bonzovocs írta: ....úgy vélem
engedélyt kaptam
a beszólogatásra
akkor beszólogatok:

...mi lenne ha szökőévenként
(legalább egyszer)
tisztességgel becsülettel
olvasnátok végig
és
úgy értelmeznétek amit
leírok ahogy értelmet adtam neki...

nekifutok még egyszer értelmezhetően
a gyengébbek kedvéért
ha valaki mereven
gyermeteg módon ragaszkodik
ostoba primitív
bosszúállósdi játékához
akkor miért nem írhatom meg
róla a véleményem
és ezt tartsátok tiszteletben

az írás ellen semmi kifogásom
de az az átlátszó primitív "trükk" amivel
be lett csempészve az írás
az minősíti csempészt
számtalan lehetőség állt rendelkezésre
ezen írás megjelenítésére
sőt kiváló lehetőség kínálkozott volna egy sport
témájú fórum bevezetésére
hát nem...
ebben a fórumban még sohasem
volt sport témájú hozzászólás
de még életrajzi sem
mint ismeretes
született egy fórum ami
pont erre lett hivatva
hogy bármilyen téma
terítékre kerülhessen!!!!!!!!!!!!!!!!

végig néztem fórum oldalakat
és nagyjából végig az a témakör
ment ami el lett kezdve
akkor itt miért kell
átreformálni amit elkezdtem
csak azért mert egy szűk klikknek így tetszik...
...nos ha kiakartok kezdeni
akkor állok elébe
de akkor senki se kívánja tőlem
hogy finom úriember módon fogalmazzak....

viszont tudnotok kell:
nem kedvelem a klikkesedést
és nem kedvelem a klikkesítőket sem...
és nem kedvelem a "kolomp vivőket" sem....


légyszi még egyszer olvasd el
mert túl sokszor érted félre
amit írok
pedig elég egyértelmű

pl: szerinted "itt ott félresiklás" az ha
oldalakon keresztül (ami sok sok hetet jelent)
teljesen másról szól a téma??? (ugyan azon személyek által???)
ez az egyetlen fórum ami
erre hivatott???
tilos új fórumot kezdeni???....
a magyarázom a bizonyítványom???
...tehát nem illik kritizálni valakit mert nő
vagy mert nem bántott???
én nem nyílváníthatok véleményt...
csak én vagyok kritizálható???
az én véleményem nem vélemény???
csak a ti véleményetek mérvadó
meghatározó???
Kedves Bonzovocs,
minden éremnek két oldala van. Gondolhatod azt, hogy kifejezetten a Te bosszatnásodra viszik félre a témát (azt most hagyjuk, hogy az első ilyen esetnél még nem tudhatta senki, hogy személyes sértésnek veszed), vagy gondolhatod azt, hogy aki félrevitte a témát, egyszerűen nem olvasta végig a teljes fórumot. Hogy mi az igazság, csak egy ember tudhatja. Te viszont bármikor eldöntheted, hogy bosszankodsz, vagy átlépsz a dolgokon.
Én egyetlen dolgot látok: azzal, hogy időről időre kirohansz a renitensek ellen, nem fogod megállítani a jelenséget. Eddig sem sikerült, miből gondolod, hogy ez után működni fog?
Lehet ezen bosszankodni, a kérdés, hogy értelme van-e... főleg, ha belegondolunk, hogy Te itt társat keresel. Gondolod, megfelelő stratégia, ha lépten nyomon rendre utasítod a hölgyeket? Tudod, egy ember jelleméről nagyon sokat elárul, hogy hogyan viselkedik, hegyan beszél másokkal.
Üdv! Lidi
Bonzovocs azért is nemtetszését fejezte ki mert az aktuális fórum-bejegyzések alatt, szólánc játékok is futnak.

Igen tudom ez sem ehhez a témához tartozik.

De hát szerencsére nem vagyunk egyformák, Ő ilyen, engem nem zavar a zsörtölődése. Képzeljétek mennyivel szegényesebb lenne itt az élet ? Jobb lenne ha nem mondaná el a véleményét ?
Mi a jobb ?
Legyünk elfogadóbbak mindenkivel szemben.

