Szeretettel bárkinek és mindenkinek, aki szeret írni és játszani.  :wink:

Játékleírás:
   
Az első játékos ad egy hívószót, a következő pedig leírja, ami eszébe jut róla. Kerekíthet egy történetet belőle, írhat pár mondatot vagy szavakat, mesélhet bármiről, ami megtörtént vele vagy másokkal, amit szeretett volna átélni, aminek örül, amit sajnál. Tehet képet vagy zenét is, verset vagy bármit, amit a szó felidézett benne.
Azután ő ad egy új hívószót, és kíváncsian várja, vajon kinek mit juttat eszébe…
 
Kellemes időtöltést!
   
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

 
Az elsőt magamnak adom: " Régi mesékre emlékszel -e még… "


Emlékszem. :)
 
Még igen kicsi gyermek lehettem, amikor anyai nagymamámmal napi rendszerességgel hordtuk az ebédet nagyapámnak. Mindig pontban 12-re. Se hamarabb, se később. Nem volt hosszú út, félóra talán. Szerettem végigmenni a régi utcákon, vizsgálgatni az egykori cívisházakat, találgatni, hogyan éltek valaha az emberek.
Nagymamám – egyszerű asszony-, míg mentünk- jöttünk, mesélt. Az egykori városról, az utcanevekről, a különböző mesterségekről: gubacsapókról, szűrszabókról, ötvösökről, csupa érdekes titokról. :)    

 Új hívószó: ház     
 
 
L.emma írta: Szeretettel bárkinek és mindenkinek, aki szeret írni és játszani.  :wink:

Játékleírás:
   
Az első játékos ad egy hívószót, a következő pedig leírja, ami eszébe jut róla. Kerekíthet egy történetet belőle, írhat pár mondatot vagy szavakat, mesélhet bármiről, ami megtörtént vele vagy másokkal, amit szeretett volna átélni, aminek örül, amit sajnál. Tehet képet vagy zenét is, verset vagy bármit, amit a szó felidézett benne.
Azután ő ad egy új hívószót, és kíváncsian várja, vajon kinek mit juttat eszébe…
 
Kellemes időtöltést!
   
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

 
Az elsőt magamnak adom: " Régi mesékre emlékszel -e még… "


Emlékszem. :)
 
Még igen kicsi gyermek lehettem, amikor anyai nagymamámmal napi rendszerességgel hordtuk az ebédet nagyapámnak. Mindig pontban 12-re. Se hamarabb, se később. Nem volt hosszú út, félóra talán. Szerettem végigmenni a régi utcákon, vizsgálgatni az egykori cívisházakat, találgatni, hogyan éltek valaha az emberek.
Nagymamám – egyszerű asszony-, míg mentünk- jöttünk, mesélt. Az egykori városról, az utcanevekről, a különböző mesterségekről: gubacsapókról, szűrszabókról, ötvösökről, csupa érdekes titokról. :)    

 Új hívószó: ház     
 
 

A hazrol nekem is elsosorban az  eletter jut eszembe,s abban abban elo emberek, s az otthon,melynek keretet adja.
Eszembe jutnak a nagyszuleim,akiknek 2 kemences pekseguk volt Debrecenben a mult szazad elejen...csak halvanyan emlekszem a hatalmas kemencere,mely elnyelte az oriasi fahasabokat,majd a meg izzo hamura,melyen- a kemence ajtajaba kihuzva- nagyapam kenyerlangost sutott nekunk.... s emlekszem a kis valyoghazra,amely nagymamam otthona lett a kis alföldi faluban,amelyet az allamositas utan,miutan egyul maradt, s földönfutova valt, a szuleim vettek neki .A kis haz a bubos kemencevel,amelybe szarizikkel(napraforgoszar) gyujtott be Mami,amikor retest,vagy mas finomsagot sutott nekunk, az unokainak....vagy amikor este a földes szobaban bekucorodtunk a hugommal a kemence sutba, s hallgattuk Mami meseit.Az asztalon allo petroleumlampa imbolygo fenye hatalmas arnyakat vetitett a falra,amelyekbe belekepzeltuk a boszorkanyokat,amelyekrol a mese szolt.....hat ezek jutottak hirtelen eszembe a hazrol,vagyis inkabb az otthonrol.
Köszönöm, Iris. :)

Én is számtalan emléket őrzök gyerekkoromból. És képzeld, a kenyérlángost errefelé még mindig nagyon finoman készítik.

