Kedves Sym, ha kicsit több időm lesz, mindenképpen megnézem azt a filmet, ami egyébként nagyon ismerős nekem. Vagy láttam már, vagy minimum olvastam, hallottam róla.

Ma megnéztem pontosan az elnevezéseket. Vannak az önmegtartóztatók, amilyen az idő nagy részében én is vagyok, és vannak az önmérséklők, amire néha én is képes vagyok, de azért nem jellemző.

Samuel Johnson mondta egy pohár borral kapcsolatban: "...Az önmegtartóztatás könnyen megy, az önmérsékletbe azonban beletörhet a bicskám" Szal EGY pohárral nem megy, de egy pohárról könnyedén le tud mondani az önmegtartóztató :-)

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, azt is mondhatnám, hogy az önmegtartóztatók függő személyiségek. Na most VISZONYLAG "könnyű" (persze tudom, hogy ez a "viszonylag könnyű" iszonyú nehéz) dolga van egy alkoholistának, heroinistának nikotinistának stb. Leteszi a szert és annyi. Egy játékfüggő pedig közelébe sem megy a játékteremnek. Na de mit tegyen egy bulimiás, vagy hogy a témánkhoz visszakanyarodjunk, egy szexfüggő? Ne egyen? Ne szexeljen?

Mit tanácsolnátok egy szexfüggőnek? Érje be autogén szexszel? Vannak itt szexfüggők?
Beszéljünk a kísértésekről?

"Egy tanulmány becslései szerint az ember az ébren töltött ideje körülbelül egynegyedét azzal tölti, hogy a kísértés valamilyen válfajának ellenáll, melyek leggyakrabban evési, alvási, lógási és szexuális ingerek formáját öltik" (Gretchen Rubin Jobban mint valaha 198 oldal)

És vajon hány százalékát tölti azzal, hogy nem áll ellen? Zabál, henyél, bámulja a tévét, és futó szexuális kalandokba keveredik...Ez valszeg több mint egynegyed. Szal időnk felét a kísértésekkel hadakozva, vagy azoknak engedve, helytelen cselekedetekkel töltjük :-(

Miért olyan nehéz a kísértéseknek ellenállni? Vagy ami legalább olyan nehéz, az elhatározott jót véghezvinni?

"Ha már megvan a meggyőződés, és nincs semmi kísértés, nem könnyű megérteni, hogy egy értelmes lény hogyan térhet el a saját való érdekeitől. Amit tenni kell, amíg az az elméleti fázisban van. annyira egyszerű és bizonyos, hogy kételkedésnek helye nincs; a teljes lélek átengedi magát az igazság erejének, és kész megtenni, ami - amikor aztán eljön a cselekvés ideje - végül mégiscsak elmarad." Samuel Johnson

És még egy, kicsit talán provokatív idézet, ami egyben könyvajánló is. Péterfy Gergely Örök Völgy Pannon mese c. csodálatos regényének 156. oldalán találtam.

"Tudd meg, hogy minden férfi szívében, még a legszerelmesebbének a szívében is, még azokéban is, akik épp az imént nősültek, s minden gondolatuk az imádott ara - minden férfi szívében van egy aprócska szöglet, amely másnak van fenntartva. A szerelem nem foglalja el az egész férfiszívet. mert ott van az az aprócska, lüktető darabka, amelyet képtelen uralma alá vonni, és ez az a pont, ahol a másik nő megkapaszkodhat."

Nemrég egy blogban olvastam ennek az ellenkezőjét: tehát ha egy férfit elszeretnek tőled, el tudnak szeretni tőled, akkor magadban keresd a hibát...

Én így gondolom: egy kapcsolat megromlásáért mindkét fél 100 %-ban felelős, és csak akkor javul a helyzet, ha mindkét fél a saját 100 %-val foglalkozik :-)
(Talán Popper Péternél olvastam)

És most nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy ki ne nyilatkoztassam: A Világ sokkal jobb hely lenne, ha mindenki a maga dolgaival foglalkozna, és ez vonatkozik az áldott jó lelkekre is, akik mindig jobban tudják, mi a jó a másiknak...:-)
mindenkinek jól be kéne rúgni.igaz nem oldana meg semmit.
Még hogy a másikét de az egész világét tudni.... :o :D :D
Hát igen, ez kétségkívül egy magas labda volt :-)

Hiába is tagadnám a nyilvánvalót: én is sokszor esem a Tudomkodás bűnébe, amikor azt hiszem, hogy pontosan tudom mi a jó a másiknak, vagy akár a világnak. :-) De nagyon igyekszem, hogy konkrét esetekben, és főleg a való világban, ennek a lehető legritkábban adjak hangot.

