Alcím: Kommunikációnk hiánya...

Sok bejegyzést olvasok itt, hogy rossz a kommunikáció egymás között... Elszomorít... :(

Emlékszem, hogy gimnazistaként, egyetemistaként mennyire más volt ez. :)
Gimiben csapatokba verődve, egymást kedvelve barátok voltunk vagy éppen szerelmek. :) Természetes volt nálunk, hogy a tanítás végén a Kossuthból kisereglettünk a közeli parkba - lásd Miskolcon Szent István tér -, s Coca-Cola mellett, uram bocsá' cigezve, a padokon ücsörögve beszélgettünk. Sőt mi több néha még csók is csattant, persze szigorúan csak lány és fiú között. :oops:
Máskor kedvenc helyünkön szopkáztuk lányok és fiúk vegyesen, az akkor még jó minőségű Borsodi Világost, a Sörgödör nevű műintézményben (a Miskolci Nemzeti Színházzal szemben volt)), s hallgattuk a Balogh György jazz triót. :D
Jó idő beköszöntével felhúzódtunk az Avas borozóiba vagy kimentünk Tapolcára a tó mellé. Hétvégenként a menőbbek üdülőtelkén gyűlt össze a csapat, s olvadt a szalonnának a zsírja, friss kenyérre csepegtetve azt, lila hagymával de jó is volt... :)
Beszélgettünk, beszélgettünk, s beszélgettünk...
Közben meg néha szólt a Sokol vagy épp a BRG-ből nyekerget szalagról a rock...
Éltünk, élveztük egymást társaságát...
Barátságok születtek, s szerelmek...

Egyetemre kerülvén - miután gimis éveim alatt is stúdióztam - rögtön bekerültem a társasági életbe, köszönve azt az egyetemi rádiónak, amit 3 évig vezettem. :) A stúdió sokakat bevonzott, s egyben hamar megteremve az ismerkedés lehetőségét. De ott voltak a kollégiumban a tea-délutánok, az egyetemi színpad, a közös koliszterek. De épp úgy összejött a társaság az E-klubban - no ez nem a pesti egyetemi, hanem a gödöllői agráré volt -, s pezsdült az élet már szombaton 6 órától kezdve. :) Emlékszem itt láttam az első nyugati horrorfilmet - a diszkó előtt mindig filmvetítés volt -, s az a lány akkor véletlenül, a horrorfilmtől ijedtében nem a kezemre markolt rá, hanem a péniszemre. :oops: Mindketten kikerekedett szemmel, csodálkozva néztünk egymásra, majd a lány csak annyit mondott. "Bocs!" :lol: Mire én nyelve csak annyit tudtam kinyögni, hogy: "Nem tesz semmit!" :lol:
Emlékeztek még a videodiszkóra?! A falon körben TV-k voltak állványon, a DJ tolta a Jugoszláviából vagy Ausztriából megszerzett videoklipeket VHS-en. :D
Depeche Mode, Durun Duran, Bronski Beat, The Communards, Tears For Fears, Seal, George Michael, Simply Red, Michael Jackson, Sade... sorolhatnám a végtelenségig! :) S akkor a magyarok közül egyet sem említettem, pedig ott is hosszú a lista! :)
S ott volt a "varázstoll" amivel, ha magadra írtál, akkor az UV fényben látszott a felirat, egyébként meg nem. :D
S ott volt a másik, még izgalmasabb varázs... :oops:
Lány fiúval táncolt, csak ketten, s nem úgy, mint manapság. :wink: :oops:
Jó volt látni, ahogy a lány ütemesen rázza, tekergeti magát, élvezni szép teste "vonaglását". :oops:
S ott volt az, amikor eljöttek a lassú számok... :oops:
Kezdetben csak a dereka köré fontam a kezem, s ha csillogott a szeme, akkor óvatosan és lehetőleg diszkréten a popsijára csúszott le. :oops:
Combjaink egymás között beékelődve, s éreztem kidomborodó Vénusz-dombját, s valószínűleg ő is érezte, hogy ez rám "jótékony hatással" volt. :oops:

Igen, ezekben az években még volt beszélgetés, ismerkedés, közeledés, udvarlás, szeretkezés... Érzelmeinket őszintén kifejeztük, gesztikuláltunk, arcunkra rá volt írva, hogy mit érzünk!
Ezekben az időkben, még nem "bújtunk el" egymás elől a monitor elé!
Nem féltünk egymástól, s nem növesztettünk burkot magunk köré!

