Szerelem első látásra!
Még szakmunkás tanuló csitri voltam ,férfi fodrász üzletben ki voltam téve sok kíváncsi tekintetnek.Persze tetszett,kinek nem ha bókoltak a betérő fiuk- férfiak,a mini szoknyás leányzónak.
Egyik nap az ajtó felett lévő kis harang belépőt jelzett. Mikor az ajtó felé néztem ,belépett álmaim pasija.
Kék szemű  ,szőke hajú roppant jó alakú hát nem részletezem ,tudnám még ragozni. Megremegett a lelkem,még a lábam is. Tudtam, hogy végem van azonnal bele zúgtam.Főnököm lehet észre vette zavarom,és mosolyogva az én munka székem felé invitálta,és ültette le. Abban az időben még borotváltuk a betérő kuncsaftot,nekem kellett a borotva habot az arcára kenni és elő készíteni borotváláshoz az arcát. Azt hittem meg pusztulok az izgalomtól, alig bírtam az arcához érni,végig simítani rajta, mert olyat éreztem amilyet még soha. Kék szemével rám nézett,szája szegletében huncut mosoly ült amíg el nem készültem az elő készítéssel.Mivel akkoriban még nem tudtam borotválni , a főnököm meg borotválta,nekem kellett az arcát utána a kívánt arc szesszel le kezelni. Nem szaporítom a szót, csak jó vissza gondolni rá. Utána fizetett és el ment. Én attól fogva minden nap őt vártam és ha nem is minden nap de jött.Kiderült én is megfogtam őt,időnként haza kísért,aztán édesapám is megismerte.Már eljegyzéssé vált a dolog, és jött az arcul csapás,sajnos egy másik lánnyal is tartotta a kapcsolatot,aki terhes lett tőle és el vette őt feleségül én ott maradtam ,csalódottan vigasztalanul.Közben én is férjhez mentem,mert az élet ment tovább, de a szívemben ő örökre bent ragadt.Mivel egy városban éltünk ,állandóan figyelemmel kísértem az életét, tudtam elvált, tudtam egyedül él,lezüllött italozó életet él. Nálam ő mindig az első szerelem maradt,és még ma is meg dobog a szívem ha rá gondolok.
Legyen a következő téma:tánciskola 
Tánciskola  

A korosztályom biztosan emlékszik még rá, milyen volt. Én olyan középiskolába jártam, ahol 30 lányra 5 fiú jutott. Könnyen elképzelhető, hogy az ott indított tánciskola milyen lehetett. A magasabb lányok - ahogy én is - fiú szerepet kaptak. A társastáncok alapjait próbálták megtanítani nekünk, számomra nem sok sikerrel. A labdasportokban jeleskedtem, azt hittem, ez a fajta mozgás nekem menni fog. Tévedtem. Kiderült, hogy ehhez bizony botlábam van. Hozzájött még a már említett fiúszerep, ami még jobban megnehezítette. Nem csoda hát, hogy a "Koszorúcskát" elsunnyogtam. Nem kellett volna. Pár évvel később, egy unokatestvérem esküvőjén úgy hozta a sors, hogy koszorúslány lettem. Egy vidéki nagy esküvőn pedig a falu apraja-nagyja meghívott volt. Szokás szerint a menyasszony mellett a koszorúslányt is illet minden férfiembernek táncba vinnie. Életemben nem volt olyan kínos éjszakám. A férfiak sorban jöttek... fiatalok, idősek egyaránt. Addig is tudtam, hogy erős egyéniség vagyok, de onnantól már a többiek is megérezték, mert folyamatosan én akartam vezetni. Már a beállás is nehézkes volt, de a továbbiak csak rontottak a helyzeten. Mint egy súlyos darab fát, úgy vonszoltak maguk után a táncparketten, vért izzadva. No, aki egyszer felkért, ezek után messze elkerült. Még a saját apukám is azt mondta, hozzád lányom egy traktor kell, és több pohár bor. Ez később sem változott... hiába, mindenben nem lehetek jó!  :lol:

Remélem, lesz aki folytatja. Az én szavam: csiga-biga 
Scottina ez nagyon eredeti volt. :D
Csiga bigára nem ugrik be nekem semmi,talán majd másnak. 
Csiga-biga  

Nekem  egy régi emlék jutott az eszembe. :mrgreen:

Mivel győri származású vagyok nagyon sokat jártunk a közeli Bakonyba kirándulni. Abban az időben még nem volt tilos éti csigát gyűjteni, sőt rengetegen szedték és adták le a gyűjtőhelyeken, hogy aztán Olaszországba szállítsák őket.
Gondoltuk, hogy mi is kipróbáljuk milyen is lehet a csiga kicsalogatva a házából és minden előítéletünket legyőzve elhatároztuk, hogy megkóstoljuk a csigahúst. Túrázás közben begyűjtöttünk két reklámszatyornyit belőle és beraktuk a Dacia csomagtartójába. Mikor hazaértünk és felnyitottuk a kocsi hátulját bizarr látvány fogadott bennünket. A csiga-bigák útra keltek  a csomagtartóban és mindenhol csiganyál csillogott. Ugyan ismertem a bőrre gyakorolt csodatévő hatását, de a látvány elvette mindentől a kedvemet. Megkértem a páromat, hogy takarítsa ki a csomagtartót, a csigákat pedig engedje szabadon a lakótelepen és fel se hozza őket a lakásba.
Nem így történt... Párom úgy gondolta, hogy ő nem adja fel. Rövidre fogva a történetet a negyedik emeleti lakásunk fürdőkádjában próbálta kiéheztetni őket. A vízben úszkáló és a kádon megkapaszkodó csiga-bigák látványa csak erős idegzetűeknek és gyomrúaknak ajánlott!
A harmadik nap bedobtam a törülközőt  (na nem a kádba) és ultimátumot adtam a páromnak: vagy én, vagy a csigák.  :lol:

A következő téma legyen: a víz 
A víz: Két történetem is van, de most csak az egyiket mesélem el.A fiam most39 .évében van,tehát ez kb:25 évvel ezelőtt történt.Egy eper termesztő szakcsoportba voltunk tömörülve,ahol 300 n.öl-ön epret termesztettünk.Több ilyen méretű parcellákon. A fiam imádott velünk kint lenni.Aztán egyre jobban kezdte érdekelni az autó vezetés.Ő "véletlenül " sorozatosan megitta, illetve véletlenül kiborította a behűtött ívó vizet.A nagy munka közepette. kénytelen volt magát aktiválni és a földutakon áldozatosan hordta nekünk a kútról a jó hideg friss vizet,hisz szegény szülők nehogy már szomjazzanak a 40 fokos melegben.Szerencsére olyan rutinra tett szert, hogy 18 éves korától mindig ő vitte a haverokat a diszkóba, és soha semmilyen balesetet nem okozott, sem szenvedett. A türelem és a bizalom megérlelte részére is a "gyümölcsöt".
Következő téma talán lehetne: Munkára nevelés jó kedvvel.
Az én történetem két kritériumnak is megfelel. Van benne víz is, munka is. Meg tán nevelés is. :-)

1992 június. Árvízi veszély van a Rómain, megjött a nyár eleji zöldár. A lakótelepet leginkább a visszafelé folyó Aranyvölgyi-patak veszélyezteti. Aki teheti, kinn van a gáton és homokzsákokat tölt még késő éjszaka is. Mellettünk egy rákospalotai házaspár lapátol, hallották, hogy nagy a baj, hát jöttek segíteni. Az otthon maradók sütik a buktát és a pogácsát, készítik a forró teát. A gyerekek pedig örülvén, hogy nem kell nyolckor ágyba bújni, hozzák ki nekünk a gátra. Az épphogy óvodás korú Eszter lányom is ott sürgölődik a bátyjával, kínálgatják a nagymama sütijét, töltögetik a teát. Meg lelkesen hozzák nekünk az új üres zsákokat. A veszély ellenére a hangulat a gáton igen jó. A közös munka és a közös cél mindenkit közel hoz egymáshoz. Jóval éjfél után altatom el a lányom, nem nehéz. Kipirult arccal, nehezedő pillákkal még ezt súgja a fülembe: "Anya! Nem lehetne mindig árvíz?"

A következő téma? Mondjuk a legviccesebb 50Plusz-os kalandom.
A legviccesebb 50Plusz-os kalandom.

