tozocsi írta: Igazából ide csak azért írok, hogy felhívjam a figyelmet a fórumon a szerveződő ismerkedési estre, ami madártejbuli néven van fent a nyilvános fórumok közt. :D Kérlek benneteket olvassátok, jelentkezzetek bátran, hisz az ilyen események mozdítják elő a közösségi életünket. Ki kell mozdulni fiúk-lányok. kedves férfitársaimat is buzdítom a részvételre, nemcsak puszikat kell küldözgetni, hanem aktívan részt venni a programokon:)) tehát rajta kedves 40-50-60, asok itt az alkalom!!!



Delfin1970 írta: Néha avval segítünk többet ha nem segítünk, csak támogatunk. S megfelelő információkkal látunk el.
Akkor jobban megmaradhat egy sérült embernek. Jobban érzi azt, hogy még értékes, még nem lóg ki annyira a sorból.

Kedves Judit!

Köszönöm szépen a hozzászülásod. Egyszerűen annyi verzió vol, hogy lehet, így lehet úgy menni, én pedig ha részt veszek egy társasággal egy programon akkor soha nem várom el, hogy miattam megváltoztassák akár csak egy kicsit az útvonalat. Számomra csak néhagy ponotsabb adat kellett volna, hogy tudjam, kell-e emelő, a vonathoz, vagy nem? Kell-e speciális kocsit csatoltatnom vagy nem? S mikor hol van az érkezés, mert a villamosok közül csak a 4-6-os járható. S a hegyre is mindig a fogaskerekűvel jártam fel, de ha tudom, hogy a kb.-i km mennyi akkor tudom, hogy mire vagyok képes és mire nem. Egy túra legyen jó hangulatú, és nem pedig egy nyűg legyek. Mint azt már többen tudják rólam, több országot megjártam már túráztam már eleget, de akárhogyan is nekem csak néhány adat kellett volna.
Egyébként elég önálló tudok lenni, de felelőtlenül nem vágok neki dolgoknak, hisz egy túra, az túra és nem arról szól, hogy majd segítünk. Persze boldogsággal tölt el ha nem hagy valaki egy földön fekvő embert ott, Akár ki is legyen az illető. A gondot meg kell előzni. S ez segít abban,hogy mindenki jól érezhesse magát. Megszoktam már, hogy sok mindent önállóan kelljen megoldjak, így a leg minimálisabb segítséggel kell az életben boldogulni. Bizony amikor gond van én is elmondom, hogy ki hogyan segíthet, de fogok felelőtlenül nekivágni semminek.

Ez olyan mint a Balaton átúszás, hogy nem kértem külön kísérő halyót, mert az eredményeim alapján egyértelmű volt, hogy meg tudom segítség nélkül csinálni, de azért a biztonság kedvéért jeleztem bocs figyeljetek rám mert ez és ez a hátrányom. Nem szégyenlem, hisz a fotókat is fel merem vállalni.

Elmondtam már Judit, hogy minden tiszteletem a Tiéd, ahogyan gyermeked segíted, támogatod.
Teljesen más valakinek születésétől fogva sérültként élni a világot, mint felnőttként szembesülni avval, hogy már ezt sem, és ezt sem vagyok képes megtenni, segédeszköz nélkül.
Persze ez nem panasz.
Igyekszem pozitívan gondolkodni, viszont nálam is van mikor azok a hatalmas hullámok egyszer csak összecsapnak a fejem felett, s hírtelen sokminden összejön. No akkor lehet érezni rajtam is az, hogy egy-egy mondatot érzékenyebben fogadok mint ahogyan azt valaki is szánta.

Én is tudok szúros lenni, de igyekszem nem ítélkezni, és nem megbántani másokat. Eddig sem és ezután sem áll szándékomban. Aki eddig elfogadott annak ezúton is köszönöm, kedves szavait, mosolyait, barátságát!
Delfin1970 írta:
tozocsi írta: Igazából ide csak azért írok, hogy felhívjam a figyelmet a fórumon a szerveződő ismerkedési estre, ami madártejbuli néven van fent a nyilvános fórumok közt. :D Kérlek benneteket olvassátok, jelentkezzetek bátran, hisz az ilyen események mozdítják elő a közösségi életünket. Ki kell mozdulni fiúk-lányok. kedves férfitársaimat is buzdítom a részvételre, nemcsak puszikat kell küldözgetni, hanem aktívan részt venni a programokon:)) tehát rajta kedves 40-50-60, asok itt az alkalom!!!


Delfin1970 írta: Kedves Zoli!