Kérlek, írj egy új hívószót, hogy azzal tovább folytatódjon a játék. 

 
L.emma írta: Köszönöm, Iris. :)

Én is számtalan emléket őrzök gyerekkoromból. És képzeld, a kenyérlángost errefelé még mindig nagyon finoman készítik.

Kérlek, írj egy új hívószót, hogy azzal tovább folytatódjon a játék. 

 


Az uj szo:BUZAMEZO
Nagyon jó szót választottál Irisz!

Én  falun nőttem fel,ahol hatalmas volt a" játszótér"elfért rajta az összes gyerek,mert falkában jártuk végig az egész falut és a hozzá tartozó Tsz-földeket,hiszen a felnőttek ott dolgoztak és mindenki ismert mindenkit ,nem tévedhettünk el és semmi veszély nem fenyegetett.
Éppen mostanában jött elő az az emlék,hogy mennyire szerettem a búzatáblában feküdni és a fölénk hajló kalászok között a habos felhőket nézni.Gyönyörű volt...közben azon versengtünk,ki milyen felhőképet talál.Órákig tudtunk így szórakozni,hazafelé pedig ölnyi pipaccsal és búzavirággal mentünk.
Hét éves koromtól éltem ebben a Tisza parti kis faluban 13 éves koromig és egy egész életre szóló emlék és élmény a mai napig.
Amikor a gyerekeim kicsik voltak sokat meséltem erről nekik és nagyon élvezték.Ők már városi panelbe születtek ,így ez tényleg mesének hatott.

A szó,amit feladok ehhez kapcsolódik,mert én láthattam:   TISZAVIRÁGZÁS 
Sziasztok!

Sajnos a "tiszavirágzást" én még nem láttam csak videó felvételről  -a lányomék Tiszaszőlősön nyaraltak pont akkor, amikor a Tisza "virágzott".  Csodálatos felvételek.
De a búzamezőkről én is tudnék mesélni.
Meg a csodálatos rétekről. A nagymamám Jászfényszarun lakott. Sok sok nyáron át ott töltöttük a szünidőt. Még most is a számban érzem az artézi kutak ízét. Látom a szemem előtt a kipányvázott teheneket, akik mellett a réten hancúroztunk.
A jácint mező illatát  ma is érzem - mert ott rengeteg volt..... A Galga patak kristálytiszta vizében pancsoltunk.
A paradicsom földeken - amíg szedték a nagymamámék a paradicsomot - mi a húgommal az út porában játszottunk, ami isteni volt. Koszorút fontunk a rét virágaiból, kukorica és tökbabát dédelgettünk.

Most egy kicsit el is érzékenyültem...... Nem is folytatom tovább....

Gyönyörű volt!  Szép emlékek  :)    
Szia Yessy,es Mindenki,

mivel nem irtal uj szot,most en irok egyet,amelyhez megint kapcsolhatom a falusi elet szepsegeit.
A szo pedig:
CSEPLOGEP

