Jó kis cikk, tele van velük a net.
A társkeresés nem egyszerű.
Egy adatlappal és egy fényképpel kezdődik.




















"A társkeresés sötét bugyrai – női adatlapok


A minap arra vetemedtem, hogy megnéztem jó pár női adatlapot. Ismerd meg a konkurenciát, mérd fel a piaci helyzetet, az igényeket, és ez alapján alakítsd ki a saját stratégiádat. Vagy valami ilyesmi alapon. Meg persze hajtott a kíváncsiság, mégis miért vannak kiakadva a férfiak? Mert mindenhonnan csak panaszkodást hallok. Nincs kitöltve, tele van Coelho idézetekkel, meg amúgy is minden nő hagynemondjammilyen, nyaf, nyaf, nyaf.

Regisztráltam hát két oldalra is, hogy összehasonlítsam a felhozatalt, a tendenciákat. Az egyiken nőként is kereshetek nőre. A másikon ez kicsit neccesebb, így létrehoztam Andrást. A mintapéldány egy barátom volt, így Andrásunk az ő tulajdonságait és paramétereit vette át... 188 cm magas, vállalkozó, 500 000 Ft feletti fizetéssel. Elvált, gyerekei nem vele élnek... Már jött egy pár megkeresés, hogy küldjön képet,de még tartózkodik ettől az interakciótól. Izgalmas lenne megtudni, hogyan kommunikálnak a nők levélben, de lehet, erre a kísérletre nem vállalkozom. Erkölcsileg nem tartanám tisztességesnek, és a gyomrom sem bírja. Egy barátom egyszer azt mondta, nem létezik, hogy nem tudok Tinderen összeszedni valaki normálisat. Mondom neki, nem hiszed? Na tessék, próbáld meg. Megadom a jelszavamat, aztán hajrá, tied a pálya. Ezekután őrült nagy lelkesedéssel vetette bele magát a feladatba és fél órával később közölte, megvan az első match, és amúgy egész sok jó pasi van fent, nem is érti, én mit rinyálok. Újabb fél óra után tudatta, hogy beindult a kommunikáció, lesz itt randi! Két perc múlva... „ez egy idióta, én ezt nem tudom tovább csinálni. Nem tudok férfival flörtölni! Még akkor sem, ha tudom, valójában nem engem akar meg*ni, hanem téged.” Valahogy én is így vagyok ezzel. Ugyan András egy úriember, és lassan közeledik a nőkhöz, de .... neeeeeeem.

No, de térjünk vissza az adatlapokra (mert azokból jó párat végigböngésztem) és hogy ezek milyen kategóriákba sorolhatók.

Zárójelben megjegyzem, érdemes megnézni milyen ellentmondásos sokszor a kép és szöveg... Például ott van a szomorú szemű, de kedves arcú teremtés, aki állítja magáról, hogy ő bizony szeret nevetni. Nekem is ez volt az első gondolatom, ahogy megláttam.

Tehát:

A szeretem

Aki felsorolja, mit szeret. Szeretem a természetet, az állatokat, a sportot, a zenét, a bla, bla, bla... A harmadik sornál a második kávémat döntöttem magamban. Kit érdekel? Jó, megtudok egy csomó adatot, de magából az emberből, a személyiségéből SEMMI nem jön át. (Megjegyzem ott a párja férfiben is, de őket máskor vesézem ki.) Lapozzunk.

A bölcsész

Ha nem Coelho, hát valami más. Szép közhelyek, egyik-másik megkapó vagy elgondolkodtató... Nekem, mint nőnek. Azt nem tudom, egy pasit ezek mennyire csigáznak fel. Például egy ilyen: "Az egyetlen kincsünk, ami örökre a miénk marad, az a szeretet megszerzésének a képessége." De könyörgöm, ha már gondolatok, legalább legyen saját! Tovább....

Az „elfogadó”

Ó, igen, a kedvencem. Aki eleve azzal indít, milyen NE legyél. Vagy épp milyen legyél. Magáról nem árul el sokat, de az nem is lényeges, ugyebár. Én is szeretnék valaki olyannal ismerkedni, aki egy sor elvárást támaszt velem szemben, pedig még egy szót sem beszéltünk. Ez valóban roppant motiváló lehet.

A bizonytalan/magyarázkodó

„Nehéz pár sorban jellemezni magunkat... azt hiszem... talán... esetleg” .

A megcsömörlött / reményvesztett

Mennyi de mennyi ilyen van. Mindkét nem részéről. Amikor már elege van az egész társkeresésből, és amúgy is mindenki idióta, de azért kegyesen ad még egy esélyt. Komolyan nem értem. Ha valaki az első mondatát azzal indítja, hogy „nem hiszek ebben az egészben”, vagy hogy „sokadszorra próbálkozom itt, eddig nem sok sikerrel”, az mit gondol, milyen üzenetet közvetít a másik felé? Az emberek többsége a pozitív, mosolygós emberek társaságát keresi, akik mellett feltöltődik, nem pedig akik mellett leereszt, mint egy lufi. Maximum szánalmat válthat ki egy ilyen bemutatkozó, de érdeklődést biztos nem.

A mizantróp

Az előző kategória gyermeke. „Szar az élet. Ti is szarok vagytok. Mindenkit utálok.” Tisztára mint Kevin Kline a Francia csókban.

- Miért zárkózol el? Tudod mi a sorsa azoknak, akik elzárkóznak?

- Talán a nyugodt, békés élet?

- Nem. A fekély.

- Fekély? Én fekélyes vagyok?

- Belül. Fekélyes és rohadt. Már látom előre, hogyan lesz amikor púpos, magányos öregemberként ülsz a sarokban egy zsúfolt presszóban, motyogsz magadban. "Kiráz a hideg, tőletek emberek."


Na mindegy, én imádom ezt a filmet, Meg Ryan esetlenségét (valakire nagyon emlékeztet... csak tudnám kire), meg a grimaszokat, amiket vág.



Az elvarázsolt királylány

Ő az, aki a NAGY Ő-t keresi, a boldogságot, a szerelmet... Egyébként ki az, aki nem? Cél: pocsék kapcsolat, ahol szenvedek mint egy kutya. „Nem vágyom sokra az életben, csak egyszerű dolgokra. Boldogságra, biztonságra,egy társra, aki egyben barát, szerető, aki mellettem van a mindennapokban, és aki mellett én is ott lehetek.”

A férfi

Ő a tudatos és határozott nő. Megjegyzem, nekem is volt ilyen bemutatkozóm. Így utólag elég riasztó lehetett. „Van saját életem, egzisztenciám. Tudom mit akarok. Tudom kire vágyok... „ stb. Jesszum! Az egyik kedvenc szövegem ebből a típusból (?) „Azt hiszem, határozott vagyok!”. Zseniális!!! (Remélem nem kell felhívni az ellentmondásra senki figyelmét!)

Az egyedi

Az egyedi megpróbál egyedi lenni. Meglepő módon. Nem a fenti sémákat követi, hanem igyekszik valamit TÉNYLEG leírni magáról. Valamit megmutatni a személyiségéből. Ezt többféleképpen lehet megvalósítani. Pl E/3-ban bemutatni önmagát. Vagy elmesélni egy történetet. Ezekben az a jó, hogy lehet rájuk reagálni. Segítenek, hogy ne egy „szia, hogy vagy”, esetleg „szia, nagyon csinos vagy” fantáziadús levéllel indítson a férfi, amire az elvárható reakció kb annyi hogy „köszi”. És aztán megakad a kommunikáció.

+1

Kihagytam azokat, akik „komoly kapcsolatot” keresnek. A nők 99%-a egyébként anélkül is így gondolja, hogy ezt külön megemlítené... Legalábbis a 30-40-es korosztály esetében, ahol én kutakodtam. Hogy a 20asok, mit akarnak, mit írnak a profiljukban, arról fogalmam sincs, ők az érdeklődési körömön kívül esnek.

De miért is baj, hogy valaki kiemeli, hogy KOMOLY? Beszélgettem erről egy barátommal, de már régóta én is ezt gondolom. Hogyan lehet úgy indítani valamit, hogy ásó, kapa, nagy harang? Persze, hosszú távra tervez, értem én. Nem szexkapcsolatot akar, világos. Önvédelem. De amennyire sikerült az utóbbi időben belelátnom a férfiak lelki világába, gondolkodásmódjukba, egy reakció az, ami bevillan, ha meglátják ezt a szót:



++1

MeLLesleg tehetséges, de nem volt ideje egyéni bemutatkozót írni.



Szóval milyen akkor egy jó adatlap? Valamit mégis írni kell! Őőőő... nem tudom :)

Szavazzatok!

Melyik típusú adatlapot olvassátok legszívesebben?

A szeretem 2,9%
A bölcsész 1,1%
Az „elfogadó” 0,2%
A bizonytalan/magyarázkodó 0,5%
A megcsömörlött / reményvesztett 0,9%
A mizantróp 0,2%
Az elvarázsolt királylány 1,1%
A férfi 1,1%
Az egyedi 32,9%
A komoly kapcsolatot kereső 3,4%
Nem érdekel, mit ír. Kép alapján döntök. 55,9%"

Forrás: http://csetlekbotlok.blog.hu/2017/08/10 ... _adatlapok
Kedves Csenta!

Divat lett cikkeket, prózákat, verseket írni az internetes társkeresésről.
Legtöbb írás didaktikai szándékkal készül, amely az olvasót eleve taszítja.
Akik itt vagyunk, látjuk ezeket az adatlapokat, megtapasztaljuk, ki-ki saját
igényszintjének megfelelően értékeli.
Ettől még nem változik semmi.
A döntő érv maga az ember v. EMBER!
cron