Mi mindannyian együtt éltük meg a XX. század második részét, életünk 2/3-a ebben a században telt, s léptünk át felnőttként, érett személyiségként a XXI. századba.

Mi még emlékszünk Malackára, Manócskára, Tádéra, a Futrinka utcára… Voltunk kisdobosok, majd úttörők, s talán még KISZ tagok is… Emlékszünk a Deltára, a Esti mese macijára, az Onedin családra, s a Gyökerekre… Mi még olvastunk Ludas Matyit, s Galaktikát…

Csövesek voltunk vagy popperek, s énekeltük közösen: „Neked írok a dalt, neked énekelek”… Az építőtáborok –Dinnyés Józsi dalolt ottan – emlékei, az iskola szüretek – ki szőlőt szedett a hegyháton, ki almát a síkságon – sem ismeretlenek…

Nálunk még voltak közösségek, baráti társaságok, ropogott a tűz valamelyikünk telkén, sütöttük a szalonnát… Mi akkor még összejártunk, s egyeztetni sem tudtunk mobiltelefonon, mert még vonalasunk sem volt… S nagy dolog volt, ha valakinek Trapper farmer jutott, Alföldi papucs, szimatszatyor lógott az oldalunkon, mert az volt a menő…

Fiatalként AC/DC-t, Led Zeppelin-t, Queen-t hallgattunk, s a magyarokat se hagyjam ki, nálam még „2 Forint” volt a dal, Eddával voltunk hűtlenek, s a Karthago Requiemjére gyújtottunk meg egyszerre öngyújtónkat….
Nekünk még volt hitünk, kötődésünk…

Nekünk még március 15. sokat jelentett… A május elseje csak a sör+virsli és a vurstli miatt érdekelt…

Mi még kaptunk munkakönyvet, katonai igazolványt, s barna személyinkben minden lényeges adat benne volt… Igaz, Nyugatra csak 3 évenként mehettünk…

Aztán jött a rendszerváltozás, az új reménykedés, a maszekolásból vállalkozás lett, felvehettünk hitelt, behozhattunk Gorenje-t a sógoroktól… Megjelent a kábel TV, s az első „jódlis” pornó az osztrák csatornákon…

De vajon mennyire változtunk meg manapság az akkori valónkhoz képest?
Mennyire formálta át az életünket a mostani, XXI. század az előzőhöz képest?
Mi az, amit szívesen átmentettünk, mi, amit „eldobtunk”?

Mi a XX. század gyermekei hogyan éljük meg a XXI. századot?

Bennetek milyen emlékek, kérdések, örömök, félelmek ébrednek, ha azt mondom, hogy „XX. század”?!
Evitával [Evita2] beszélgettem itt a chaten... :)
Kérdeztem honnan s milyen okból választotta a nick nevét... :)

S felrémlett egy közös emlék, amit mindketten átéltünk - ugyan külön-külön, s nem is azonos helyszínen -, az Evita című rockopera. :D

Kutattam egy kicsit az Arcanumon - ajánlom mindenkinek -, s az alábbi emlékeket találtam. :)

(Arcanum: https://www.arcanum.hu/hu/ )

Magyar Hírlap, 13. évfolyam 193. szám (1980. augusztus 17., vasárnap), 15.oldal: Műsorok blokk, Színházak, Margitsziget Vörösmarty Kertmozi: Evita - rockopera f9

Ifjúsági Magazin, 16.évfolyam 10. szám Népünnepély című cikk (idézet):

"Két sziget, két rockopera. Margitsziget és az óbudai hajógyári sziget. Evita és Élő Magazin a rock jegyében. Ez utóbbi leírása bizonyára nem szerepel majd az Operák könyvében, de külsőségeivel, méreteivel, nonstop zenéjével valóságos rockoperává nőtte ki magát. Látványosságot mégis inkább a több tízezer rockerből álló statisztéria kölcsönzött e< nagyszabású szabadtéri programnak. Nem közönség, hanem szereplő volt ez a színes forgatag.

A rockerek nem voltak lusták alaposan kiöltözni erre a koncertre. A teherautók pótkocsijain trónoló színpadhoz közelítve, érdekes módon nőtt a szegekkel dekorált bőrcuccok száma. Messziről könnyűbúvár öltözetnek tűntek, csak éppen oxigénpalack nélkül. Talán így is akadt, aki átúszta a Dunát, megspórolva a harmincforintos belépőt. Érdeklődésemre egy ilyen mellénnyel is kiegészített bőröltöny tulajdonosa elmondta, hogy négyezer forintért csináltatta szerelését, de csak rockkoncertekre veszi fel.

Zsivajban is alaposan kitett magáért a statisztéria. A közelmúltban megreformált csendrendelet hatása nem volt érezhető a hajógyári szigeten. A közeli céllövöldés Boney M.-zenét sugárzó tizenöt wattos hangszóróját még túlharsogta a nagyérdemű, ám a színpadkolosszus tizenkétezer wattjával már nem bírt. A színpad előtti rockerek szókincse kezdetben szegényesnek mutatkozott. Bármi történt is a pódiumon, mindig a „ricse, ricse, Beatrice” kórusművet énekelték. A lemezlovasok minden babérját learató Arató András tanár úr rocktörténeti óráján hiába pezsgett a Black Sabbath muzsikája, az idézett kórusmű lendülete csak nem akart alább hagyni. Csak Növényi Norbert győzte le ezeket a mellékzöngéket. Olimpiai birkózó bajnokunk színpadra lépése újabb hangorkánt fakasztott: de ricse helyett Norbit.

Illemben mindenki hozta a formáját. A koncerteknek sajátos illemtana van, íratlan törvények rögzítik a viselkedés szabályait. A koncerthangulat epicentruma a színpad előtti sorokban volt. Távolabb inkább a hangszálakat ugráltatták, a szűkszavúbbak pedig csak dúdolták a dallamokat. Sokan settenkedtek a színpad mögötti művészbejárónál: kézjegyeket kértek kedvenceiktől spirálfüzetekbe gyűjtött archív cikkekre, fényképekre, poszterekre vagy éppen farmerekre, kazettákra és ki tudja még, hová."

Anno a főszereplők:
Éva: Kováts Kriszta
Che: Szakácsi Sándor
Peron: Harmath Albert
Magaldi: Szolnoki Tibor
Peron szeretője: Eszményi Viktória

Én Miskolcon láttam a Diósgyőri Várban 1982-ben... :)
Felejthetetlen élmény volt! :)

Kép
Köszönjük szépen azt, hogy megosztottad velünk. Szakácsi Sándor.... nagy kár érte. :-) Jó a fotó különben.

L.
Laszloka írta: Köszönjük szépen azt, hogy megosztottad velünk. Szakácsi Sándor.... nagy kár érte. :-) Jó a fotó különben.

L.


Kedves Laci!
Köszönöm hozzászólásodat. :)
Bár 10 éven keresztül fesztiválfotóztam, ez a kép nem az én alkotásom.
Szakácsi Sándor csodálatos színész volt, valóban kár, hogy oly korán elment...

Örömmel várom hozzászólásaidat.
Igyekszem olyan témákat felvetni itt a fórumban, ami mások számára is érdekes, életének része lehetett.
Buzdítanék mindenkit, hogy ossza meg élményeit, hiszem mi mind a XX. század gyermekei vagyunk. S úgy gondolom, hogy nagyon sok élmény volt életünkben.

Üdv: Zoli
Kedves Zoli !

Én sem értem azt, hogy miért nem alakul ki itt egy jó hangulatú csevegés és élmények megosztása, pedig az indított téma igenis jó és sok variációt rejt magában. Amiket korábban felsoroltál csak úgy emlékezetből/kapásból, természetesen bennem is kellemes emlékeket idéz. Bár úgy látom hogy te (még) fiatalabb vagy, de pl. a khaki ing ismerős lehet neked is. :-) Buotique-ban, például a Nagykőrúton a kapualjakban lévő kisebb üzletekben lehetett csak venni akkoriban (70'-s évek vége), nem is túl olcsón. Papírdzseki kapucnival..... megvan ? :-)

L.
Alföldi Papucs2.jpg
Semmi köze a kultúrához, de annak idején, valamikor a 70-es években ungot-berket bejártunk egy Alföldi papucsért, mert bár fatornyos szülőfalum az Alföldön van, sehol nem lehetett kapni. A családban mindenki Alföldi papucsot kajtatott nekem, bárhol járt is, még Szabadkára is elmentünk érte. Végül Pesten kaptunk, talán az Astoria mellett volt egy Alföldi cipőbolt.
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
"Semmi köze a kultúrához, de annak idején, valamikor a 70-es években ungot-berket bejártunk egy Alföldi papucsért, mert bár fatornyos szülőfalum az Alföldön van, sehol nem lehetett kapni. A családban mindenki Alföldi papucsot kajtatott nekem, bárhol járt is, még Szabadkára is elmentünk érte. Végül Pesten kaptunk, talán az Astoria mellett volt egy Alföldi cipőbolt."

Nekem is volt akkoriban ilyen papucsom és nagyon szerettem. A trapéz szárú farmer gátyóval együtt nagyon menő volt a fiatalság körében. És...valóban az Astoria-nál volt ilyen üzlet; a pestieknek könnyű volt ezt is beszerezni.

L.
Heliantha írta:
Alföldi Papucs2.jpg
Semmi köze a kultúrához, de annak idején, valamikor a 70-es években ungot-berket bejártunk egy Alföldi papucsért, mert bár fatornyos szülőfalum az Alföldön van, sehol nem lehetett kapni. A családban mindenki Alföldi papucsot kajtatott nekem, bárhol járt is, még Szabadkára is elmentünk érte. Végül Pesten kaptunk, talán az Astoria mellett volt egy Alföldi cipőbolt.


Kedves Heliantha!
Köszönöm szépen, hogy hozzászóltál fórumomhoz. :)
Remélem máskor is megosztod velünk gondolataidat. :)

A "kultúra" alatt jelen esetben társadalmi kultúránkat értettem inkább, melynek része a divat, öltözködés is.

S valóban - az általad is említett Alföldi papucs - nagy divat volt, s egyben hiánycikk is. Mondjuk akkoriban a "hiánycikk" egy természetes fogalom volt. :D

Az " alföldi papucs" stílus egyféle lázadás eszköze volt, a hippi vagy csöves mozgalom szimbóluma. :)
Ide sorolnám még a beszűkített szárú farmernadrágot és a szimatszatyort is. :)
A lányoknál divatos volt a virágszimbólummal díszített oldaltáska... :)

Szerintem sokunk szerette ezeket a ruhadarabokat annak idején... :)
Vajon ezek közül van még valakinek emlékbe egy-egy darab?! :)

Zoli
Sziasztok! Nem emlékszem, hogy nekem volt-e alföldi papucsom...Én a fapapucsos, forró nadrágos időszakra emlékszem. De most már csakis massipunkt jöhet szóba.
Azért nekem is van egy Alföldis emlékem. Amikor az Öcsém disszidált, és még egy olaszországi táborban tartózkodott, kérte, hogy küldjek neki egy Alföldi bakancsot. Én is Pesten vettem.
Azután pedig sok-sok évig küldtem neki a Filmvilágokat. Na erről rengeteget tudnék írni...Mármint a mozizásokról. Kezdve a falusi kis mozitól a kaposvári Vörös csillagon át, a Pesti Corvinig, ahol a Zeppelint láttam....Fantasztikus élmény volt a kis vászon után hatalmas szélesvásznon látni azokat a gyönyörű képeket...
Azt a hatalmas léghajót, na meg a jóképű Michael Yorkot :-)
Ó Mike! Ez utóbbi sóhaj mégsem hozzá szólt, hanem....Na erről majd legközelebb, amikor több időm lesz!
Laszloka írta: " A trapéz szárú farmer gátyóval együtt nagyon menő volt a fiatalság körében.