Hová lett ez az egész?! Miért félünk egymástól?! Miért hisszük azt, hogy minden csak a számításról, a másik kihasználásáról szól?!
Nektek nem hiányzik az előzőekben leírt világ?!
Kedves Zoltán !

A legutolsó írásodra: Először is nagyon köszönöm/köszönjük azt, hogy leírtad ezeket és megosztottad velünk korábbi időszakod kedves emlékeit. Számomra is felidőződtek eközben a hasonló szívet melengető emlékek (én is voltam iskolai rádiós különben). Szándékosan nem úgy írtam h. a fiatalságod emlékeit, hiszen még most is fiatal vagy. ;-) Arról nem írtál, hogy voltál.. voltatok-e az EDDA Művek diósgyőri telephelyén ? :-) Egyébiránt meg lehet randevúzni a netről (mesélhetnék neked), lehet őszintén ugyanazt akarni-szeretni és lehet ágyba is bújni hogyha mindketten vágytok rá. "Miért hisszük azt, hogy minden csak a számításról, a másik kihasználásáról szól?"-kérded. Én nem hiszem ezt. Bizony, csak egy szerencsés találkozás kell hozzá mindenképpen. :-)

L.
Kedves Lacám, ha megengeded nekem eme barátias megszólítást! :)

Te Lacám jó fej vagy! Veled lehet beszélgetni, értekezni, viccelődni, évelődni. Ha nő lennék, igencsak felkeltenéd az érdeklődésemet, de mivel nem vagyok így csak baráti jobbomat nyújtom, mert még "melegséggel vádolnának" meg itt a tömegek! :D

Örömmel olvasom, hogy te is átélted a rádiózás, stúdiózás örömét. Képzeld, amikor odakerültem a Gödöllői Agrártudományi Egyetem berkeibe, akkor kapta meg a kolirádió a Petőfi Rádiótól a régi keverő- és vágópultját. Hatalmas, általam még sohasem látott technika volt, 4 db 16 sávos keverővel, 2 db Revox szalagos magnóval, 8 db bemenettel (ezen lógott 2 db Akai szalagos és 2 db Technics hanglemezjátszó), szalagos vágóberendezés. Mindez egyetlen, hatalmas pultba beépítve! :shock: :P Maga volt a mennyország, mivel ez a stúdiótechnika abban az időben csúcskategóriának számított. Emellett kaptunk két hét képzést négyen, egy hetet B. Tóth Laci bácsinál "hogyan vezessél, készítsél műsort" témában, egy hetet pedig Radics Laci hangmérnöktől a "hogyan használd ezt a pultot" területen. :)
Álom volt az egész! <3

Laszloka írta: Arról nem írtál, hogy voltál.. voltatok-e az EDDA Művek diósgyőri telephelyén ? :-)


Nagyon EDDA-s voltam anno gimis koromban! Jól sejtetted! :D Képzeld, először az EDDA-t még 1978 júliusában, az alsózsolcai művelődési házban láttam olyan formációban, amiben a Pataki Attila még nem is szerepelt vagy épp nem volt jelen, s az énekes a Beély Kati volt. :) De, hogy az EDDA-s történetemet folytassam, ezen 1978-as év szeptemberében kezdtem a gimit (bakker most lebuktam :lol: ) - mint említettem volt a Kossuth Gimnázium és Óvónői Szakközépben -, s ezen hónap első hét végéjén a, Vörösmarty Művelődési Házban az EDDA fellépett, mint előzenekar. A fő produkció a Dinamit együttes volt, s 2 Ft-os dallal zártak. No, hogy a lényeget ne felejtsem, jobban szerettünk volna látni gyorsan összeeszkábálódott gimis csapatunkkal (3 lány és 5 fiú), ezért felmásztunk a művház raktárának a tetejére, ami vesztünkre palatetős volt, így lényeges sérülést szenvedett. Akkoron a helyszín biztosítást végző rendőrök nem nézték ezt jól szemmel és gumibottal letessékeltek, majd begyűjtöttek minket a koncert végén. :lol: Természetesen volt összeírás és ment a levél az igazgatónőnek! :lol: Naná, hogy ezt követő hétfő reggel drága Sárközi Andorné, Éva néni igazgatónőm előtt álltunk, a szőnyegén toporogva. A jeles társaságban olyan tagok találhatók meg, mint Horváth Aladár, későbbi független parlamenti képviselő és Egerer Attila, aki a TVK női kosárlabda csapatát győzelemre vitte. :lol: Drága Éva nénim hozzám fordulva csak annyit mondott: "Zoltán! Egy állami díjas pedagógus gyermeke itt?!" Édesanyámmal barátok voltak. :lol:
Csodálatos éveim voltak a Kossutban! (a macska mereng...) :)

