Csók drága hölgyeim! Tiszteltetem az Urakat!

 Azért jó veletek csacsogni, mert nagyon sok értelmes, okos, kiváló mag gyűlt itt össze!
Nagyon élvezem! :D Szeretnék én is közétek tartozni.
Ahogy megfigyeltem mindig használható, és ami a lényeg bölcs tanácsok, ötletek hangzottak el!
A kérdésem: Mi a véleményetek a társadalomban elfoglalt pozícióról?
  Tegyük fel, egy pár szimpatikusak egymásnak aztán kiderül később, hogy az egyik iskolázottabb, vagy a másik hivatali beosztása nagyobb… meg ehhez hasonló (de nem biztos) problémák lépnek fel.
 - Ez, ezek a különbségek okozhat-e problémát?
 - Van-e szerepe egyáltalán?
 - Ha igen megette a fene az egészet, nagyon ciki, vagy áthidalható, esetleg a szeretet segítségével. Szóval a társadalmi normától való eltérés

Üdv
Gábor 
Kedves Gábor!

Már az első sorod meghatározó, és megosztó!
A hölgyeket kisbetűvel írod, míg az Urakat nagy betűvel!?
Similis similis gaudet   (Hasonló a hasonlónak örül)

Szerintem ne legyen ez,ill.ne okozzon ez problémát.
Azért mindig eltöprengek,mikor nyugdijas személyeknek az adataiban magas iskolai végzettségük van feltüntetve.Én véleményem,nagyon szép és helyes ki milyen tanulmányt végzett és ezáltal egész élete folyamán Önmagának,családjának és a társadalomnak hasznos tagja lehetett.Nem kell ellenben azt sohase elfelejteni,hogy az a másik is,akármilyen képzettséggel vagy anélkül is,Ö is egy hasznos tagja a társadalomnak,csak lehet,hogy neki,mindegy milyen okból,nem sikerült,vagy nem volt szerencséje magasabb tanulmányokat folytatni..
Ugy gondolm,ha az egyén nyugállományba vonul,azt jelentené,hogy megköszönve hasznos és kitartó fáradtságát,lelkes hozzáállását,munkásságát,miután az Öneki megadatott nyugdij által elnyert szabadidöt arra fordithatja,amihet éppen kedve van.Ehhez persze több lehetöség van,társsal vagy társ nélkül.Aki meg társat keres magának,biztos olyan partnert fog magának keresni,akivel szeretetben,megértésben,harmóniában,egymást elfogadva élje és élvezze további életét.

Üdv Mindenkinek István 
McLane írta: Csók drága hölgyeim! Tiszteltetem az Urakat!

 Azért jó veletek csacsogni, mert nagyon sok értelmes, okos, kiváló mag gyűlt itt össze!
Nagyon élvezem! :D Szeretnék én is közétek tartozni.
Ahogy megfigyeltem mindig használható, és ami a lényeg bölcs tanácsok, ötletek hangzottak el!
A kérdésem: Mi a véleményetek a társadalomban elfoglalt pozícióról?
  Tegyük fel, egy pár szimpatikusak egymásnak aztán kiderül később, hogy az egyik iskolázottabb, vagy a másik hivatali beosztása nagyobb… meg ehhez hasonló (de nem biztos) problémák lépnek fel.
 - Ez, ezek a különbségek okozhat-e problémát?
 - Van-e szerepe egyáltalán?
 - Ha igen megette a fene az egészet, nagyon ciki, vagy áthidalható, esetleg a szeretet segítségével. Szóval a társadalmi normától való eltérés

Üdv
Gábor 

Kedves Gábor! /Most már tudom a nevedet!/
Mivel fölvetetted ezt a kérdést, elmondom az estemet. Nekem főiskolai végzettségem van, a volt páromnak szakmunkásképzóje. Ennek ellenére 19 évig voltunk együtt, s nagyon jól kijöttünk egym ással. Véleményem szerint ez számit legkevésbé, ha egyébként "egy huron pendültök". Azt hiszem,
na folytatom, mert nem engedett többet irni.
nem ez a meghatározó két ember kapcsolatában, hanem az, hogy mit vársz a másiktól, vagy mit várnak Tőled, s ez elvárásnak megfelelünk-e. Mint EMBER ! milyen vagy. Nekem, legalábbis ez számit. Hogyan viszonyulsz az erkölcsi normákhoz, milyen emberi tulajdonságokkal rendelkezel, érdeklődésed azonos-e az enyémmel. Elfogadod-é az enyéimet, /mert ugy-e ilyen korban az embernek már unokái is vannak.!/. Tehát valahol azt mondom röviden, illünk-e egymáshoz, mert ha nem, a kapcsolat akkor sem fog működni, ha teljesen azonos iskolai végzettséggel rendelkezünk.
Jó keresgélést kivánok!
Üdvözlettel: csacska
Az első időkben bizony mérgelődtem, hogy nem lehet sokat írni a forumon. De aztán rájöttem, jó, helyes. teljesen kibontakozhat az ember, röviden.. Hiszen aki szószátyár, az egyéb "aljasságra" is képes. Megszerettem a forumot, jól érzem magam. És igen ! Mint ahogy a társadalomban is vannak különbségek, a forumon is. Minden ember más, és ez a célunk, hogy megismerjük a többieket és ha szimpátiát érzünk valakivel szemben akkor a társadalmi egyensuly már nem számit. (Milyen egyensúly amúgy ?) Mert barátot vagy társat keresünk. és ahogy mondják: " a zsák megtalálja a maga foltját " :lol:

http://www.youtube.com/watch?v=7beP1eIe ... e&index=12
Köszöntök mindenkit!

Örülök, hogy mindenki ugyanazon a véleményen van. (én is)  Mindenki ott hasznos ahol épp van.
(legalább is jó lenne!) :lol: Mert valóban szerintem se a végzettséget vesszük figyelembe.
Különösen örülök Neked csacska, hogy Te is így látod mert nagy tisztelőd vagyok.
(pedig mindig odaírtam a nevem...) :( 
 Kedves Elizke!
  Elnézésedet kérem a megszólításnál, nem volt szándékos, remélem elhiszed! :evil:
Aztán kerestem, hogy miért is követtem el, ezt a hibát, nincs a billentyűzetemen Nagy "h" betű!!! 
bocsánat a megosztásért!   :wink:

Üdv mindenkinek:
Gábor 
Kedves Gábor!

Egyetértek veled is és az előttem hozzá szólókhoz. Az én férjem matematikus volt, egyetemi tanár.Mindig volt bennem egy bizonyos fokú önbizalom hiány, hogy nekem csak érettségim van, és nem tanultam tovább/más kérdés, nekem nem volt lehetőségem, mert az élet közbe szólt/ Tudom ez kifogásnak hangzik, de nem volt lelkierőm  a család mellett  tanulni.Egy kapcsolat nem szabad, hogy erről szóljon, hanem ahogy Csacska írta, mennyire egy húron pendülünk, van-e közös témánk, hobbink, egymás gondolatát is kitaláljuk, és elfogadjuk egymás családját is.Mindig mondta a párom, nem az eszedért szeretlek, hanem a lényedért, a mosolyodért......  :lol:
Kedves Zsezse!
Köszönöm amit írtál csodálatos!  :wink:
Azért úgy jó látni, hogy a véleményünk egyezik.
ReLali! Zsák a foltját! Ez tetszik. A hasonló a hasonlónak örül, ez bölcs megállapítás.

Szép éjt mindenkinek!
Gábor 
Kedves Gábor és Fórumozók!

A társadalomban elfoglalt pozícióról, s annak szerepe a párkapcsolatban kérdésedre a következő észrevételt tenném:
Életünk háromnegyed részét - a munkában -, hogyan is éltük? Hát a pozícióban betöltött szerepünk alapján, alá-fölé rendeltségben. S miért, mert ilyen formában voltunk kénytelenek dolgozni, mert ez volt a társadalom részéről az elvárás. Főnök-beosztott felállás, melyben mindenki eljátszotta a szerepét, melyet a beosztása megkívánt. A társadalom "megkövetelte", hogy a felsőfokú végzettségű munkaköröket a felsőfokú végzettségű emberek töltsék be. Számított a foglalkozási pozíció, az életkörülmény, származási hely, tehát valószínű, hogy némely emberekben berögződött az effajta hozzáállás, viselkedés és gondolkodási mód, melyet a magánéleti létébe átvesz, átvett. De a több évtizedes berögződést, bizony igen nehéz egyik pillanatról a másikra elfelejteni és másképpen gondolkodni, cselekedni. Ehhez kell a szemléletbeli változás.

Azt gondolom, hogy akinél ez sikerül/t, annál nem az a lényeg, hogy hány-diplomás az az illető, akivel baráti, vagy társkapcsolatot kíván kialakítani. A fontossági sorrendben ez már a legutolsó helyen fog állni, vagy ott sem. Már nem akar szerepet játszani, már csak önmaga akar lenni. Elsődleges lesz számára, hogy a "szürke" hétköznapokat, tartalmasan, lelki nyugalomba, megértésben, szeretetben, vidámságban és egymás iránti tiszteletben töltse. Hiszen a társadalomban vállalt szerepét már elvégezte és jöhet az a pillanat, amikor már csak magára kell figyeljen, illetve a társára.
Ha ezzel tisztába lenne mindenki sokkal, de sokkal toleránsabbak, békésebben lennénk a kapcsolatok terén. Tehát nagyon számít a mi lelki egyensúlyunk is. Tapasztalatot a nyugdíj előtti munkakörömből adódóan, mint személyügyes szereztem. Több fajta iskolai végzettségű emberrel (több diplomás, középiskolai, szakmunkás), volt dolgom.
Higgyétek el nekem, hogy nem az iskolai végzettség tesz EMBERRÉ valakit!
Szerintem írd le csupa, kis, vagy nagy betűvel a véleményed, a hozzá szólásod, a megszólításokat, ahogy épp "kijön belőled a társaságot remélő ember igénye"...
Ha csupán a helyesírás alapján ítélkeznénk....akkor egy Schmitt palkó....., mi lenne a szemetekben????
Kedves Gábor!!!
Csak így tovább! Nincs szabály..., ne izgasd magad.
Ha képes vagy rá..: a szeretet az egymásra figyelés, a közös érdeklődési kör, a közös krumpli pucolás és főzőcske...reggeli kávézgatás és délutáni csevegés , érintés és összebújás kívánása a legnagyobb dolog, amit ember egy kapcsolatban megélhet. A többi kényszer ,titulus a társadalom útvesztőjében. Becsülendő!!- de sokszor, csak magoláson alapuló tényszerű dolgok raktározása...az iskolák által kiállított bizonyítványod alapja!!!....
Az élet fut és halad...ezért kell, hogy kipattanjunk a székből és nézzünk szembe adottságainkkal.
Amit lehet utánozz le, tanuld meg!!!-hisz ez elvárás- a "tömegek részéről-!!!!
De maradj önmagad, mert ez a legjobb legtökéletesebb állapot a számodra.
Kedves Pocakmanci!
 Aranyos vagy! Hálás vagyok. Jó fej vagy! -pardon! :) De annak is nagyon örülök, hogy megtaláltam a nagy "H" betűt, és ezek után nem csak az Urakat fogom úgy írni! :)))
 Vállalom a krumplipucolást, persze a rózsakrumplit könnyebb, és az én "pucolómmal".
Ezekből következik, hogy ott a helyem Nálad a bográcsozásnál! :) 
Na és a kutyáidra is kíváncsi vagyok!
Gábor 
McLane írta: Csók drága hölgyeim! Tiszteltetem az Urakat!

 Azért jó veletek csacsogni, mert nagyon sok értelmes, okos, kiváló mag gyűlt itt össze!
Nagyon élvezem! :D Szeretnék én is közétek tartozni.
Ahogy megfigyeltem mindig használható, és ami a lényeg bölcs tanácsok, ötletek hangzottak el!
A kérdésem: Mi a véleményetek a társadalomban elfoglalt pozícióról?
  Tegyük fel, egy pár szimpatikusak egymásnak aztán kiderül később, hogy az egyik iskolázottabb, vagy a másik hivatali beosztása nagyobb… meg ehhez hasonló (de nem biztos) problémák lépnek fel.
 - Ez, ezek a különbségek okozhat-e problémát?
 - Van-e szerepe egyáltalán?
 - Ha igen megette a fene az egészet, nagyon ciki, vagy áthidalható, esetleg a szeretet segítségével. Szóval a társadalmi normától való eltérés

Üdv


Gábor 


Véleményem szerint hasonló a hasonlóval tud jó párkapcsolatot kiépíteni.
Ezt értem életfelfogásra, viselkedésre.
Az iskolázottság egy elég érdekes kérdéskör.
Egyrészt semmilyen iskolai végzettség nem tesz intelligenssé.arra születni kell ahogyan mondják, azt nem az iskolapadok között tanulod meg. A szülői ház, a neveltetés nagyon sok mindent ad, ami meghatározza a hozzáállásodat.
Akkor kell megtanulni, hogy tiszteljük a másik embert és fogadjuk el olyannak,amilyen.
Nem mindenki születik "jó helyre", de ettől még nem feltétlenül rosszabb ember.
Ám az iskolai környezet is alakít rajtunk.


Egy párkapcsolatban a másik embert felvállaljuk a világ előtt is.
Csak attól függ, hol éled a világodat.
Ha egy mozgalmas , kifinomult világban, ami tele van tanult emberekkel, oda az alacsonyabb végzettségű párod nem szívesen fog elmenni, rosszul, kevésnek érzi magát legtöbbször.
Kifejezetten intelligensnek kell ahhoz lennie, hogy lazán beilleszkedhessen.
Nagyon kevés embernek sikerül ez szerintem.

Én amondó vagyok, hogy iskolázottságban is hasonlót válasszunk, sok konfliktus elkerülhető.
A házasságok felbomlása után sokan engedik a mércét ebben ( de nők általában nem anyagiakban :) ). Férfiaknál sokszor nem számít ,ha hozzájuk képest egy nő aluliskolázott.
Van kiknek bejön ez a konstrukció, van akiknek nem.
Csak olyanokat ismerek, akik nem jártak jól egy alacsonyabban iskolázott partnerrel.