L.


Laca! Akkor te popper voltál?! :D
A trapéz szárú farmer gátyóval együtt nagyon menő volt a fiatalság körében."
A lányok hordták magas talpú cipővel is a trapéznadrágot. Húúú, mennyire irigyeltem a kollégiumi szobatársamat, akinek az apukája faesztergályos volt, és esztergált neki egy telitalpú szandált, legalább 10 cm magas volt... Ma platform cipőnek hívják, hiába, nincs új a nap alatt...
platform cipő.png
" :D
trapéz.png
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
A trapéz szárú farmer gátyóval együtt nagyon menő volt a fiatalság körében.

L.

"Laca! Akkor te popper voltál?! :D"
Válasz: Nem.. az a Péter volt. :-) Én is örülök a hölgyek hozzászólásainak. Be kell h.induljon itt az élet. :-)
"Mondjuk akkoriban a "hiánycikk" egy természetes fogalom volt. :D"
V.: Igen.. főként ha valaki pl. Romániában vagy a Kárpátalján nőtt fel.

L.
Heliantha írta: Húúú, mennyire irigyeltem a kollégiumi szobatársamat, akinek az apukája faesztergályos volt, és esztergált neki egy telitalpú szandált, legalább 10 cm magas volt...[/attachment]


Gondolom, akkori irigykedésedre most mosolyogva tekintesz vissza... :)
Azon időkben egyeseknek több volt megadva, legalább is úgy éreztük.
De azért úgy érzem, hogy más volt az az "irigység" - inkább vágy -, s nem úgy, mint manapság, amikor már minden kapható, csak legyen pénzed rá... :roll:
Lassan már azt veszem észre a mai világban, hogy ez az "irigység" már rosszindulatba fordult, s nem a vágyat tükrözi...

Párbeszéd:
"Dögöljön meg a szomszéd tehene!"
"De hát nincs is neki!"
"Az nem számít, akkor is dögöljön meg!"

Kár, hogy itt tartunk mi magyarok... :D
Lassan itt a Karácsony! :)
Mindenki készül Szeretteit meglepni. De hogy manapság könnyebb e gyermekeinknek, unokáinknak ajándékot választani, no, abban nem vagyok biztos?! :roll: Mert ugye a bőség zavara, meg a versengés alapvető társadalmi jellemző manapság... :|

Egy régi karácsonyi emlék vetült fel bennem, abból az időkből, amikor még kicsim gyermek voltam... Úgy 8-9 éveske...

Drága Szüleimtől karácsonyra cseh építőkockát és egy távirányítós, lőni is tudó tankot kaptam (mondjuk azt én is "beszoptam", hogy ezt a "Jézuska hozta" :lol: )...
A színes építőkockákból csodálatos kastélyokat, várakat építettem. Majd ádáz-galád módon - hatott rám a Négy páncélos és a kutya - távirányítós tankommal megtámadtam az említett objektumokat és boldog vigyorral az arcomon földig romboltam őket. :D

Emlékszem mennyire boldog voltam, s milyen büszkeséggel mutattam meg új játékaimat, amikor átjöttek a kispajtások hozzám játszani... :)

Most, ha elővenném ezeket az egyszerű játékokat - mondjuk a tank nagyon menő volt azon időkben -, s kiraknám egy 8-9 éves fiúgyermek elé, vajon milyen bambán nézne rám egyszerű gyermeki nézéssel: "Ezekkel meg mit kezdjek?!" :D

Számotokra melyik karácsonyi ajándék volt a legemlékezetesebb gyermekként? :)
Karácsonyi ajándékok visszatekintve.... Én és a testvérem is szinte mindent megkaptunk, melyek a hagyományos értelemben ajándékok (babák, autók, vasút, társasjátékok..stb.) Mégis.. a legszebb ajándék az lett volna -s ez a hosszú évek távlatában csak erősödött-, hogyha apámat és anyámat úgy láttuk volna, hogy mennyire szeretik egymást. Mert hiába a tárgyi dolgok....

L.