A SAVANYÚKÁPOSZTA!

Kevés olyan mindennapi élelmiszerünk van, aminek felfedezését pontos időponthoz köthetjük. Ilyen kivétel a savanyú káposzta.
A Római Birodalom majd kétezer évvel ezelőtt súlyos harcokat vívott az északi határát veszélyeztető nomád germán törzsekkel.
Egy hadjáratuk alkalmával, a jól kiépített hadi utakon a római légiók a számítottnál sokkal gyorsabban nyomulhattak előre és a hadtápos szekerek jócskán lemaradtak a seregtől. A szakácsok a főzésre előkészített rengeteg legyalult káposztát, hogy kárba ne vesszen, hordókba rakták, és a sereg után eredtek. Bizony napokig zötykölődtek mire a győztes, de holtfáradt és éhségtől kegyetlenül szenvedő hadtesteket beérték. A katonák nekiestek a hordóknak és meg sem várva, hogy megfőzzék, két kézzel, nyersen tömték magukba a káposztát. Érezték ugyan, hogy az már bizony büdös is, meg savanyú is, de nem törődtek vele, csak hogy az éhség kínjától szabaduljanak.
Hamarosan azonban, valóságos csodáról kezdtek beszélni. Az elcsigázott sereg gyorsan visszanyerte az erejét. A sebesültek láza elmúlt, a súlyos sérüléseik gyorsan gyógyultak, a sebek nem fertőződtek el.
A légió parancsnoka azonban hamarosan rájött, hogy a csodát a megsavanyodott káposztának köszönhetik. A továbbiakban is tettek a szekerekre hordót, benne gyalult káposztát és néhány napos zötykölődés után most már bármikor hozzájuthattak a csodatévő élelemhez.
Később, mikor a tisztek visszatértek a birodalom fővárosába, nem akartak lemondani a savanyított káposztáról. Kézikocsikra tették fel a káposztás hordókat és rabszolgáikkal sétáltatták fülsüketítő csattogással, keresztül-kasul Róma nagy kockaköves utcáin. A lakósság felháborodása miatt a szenátusnak rendeletben kellett megtiltania, hogy este tíz után bárki a város nyugalmát így zavarja.
Történt aztán, hogy egy római úr rajtakapta a rabszolgáját, amint kézikocsi sétáltatás helyett egy liget árnyas fája alatt alszik. Már a korbács után nyúlt, mikor a rabszolga felriadt és azt bizonygatta, hogy a munkáját becsülettel elvégezte. Rájött ugyanis, hogy a hordóban lévő káposzta nem a sétáltatástól savanyodik meg. Ha a rakományát egy nagy kővel lesúlyozza, ugyanazt éri el. Úgy is kellőképpen tömörödik.
A római polgár az ötletet felhasználva szépen meggazdagodott. Rabszolgáját, pedig hálából felszabadította.
A savanyítással tartósított, magas C-vitamin és ásvány-anyag tartalmú élelmiszereink azóta is az emberiség szolgálatában állnak.
És savanyú káposztával gyógyították az I. világháborúban a katonák elfagyott lábát, óriási eredménnyel.
cron