................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................ :roll: :lol: :mrgreen:   

A következő téma legyen: a legviccesebb 50Plusz-os kalandom.
Tessék egy kicsit elvonatkoztatni, na! Nem kell valami nagy eget rengető romantikus kalandra esetleg felsülésre gondolni. De ha valaki azt is be meri vállalni, megtapsoljuk a bátorságáért.

Nekem például a fejlámpás barlangászás volt eddig a legviccesebb, ahol komoly hatvanas emberek négykézláb kúsztak-másztak a porban, gyermeki örömmel másztak fel a sziklafalra, terpeszkedtek bele nagy nehezen az avatófal öblébe, és mentek sorban vihorászva, óvodai időket idézve kézen fogva a koromsötétben, hogy hasra ne essenek. A barlangi vezető szerint ilyen sokat csicsergő csoportja rég volt. És boldogan, koszosan másztunk ki a végén a föld alól. Egyedül Citromka kabátja maradt hófehér, máig érthetetlen módon. (De erről az 50 Plusz Extrém alatt egyszer már beszámoltunk: https://www.50plusz-klub.hu/forum/viewt ... m#p2650592)

Javitsuk akkor ki: a legviccesebb 50Plusz-os tortenetem-re. :-)
Off!
Kedves Myrtill ,megakadt a regélők sora :D  

 A legviccesebb 50Plusz-os kalandom. Talán nem akarja senki közkincsé tenni.
Nekem még nem volt ilyen történetem,ha csak az nem, hogy mióta többet irogatok  egy két fórumba azóta szépen gyarapodtak a látogatóim száma, csak most azt nem tudom eldönteni ,hogy fiu vagy lány volt e az érdeklődő. :D
Kicsit izgi, de hagyom így ,talán egyszer kiderül :D  

Ha nem haragszol akkor a következő:

Lassan vége a nyárnak, de témának jó:  Strand 
Ha valaki késztetést érez a folytatáshoz,ne fogja vissza magát.mindig örömmel olvassuk. :D

Üdv Józsi
Nagyon örülök, hogy talán Womanus blogposztja kapcsán leporoltátok a témát. Kerestem én is a fórumtémák között, de nem találtam rá.

Remélem nem gond-talán a témák nincsenek kőbe vésve- ha megmaradnék a „legviccesebb 50 plus-os kalandom” téma mellett.
Bevallom, én is leporoltam egy régi történetemet, talán van akinek még ismeretlen lesz és szívesen olvassa.
Ilyenkor mindig idézem a Ludas Matyi című vicclap szlogenjét:
„Egy újszülöttnek minden vicc új!”
Ebben a reményben teszem fel egy régebbi írásom, mely első olvasatra egyáltalán nem tűnik humorosnak, csak inkább így, évekkel később az idő távlatából szemlélve.

Ime:

Meghökkentő történet, avagy a társkeresés viszontagságai.

Még regényben sem szerette az ici-picit morbid történeteket sem.
De most az élet mintha valami hasonlót produkált volna vele, mintha kopírozott volna egy író fantáziája által kiötlött történetet.
Leginkább Roald Dahl meghökkentő meséit idézték a történtek, s nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy egy olyan nem egészen normális emberrel áll szemben, aki bűnbánatból tartja a felesége hamvait egy lámpában az íróasztalán, mint Dahl novellájának hőse, aki bosszút állva a férjén, aki őt állandóan hajszolta, a férfi halála után a hamvait homokórába tetette, és kéjes mosollyal nyugtázta, hogy akkor kényszerítheti őt futásra, amikor csak kedve tartja.

Nos, de ne rohanjunk ennyire előre!
Kezdjük az elején!
Régi „motoros” volt már, és tudta, hogy a virtuális világban semmi nem az, aminek látszik.
Maga sem tudta miért ment bele a találkozóba, talán csak megsajnálta a férfit, és ígért egy mindenféle elköteleződés nélküli beszélgetést.
Amikor meglátta a férfit a kávézó teraszához közeledve, egy pillanat alatt lehullt a lepel, vagyis lelepleződött a hamisság.
Uram bocsá’, férfi? Nos, az illető jócskán túl volt már azon az életszakaszon, amikor még igazán férfinak lehet titulálni valakit, s ha nem hangzana nagyon is profánul inkább vénembernek titulálta volna.
Ekkor kellett volna sarkon fordulnia, de ekkorra a férfi is észrevette őt.
Egyből látszott, hogy a „férfi” az adatlapját jócskán kozmetikázta. 65 évesnek tüntette fel magát (mint később kiderült 85 volt) s ennek a kornak megfelelő fotókat tett fel, persze csakis kizárólag mellképet, amelyen nem látszott, hogy jócskán elhízott, annyira, hogy alig vonszolta magát, s közel sem illett rá az „átlagos alkat, kora ellenére fiatalosan fitt” meghatározás.
Persze mint utólag kiderült ezek a lódítások voltak a legártatlanabbak a valósághoz képest.
Minden kellemetlen előzmény ellenére jól elbeszélgettek, mert egy valami mégis igaz volt, hogy az illető nagyon iskolázott, s nagyon művelt volt, s úriember módjára viselkedett. (legalább is az elején)
Mindezek ellenére óriási hibát vétett, hogy elfogadta a meghívást a férfi házába.
Igaz, világos nappal volt, amikor beléptek a ház nappalijába, de már akkor érezte, hogy valami ódon baljós fuvallat lengi be a helyiséget.
Rövidesen kiderült, hogy nem tévedett!
A hatalmas bőrkanapé körüli falakon mindenhol hajdan élt emberek portréi meredtek rá, elsősorban a volt feleségé, aki öngyilkos lett, bár még mielőtt az önkezűség kiderült volna, a rendőrség a férjet gyanúsította, aki legalább egy félórán keresztül ecsetelte neki, hogy milyen lelkiismeret furdalása van amiatt, hogy nem bánt túl jól a feleségével.

Úgy tűnt, annyira elnyerte a férfi bizalmát, hogy még azt is elmesélte, hogy megbánásképpen a felesége hamvait tartalmazó urnából egy lámpaaljat csináltatott, amelyen a lámpaernyőt körbe-körbe a felesége fényképei díszítik.
Nos, itt szakadt el a cérna, mert bár mosolygott-legalább is görcsösen igyekezett- és próbált úrinőként viselkedni, az agya lázasan kattogott, kutatta a menekülés lehetőségét, miközben a férfi a hatalmas nappali bőrkanapéján egyre közelebb csúszott hozzá.
Ugyan szóba sem hozták egyszer sem, hogy bármiféle intimitás lehet közöttük most mégis, mintha az illető összes rég eltemetett tesztoszteronjai megelevenedtek volna, s csatába lendültek volna az ő egyre inkább lankadó ösztrogénjei ellenében.
...s ekkor minden erejét összeszedve, félresöpörte a férfit, átugrott az akadályként elé rakott lábain, s kirohant a házból.
Ugrás közben valami kábelfélébe akadt a cipője, s már csak biztonságos távolból hallotta a csörömpölést.

Ki tudja?
Talán kiszabadultak a feleség hamvai?
Kedves Józsi! Köszi, hogy felélesztetted a játékot. Hátha az újaknak is megtetszik.

Kedves Irisz, csak nem veled esett meg-e viccesen suta törtėnet? Vagy valaki más mesélte? Esetleg az írói fantáziád szüleménye? Mert téged ennél elővigyázatosabbnak hiszlek. Akár igen, akár nem, mi legyen a következő téma?
Hol volt, hol nem volt, talan igaz sem volt, meg a facebook elotti idoben tortent.

Egy akkori tarskereson, ahol szinten nagy blogelet volt, kezdtem el levelezni A- val, meg is orultem, mennyire erdeklodik irantam, egy, a lakhelyeink kozott feluton levo varosban beszeltunk meg talalkozot, meghivtam vacsorazni.

Minden a remenyeim szerint latszodott alakulni, amikor egyszer varatlanul szembenezett, lerakott (lecsapott) kest villat, s kozolte, tudja ki vagyok, s most azonnal mondjam meg, mit akarok tole. S az Iwivnek hala, van egy kozos no (sziszegve) ismerosunk, akivel az Iwiven (sziszegve) kapcsolatban vagyok.

Nehezen tudom leirni, hogyan lett belolem egy hatalmas kerdojel, de valoszinuleg erezhette, mert megenyhult, s miutan tisztaztuk, hogy igen, ismerem TA-t, egy iskolaba jartunk, egyutt vizsgaztunk, tudtam is, azota merre jar, elmeselte a tortenetet.