Az 50-es evekben nottem fel,egy kis alfoldi faluban,igy nekem azok az elmenyek melyeket meseltetek nagyon ismerosek.....ha gondolataimban visszaidezem azokat a nyarakat,amikor a forro levego szinte vibralt,s mi gyerekek kis gatyaban mezitlabasan szaladgaltunk a porzo kocsiuton,idonkent a tenyerunkbol vizet kortyolva a falu közepen allo artezi kutrol,akkor mindig jo erzesek fognak el....akkoriban a falusi portakhoz nem csak hazak,hanem nagy kertek is tartoztak,ahol a vetemenyesen es a gyumölcsfakon kivul meg buza is termett.Mivel szuleim maszek pekek voltak,tudtam,hogy abban az idoben,mindenki a falu malmaban oröltetett buzajabol keszult lisztet hozta,ha kenyeret akart venni,mert csak cserekenyer letezett.....igy Peter-Palkor elerkezett az aratas napja, s amikor mindenki lekaszalta a sajat buzajat s kevekbe rakta mar csak a cseplogepre kellett varni,Amikor a falu vegen bekanyarodott a hatalmas masina, s befordult valamelyik porta tagra nyitott kapujan,mi gyerekek is ott labatlankodtunk az esemenyek közeppontjaban, s amulattal neztuk,amint a gep torka elnyeli a keveket,s a gep masik vegen egy hatalmas csövön ömlenek ki az aranylo buzaszemek, a cso ele tartott vaszon zsakokba.Visongva szaladgaltunk,talpunkat kapkodva a bökos tarlo felett,majd kannaban vizet hoztunk az artezi kutrol a szomjas legenyeknek,akik a gep körul dolgoztak......ezek az en elmenyeim,amelyek nekem csodalatosak,es meg olyan sok van beloluk,hogy minden napra jutna egy-egy mese hosszu eveken keresztul.

Az en következo szavam:LOPATKO

Kicsit sajnalom,hogy nem en meselhetek rola,mert a szomszedunkban volt Szalai bacsi a patkolo kovacs muhelye,ahol eleg sokat labatlankodtam,megigezve a fujtato altal felszitott langoktol, s az izzo lopatkotol......kivancsi vagyok nektek mi jut eszetekbe errol a szorol? 
Kedves Lányok!
 
Egy kicsit irigykedve olvastam a történeteiteket a faluról, a természetről.

Meghagyom a LÓPATKÓT :) , és  egy kis ellenpontozásként arról, ami a Ti történeteitekről jutott eszembe:

Városon nőttem fel, méghozzá nagyvárosban, a falusi gyerekek szabad életét csak hírből ismerem.  
Akkoriban általános iskolába jártam még. Pár utcányira tőlünk, a város frekventált helyén szanálták, azután bontásra árverezték a kis házakat. Sokan éltek akkoriban abból, hogy ezeket megvették, lebontották, és kiárulták belőle a téglát, faanyagot, ajtót, ablakot, mindent, ami hasznosítható volt.
Ez lett a mi Vadnyugatunk. Mindig találtunk egy nyitva hagyott házat, kamrát, lezáratlan pincét, félig elbontott épületet, ahová bevehettük magunkat pár órára, míg ki nem ebrudaltak bennünket a veszélyes területről. Néha kincset ástunk, és találtunk is néhány régi cserépdarabot, fogadóst játszottunk, voltam kutyafejű tatár és pincebörtönbe zárt Sztrogoff Mihály, kalózkapitány és rabszolga. És gomboztunk meg golyóztunk. Minden golyónak tudtam a történetét, és a legszebbekkel dehogy játszottam, nehogy elnyerje valaki. Évekig őriztem két gyönyörű üveggolyót, egy hatalmasat és egy egész kicsit. Nem tudom, hová lettek, bár arra sem emlékszem már, hogy kerültek hozzám.


És akkor: LÓPATKÓ  

Kíváncsian várjuk a történetet Szalai bácsiról, Irisz. :)

... vagy bárki / bármi másról / mástól.   :wink:


Kellemes vasárnap estét Mindenkinek!


 
Köszönöm Emma,

akkor tehat a LOPATKOROL, s egy regi foglalkozasrol,szakmarol a patkolo kovacserol.

A kovacs muhelynek  a vaspantos ajtaja az utcara nyilott, s majdnem pontosan vele szemben allott egy öreg akacfa,melyhez minden alkalommal a  pacit kötöttek.
Bekesen vart szegeny para a sorara,amig a leszedett elvasott vasdarabot Szalai bacsi megreparalta a muhelyben.
A muhely pedig meg egy pici lanynak is egy csoda volt,ahol varazslat törtent.
A kemenceben a szuszogo fujtato nyoman felizzottak a langok....Szalai bacsi egy fogoval a tuzbe tartotta  lopatkot,amely vörösen izott a langokban,s meg az ullon is,ahol a kalapacs gyors utesei nyoman formalodott. .......csupan a pacit sajnaltam,mert nem hittem el,hogy nem faj neki,amikor a patkot felszogelik a patajara.
Hat ez az en kis törtenetem Szalai bacsirol es a lopatkorol.

A következo szo: PADLAS 
 
Sziasztok!

Csak nekünk vannak emlékeink?
--nem baj én nagyon szeretem Őket! - és természetesen imádtam a padlásokat,de egy picit féltem is tőlük a sötét rejtelmes zugoktól,de éppen ez volt benne a csáberő ,lehetett kicsit borzongani,egymást ugratni,és mennyi titok lapult ott.Régi könyvek,elfeledett használati tárgyak.Azt hiszem ezek a gyerekkori felosonások szerettették meg velem a régi tárgyakat.
Nagynénim padlásán láttam először citerát,amin napokig tanultam játszani a tyúkudvarban megszerzett lúdtollal.
Van egy 1841-es kiadású cseh bibliám,ez is egy padlásról került hozzám.
Köcsögök,régi vázák,amiket élvezettel tisztogattam és ma is őrzök.Sőt a bútoraim nagy része is padlásokon pihent 100-120 évet,mielőtt a lakásomat otthonná varázsolta volna.
 
A falusi padlásoknak volt még egy külön bája .Mire befejeztük a játékot jól be is lakmároztunk,persze titokban a fenn száradó kolbászból,dióból.
...hát ennyit,persze csak dióhéjban a padlásokról.

a következőt adom fel FECSKEFÉSZEK  
Sziasztok,

biztosan nem csak nekunk vannak emlekeink,kedves Ria,hanem sok mindenki masnak is,legfeljebb,nem olyan közlekenyek,mint mi,de hat nem lehet minden ember egyforma.
Szoval a fecskefeszek......nem szorosan a temahoz kapcsolodoan,de napok ota elnezem a pici unokamat,amint amulattal figyeli a szarkakat itt a kertben az ablakon keresztul,es ha kint van a szabadban,akkor a földön setalo madarak  nyomaba is ered, s talan mert olyan picike-alig-alig nott ki a földbol-a szarkak egeszen a közelukbe engedik,nem tartanak tole,
Visszaterve a fecskefeszekre,amely felidezte bennem a Balatonszabadiban töltött nyarakat.A gyerekeim 10 ev köruliek lehettek akkoriban.....Szabadiban a vonat allomas eresze alatt feszkeltek a fecskek, es az en gyerekeim napközben többször is hosszu.hosszu ideig  neztek oket,ahogyan etetik a fiokaikat, s cikaznak a levegoben,Egyszer a siofoki allomason a vonatra varakoztunk,amikor egy szerencsetlen kis fecske betevedt a varoterembe s remuleteben alig talalt ki a szabad eg ala.
...es hat a kinai elmenyeim között is akad egy fecskefeszekkel kapcsolatos,amely talan kicsit morbid.....az a bizonyos fecskefeszek leves,amely valoban egy bizonyos sziklas hegyek között elo,kinai fecskefaj feszkebol keszul....
Mivel ma a  vidam parkban voltunk itt Göteborgban (ugyanis itt az a szokas,hogy nov.15.-etol unnepi kivilagitas,es vasar van a park teruleten)az en következo szavam:
VIDAM PARK 
A Vidámpark

 A Nagyerdő – régi nagy kedvenc, a vasárnapi családi séták kihagyhatatlan helye.
Simonyi óbester terve volt, hogy parkerdővé alakíttassa, hogy kulturált kikapcsolódást nyújtson a városbelieknek. Utat is építtetett odáig, az egykori Simonyi gátat, juhar- jegenye- és hársfákkal ültette be, és állítólag minden fához egy huszárt állított strázsának. :)

Szóval: a Nagyerdő és a Vidámpark. Persze ez csak egy kicsike a fővárosihoz képest, de a kisgyereknek nagy kaland. Oda csak valami ünnepen lehetett menni, a vasárnapok különben puritán módon teltek- akkoriban még sokkal szigorúbb és egyszerűbb volt errefelé az élet.
Mennyi mindenféle izgalom, csodaszerkezet: a körhinta, rajta a hatalmas ló, a torz tükrök, a forgó hordó, amelyen csak felnőttként mertem majd átszaladni, az Óriáskerék, amelyről végiglátni a városon ..., és az elmaradhatatlan citromfagyi, amit a fagylaltos kocsiból vettünk.

Aztán persze felnőttem, és évekig nem jártam arrafelé. Talán ötéves lehetett a lányom, amikor először elvittük. És ahogy az Elvarázsolt Kastély keresztben- hosszában mozgó padlóján bukdácsoltunk kézen fogva ( az apja persze lentről kamerázott bennünket) hirtelen eszembe jutott egy réges-régi kép, ahogyan a padlózatból elősüvítő szél felfújja a szoknyánkat… Még anyukámét is, aki óvatlanul lépett. Karcsú, csinos asszony volt, kék mintás loknis selyemruhában, és nagy hirtelen azt sem tudta, hogy a kezünket fogja, vagy a szoknyáját szorítsa ...  

  Erről meg eszembe jutott egy másik vidámpark és A tanú. :wink:          

http://www.youtube.com/watch?v=CyAOmO_pi_8     

 

És az új szó: KALÁCS.

   
Hat ezt nem tudom kihagyni,pedig delutan indul a repulogepem Budapestre,es meg rengeteg teendom van.....de gyorsan par sort irok,mert a kalacsrol egy talan alföldi specialitas jutott eszembe,megpedig a KULCSOS KALACS.
Mint tudjatok az 50-es evekben nottem fel egy kis alföldi faluban, s a szuleim maszek pekek voltak.Akkoriban a lakodalmi menu tyukhusleves csigatesztaval,bogracsos birkapörkölt,es sult csirke volt....
Osszel,amikor a betakaritas megtörtent sorra mentek ferjhez a lanyok,gyakran voltak lakodalmak.A kulcsos kalacsot a kenyerrel egyutt mindig a falubeli pek sutötte.A kulcsos kalacs kb. ugy nezett ki,mint egy hatalmas sos perec,csak kalacs tesztabol keszult.Akkoriban a tortat mindenki maga sutötte,kiveve az ifju paret,melyet az Edesanyam keszitett(cukrasz mester is volt),igy mi mar a lakodalom elott reszesei voltunk a csodanak,s amulva figyeltuk hogyan keszul a sok emeletes grillazs torta tetejen a marcipanbol keszult ifju parral.
.A vofely mar hetekkel a lakodalom elott  felöltötte a fekete nadragot,mellenyt,feher inget,ramas csizmat,karimas kalapot,kezebe vette a felszalagozott vofely botot, s elindult vendegeket  invitalni a lakodalomba.
A templomi eskuvo utan,az ifju part hintoval körbevittek a falun,s az utcara kiszalado,bameszkodo falubelieket a borosuveg nyakara huzott kulcsos kalaccsal, s borral kinalgattak ...errol jut eszembe a szo:
LAKODALOM.....biztosan mindenkinek vannak emlekei errol? 
Kedves Iris,

Nagyon hangulatosak ezek a gyerekkori emlékeken alapuló leírásaid, szinte átélem őket olvasás közben... Ezeket olvasva sajnálom csak igazán, hogy városi gyerekként ilyenekben nem lehetett részem abban az időben... 
Vajk51 írta: Kedves Iris,

Nagyon hangulatosak ezek a gyerekkori emlékeken alapuló leírásaid, szinte átélem őket olvasás közben... Ezeket olvasva sajnálom csak igazán, hogy városi gyerekként ilyenekben nem lehetett részem abban az időben... 


Kedves Vajk,

igazan nagyon örülök,és köszönöm a dicséretet,annál is inkább,mert néha úgy gondolom,hogy ezeket a múltból felidézett kis szösszeneteket leginkább öncélúan írom, s akkor elfog a kishitűség,hogy mindez olyan felesleges  és egyáltalán nem ide illik.Kaptunk is mar kritikát eleget néhányan,akik itt írogatunk grafomán emberek módjára, de most egy kicsit helyre billent a mérleg nyelve.
Üdv.,
Iris