Szerintem a Biblia nemcsak hit kérdése. Alapvető intelligenciához tartozó tudás!!!!!
Ha az emberek többsége ismerné a Bibliát, különösen az Újszövetséget, és elmélkedne kicsit rajta, önvizsgálatot végezne, sokkal jobbak lennének az emberi kapcsolatok, kis- és nagyobb közösségben is. Hosszan sorolhatnám, hogy kevesebb lenne a trágárság, a hazugság, lopás, házastársi hűtlenség (nem beszélve az egyneműek párkapcsolatáról), erőszakosság, egoizmus stb.
Sziasztok!
A Bibliában található meg jogrendünk alapja. A társadalmi együttélés szabályainak összefoglalása. Amennyiben végiggondoljuk, hogy a 10 parancsolatban mi van... pl. ne ölj, ne lopj, ne csalj ... stb. Tehát, lenne miről beszélni. Nem mindegy, hogyan ismeri meg egymást két ember. Milyen alapokon nyugszik az értékrendje. Mi természetes, s mi nem. Őszinteség, barátság... felebarát... szeretet, szerelem... Milyen az igazi szeretet... mit tudunk nyújtani egymásnak, barátnak, barátnőnek, párunknak, gyermekünknek, szomszédunknak, s még sorolhatnám..... szóval... erről szól a Biblia... szerintem... :)
Kiemelném  a szeretetet, melyre csillapíthatatlan éhséggel vágyunk valamennyien, amit szavakkal talán ki sem tudunk fejezni és nagyon nagy szüksége van rá mindenkinek. Persze a többi sem mellékes. Szeretetben kellene élni, éppen olyan fontos számunkra, mint az éltető oxigén.
Ha ismerjük és szeretjük önmagunkat, onnan már egyenes út vezet ahhoz, hogy felebarátainkat
is szeressük.  :D
A vallás megosztó téma, ami itt is nyomon követhető.
A Biblia mint útmutató éppen olyan, mint bármely más könyv, mely a spiritualitást segíti, mely nem más, mint az ember Emberré válása.
A Biblia olvasástól még az ember elkövethet bármit, ami úgymond "helytelen". A Biblia olvasástól még nem válik jobb emberré senki, ha az olvasottakat csak olvassa anélkül, hogy a magáévá tegye.
A Biblia maga nem ment meg, sem föl az alól, amiben "bűnös" az, aki olvassa. A bűn fogalma az egyház tanításaiból nyomon követhető. De nem tárja fel azokat a "bűnöket", miket magunkkal szemben követünk el.
Bűnnek tartom azt, ha nem vagyok képes kiállni magamért. Vagy éppen azt, ha a problémákat a szőnyeg alá söpröm. Szóval a bűn sokféle lehet, de az én olvasatomban olyant is bűnnek tartok, amit nem a Biblia olvasása ró rám.
Ezek a gondolatok nagyon jók amit itt olvastam,de sajnos az emberek jelentős része a saját bűneit képtelen észre venni.Vagy ha észre is veszi csodálatos módon tudja azt megmagyarázni olyan dolgokkal,amik nem valósak,de ő még is elhiszi.Magunkat tudjuk a legjobban becsapni.És ha valakinek más mondja meg a hibáját,jól megsértődünk,ahelyett,hogy megváltoznánk.
Kedves Fatumos!

Nem tenném egy sorba a hibákat az elkövetett bűnökkel (bár a katolikus vallás ismeri a hét főbűn fogalmát, amik szintén nem bűnök önmagukban, csupán rossz tulajdonságok, a magam részéről ezt úgy értelmezem, hogy ez a hét tulajdonság lehet a legtöbb bűn motivációja.)  A hibáink, emberi gyarlóságaink a személyiségünk részei. Jó, ha tisztában vagyunk vele, jó, ha megpróbáljuk csiszolgatni, de nem tragédia, ha ez nem sikerül teljes mértékben. A bűn az, amivel másoknak ártunk, másnak kárt okozunk, akár fizikailag, akár anyagilag, akár lelkileg.  Az én szememben kisebb bűn, de igen, valahol bűn az is, amit magam ellen követek el. 
Jagicával értek egyet. Önmagában a Biblia olvasása, ismerete nem vértez fel senkit semmilyen bűn elkövetése ellen. Ismerek ateistákat, akik nagyon jó emberek, segítőkészek, elfogadóak, és tudnék ellenpéldákat is sorolni, de nem teszem, mert senkinek nem szeretném az érzékenységét megbántani.

A sértődés is érthető, ha valaki nem kéri, hogy mondják el a hibáit, annak nem kell okvetlen a képébe nyomni, hogy márpedig te ilyen-olyan vagy, mert nem tud vele mit kezdeni.  Az ilyen kéretlen őszinteség sokszor ártóbb, mint maga a kritizált hiba. Célt nem szolgál, hacsak nem a kéretlen kritikus kielégülését (Most jól megmondtam neki). Lehet ugyan segítő szándékkal kritizálni, de erre nagyon kevés ember képes. 
camparijuice írta: Lehet ugyan segítő szándékkal kritizálni, de erre nagyon kevés ember képes.


