Olvasom a Bibliát, ezt találtam benne:

Jézus Krisztus Evangéliuma
7. Fejezet (Szent Máté)

1. Vakmerő ítélet.
Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek!
2. Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is.

Most magambaszállok. :twisted:
quote="lilaorchidea"]

"Hozzászólásainkat a tartalomról ... írjuk, ne pedig az azt íróról, ... eltérő nézőpontunk ... nem jogosít fel arra, hogy ... jelzőket aggassunk a másikra"[/quote]
Nagyon szimpatikus gondolat, de nagyon nehéz betartani.

A fenti intelem szerint eljárva mit tennék, ha én lennék moderátor? Ami biztos, hogy nem támadnám le az "Oh! irgalom atyja, ne hagyj el." íróját, hanem megkérdezném tőle, hogy pontosan melyik részt kifogásolja István írásában?

Istvánnál rákérdeznék, hogy miért tartja elhibázottnak az Európai Kereszténység mlegetését, mégha a gyökerek vitathatatlanul a Közel-keletről származnak is? (Még akkor is, ha érteni vélem, hogy miért teszi.)

Tehát mint moderátor alapvetően kérdeznék. Esetleg összegezni próbálnám a többiek gondolatait. "Ha jól értettem", "Ha, ismereteim helyesek", "Ezzel azt akarod mondani, hogy...?" kezdetű mondatokat használnék. "Mert egy jó moderátor nem személyeskedik", ahogy aranyiné írja. Kedves lilaorchidea! Te is valami hasonlóra gondoltál, amikor az idézetet megosztottad velünk??
"Kedves lilaorchidea! Te is valami hasonlóra gondoltál, amikor az idézetet megosztottad velünk??"

Kedves Mikolt, nem hasonlóra, pontosan arra amit leírtam :D,
Általam nagyon tisztelt hozzászólók !

Köszönöm a személyeskedő hozzászólásaitokat. :) :wink:

A bibliára visszatérve lenne pár kérdésem:

"Az dobja közületek az első követ, aki bűntelen..." (Hangzott el Jézus szájából) ?

" Ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel ". Ez később szerintem úgy módosult, hogy
" Egyétek mert ez a testem, igyátok mert ez a vérem. "
Az utolsó vacsorán hangzik el, mert tudja és érzi, hogy fel kell áldoznia magát a szeretet és megbocsájtás oltárán.
" Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel " egy bűnbe esett asszony megkövezésekor hangzik el.
A kenyér viszont ugyan az mindkét esetben. ?
Kedves István!

"" Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel " egy bűnbe esett asszony megkövezésekor hangzik el."

A megkövezés, hogy fér össze a bibliával és a vallással, hol marad a MEGBOCSÁJTÁS ?

Egy ember megkövezésekor mennyire életszerű ez a mondat és ezek a bölcseletek miért csak egy irányba és nem oda-vissza értendők?
Egy bűnbe esett asszony megkövezésekor Jézus azt mondja: Aki bűnt nem követett el, aki bűntelen közületek, az kezdje a megkövezést. Az ott lévők között senki nem dobta a követ, mindenki elment. Egyedül Jézus ott maradt, és kézzel valamit írt a homokba, aztán letörülte. "Menj, de többé ne vétkezzél!” - mondta az asszonynak. Vajon mit irt a homokba? Lehet, hogy az asszony vétkeit sorolta fel? Lehet, hogy a vétkeink csak a homokba vannak írva és nem kőbe vésve? Ez nem megbocsájtás? És kinek kell a megbocsájtás? Annak, aki ellen vetkeztünk? vagy inkább mi nekünk, akik folytan vetkezünk? És ki követi nagyobb bűnt, aki maga vetkezik, vagy nem fogad a feléje nyújtott kezet a bocsánatkérőtől?
Valika írta: ...Egy kulturált helyen egyszer talán ki is fejthetnénk bővebben.

Kedves Simi!
Nekünk előéletünk van virtuálisan, s remélem nem előítéletünk :)
Most hagyjuk a "szövegkörnyezetből, öncélúan kiragadott" minősítést és komolyan gondolkozz el, szükség van-e, vagy csak helye van-e ma egy vallásos, így nagyon megosztó fórumra az oldalon?
Pláne úgy, hogy a téma felvetője már házon kívül van és aki frissíteni próbálja, legalább annyira megosztó személyiség, mint maga a téma.
Messze van az egymás ellen fordulástól az, ha nem értünk egyet a másikkal és van merszünk le is írni azt.
István atya írta: Egyszerűen nem értelek ! Fel nem foghatom, mi abban a jó, hogy valaki mint Te, mindenkit ( " Oh ! irgalommal" ) letámadsz minden hozzászólót.