Laszloka írta: Egyébiránt meg lehet randevúzni a netről (mesélhetnék neked), lehet őszintén ugyanazt akarni-szeretni és lehet ágyba is bújni hogyha mindketten vágytok rá.


Miért hiszi mindenki azt, én azért vagyok itt, hogy nőket lefektessek?! :roll: :roll: :roll: Áruljátok már el nekem, mert nem jövök rá! :lol:

Hamarosan újabb témát dobok fel és szeretném , ha ti is minél több érdekességet megosztanátok meg velünk színes életetekről. :)

Kép

(Úúúúú, most a két csupasz nőért nagyon fogok kapni Eltől! :lol: :lol: :lol: )
El...El :shock: :shock: :lol:
Kedves Zoltán !

Igazán kedves vagy... még reklámot is csapsz nekem. :-) Sokba fog ez még kerülni nekem. .-)) Mondd... én szólíthatlak pussy-nak ? :-)) /csak viccelek, tudod./ A leírt stúdiós cucc miatt valóban irigység kapott el. Nálunk a középsuliban akkor csak egy erősító volt mikrofonnal és egy M11'- es ma már legendás magnetophon volt. Adásnál a mikrofont odatettük a magno hangszórójához. :-) És mennyire élveztük így is ! Az óraközi szünetekben rohantunk a kezünkben lévő otthonról hozott anyaggal, hogy minél több számot le tudjunk adni, azt a kb. 3-4 zeneszámot a visszacsengetésig. Talán olyan is volt, h.lekevertünk egy hosszabb idejű zenét azért, hogy lehetőséget kapjon a következő is. Ketten csináltuk a rádiózást egy osztálytársammal és volt egy kis vetélkedés olykor, hogy kinek a műsora menjen le. Jó volt...... és leginkább hangos. KIntről, az utcáról ugye összeadódva hallatszott minden teremből a kinyitott ablakok miatt jó időben tehát az erősítés nem is volt olyan rossz. :-)) A gyönyörű HI-FI Magazinra emlékszel Zoli ? Az első számuk mekkora szenzáció volt ! Emlékszel arra esetleg, hogy mi volt az első szám super hi-fi terméke ? Na?......... Marantz.... :-) Más... A B.Tóth Lacit én is kedvelem már régóta a régi rádiós múltja miatt, a műsorait kedveltem. Úgy ahogyan még régebben pl. Komjáthy György legendás műsorait is. B.Tóth Lacit nem régen láttam (2018-ban) és mondhatom azt, hogy elég jól tartja magát. :-) Köszönjük még egyszer az élvezetes vlsszemlékezéseid.. komolyan. :-) A mellékelt kép nagyon jó. Ezt pedig kérlek fogadd el ajándéknak: Az AHA-tól a 'Cry Wol' (kiváló zene)
Vigyázz magadra ! Sikerben gazdag boldog új esztendőt kívánok mindenkinek ! :-)

Üdvözöllek L.
De szép és jó látni ...hogy ilyen hamar és látványosan egy barátság szövődik..
Igy kell ezt csinálni!!!! ....további kellemes visszaemlékezéséket kívánok...és újra felfedezéseket...a múlt emlékeiből!

Nekem is több barátság is született itt...Nagyon értékesek a számomra!

El
A felvetett fórum témájához esetleg valamit... Yelena ? :-) Saját élmény.. emlék ?
Sajnos nem volt magnóm..se lemezeim...tv  sem volt ..nemhogy mikrofon...
Kis Szokol rádiót néha halgattam....

Szegények voltunk mint a templom egere...ilyen luxusra nem tellet!
Mellesleg oszalyidegen is voltam.. utálták az oroszokat....
Aztán hívő lettem!)))....az meg rátett egy lapáttal))
Igazából szakmabolond voltam..jobban érdekelt...a politika...gazdaságtan...filozófia.. pszichológia..
Soha nem tartóztam sehova...de én mindenhol jó éreztem magam)))

Viszont emlékszem arra... hogy az osztályban a fiuk..a szünetekben számomra érthetetlen és felfoghatatlan eufóriában..emlegettek valami furcsa idegen nyelven....olyan szavakat és mondatokat hogy azt hittem az űrből érkeztek!)))

Éreztem hogy valami különös furcsa dolgok történtek körülöttem..de nem tudtam hová helyezni..mert nem voltam képben))

Olyan kifejezések hangzottak el....hogy

Stevie WonderLed ZeppelinElton JohnPink FloydRolling StonesThe EaglesMarvin GayeQueenJames BrownThe WhoBlack SabbathAretha FranklinDavid Bowie)))


Nem értettem azt a hangulatot....izzást..míg férjhez nem mentem...ugyanis a férjem nagy zenerajongó és gyűjtő volt....igy hamarosan nagyon rövid idő alatt behoztam a lemaradást)))

Volt lemezjátszója..magnója.. majd hifi tornya...és egyre jobb minőségben tudtuk élvezni a zenét!))

Bár késve de így utólag megértettem mi is volt az a méhkas morajláshoz hasonló hangulat az iskolai szünetekben))
Valamint azt is hogy miért volt a fiúk tenyre és karja telefirkalva idegen szavakkal...
Nem maradtam le végülis semmiről....))

Számomra máig is szívesen hallgatott zenék...a következő előadóktól
Szécsi Pál ...Kovács Kati....Korda György..Záray Vámosi házaspár....Omega...Illés és a "Rózsi ")))

Nem beszélve a kedvek kedvence....az első helyen...Harangozó Teri...szeretném bejárni a földet című dala és Cserháti...az én leszek című dala...melynek linkjét itt mellékének sok szeretettel!

https://youtu.be/eQCqR8-txeY

https://youtu.be/j66JuwOJ3P4

Szóval nálam semmi izgalmas extra dolgok nem történtek.....biztos unalmas is amit leírtam...de mivel meg lettem szólítva...vállalva e szürke múltam)))....tessék...ez vagyok én őszintén és kendőzetlenül....))

El
Én ugyan nem lettem megszólítva. :) Meditáltam is azon, hogy hozzászóljak-e, de Pussinboots legutolsó bejegyzésében három betű, kedves emlékeket idézett fel bennem. TVK. Nos, az elmúlt XX. századból majd 25 évet, ebből a századból pedig 13 évet ott töltöttem Leninváros/Tiszaújvárosban. 21 évesen kerültem ebbe a fiatal (szocialista) épülő, fejlődő városba. Akkoriban a városban az átlagéletkor 25-26 év volt, az ország minden tájáról érkeztek a fiatalok (vegyészek, lakatosok, csőszerelők stb.) Sorban épültek a panelházak, hogy az ideérkezőknek otthont adjanak. Egy filmet is forgattak a városban, a címe: Panelkapcsolat, ha érdekel valakit, itt olvashat róla röviden: https://port.hu/adatlap/film/tv/panelka ... ZFxseGbnLs
A TVK lett nekem is a munkahelyem és az is maradt 37 évig. Imádtam ott dolgozni. Nagyon jó kollektívába kerültem. Huszár Andor volt a vezérigazgató, akinek vezetésével a TVK a magyar vegyipar legnagyobb vállalatává fejlődött ki.
Irányítása alatt jött létre a TVK Szabadidőközpont, épült meg a műjégpálya, ahol nyáron is lehetett korcsolyázni. Szocialista város volt, ezért a brigádmozgalom is igen intenzíven működött a TVK-n, kommunista szombatokkal, téglajegy vásárlásával a Siófok Ezüstparton épülő szakszervezeti üdülő felépítésének támogatására.
1981. július 2-a volt, amikor Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Borsod-Abaúj-Zemplén megyei látogatásának csütörtöki munkanapját Leninvárosban töltötte és ellátogatott a Tiszai Vegyi Kombinátba. Nagy volt a készülődés, úgy gondolták, hogy a vendégnek ajándékot illik adni. A látogatás előtt napokkal, magához rendelt az akkori főnököm és azt a feladatot kaptam, (akkor épp műszaki rajzoló voltam), hogy készítsem el a városra és a TVK-ra oly jellemző víztorony, valamint a 3 db gáztárológömb kicsinyített rajzait, ami alapján aztán legyártják azokat. A rajzok elkészültek, a gyártás is megtörtént. Azt már nem tudom, hogy Kádár János megkapta-e ezt a nagyszerű ajándékot :) és később hová kerültek, de a feladatot elvégeztem.

A TVK ma már a múlté, a rendszerváltás óta teljesen megváltoztak a viszonyok. Előbb jöttek a kiszervezések, majd a privatizáció. Már a neve sem TVK, új neve Mol Petrolkémia Zrt.
Itt mindenki arra vár, hogy megszólítsák ? Na.. ne csináljátok már ! :-) Udvaroljunk talán nektek azért, hogy írjatok ide ?:-)

L.
Igen kedves László! Itt mindenki arra vár, hogy megszólítsák és udvaroljanak, de nem azért, hogy ide írjanak. :D
Eleena írta: Sajnos nem volt magnóm..se lemezeim...tv  sem volt ..nemhogy mikrofon... Kis Szokol rádiót néha hallgattam....
Szegények voltunk mint a templom egere...ilyen luxusra nem tellett! El


Kedves Elenám! Nem hiszem - nagyon remélem -, hogy itt vagyunk annyira intelligensek, hogy nem vagyoni helyzet szerint ítélünk meg másokat! :)

Szerintem mi, Lacival sem voltunk módosak, s az általunk leírt technika nem volt személyes tulajdonunk. Szerencsénk vagy rátermettségünk miatt jutottunk el olyan környezetbe, ahol a stúdiózás vagy rádiózás örömeit megélhettük. :)

Nálunk is a kis Sokol szólt a kertben, s nagy dolognak számított a fekete-fehér Orion TV, amiben folyton cserélgetni kellett rádióscsöveket. :D

De akkori időkben szerintem senki sem volt úgy gazdag, mint manapság. Engem a mai időkben sem zavar, ha valaki a módosak közé jutott, persze ez csak akkor áll fenn, ha vagyonát tehetségével, rátermettségével szerezte! :)

Zoli
KatalinEszter írta: Én ugyan nem lettem megszólítva. :) Meditáltam is azon, hogy hozzászóljak-e, de Pussinboots legutolsó bejegyzésében három betű, kedves emlékeket idézett fel bennem.


Kedves Eszter, kinek a legszebb női keresztneve van a világon! :)
Ha érdekel, elmondom miért a legszebb... :)
Úgy gondolom a fórumoknál, blogoknál nem szükséges megszólítani másokat, hiszen ezek a témák nyitottak. :) Én mindenki bejegyzését örömmel látom - no jó, hogy idióta az a bejegyzés, akkor morgok :D -, s ezért kérnélek, hogy máskor is bátran írd le gondolataidat, érzéseidet! :)

KatalinEszter írta: TVK. ... Leninváros/Tiszaújváros ... szocialista, épülő, fejlődő város ... Akkoriban a városban az átlagéletkor 25-26 év volt, az ország minden tájáról érkeztek a fiatalok (vegyészek, lakatosok, csőszerelők stb.) Sorban épültek a panelházak, hogy az ideérkezőknek otthont adjanak.

Mindannyian a szocializmus gyermekei vagyunk! S talán attól érdekes ez - ez a fórum alapgondolata -, mi átéltük a szocializmus végnapjait, s már érett felnőttként éltük meg a rendszerváltozást. Nagy vágyakozással vártunk az "új világ" eljöttét, s tartok tőle, hogy sokan csalódtunk ebben. Érdemes lenne erről talán beszélgetnünk itt, ebben a fórumban?! :) Annyit kérnék szépen a hozzászólóktól, hogyha egy mód van rá, kerüljük a pártoskodó fröcsögéseket, ami manapság sajnos megfertőzi a közéletet. :(

KatalinEszter írta: Egy filmet is forgattak a városban, a címe: Panelkapcsolat...

Juhéj!!! Koltai Robi és Pogány Judit!!! Van szerencsém őket személyesen is ismerni. :) Szeretem őket nagyon! :) A Csocsó, avagy éljen május elseje! című filmben fiam is szerepel, s mivel bennfentes vitte be őt a filmbe, így sokat ücsöröghetett Robi és Judit oldalán, lesve, hogy születik a mozi. :)
KatalinEszter írta: Igen kedves László! Itt mindenki arra vár, hogy megszólítsák és udvaroljanak, de nem azért, hogy ide írjanak. :D


Bocsánat! DE ezt "butaságnak" tartom... :D
Természetes, hogy azért vagy/vagytok itt, hogy udvaroljanak nektek drága Hölgyek! :) De ahhoz, hogy észrevetesd magad - értsd, megmutatkozz, figyelmet kelts -, célszerűnek vélem, ha éltek itt közösségi életet. :)
Elég botor dolognak tartom - s nem is veszem őket komolyan -, aki ide belép, sokszor még az adatlapját sem tölti ki vagy ír egy sablonos szöveget a profiljához, netán feldob néhány képet, majd azt hiszi, hogy jön a királyfi... :(
Azt hiszem rossz helyen kopogtatsz Kedves Zoltán, hiszen Kata az egyike azoknak, akik rendszeresen írnak blogot, és hozzászól a fórumtémákhoz is.Viszont az is igaz, hogy rólad sem mondható el, hogy nem próbálod megmutatni, vagyis „eladni magad”.
Nos nekem-és gondolom többeknek sem- nem új dolog a sok kitöltetlen adatlap, a fotó nélküliség, csak mi éppen a másik oldalt látjuk.Természetesen elfogadom a véleményed, de nem veszem magamra, hiszen én nem tartozom a kritizált egyedek közé.
Kaptam is már ezért hideget-meleget!
Többek között, hogy ide nem írogatni jön az ember, meg az adatlapra bármit lehet írni, a személyes találkozás az igazi.
Amikor ezzel kapcsolatban írtam egy blogposztot, a visszajelzésekből azt gondolom, hogy nem szereztem jó pontot egyes férfiaknál.
Íme pár mondat a „Mindenáron férfit?” című blogbejegyzésemből, mely ugyancsak ezt a témát feszegeti:

 Azután csak gyűltek a tapasztalatok, s azt vettem észre, hogy sokkal hamarabb kiismerek bárkit. Rájöttem, hogy a semmitmondó adatlap igenis elárul a gazdájáról sok mindent...például azt, hogy talán nem is képes magáról leírni lényeges tulajdonságokat, mert nem gondolkodott el ezen soha, nem is ismeri jól önmagát, azt meg végképp nem tudja megfogalmazni mi az elvárása a másik féllel kapcsolatban, vagy egyáltalán egy párkapcsolattól mit vár.
A „legkedvesebb” szöveg számomra egy férfi adatlapján:
„Ide mindenki azt írhat, amit akar. A lényeg úgyis a személyes találkozáson dől el”
Nem is értem. Nem azt írjuk, őszintén, amit hiszünk magunkról, s amit szeretnénk a másikban megtalálni?Vagy arra vonatkozik mindez, hogy senki nem őszinte? Bármit leírhat, s azután szóban az ellenkezőjét?
A konklúzió a tapasztalataim alapján az, hogy jobbára a hölgyek grafománok, s a férfiak tekintélyes részének számára nem igazán fontos sem a lélek, sem a szellem.
Természetesen nem akarok általánosítani, hiszen életem legkülönlegesebb kapcsolatait is itt kötöttem olyan férfiakkal,akik megcáfolták a negatív tapasztalataimat....és a legpozitívabb számomra, hogy egy társkereső oldalon megjelent blogposztjaim alapján ajánlotta éppen egy férfi, hogy publikáljak az amatőr írók fórumán.



Elnézést, hogy elkanyarodtam az eredeti témától, pedig a XX. századról is lenne mesélni valóm.A napokban viszont inkább jeles történelmi események évfordulóiról, megemlékezéseiről néztem dokumentum filmeket. Ilyen volt a doni áttörés-mely témában itt is nyitottak egy fórumot- a trianoni békediktátum aláírásának évfordulója, vagy Gróf Apponyi Albert félórás védőbeszéde, melyet most adott le teljes terjedelmében a rádió.
A mi szomorú, tragikus múlt századunk,melynek első 50 évének mi nem voltunk tanúi, de sokunk felmenői között bizony voltak áldozatok és hősök,akikre sokáig nem emlékezhettünk.

...és.hogy igazán az én/mi fiatalságunkról is írjak egy kicsit, ami zenével kapcsolatos...
A 60-as évek elején voltam tinédzser, s mi akkoriban szombat délutánonként, félhomályos szobában ültük körbe a recsegő-ropogó világvevő rádiót, s hallgattuk a Szabad Európa Rádiót, benne Cseke László műsorát a Teenager party-t.
Ez volt a mi kis "forradalmunk"!
cron