Üdv: Ilona
Bonzovocs!

A bántó, provokáló megjegyzésedre az a válaszom, hogy nem érdekel - és pedig miattad.
Ugyanis te mindenkit megmarsz, aki olyant mer tenni, ami nem felel meg a te izlésednek!
Nem érdekem, hogy magyarázkodjak. Legyél magadra büszke!

Én pedig arra vagyok büszke, hogy vállalom azt, hogy az írásaim engem minősítsenek!

Kedves Lidi és Jagica :) , köszönöm szépen.
1Ilona írta: engem nem zavar a zsörtölődése.

Engem sem :-)

1Ilona írta: Legyünk elfogadóbbak mindenkivel szemben.

Igen :-) Az jó lenne :-)
lilaorchidea írta: Csik Ferenc története

„Ebből a gyerekből úszóbajnok lesz, meglátjátok!“

A legendás keszthelyi Balaton-átúszó Ejury Lajos, ezekkel a szavakkal kiáltott fel, amikor meglátta a tizenöt éves Ferkó úszását. Ejury – aki az első magyarországi gyógyszerészdoktor is volt – nem szokta minden alap nélkül megdicsérni ifjonc úszópalánták vízi tudományát, sőt inkább arról híresült el, hogy nagyon is „patikamérlegen“ adagolja elismeréseit.

„Ebből a gyerekből sohasem lesz úszóbajnok!“

A kevéssé ismert, feledhető nevű úszószövetségi alkalmazott, ezekkel a szavakkal kiáltott fel, amikor évekkel később megszemlélte a fiatalember úszótudományát. A Magyar Úszószövetség Keszthelyen meghirdetett válogató versenye nem tartozott a sportág legjelentősebb eseményei közé. A hivatalból a kisvárosban tartózkodó altiszt szomorúan állapította meg, hogy a balatoni fiúk új nemzedéke sem fogja megváltani a hazai úszósportot. Leginkább a kamaszodó, tehetséges Ferkó fiún szomorkodott, aki nemhogy száz métert, de húsz métert sem tudott leúszni.

Történetünk főhőse, Csik Ferenc a Keszthelyi Törekvésben kezdett el úszni, különösebb eredmények nélkül, talán csak Ejury Lajosnak tűnt fel a fiatalember átlagosnál nagyobb szorgalma, kitartása és elszántsága. Ferkó orvostanhallgatóként, egy kudarcos keszthelyi verseny után, Budapesten, a BEAC-ban folytatta pályafutását. Vértesy József figyelt fel képességeire és kiváló technikájára, ám a kiváló edzőnek az is feltűnt, hogy új tanítványa kb. hatvanöt–hetvenöt méternél általában kifulladt. Idővel ő lett a legjobb magyar gyorsúszó – kb. hetvenöt méterig (sajnos azonban ilyen táv nem szerepelt a bajnoki küzdelmek műsorában)! Vértesy nem próbálkozott más úszásnemmel; Ferkót gyorsúszónak nevelte, ám engedte, hogy mellúszásban is versenyezzen, sőt a vízilabdacsapatban is gyakran szerepelhetett. Technikája, vízfekvése kiváló volt, csak állóképessége maradt átlagon aluli. Ferkó azonban nem törődött bele, hogy kétharmados (harmatos) gyorsúszó, gyenge mellúszó és átlagos pólós maradjon; speciális tüdőtágító gyakorlatokat végzett, jóval többet edzett társainál, elsők között vezette be a mindennapos téli edzéseket. Egyszer egy fekete gumiszalaggal érkezett az edzésre: a lábát kötözte össze vele, mert csak a kéztempóját akarta fejleszteni így…