Sokat olvastam a kozmikus tudatról, de most először találkozom vele "élőben".
Tehát létezik! Vagy még várjunk egy kicsit, hogy a többi letámadott hozzászóló is megértse, hogy őket letámadtam?
Lidi írta: Azért, mert ő kulturáltan döngöli a földbe a másikat?
Többek között pontosan ez a bajom az intézményesített vallással: vizet prédikálnak, és bort isznak.
Kedves Lidi! Nekünk jövőnk van! és remélem nem virtuálisan. Vegyük csak az autóvezetés alapszabályainak egyikét, a kormány kezelését. Miért is kell két kézzel fogni a kormányt? Azért, hogy a másik kéz mintegy kontroll legyen a mozdulatoknál.
Mindenesetre, ha szociográfiát gondolsz írni, ne legyek benne, lehet nem viselném el :D
bonzovocs írta: ...és ha a bibliát sem
keressük
akkor az életben
megtalálunk mindent
amiről a biblia szól...
tán többet is...

Nem jelzős szerkezet és nem minősítés, de ha ma valaki jobban megosztó a fórumon, mint Brazovics :) (bocs, ennek van értelme) és mégis finoman tud bánni a szavakkal... jó-jó engem is zavar a forma... de talán hagynunk kellene a bűnbe esett asszonyt megkövezve, s nem fenyegetni, amiről a Biblia nem szól.
Kedves Balázs Tibor!

Részemről semmiféle előítéletre nem adtál okot. :) Igazad van ellenkező vélemények ütköztetése amennyiben ez emberi módon történik nem egymás ellen fordulás.

Ami pedig a bibliát ás a vallást illeti épp olyan mint a politika, nem csak tömöríti az embereket de meg is osztja. Beszélgetés tárgya bár hol lehet amíg nem meggyőzni akarnak.
Istvan953 írta: " Ha megdobnak kővel dobd vissza kenyérrel ". Ez később szerintem úgy módosult, hogy...


......tetszik, hogy a Bibliát mindenki meg/elmagyarázza. :)
simi12 írta: Ami pedig a bibliát ás a vallást illeti épp olyan mint a politika, nem csak tömöríti az embereket de meg is osztja. Beszélgetés tárgya bár hol lehet amíg nem meggyőzni akarnak.


... és főleg nem megtéríteni a  bort ivó és vizet prédikálók.   :evil:
Epikurosz már kb. 2300 évvel ezelőtt leírta, amit erről gondolok:

„Istenek, ha léteznek is, biztosan nem azzal vannak elfoglalva, hogy a mi életünkkel törődjenek.”
A Bibliát a történelem során a papok a zsinatokon kényük-kedvük szerint alakítgatták. Mindezt azért, hogy az egyszerű embereket félelemben tartsák és uralkodjanak felettük.
Sok értékes és megfontolandó gondolat, tanítás van a jelenlegi bibliában kétségtelen , de mindig szem előtt kell tartani, hogy emberek írták.
Én úgy gondolom,hogy egy ateista is lehet nagyon jó ember, sőt sokszor jóval jobb,mint egy bibliát olvasó, templomban ájtatoskodó, álszent , magát vallásosnak kikiáltó ember.

A hétköznapokban kell jónak, tisztességesnek lenni, akkor nincs gond...
...azt hiszem valójában
nincsenek ateisták
hiszen mindenkiben laknak
sajátmaguk által
teremtett "istenek"
hitük tárgyai
a hit életünk
mozgató rugója
amit a szeretet tart életben
és azt méginkább hiszem
hogy a hit
és a szeretet
független vallástól
egyháztól egyaránt
alig hihető
hogy a biblia
megerősit a hitünkben
és szeretetünk táptalaja lenne....
Figyelmeztetés: a következő sorok a hívő, és vallásos emberek számára a nyugalom megzavarására alkalmas gondolatokat tartalmaznak. Mondhatni eretnek gondolatok, amiért a középkorban máglyahalál járt. Aki nem szeretne megbotránkozni, az ne olvasson tovább!

Úgy tűnik, ma a szószátyár, kedélyeket borzoló énem kerekedett felül...

A bibliáról nem szeretnék beszélgetni, mert a valódi bibliát már olyan sokszor átírták, hogy a ma fellelhető bibliák már csak nyomokban tartalmazzák az eredetit. Azt hiszem, ha valami csoda folytán előkerülne az eredeti, és meg is értenénk (hiszen a nyelv is sokat változott azóta), sokaknak leesne az álla.
Viszont szeretném elmondani, hogy milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem a Tízparancsolattal kapcsolatban. Én nem kaptam vallásos nevelést, így érintetlen vagyok az egyház tanításától, de nem vagyok ateista sem. Nekem az élettel kapcsolatban egy parancsolatom van:

Úgy viselkedj és beszélj másokkal, ahogy te szeretnéd, hogy mások viselkedjenek és beszéljenek veled!

