Kedves Betegtársam!

2000-től szenvedek a dystonia tüneteitől, 2009-ben diagnosztizálták a betegségemet.

 Az elmúlt 15 év alatt ”volt szerencsém” tapasztalni, hogy 
-  e betegség mennyire „mostoha gyermeke” a vidéki kórházak neurológiai osztályainak, 
- mennyire megoldatlan az e betegséggel kapcsolatban fellépő pszichés problémák személyre szabott kezelése, 
- milyen nehéz az egészséges többség fejéből a betegségünkkel kapcsolatos stigmákat eltüntetni.

Úgy vettem észre, sokunkban –ha kimondatlanul is, de- ott lapulnak a parkinsonos/dystoniás betegek végső mentsvárával, a DBS-műtéttel kapcsolatos kérdések, aggályok is.

Ha a fentiekkel te is egyetértesz, akkor kérlek, jelentkezz a Facebookon már működő „Dystoniás betegek és DBS műtöttek” csoportba! Itt a betegségünkkel, ill. a műtétünkkel kapcsolatos személyes tapasztalatainkat osztjuk meg, és nyújtunk pszichés támogatást egymásnak.

Természetesen e topikban is szivesen fogadom a dystoniás sorstársak jelentkezését: Cickom