A Los Angeles-i olimpiai játékok idején, 1932-ben, a népes Csik család tagjai együtt lesték a távoli sportesemény híreit. Csik Ferenc nevelőapja, Csik László (Ferkó édesapja az I. világháborúban hősi halált halt), talán maga sem gondolta komolyan, mégis kijelentette, hogy a következő, berlini játékokra, jó lenne eljutni. Persze az is lehet, hogy csak arra gondolt, hogy a közeli városba könnyebb eljutni szeretteivel vonaton, mint a távoli kaliforniai metropoliszt felkeresni hajóval – nézőként. Akárhogy is volt, a „kétharmados“ úszó eredményei egyre figyelemreméltóbbak lettek. Ferkó 1933-ban, a torinói főiskolai világbajnokságon, ezüstérmes lett megszokott távján, száz méter gyorson, nemsokára ugyanezt a kedves szakaszt egy percen belül teljesítette. Így hát esélyesként tekinthetett – nem, még nem Berlinre – „csak“ Magdeburgra. Az Európa-bajnokságon, Magdeburgban, első győzelmét aratta, természetesen száz méteren (és a győztes magyar váltóban is úszott), ennél is nagyobb sikert ért el Párizsban, a hagyományos Grand Prix-n, ahol nemcsak európai riválisait győzte le. Az 1935-ös budapesti Európa-bajnokságon pedig három aranyérmet szerzett: a „szokványos“ távon kívül még két bajnok váltóban is szerepelhetett. Négy éve, talán még Csik László sem gondolta komolyan, hogy Ferkó nem nézőként fog részt venni a berlini olimpián…

A berlini olimpiai játékok idején, 1936-ban, a népes japán úszógárda hatalmas bravúrra készült. A legklasszikusabb úszószámban, a száz méter gyorson, az első három helyet a távol-keleti ország legjobbjai kívánták megszerezni: csupán az volt a kérdés, hogy ki kerüljön be a japán válogatottba, mert fájdalom, versenyszámonként, országonként, mindössze három úszót lehetett nevezni. Shigeo Arai és Masanori Yusa többször is 57 másodpercen belüli időt ért el, őket leginkább Masaharu Taguchi közelítette meg (az olimpiai címvédő [!] Yasuji Miyazaki viszont nem tudott a csapatba kerülni) így hát kialakult a japán trió; időközben azonban a német Helmuth Fischer Európa-csúcsot ért el, és különböző „rémisztő“ hírek terjedtek el az amerikai sprinterekről, mindenekelőtt Peter Fickről, Arthur Lindegrenről és Arthur Highlandről is. A világcsúcsot egyébként Fick tartotta 56,4-gyel. – Az Európa-bajnok Csik minden valószínűség szerint döntőbe jut, ahol nagy küzdelmet vív majd a házigazdákkal és a két gyengébb amerikaival az ötödik helyért! – gondolták a pesszimisták.

A berlini olimpiai játékok idején, 1936-ban, a száz méteres gyorsúszásban, minden addigi játékoknál népesebb úszógárda nevezett: negyvenöten próbáltak szerencsét: hét előfutam és két középfutam után alakult ki a döntő hetes mezőnye. A két középfutamból az első három-három helyezett, illetve a két futamból a jobb időt elért negyedik jutott a döntőbe. Csik sem az előfutamot, sem a középfutamot nem nyerte meg: előbb a világcsúcstartó Fick, utóbb a japán Taguchi mögött végzett a 2. helyen; a döntőbe valamennyi japán, két amerikai (csak Highland esett ki), az Európa-csúcstartó német Fischer és Csik került. – Az Európa-bajnok Csik egy amerikait már megelőzött, ha az egyik japánt is elveri, talán érmes is lehet! – reménykedtek az örök bizakodók. A döntőben Csiknek a hetes pálya jutott: a két japán (Arai és Yusa) az egyes és a kettes pályákat kapta, a harmadik (Taguchi) pedig a hatosat, így ő rögtön Csik mellett úszhatott. Azaz úszás közben Ferkó nem is láthatta a nagy esélyes japánokat, viszont a harmadik japán, ügyes taktikával fékezhette Csik iramát, magára vonva a figyelmét…

„Auf die Plätze! A hét úszó a hét kőre lép, s előrehajol, de félszemmel hátrakémlel az indító felé. A nézőtéren halálos csend, csak fent, a mikrofonok előtt pereg megállás nélkül húsz nyelv. Parancsoló rövid kiáltás, csattan a pisztoly, és a világ hét leggyorsabb úszója a csillogó vízbe loccsan. Egyetlen, de végtelennek tűnő pillanat, amíg az ugrás után hét karpár motollája hullámot vet. S a hosszú pillanat végén már látjuk, hogy Csik nyurga teste szinte legmesszebb lendült a pompás elugrással, s a magyar fiú az élen jár.“

„Összefolyó, szörnyű hangvihar kíséri a hét úszó utolsó húsz méterét. A német, az amerikai kiáltás belevegyül a magyar szóba, s mikor az utolsó tíz méter öldöklő végküzdelmére indul a hét versenyző, mintha az egész nézőtér csak Csik nevét kiáltaná. A német Fischer, a két amerikai már nem szólhat bele többé a verseny sorsába, egyedül a magyar fiú harcol a három japánnal. – Feri! … Feri! … Gyere, gyere! Még azt a pár csapást!“

„Nem is a szánk, hanem a szívünk kiáltoz. Kavarog, zeng, zúg a nézőtér, mint ahogy lelkünkben az izgalom láza, szívünkben a győzelemért való gyötrődés kínja vergődik. Csik keze a medence falára csapódik, de ott van már a japáné is.“
(Részletek Pluhár István korabeli tudósításából)

A berlini olimpiai játékok idején, 1936-ban, a száz méteres gyorsúszásban, minden addigi olimpiai úszódöntőnél szorosabb versenyben dőlt el az aranyérem sorsa. Az első métereken Csik vezetett, ám a fordulóhoz érve már a Csik látóteréből kieső Yusa vette át a vezetést, Taguchi ügyesen „visszafogta“ a magyar fiút, Yusát viszont egyre jobban megközelítette Arai. Hatvanöt méternél úgy tűnt, hogy a verseny eldőlni látszik, a győztes valamelyik japán fiú lesz. Hetvenöt méternél azonban valami történt: a japánok egymással kezdtek el „finiselni“, Taguchi megközelítette honfitársait, egyúttal a mellette úszó Csik is egyre jobb pozícióba került. Hetvenöt méternél Csik óriási hajrát nyitott, és az egymással foglalkozó japánok előtt megszerezte a győzelmet. Milyen különös, hogy a korábbi „kétharmados“ úszó épp a táv utolsó harmadában verte meg távol-keleti ellenfeleit! Csik Ferenc 1936. augusztus 9-én – Hajós Alfréd és Halmay Zoltán után – harmadik magyar úszóként olimpiai bajnok lett. Ugyanezen a napon győzött Berlinben a magasugró Csák Ibolya és a birkózó Lőrincz Márton is. – Csik, Csák, Lőrincz! – köszöntötte már aznap nézőit Salamon Béla, a népszerű kabarészerző, a Teréz körúti Színpadon.

Történetünk főhőse, Csik Ferenc még két évig versenyzett: 1937-ben győzött a párizsi főiskolai világbajnokságon (ezúttal a száz méter gyors mellett kétszáz méter mellen és a két váltóval összesen négy bajnoki címet nyert), 1938-ban pedig ismét ő bizonyult a legjobbnak a párizsi Grand Prix-n, 1939-ben kinevezték a magyar úszókapitánynak (azaz az úszóválogatott vezetését bízták rá). Megszerezte orvosi oklevelét, utóbb belgyógyász szakvizsgát is tett, illetve visszavonulása után, Pluhár Istvánnal, a népszerű sportriporterrel, közösen szerkesztették a Képes Sport című magazint is. A II. világháború befejezése előtt, mint orvost, a szolnoki csapatkórházhoz vezényelték, katonaorvosi szolgálatra. Ahogy a front nyugat felé húzódott, a kórház is előbb Budapestre, majd Sopronba költözött. A soproni kórházban, 1945 márciusában már csak egy orvos maradt, dr. Csik Ferenc. Március 29-én egyik betegéhez indult, hogy életmentő injekciót adjon neki. Már a házba ért, amikor megszólaltak a légitámadást jelző szirénák. Ő azonban nem a pincébe futott lefelé, hanem a házból rohant kifelé – úgy vélte, ha a házat találat éli, a romok mindent betemethetnek. A becsapódás után nemsokára ismét csend lett. Az Ikva patakhoz és a várfalhoz közeli Patak utcában találták meg.

A sors kegyes volt hozzá, azonnal meghalt…


Emberi sorsok,amikröl jó,ha az emberek megemlékeznek.
Kedves Lidi
feltettem jó néhány kérdést
amit mérnöki pontossággal
kerültél ki
nyílván véletlenségből
mert a kérdőjelekből
nem derült ki egyértelműen
hogy írásjel vagy sorminta
az már viszont
kiderült hogy csak azt értelmezed a
hozzászólásaimból
amit Te érdemlegesnek tartasz
és ami nem kellemetlen számodra...

azért elég tanulságos pártbeszéd és
meglehetősen hiányos cenzúrázott

tudod mit
ne mondja senki
hogy nem vagyok elfogadó

legyen igazatok
úgy ahogy gondoljátok
és legyetek nagyon büszkék magatokra...
Szavak, mik semmit nem mondanak.
Szavak, mik mindent elmondanak.
Szavak, mik feleslegesek.
Szavak, mik szükségesek.
Szavak, mik értelmetlenek.
Szavak, mik értelmesek.
Szavak, mik marnak.
Szavak, mik simogatnak.
Szavak, mik visszahúznak.
Szavak, mik fejlesztenek.
Szavak, szavak, tartalommal vagy anélkül.
Lidi67 írta: Kedves Bonzovocs,
minden éremnek két oldala van. Gondolhatod azt, hogy kifejezetten a Te bosszatnásodra viszik félre a témát (azt most hagyjuk, hogy az első ilyen esetnél még nem tudhatta senki, hogy személyes sértésnek veszed), vagy gondolhatod azt, hogy aki félrevitte a témát, egyszerűen nem olvasta végig a teljes fórumot. Hogy mi az igazság, csak egy ember tudhatja. Te viszont bármikor eldöntheted, hogy bosszankodsz, vagy átlépsz a dolgokon.
Én egyetlen dolgot látok: azzal, hogy időről időre kirohansz a renitensek ellen, nem fogod megállítani a jelenséget. Eddig sem sikerült, miből gondolod, hogy ez után működni fog?
Lehet ezen bosszankodni, a kérdés, hogy értelme van-e... főleg, ha belegondolunk, hogy Te itt társat keresel. Gondolod, megfelelő stratégia, ha lépten nyomon rendre utasítod a hölgyeket? Tudod, egy ember jelleméről nagyon sokat elárul, hogy hogyan viselkedik, hegyan beszél másokkal.
Üdv! Lidi



...azt írod rossz fényt vet rám
társkeresőként ha
ilyeneket írok...
ha most leírnám részletesen
az itt eltőltött
időszakban szerzett tapasztalataimat
annak nagyon nagyon sokan nem örülnének...
azért egy pici kis szemelvény sor
ugye elég beszédes az a négy
(egymástól eltérő tartalmas) olvasatlan levél
"gazdájuk" napi rendszeres
oldallátogató
gondolom az ő
fogadó képességükkel is baj van...
a számtalan megválaszolatlan (szintén tartalmas egymástó eltérő) levélke
önmagáról beszél...
nem mennék tovább
mert azt már sokan személyeskedésnek minősítenék...

aztán...
miért vagy olyan biztos benne
hogy mindenki nektek ad igazat...
lilaorchidea írta: Bonzovocs!

A bántó, provokáló megjegyzésedre az a válaszom, hogy nem érdekel - és pedig miattad.
Ugyanis te mindenkit megmarsz, aki olyant mer tenni, ami nem felel meg a te izlésednek!
Nem érdekem, hogy magyarázkodjak. Legyél magadra büszke!

Én pedig arra vagyok büszke, hogy vállalom azt, hogy az írásaim engem minősítsenek!