Merészeltem 7-én de. érdeklődni, hogy a 8-ai túra, pontos útvonala, kb. km-e mennyi.
Pontosan mivel s merre, s hova érkezünk. Az, hogy több lehetőség van, ez számomra, magas, egy csapat vagy együtt megy, vagy nem csapat. De lehet ez csak az én magán véleményem. Én semmi képpen nem kívánok kilógni a társaságból.
Mert számomra, fontos, vigyek-e eszközt, vagy gyalogosan vágjak-e neki, vagy a km-t úgy vélem esetleg nem tudom teljesíteni, mert akkor nem szeretnék mások terhére lenni, s el sem utazom néhány száz km-t, hogy utána ülhessek a vonatra s indulhassak vissza.
S mivel magyar országon a vasúti közlekedés olyan, hogy előre három nappal kell tudatnom, hogy utazni, (s pontosan melyik járattal) szeretnék.Itt már ismerős vagyok, így elég ha előtte nap de. szólok. Fontos lett volna számomra némi pontosítás.
De szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre, egy olyan hölgyel hozott össze a sors, aki közölte velem ne olyat erőltessek ami a fogyatékosságom.

HURRÁ!

Gratulálok!

No Zoli tudom TE nem tehetsz róla, de néhány ilyen stílusú hölgynek kevésbé nevezhető személy s az aki menne az sem fog menni a találkozókra. Konkrétan én csak érdeklődtem, hogy tudjam vállalható vagy sem, tisztába vagyok a hiányosságaimmal. Gondolom vannak itt mások is, akiknek esetleg már nem megy a futás 100-on mint 20 éves korukban. No evvel én is így vagyok.
Mégsem teszek mejegyzést, s nem minősítek másokat, ismeretlenül.
Tudom nem nagy hiányosság a társaságnak, hogy én nem voltam ott, nekem mégis hiányzik. Jólesett volna emberek között lenni, s olyan helyekre eljutni ahol naponta közlekedtem, de egyedül soha nem mentem el túrázni.
S bizony-bizony most már figyelni fogom ezen személy jelentkezését, s nem kívánok részt venni olyan rendezvényen ahol ilyen emberek vannak.

Sok sikert a további szervezéshez!




Delfin1970 írta: Néha avval segítünk többet ha nem segítünk, csak támogatunk. S megfelelő információkkal látunk el.
Akkor jobban megmaradhat egy sérült embernek. Jobban érzi azt, hogy még értékes, még nem lóg ki annyira a sorból.

Kedves Judit!

Köszönöm szépen a hozzászülásod. Egyszerűen annyi verzió vol, hogy lehet, így lehet úgy menni, én pedig ha részt veszek egy társasággal egy programon akkor soha nem várom el, hogy miattam megváltoztassák akár csak egy kicsit az útvonalat. Számomra csak néhagy ponotsabb adat kellett volna, hogy tudjam, kell-e emelő, a vonathoz, vagy nem? Kell-e speciális kocsit csatoltatnom vagy nem? S mikor hol van az érkezés, mert a villamosok közül csak a 4-6-os járható. S a hegyre is mindig a fogaskerekűvel jártam fel, de ha tudom, hogy a kb.-i km mennyi akkor tudom, hogy mire vagyok képes és mire nem. Egy túra legyen jó hangulatú, és nem pedig egy nyűg legyek. Mint azt már többen tudják rólam, több országot megjártam már túráztam már eleget, de akárhogyan is nekem csak néhány adat kellett volna.
Egyébként elég önálló tudok lenni, de felelőtlenül nem vágok neki dolgoknak, hisz egy túra, az túra és nem arról szól, hogy majd segítünk. Persze boldogsággal tölt el ha nem hagy valaki egy földön fekvő embert ott, Akár ki is legyen az illető. A gondot meg kell előzni. S ez segít abban,hogy mindenki jól érezhesse magát. Megszoktam már, hogy sok mindent önállóan kelljen megoldjak, így a leg minimálisabb segítséggel kell az életben boldogulni. Bizony amikor gond van én is elmondom, hogy ki hogyan segíthet, de fogok felelőtlenül nekivágni semminek.

Ez olyan mint a Balaton átúszás, hogy nem kértem külön kísérő halyót, mert az eredményeim alapján egyértelmű volt, hogy meg tudom segítség nélkül csinálni, de azért a biztonság kedvéért jeleztem bocs figyeljetek rám mert ez és ez a hátrányom. Nem szégyenlem, hisz a fotókat is fel merem vállalni.