Már kb. félig megnéztem az ajánlott filmet (Szerelempatak) Gyönyörűek a képek, az öreg nénik, bácsik, nekem is a falusi gyerekkoromat idézi.

Tartalmilag sajnos nem minden gyönyörködtetett ennyire. Pl. amikor az egyik néni olyasmit mondott, hogy néha úgy kellett neki a szex mint a kés a hátába, de hát a házastársi kötelesség miatt tűrni kellett, akkor elfacsarodott a szívem.

És amikor a nyelves csókot kárhoztatták, azzal sem értettem egyet.

Na csak eljutottunk a csókhoz. :-) Nem tudom nektek mik a tapasztalatitok, de nekem sajnos nem túl jó. A pasik nagy része az én ízlésemhez képest vagy túl nyálasan, vagy túl keményen csókolózik...:-( Lehet, hogy ez már a szenilitás miatt van, és nem volt ennyire rossz a helyzet, de én csak kettőre emlékszem akivel elégedett voltam.
Kedves jutiq!

Nekem a Szerelempatak legszívszorítóbb vallomása az volt, amikor a visszaemlékező idős férfi, akit életében csalt az asszonya fűvel-fával, s akit majd ágyhozkötött betegen mégis ez a férfi ápolt, vigyázott, a halála előtt azzal "búcsúzott el" tőle, hogy tudja meg, sohasem szerette. S ekkor a visszaemlékező férfi hosszú hallgatás után finoman elmosolyodott, s azt mondta. "De mégiscsak szép volt." Vajon mi lehetett az oka, amiért ez az asszony hozzáment a férfihoz, akihez fizikailag és lelkileg sem vonzódott? Tragédia mindkét ember számára. Ahogy a kötelességből elszenvedett férfivágyak kielégítése is az az általad említett vallomásban.

Szerintem ez a film olyan dolgokról beszél, olyan őszinte és mély vallomásokat tartalmaz, a szereplők olyan pőrére vetkőztetett lélekkel vallanak életük örömeiről, bánatairól, amelynél hitelesebbet nehéz elképzelni. Ilyen filmek sosem jutnak el a nagy fesztiválokra, pedig szerintem ez a film megérdemelne akár egy Oscar-t is. S a befejezése is zseniális, ahogy az öregasszonyok a kisgyerekek vidámságával, felszabadultságával nevetve gurulnak lefelé a pázsitos lejtőn. Hengergőznek, ahogy a boldog szerelmeskedést nevezik a filmben. Mert azért erre is akadtak példák ebben az ódon falusi világban is.

Úgy tűnik, hogy a boldog párkapcsolat nem földrajzi, nem vallási, nem világnézeti, nem is történelmi kor kérdése, hanem isteni kegy.
Ez a film valóban nagyon jó, annyira szívszorító mint megmosolyogtató.
Hasonló nyíltsággal kellene tudni ezekről a dolgokról beszélni noha nem is itt de legalább az érintettel.
Arra is nagyon jó példa amit már többször érintettem, hogy a szexualitást párkapcsolaton belül idealizáljuk (valóban az lenne az ideális) illetve leszóljuk ami nem ott történik pedig pont ott fordul elő a legtöbb sérelem.
nehogy eztán ne fürdjetek! (film)
Szeretem és értekelem a (jó) humort, de ez a megjegyzésed most kedves le%olt,(gyuri?) kissé ízléstelenre sikeredett. Bocs. :-)
bocs
bocs
nem tudom törölni
árpád
Tudom, hogy Árpád vagy, csak az általad említett magasröptű "klasszikus" főhőse a telefonban ezen a néven mutatkozik be: "Szia, Gyuri vagyok, ... "

Sajna, a Fórumból nem törölheted, csak az adminisztrátor tudja. :-( Tőle kérheted. Hát így jártál.

(Csak addig tudod törölni vagy módosítani amit ide írsz, amíg valaki nem szól hozzá utánad a témához. Aztán már késő bánat.)
mond 5x gyorsan egymásután: Nagy Árpi...

:lol: :lol: :lol: