézzem meg a profilját, mert az ugye mindegy miket ír. Örüljek hiszen egy korban 60 alatti pasi kiválasztott!
Azonnal keressem elő az ásót a kapát, rohanjak a nagyharang alá, mert ugye ne válogassak, végre egy 60 alattinak szemet szúrtam? :)))
Nem értem miért ne lehetne egy 50 -es nő is válogatós? Nem hiszem, hogy el kéne ásni magunkat, és minden mindegy alapon az első szembejövő pasit elfogadni. Ha az nem olyan ember akivel együtt tudok gondolkodni, akire szívesen nézek, / ... a pocakjával együtt persze :) /, akkor az lehet felőlem 40 éves is, tuti nem megyek vele el egy randira sem.
A társkereső pedig pont azért van, hogy válogathasson akinek így tetszik.


Végre egy Normális- NŐ !! Üdv. Laponyag.
simi12 írta: A fentieket olvasva, olyan érzésem támad, mintha azt akarnátok sugallni, hogy ötvenen túl már az ember kevésbé lenne értékes és megalkuvóként elégedjen meg azzal amit az útjába sodor az élet.
Én csak a magam nevében tudok nyilatkozni, de nem értem hogyan lehet általánosságban e fentieket állítani, hiszen ahhoz hogy kijelentsük kinek túlzóak az elvárásai, ahhoz az illető embert alaposan ismernünk kellene az értékeivel és hibáival és érzéseivel együtt. Lenne itt olyan ember aki az itt lévők többségét így ismeri? Nem hiszem, maximum egy kevés hányadát akivel így vagy úgy összefújta a szél. :)

Két lábbal kellene állni a földön és csak azt akarni ami a mienk lehet?

Azzal egyet értek, hogy mindig két lábbal kellene a földön állnunk (hm de mi van amikor nem a földön vagyok, pl egy repülőn? :D )
Viszont annak a megítélése, hogy mi lehet a mienk már nem olyan egyszerű. Ahhoz, hogy ne értékeljük magunkat sem túl sem alul nagyon reális önértékelésnek kellene működnie és még ez sem igaz így mert azt viszont nem tudhatjuk, hogy a másik fél mit hogyan értékel és éppen mi az ami megfogja őt.

Nem hiszem, hogy ötvenen túl le kellene értékelni önmagunkat és az igényeinket, sőt azt hiszem pont ez az a kor amikor ezek leginkább megalapozottak lehetnek.
A kor csak egy számszerű besorolás de ez nem jelent automatikus leértékelődést és előnytelen változást.

Akinek rendezett az élete az nem akar minden áron társat találni és bárkit elfogadni, ha még is megtalálja akkor jó és mi van ha nem, hát köszöni szépen akkor is jól érzi magát, a torta lehet finom tejszínhab nélkül is. :)


Kedves Simi ! TETSZIK AMIT IRTÁL ! Viszont sajnos telik az idő, 20 éve (!) reménykedtem, hogy csak találok egy tetsző "cukrásznőt" tejszinhabos tortával, de addig válogattam, hogy ime itt vagyok. De valahogy hiába kóstoltam is néhányat, ha mégse volt az igazi inkább éhen maradtam, pedig ragaszkodó lenne most is... megalkuvás, meg az érdek valahogy nem visz bele. Kiábrándító amit olvastam a nők /kisbetüsek/ hozzáálásáról itt, a "vacsora-kirándulás 1-2 szex és egyébként nem kell a pasi"- jellegü nőkre gondolok.
cron