Ennek szellemében szeretnék végigmenni a parancsolatokon:
1. Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. – Nem hiszem, hogy Isten fél a konkurrenciától, ilyet szerintem csak egy ember mond
2. Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn- szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. – sajnálatos módon, ezt a parancsolatot még az egyház sem tartja be… jártatok már katolikus templomban?
3. Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. – honnan sejtették, hogy egyszer majd az Úr nevét –sajnos- káromkodásra fogják használni?
4. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. – úgy tűnik, csak angol nyelvterületen tudják, hogy a hetedik nap az a szombat
5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked. – én inkább azt mondanám, hogy szeresd… de ne azért, mert ők a szüleid és ezért szeretned KELL, hanem azért, mert a legjobb tudásuk szerint neveltek annak, amivé váltál. Ők pontosan azt tették, amire a születésed előtt szerződést kötöttetek.
6. Ne ölj. – sajnálatos módon a keresztes és egyéb vallási háborúkban sokkal többen haltak meg „Isten nevében”, mint ahány áldozatot egy pusztító járvány szedett.
7. Ne paráználkodjál. – ööööö…. „paráználkodni” jó :oops:
A következő három összecseng az én egy szem „parancsolatommal”. Főleg azért megfontolandók, mert bármit teremtünk, az előbb-utóbb visszatér hozzánk.
8. Ne lopj.
9. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
10. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.


Ennyi volt a mondanivalóm. Mielőtt bárki hozzákezdene a megkövezésemhez, emlékezzen rá, hogy én előre szóltam. Ha elolvasta, saját felelősségre tette. Ha megbotránkozott, csakis magának tehet szemrehányást.
Sok vélemény elhangzott a témában.De hol az igazság?
Lehetséges egyszerre igent és nemet mondani valamire?

A hitnek az elvesztését okozza, ha az embert alapvető dolgokban próbálják elbizonytalanítani. Ha nincs meg a hit, a bizalom az ember megáll, megreked. És így tényleg soha nem fogja megtalálni az igazságot.

"Hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy megmondjuk, felvállaljuk, ami belül van. Legtöbbször inkább azt mutatjuk, amire a másik/mások vágynak, amit elvárnak tőlünk. Sőt egy idő után elkezdünk arra vágyni, és azt hisszük, hogy a másik vágya a mi vágyunk is. Ez vegytiszta őrület, hiszen még egy egysejtű organizmus is jobban tudja, hogy mit akar: a fényt keresi, mert tudja, neki arra van szüksége. Az ember számára vajon miért olyan nehéz felvállalni, ami neki jó, ami az ő saját vágya?"
Feldmár András

Megosztok egy kis szemelvényt a hitről a következtetést döntse el ki-ki maga.

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:
Prof: – Hiszel Istenben?
Diák: – Teljes mértékben, uram.
Prof: – Jó-e Isten?
Diák: – Természetesen.
Prof: – Mindenható-e Isten?
Diák: – Igen.
Prof: – A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
A diák hallgat.
Prof: – Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: – Igen.
Prof: – Jó-e Sátán?
Diák: – Nem.
Prof: – Honnan származik Sátán?
Diák: – Istentől?
Prof: – Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: – Igen.
Prof: – A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: – Igen.
Prof: – És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: – Igen.
Prof: – Tehát ki teremtette a bűnt? – A diák nem válaszol.
Prof: – Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: – Igen, uram.
Prof: – Tehát, ki teremtette mindezeket?
A diák nem felel.
Prof: – A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: – Nem, uram.
Prof: – Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: – Nem, uram.
Prof: – Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: – Nem uram, attól tartok nem.
Prof: – És mégis hiszel benne?
Diák: – Igen.
Prof: – A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
Diák: – Semmit. Nekem „csak” HITEM van.
Prof: – Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
A professzor ezzel befejezettnek tekintette volna a szemléltetést, de a diák nem mozdul.
Diák: – Professzor úr, kérdezhetek valamit?
Prof: – Persze, kérdezz csak.
Diák: – Professzor úr, létezik-e a hő?
Prof: – Igen.
Diák: – És létezik-e a hideg?
Prof: – Igen.
Diák: – Nem, uram, téved! Nem létezik!
Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.
Diák: – Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.
Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.
Diák: – És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: – Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: – Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof: – Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?
Diák: – Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: – Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: – Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.
Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte, hanem annak hiánya! És most mondja meg nekem, professzor: Ön azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak, így van?
Prof: – Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
Diák: – Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?
A professzor megrázza a fejét.
Diák: – Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?
Nagy zajongás támad az osztályban.
Diák: – És csak egy utolsó kérdést engedjen meg, professzor úr. Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha az Ön agyát?
Az osztály nevetésben tör ki.
Diák: – Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? – Mivel nem érkezik válasz, a diák folytatja: – Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
A teremben síri csend.A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.
Prof: – Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: – Erről van szó, uram! Ember és Isten között is a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője!

A diák neve Albert Einstein volt.
cron