Intermezzo, TA-val joban voltunk, tudtam, hogy rendesen "pasizik", akkor egy elvalt ferfival elt egyutt, majd otthagyta, s egy festohoz koltozott ki Nemetorszagba, o is elkezdett festeni, eros, atuto stilusa volt. Sokat nevettunk, elveztuk a baratsagot, imadtam, amikor kiengedte a latin temperamentumat, s pergo parbeszedunk nevetesbe fulladt. Nem tobb! :-))

Nos, A ferje TA-val csalta meg ot. O volt ama bizonyos elvalt ferfi volt felesege, akit ket gyerekkel megcsalt. A beadta a valopert, meg is tortent, nagy vihar lett, mert TA-n bosszut akart allni, megleste oket az aruhaz parkolojaban, de egy kalandor novel kikezdeni...

S azt hitte, TA berelt fel engem, hogy bosszubol udvaroljak, s torjem ossze a szivet.

Hajnalig setaltunk, meg is nevettettem, koszontem, hogy igazi gigolonak nez, engem ?, viccesen jol esett. Tobbet nem talalkoztunk, de valahol jo erzest hagyhattam magam utan, mert amikor mindenki atkoltozott a Fcbookra, bejelolt ismerosnek.

Ennyit az osszeskuves elmeletekrol s a feltekenysegrol... :-))
Kedves Womanus,

maradjon titok, hogy az írásomban mennyi a valóság és mennyi a fikció. Ez így érdekesebb!
Igaz, elfelejtetem új témát megadni, de Gábor így is feltalálta magát, s zárszavával jó ötletet is adott.
Shakespeare-től kölcsönvéve a kifejezést, írjatok akkor a zöld szemű szörnyről, a
FÉLTÉKENYSÉGRŐL.
Íris
Bocs Iris,ez nem a féltékenységről fog szólni :D Csak egy régi történet,ami ha eszembe jut ma is nevetésre késztet :D

Boldogult ifjúkorunkban,úgy a huszas éveink táján barátnőmmel még eszünk ágában sem volt felnőttesdit játszani.Szerettünk táncolni,hétvégeken egy hasonló gondolkodású ,jókedvű társasággal bulizgattunk.Péntek diszkó,szombat bál,vasárnap cigányzene a helyi csárdában.
Történt egyszer,hogy véletlenül belénk szerelmesedett két érettebb fiú,akiket mi próbáltunk széles ívben kerülni.Akkortájt még nem volt mindennapos az autó,de nekik már jobb kategóriájú volt.A mi lelkivilágunkra ez nem volt hatással,se az udvarlásuk.Nagyon megfelelt,hogy csak barátaink vannak,a társat,szerelmet még nem erőltettük.
A fiúk nem így gondolták.Egy nyári délután csörgött a telefon ,a barátnőm hívott,hogy vonuljak fedezékbe mert épp most kérte meg az édesanyját,hogy tagadja le a jelenlétét.Gyorsan intézkedtem,épp időben mert pár perc múlva már nálunk nyomkodták a csengőt.
Fél óra múlva barátnőmmel sétálni indultunk,hogy megbeszéljük a kínos történéseket.A csárda felé vettük az utat,semleges hely vadregényes környezetben.Az épület egy folyó melletti dombocskán volt sok sok lépcsővel.Épp a felénél járhattunk,amikor az úton feltűnt az autó a gavallérokkal,menekülési útvonal se fel se le,egyetlen lehetőség a lépcső jobb oldalán egy pici ösvény és a bokrok.Nemes egyszerűséggel bevetettük magunkat a susnyásba és visszafojtott röhögéssel vártuk a fejleményeket.A két dalia felment,nem talált,lejött és a 45 fokos szögben alattunk lévő parkolóba sétált.Akkor már oly mértékben röhögtünk némán és könnyezve,hogy győzött a gravitáció és csúszni kezdtünk lefele.A sors és néhány satnya fa állított meg,hogy ne elfuserált Kleopátra módjára guruljunk a gavallérok lábai elé.
Elmentek,szerencsére örökre.Mi még egy órár röhögtünk a narancsos üdítő mellett.
Tudom,lehetett volna másképp is csinálni,elég lett volna egy nem köszönöm nem akarok veled találkozni :D De a fiatalság úgy szép ha bolond :D