Elmondtam már Judit, hogy minden tiszteletem a Tiéd, ahogyan gyermeked segíted, támogatod.
Teljesen más valakinek születésétől fogva sérültként élni a világot, mint felnőttként szembesülni avval, hogy már ezt sem, és ezt sem vagyok képes megtenni, segédeszköz nélkül.
Persze ez nem panasz.
Igyekszem pozitívan gondolkodni, viszont nálam is van mikor azok a hatalmas hullámok egyszer csak összecsapnak a fejem felett, s hírtelen sokminden összejön. No akkor lehet érezni rajtam is az, hogy egy-egy mondatot érzékenyebben fogadok mint ahogyan azt valaki is szánta.

Én is tudok szúros lenni, de igyekszem nem ítélkezni, és nem megbántani másokat. Eddig sem és ezután sem áll szándékomban. Aki eddig elfogadott annak ezúton is köszönöm, kedves szavait, mosolyait, barátságát!
Delfin1970 írta:
Delfin1970 írta:
tozocsi írta: Igazából ide csak azért írok, hogy felhívjam a figyelmet a fórumon a szerveződő ismerkedési estre, ami madártejbuli néven van fent a nyilvános fórumok közt. :D Kérlek benneteket olvassátok, jelentkezzetek bátran, hisz az ilyen események mozdítják elő a közösségi életünket. Ki kell mozdulni fiúk-lányok. kedves férfitársaimat is buzdítom a részvételre, nemcsak puszikat kell küldözgetni, hanem aktívan részt venni a programokon:)) tehát rajta kedves 40-50-60, asok itt az alkalom!!!


Delfin1970 írta: Kedves Zoli!

Merészeltem 7-én de. érdeklődni, hogy a 8-ai túra, pontos útvonala, kb. km-e mennyi.
Pontosan mivel s merre, s hova érkezünk. Az, hogy több lehetőség van, ez számomra, magas, egy csapat vagy együtt megy, vagy nem csapat. De lehet ez csak az én magán véleményem. Én semmi képpen nem kívánok kilógni a társaságból.
Mert számomra, fontos, vigyek-e eszközt, vagy gyalogosan vágjak-e neki, vagy a km-t úgy vélem esetleg nem tudom teljesíteni, mert akkor nem szeretnék mások terhére lenni, s el sem utazom néhány száz km-t, hogy utána ülhessek a vonatra s indulhassak vissza.
S mivel magyar országon a vasúti közlekedés olyan, hogy előre három nappal kell tudatnom, hogy utazni, (s pontosan melyik járattal) szeretnék.Itt már ismerős vagyok, így elég ha előtte nap de. szólok. Fontos lett volna számomra némi pontosítás.
De szerencsémre, vagy szerencsétlenségemre, egy olyan hölgyel hozott össze a sors, aki közölte velem ne olyat erőltessek ami a fogyatékosságom.

HURRÁ!

Gratulálok!

No Zoli tudom TE nem tehetsz róla, de néhány ilyen stílusú hölgynek kevésbé nevezhető személy s az aki menne az sem fog menni a találkozókra. Konkrétan én csak érdeklődtem, hogy tudjam vállalható vagy sem, tisztába vagyok a hiányosságaimmal. Gondolom vannak itt mások is, akiknek esetleg már nem megy a futás 100-on mint 20 éves korukban. No evvel én is így vagyok.
Mégsem teszek mejegyzést, s nem minősítek másokat, ismeretlenül.
Tudom nem nagy hiányosság a társaságnak, hogy én nem voltam ott, nekem mégis hiányzik. Jólesett volna emberek között lenni, s olyan helyekre eljutni ahol naponta közlekedtem, de egyedül soha nem mentem el túrázni.
S bizony-bizony most már figyelni fogom ezen személy jelentkezését, s nem kívánok részt venni olyan rendezvényen ahol ilyen emberek vannak.

Sok sikert a további szervezéshez!


jpetranyi írta:
Kedves Delfin,

Fogyatékosság, másság, sérültség

Nos, nagyon sokáig gondolkodtam, hogy válaszoljak-e, de mivel érintett vagyok nem tudom megállni szó nélkül.

Nem szoktam személyes posztokat feltenni, kitárulkozni.

De ez a téma mélyen érint és picit dühít is.

Én hirdettem meg a túrát, de semmi kötöttséggel, hisz ez az első találkozás.

Delfin, mi már beszélgettünk chaten korábban és a beszélgetéshez hozzátartozik az őszinteség is.