(...segítő szándékkal...) kritizálni igen, de segíteni aligha. :) 
A segítő szándékot úgy értettem, hogy tükröt tartunk az illető elé. Adott esetben az már segítség lehet, ha megmutatjuk, mik azok a hibák, amiket elkövet, ami miatt sikertelen, de nagyon vékony a mezsgye az segítő szándékú kritika és a beszólás között. A magam részéről az előbbit inkább ebben járatos szakemberekre bíznám, mint például az önismereti csoport, az utóbbinál meg fenntartom a jogot magamnak, hogy megsértődjek :D
De elkanyarodtunk a Bibliáról való beszélgetéstől... 
Már bocsánat de szót sem ejtettem segítő szándékú kritikáról.Mégis néha az élet adja,hogy beszélni kell a másik hibájáról.
Szerintetek csak vallásos ember olvashatja a bibliát?Mert szerintem nem.
Csak néhány gondolat (anélkül, hogy bárkit, bármiben bántani, téríteni szándékoznék).

Nem vagyok hívő (a szó köznapi értelmében).
A Bibliát ismerem. Fontos műnek tartom, de számomra nem ez a legfontosabb, az egyetlen. Rengeteg remek műalkotás (köztük írás) keletkezett a történelem folyamán, ami alkalmas arra, hogy erőt, ihletet, tanítást, kapaszkodót, segítő tanácsot, stb… adjon annak, akit megtalál.
Nekem a Biblia is (csak) egy ezek közül az alkotások közül.
Egyetértek Jagicával: „A Biblia, mint útmutató éppen olyan, mint bármely más könyv, mely a spiritualitást segíti….”
(Zárójelben jegyzem meg: a mindenki számára rendelkezésre álló Bibilia, az eredetihez képest igencsak megtépázott, átdolgozott mű.)

Tanításait, - bár a hívők számára valóban fontosak és iránymutatóak – igen sajnálatos módon még az egyházi méltóságok sem tartották/tartják be mindig. Erre megszámlálhatatlan példát szolgáltatott a történelem a keresztes hadjáratokon át a papi cölibátus „kiskapui” által okozott borzalmakon túl egyes egyházak mérhetetlen és telhetetlen gazdagodásáig (és még folytathatnám a sort..), de a hívők között is akadtam már nem egyszer olyan emberekre akik bort ittak, de vizet prédikáltak.

Más vallásoknak egészen mások a tanításai, amit az őt követők ugyanúgy örök igazságként fogadnak el, mint a keresztények a Bibiliát. Én ebben sem látok semmi kivetnivalót. Tiszteletben tartom bármely vallás (amennyiben tartózkodnak a kártételtől, erőszaktól) követőinek nézeteit éppúgy, mint az ateistákét.

Én, mint nem hívő úgy gondolom, hogy a természetben (és a társadalomban) létező törvények minden élőlény (így az ember) számára is meghatározzák a helyes utat. Én nem azért nem vagyok fösvény, kevély, irigy, torkos, stb…, mert a 7 főbűn alapján az egyház ezeket tiltja, hanem azért, mert ezek nem részei az én természetemnek, és nem azért nem lopok, nem ölök, nem csalok, stb.., mert a tízparancsolatban ez áll, hanem azért mert számomra alapvető, hogy úgy éljek, hogy lehetőleg nem bántok mást.

A fentieket azért írtam le, mert úgy gondolom, hogy önmagában a vallás/Biblia ismerete, gyakorlása nem teszi jóvá az embert. Mint ahogyan azt Camparijuice is írta: jó ember lehet ateista is hívő is, és ennek az ellenkezője is igaz.

A fontos az, hogy minden ember érezze jól magát a világban és ezt tegye úgy, hogy nem bánt vele másokat! Hogy ezt milyen (külső pl: a Biblia tanítása, vagy belső pl: meggyőződés) törvények alapján teszi (számomra), tulajdonképpen lényegtelen.
Ha valakinek a Bibilia nyújt biztonságot, támaszt, útmutatást, az bizonyosan használni fogja a benne írtakat, aki azon kívül, vagy attól függetlenül is rá tud lelni a lelki békére, az viszont talán „csak” érdekes olvasmánynak tartja. Így vagyok én a Bibliával (és a többi vallási tanítással is pl: Talmud, buddhista tanítások, stb..). 
Nagyon egyetértek az előttem szólóval, felüdülés volt olvasni az összeszedett gondolatait. Különösen néhány ide nem illő megjegyzés után.
Lehet jókat beszélgetni a Bibliáról, kivéve a térítők jelenlétében. Közülük is a küldetéstudattal rendelkezők az elviselhetetlenek. Bár tőlük szívesen megkérdezném, hogy mit mond a Biblia
az internetes ismerkedésről
az állandó mobiltelefonozásról
az autópályán való bliccelésről
a napi három órát meghaladó tévénézésről
a magas koleszterinszintről
a légi közlekedés veszélyeztetéséről
a felengedett élelmiszerek újrafagyasztásáról
Jól össze zavarodtam :-) Bár első napos forumozóként nem is csoda, hisz egyik témától a másikba beleolvasva próbálom feltérképezni a társkereső közösséget, mérlegelve a lehetőségeimet.
Nos! Kivi lennék, hogy akik olvasták ezt a nagy lélegzetvételt igénylő könyvet, mire is jutottak ezután. Rájöttek e miféle "teremtmény" ez az Isten. Felmerült e a kérdés az olvasóban, hogy ez nem a jó út, hanem éppen az ellenkezője?
Egy valamit azért tudok! Ha a bibliáról akar beszélgetni valaki, akkor a vallásról és a hitről el kellene felejtkeznie.
„A Bibliában pontosan annyit találunk, amennyit keresünk benne:
nagyot és istenit, ha nagyot és istenit keresünk;
fontosat és történetit, ha fontosat és történetit keresünk;
és egyáltalán semmit sem, ha semmit sem keresünk.”
A Gutenberg-biblia.jpg

Karl Barth
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
...és ha a bibliát sem
keressük
akkor az életben
megtalálunk mindent
amiről a biblia szól...

tán többet is...