Mi annak idején általában könyvet kaptunk ajándékba, és valami hasznos ruhaneműt. Sosem volt nagy ajándék, de édesanyám mindig azt mondta , hogy a szeretet a legfontosabb, és az sohasem hiányzott a karácsonyfa alatt. Ma is az összes érték közül, ezt tartom a legfontosabbnak.
Emlékszik valaki a Madaras karácsonyfára? Na ez a könyv egyike azon ritka időtálló dolgoknak, amik ott voltak az én gyermekkoromban is sok karácsonyfa alatt, és ez mára sem változott. De írhatnék pár Weöres Sándor könyvet is....A Bóbitát, Ha a világ rigó lenne! Hiába na, a Jó Könyv az egyik legkevésbé elavuló dolog.
A könyvek mellett a legkedvesebb karácsonyi ajándékom egy gyönyörű alvóbaba volt, aminek szerintem ma is minden babázni szerető kislány örülne.
Nálunk sem voltak nagy ajándékok. Szükséges ruhadarab került a fa alá. Én nagyon örültem egy könyvnek, ami általában kötelező vagy ajánlott irodalom volt, legalább ezért nem kellett könyvtárba menni, egy kifestőnek, nagyobb kiszerelésű(12db) filctollnak, egy valamilyen pároztatós kártyának (kedvenc a Fekete Péter volt),fa építőkockának,valamilyen kirakónak, társasjátéknak (ki nevet a végén) de kedvencem volt a "marokkó" is.
Csak a gyermekek kaptak ajándékot, felnőttek nem.
A fakockának és a tanknak ma is örülne egy kisfiú, ha nem is nyolc, hanem négy-öt évesen.
Nekem a fa alatti közös éneklések, közös nagy ebédek lettek örök emlékek, melyeket próbálok életben tartani. És a decemberi kutatás a lakásban az elrejtett ajándékok után. Az nagyon izgalmas volt.
Az ajándékaink könyv, társasjáték, filctoll, ruhanemű, csizma, mikor, mi. Kuriózum volt a narancs, mandarin. Kicsi lányként kaptam meg az egyetlen alvós babámat, Erikát, amivel még az én lányaim is játszottak.
És általában ekkor érkezett meg Amerikából anyukám nagynénjének ajándékcsomagja a mással össze nem hasonlítható illattal és egy-két olyan ruhával, mely két évvel megelőzte a magyarországi divatot. Lehetett villogni benne. ;)
Nálunk nem volt nagy ünnep a karácsony. Ünnep volt azonban, amikor a már családos testvéreim vasárnaponként hazajöttek .Néha még fenyőfa sem volt. Öten voltunk testvérek, nagy korkülönbséggel és lévén én a legkisebb, néha kaptam ajándékot. 6 évesen egy babát. Aztán 7 évesen hetekig kórházban voltam, de karácsonyra hazaengedtek. Amikor a szüleim értem jöttek, új magas szárú cipőt és rózsaszín új kabátot hoztak nekem, persze a kabát néhány számmal nagyobb volt a kelleténél. Hazafelé elvittek egy étterembe, ahol bármit kérhettem. A húslevessel meg is égettem a számat. Később egy másik karácsonyon kaptam életem első könyvét a keresztanyámtól Révay József Az aranygyűrű címűt. Egy pöttyös könyv volt, még most is meg van, azóta szeretem a könyveket.
Az "Aranygyűrű" évekig kedvencem volt olyan 9-14 éves koromban. Aztán valahogy elkallódott a történelem viharaiban, és csak évtizedekkel később sikerült megvennem antikváriumban. Talán emiatt a könyv miatt is szerettem meg a történelmet. Meg mert jó töritanárom volt. :)
Mi a karácsonyt mindig a nagyszüleimmel ünnepeltük. Amíg bírták, náluk, aztán nálunk. Akkor már csatlakoztak a gyerekeim is, azok voltak a legszebb karácsonyok. Jó volt látni azt az örömöt, amikor egy-egy ajándék kibontásakor felragyogott az arcuk. Pedig sose volt nálunk divat a "nagy" ajándékozás. Én mindig írattam velük levelet a Mikulásnak, hogy mit szeretnének, és abból válogattunk az anyagi lehetőségeinkhez képest.
Nekem a karácsonnyal kapcsolatos emlék, a régi disznótorok hangulata is. Mindig karácsony előttre volt időzítve, legalább az első. Korán kellett kelni, jöttek a rokonok, akiket pálinkával és pogácsával fogadott Apukám. A kellő hangulat így meg lett alapozva. A disznót saját magunknak neveltük, hizlaltuk, nem volt ritka a 250 kg-os sem. Reggel begyújtottak az üstházba, vizet forraltak, a disznó lemosásához és későbbi abáláshoz. A szúrásnál a disznó vérét összegyűjtötték, ebből készült a reggeli, hagymás vér. Aztán következett a perzselés és feldolgozás. A család férfi tagjai szétbontották a sertést és Anyukám utasítására szét lett válogatva, a szerint, hogy miből mit lehet majd főzni. Nálunk (Békés) a hús nagyobb részéből kolbász készült, amit aztán felfüstöltek. A húsok egy részével is ez történt. (sonka, keresztcsont, köröm stb.) Anno még nem volt fagyasztó, így friss hús kevés maradt. Ezt pótolták azzal, hogy kóstolót küldtek rokonoknak, barátoknak így amikor azok vágtak visszaadták. Gyakorlatilag egész télen volt friss sertéshús, tavasztól pedig lettek szárnyasok. Délre már készülhetett a finom pecsenye. Imádtam az illatát. Olyan pecsenyét nem lehet máskor készíteni. A férfiak ebéd után töltötték a hurkát, kolbászt. Legutoljára a szalonna kisütése maradt, amíg a finom tepertő készült, addig az asszonyok összemosogattak és főztek az esti torra. Nálunk a menü, orjaleves, töltöttkáposzta, sült hurka és kolbász, és szilvalekváros papucs volt. A leveshez a csigát már a tor előtti napok valamelyikén megpederték. A süteményt is előre készítették el. Nekünk gyerekeknek nem sok szerep jutott, nagyok vigyáztak a kicsikre, vagy fáért, vízért szalasztottak. Ezeken a disznótorokon mindig jó volt a hangulat, ugratástól, élcelődéstől sem volt mentes. Egyszer, amikor hiány mutatkozott a pirospaprika piacán, Anyukám nagy nehezen vett a piacon arany áron. A paprika újságpapírba volt csomagolva. Apukám volt az ügyeletes tűzmester az üstháznál, kicsit kapatosan. A tűz bealudt, újra kellett gyújtani. Térült-fordult papírt keresve és felkapta az újságpapírt, amibe a paprika volt csomagolva. Csakhogy Ő azt nem vette észre. Amikor a kolbászgyúrásra került a sor mindenki a paprikát kereste égen-földön, mire kiderült, hogy az bizony el lett tüzelve. Mondanom sem kell, hogy mit kapott Anyukámtól. Sógorom oldotta meg a problémát. Konyhafőnök volt a helyi ÁFÉSZ-nél és a konyháról sikerült neki paprikát kérni. Későbbi disznótorok alkalmával nem egyszer fel lett emlegetve, persze mindig színesebb volt a történet.
Karácsony: csak arra emlékszem, hogy izgatottan vártam mikor szólal meg a Jézuska csengettyűje-mire bemehettünk a szobába.(ma is megvan) nekem egyedi játékaim voltak: csőrös fabusz, amin úgy hajtottam magam, mint a mostani kisgyerekek. a két nővéremnek pedig én voltam a játékszerük. betekertek a szőnyegbe, repülőst játszottak velem, fátyolt adtak rám. a fogkefét nem ismertem. lábmosás aztán be az ágyba.
Nálunk Baranyában pontról-pontra ugyanígy zajlott a disznóvágás,ahogy KatalinEszter leirta.
Olyan emlékeim vannak még a disznóvágással kapcsolatosan,hogy amikor már elkészült a vacsora,volt hurka,kolbász,mi gyerekek azt lestük,hogy mikor dobják be a nyársat az udvarba.A nyárs egy olyan bot volt,ami több felé elágazott,és szépen rá lehetett huzgálni hurkát,kolbászt,kenyeret,savanyúságot.Amikor teleraktuk a finomságokkal,visszavittük a kapuba,és lestük,hogy ki volt a bedobó,ki fogja elvinni.Nem mindig sikerült felismerni az illetőt.
Mifelénk volt hosszu ideig olyan szokás is,hogy maszkák jöttek vacsora alatt.Sokszor fogalmunk sem volt,hogy kik voltak,nagyon elváltoztatták magukat az öltözékükkel.Öket is meg kellett kinálni hurkával,kolbásszal.Szóval felénk is jó hangulatú disznóvágások voltak! :D
Nekem a nyársdobás és a maszkába járás az egyik legélénkebb, legkedvesebb, legizgalmasabb gyermekkori emlékem. Akkoriban még nem az eső esett, hanem nagy hidegek, és nagy havak voltak. Emlékszem egyszer labirintust ástunk a hóban, ami nagyobb volt mint mi. Aki nem falun volt gyerek, nem tudja miről maradt le. :-)
Mondjuk kamasz koromban már nagyon utáltam, és amikor városba költöztünk az is hatalmas élmény volt. Főleg a nagy mozik!
Sose tudtam annyira elbújni, hogy ne halljam szegény coca visitását....
Nekem is benne van még a fülemben...De akkoriban ez annyira természetes volt, mint ahogy az is, hogy én fogtam a csirke lábát, amikor anyum levágta.
A falunkban nem volt húsbolt, ha húst akartunk, hát le kellett vágni :-(
És mégsem volt akkoriban több vegetáriánus, sőt!!
jutiq60 írta: Nekem is benne van még a fülemben...De akkoriban ez annyira természetes volt, mint ahogy az is, hogy én fogtam a csirke lábát, amikor anyum levágta.
A falunkban nem volt húsbolt, ha húst akartunk, hát le kellett vágni :-(
És mégsem volt akkoriban több vegetáriánus, sőt!!

Hurrrá.. hát van itt élet/étel !.... Mégha kissé véres is.:-))
A DISZNÓTOROS

Hurka, kolbász és pástétom
Jaó dolog a disznótor
Hurka, kolbász és pástétom
Ezt kapjuk a disznótól.

Röfrén:
Hurka, kolbász és pástétom
Jaó dolog a disznótor
Hurka, kolbász és pástétom
Ezt kapjuk a töltőtoll.

Boncz Géza
Nagyon örülök Nektek! :)
Számomra egy igazi karácsonyi ajándék volt, hogy ilyen sokan leírtátok gyermekkori, Karácsonyhoz fűződő emlékeiteket! :)

Köszönöm szépen! :) :) :)