Van egy fiam, aki húsz éves és súlyos hallássérült, süket. 15 évig voltam vele itthon gyesen és velem tanult, hisz úgy éreztem, hogy egy sérült gyerek minden figyelmet megérdemel.
Nem volt könnyű, hisz egy anyának is fel kell dolgoznia, ha sérült a gyereke, de nem az anya számít, hanem a gyerek. Mindig úgy tanítottam, hogy a sérültségét fogadja el, ha hallókkal kezd el beszélgetni az legyen az első mondata, hogy bocsánat, süket vagyok, szájról olvasok, úgy tudsz segíteni, ha felém fordulsz.

Azt is megtanítottam neki, hogy mindig neki kell alkalmazkodnia.És ez nem könnyű, hisz az én természetemet örökölte. Lázadó.

Tudom, nehéz a sérülteknek, hisz kisebbségben vannak, az épek nem ismerik őket és így nem is tudják, hogy segítsenek.

Elvártam volna, hogy amikor jelentkezel a túrára vállalod sérültségedet nyíltan.
Úgy gondolom, azok az emberek, akik részt vettek a túrán, mind melléd álltak volna és segítettek volna.

Rébuszokból nem ért senki.

Számomra az őszinteség hiánya a legfájóbb.

Üdvözlettel,

Judit



Delfin1970 írta: Néha avval segítünk többet ha nem segítünk, csak támogatunk. S megfelelő információkkal látunk el.
Akkor jobban megmaradhat egy sérült embernek. Jobban érzi azt, hogy még értékes, még nem lóg ki annyira a sorból.

Kedves Judit!

Köszönöm szépen a hozzászülásod. Egyszerűen annyi verzió vol, hogy lehet, így lehet úgy menni, én pedig ha részt veszek egy társasággal egy programon akkor soha nem várom el, hogy miattam megváltoztassák akár csak egy kicsit az útvonalat. Számomra csak néhagy ponotsabb adat kellett volna, hogy tudjam, kell-e emelő, a vonathoz, vagy nem? Kell-e speciális kocsit csatoltatnom vagy nem? S mikor hol van az érkezés, mert a villamosok közül csak a 4-6-os járható. S a hegyre is mindig a fogaskerekűvel jártam fel, de ha tudom, hogy a kb.-i km mennyi akkor tudom, hogy mire vagyok képes és mire nem. Egy túra legyen jó hangulatú, és nem pedig egy nyűg legyek. Mint azt már többen tudják rólam, több országot megjártam már túráztam már eleget, de akárhogyan is nekem csak néhány adat kellett volna.
Egyébként elég önálló tudok lenni, de felelőtlenül nem vágok neki dolgoknak, hisz egy túra, az túra és nem arról szól, hogy majd segítünk. Persze boldogsággal tölt el ha nem hagy valaki egy földön fekvő embert ott, Akár ki is legyen az illető. A gondot meg kell előzni. S ez segít abban,hogy mindenki jól érezhesse magát. Megszoktam már, hogy sok mindent önállóan kelljen megoldjak, így a leg minimálisabb segítséggel kell az életben boldogulni. Bizony amikor gond van én is elmondom, hogy ki hogyan segíthet, de fogok felelőtlenül nekivágni semminek.

Ez olyan mint a Balaton átúszás, hogy nem kértem külön kísérő halyót, mert az eredményeim alapján egyértelmű volt, hogy meg tudom segítség nélkül csinálni, de azért a biztonság kedvéért jeleztem bocs figyeljetek rám mert ez és ez a hátrányom. Nem szégyenlem, hisz a fotókat is fel merem vállalni.

Elmondtam már Judit, hogy minden tiszteletem a Tiéd, ahogyan gyermeked segíted, támogatod.
Teljesen más valakinek születésétől fogva sérültként élni a világot, mint felnőttként szembesülni avval, hogy már ezt sem, és ezt sem vagyok képes megtenni, segédeszköz nélkül.
Persze ez nem panasz.
Igyekszem pozitívan gondolkodni, viszont nálam is van mikor azok a hatalmas hullámok egyszer csak összecsapnak a fejem felett, s hírtelen sokminden összejön. No akkor lehet érezni rajtam is az, hogy egy-egy mondatot érzékenyebben fogadok mint ahogyan azt valaki is szánta.

Én is tudok szúros lenni, de igyekszem nem ítélkezni, és nem megbántani másokat. Eddig sem és ezután sem áll szándékomban. Aki eddig elfogadott annak ezúton is köszönöm, kedves szavait, mosolyait, barátságát!
cron