Kedves Lidi és Jagica :) , köszönöm szépen.
gondolom a Te fogadó képességeddel is
van némi probléma...
nem emlékszem
hogy kifogásoltam volna az írásod
csupán
csak a feltevés helyét és indokát
ha úgy érzed
hogy az én magyarom
nem kompatibilis
a Te magyaroddal
akkor nagyon szívesen
lefordítom....
egyébként nem kértem tőled semmilyen magyarázatot

nagyon leköteleznél
ha felsorolnád azokat akikbe belemartam

...jaaaa
ha jól emlékszem
oszlopos tagja voltál
annak a brigádnak
akik "teljesen véletlenül"
más útra terelték
a fórumtémát
gondolom azért mert nem felelt meg az izléseteknek
de alig hiszem
hogy megtudnátok magyarázni
hogy a számtalan fórum oldal közűl
miért éppen ezt választottátok
gondolom a Lidi és a Jagica majd megmagyarázza....
kedves Bonzovocs  
ha sokan állítanak valamit
az még nem jelenti azt,
hogy igaz.
de....
ha csak negatív tapasztalataid vannak.....
ki sem bontják a leveleidet ....
mégis számítanak az irományaid?
mindenki téged bánt...
ez az összeesküvés elméleted!

úgy látom szélmalomharcot vívsz
elsősorban magaddal,
én meg veled, 
így hát nem is folytatom.   
Kedves Bonzovocs!

Én értem és megértem a problémádat de azt látom, hogy felesleges szélmalom harcot folytatsz már hónapok óta.

Ha elindítasz egy fórumot onnantól kezdve a hozzászólók a fő irányítók és ha nagyon olyan irányba megy a dolog ami neked nem tetszik maximum az elindított témával kapcsolatban írj be egy újabb gondolatot és talán akkor visszabillen az eredeti irányba, hidd el hatásosabb mintha állandóan a nem tetszésednek adsz hangot. Kifelé azt a látszatot kelted, hogy van egy férfi a sok nő között, aki állandóan elégedetlen valamivel, pedig egy nagyon okos, értelmes férfi vagy.

Tudod, hogy egy mosolynak mekkora a hatalma?

Kérlek, ne nehezteléssel olvasd a soraimat, szeretettel vezérelve írtam.
Kedves Bonzovocs,
a most következő gondolatok csak és kizárólag rólam szólnak, ugyanis az én gondolataim.
Az előző regisztrációm alkalmával találtam egy érdekes fórum témát, amihez ugyan már elég régen nem szólt hozzá senki, de nekem tetszett, így írtam egy hozzászólást. A téma indítójának nem tetszett, hogy a véleményem nem egyezik az övével, ezért kikérte magának, hogy hozzá mertem szólni a témához. Pontosabban azt kérte ki magának, hogy „újraélesztettem” az Ő TÉMÁJÁT! Akkor is azt gondoltam, és a véleményem azóta sem változott: ez egy közösség, ahol két megszólalási lehetőség van: blog és fórum. A blog személyes, a fórum viszont pont arra lett kitalálva, hogy mindenki elmondhassa a véleményét.
Számomra veled „beszélgetni” olyan, mintha odaállnék a fal elé, és annak mondanám el a gondolataimat. Annyi kivétellel, hogy a fal nem mondana semmit. Amikor elindítottad a témát, érdekes volt olvasni a hozzászólásokat, de tudomásul kell venni, hogy minden téma kimerül egy idő után. Persze jönnek újabb tagok, akik szintén elmondják a véleményüket, de tulajdonképpen csak ugyanazt ragozzuk pepitában. A „kitöltetlen űrlapok” téma ugyanolyan, mint a „fényképpel, kontra fénykép nélkül”: mindkettő mellett és ellen vannak érvek, de igazságot nem lehet tenni. A fórumban többször is indítottak külön folyamot ebben a témában, de egy idő után mind hamvába halt.
Amikor nem értek egyet azzal, amit írsz, akkor szerinted „félreértem” a mondanivalódat, pedig Te teljesen egyértelműen írsz. Elárulom Neked: nem értem félre. Csak nem értem, hogy Neked miért nem tűnik fel, hogy a folyamatos elégedetlenségeddel nem változtatsz semmit a dolgokon. Te mindig az igazadat akarod bizonyítani, szerintem pedig nincsenek abszolút igazságok: mindenkinek a saját igaza az igaz.
Bizonyára hallottad már, hogy mi emberek tükrök vagyunk egymás számára. Amikor valami nem tetszik a másik emberben, vagy a viselkedésében, akkor biztosak lehetünk benne, hogy bennünk, a mi viselkedésünkben is megvan az a dolog, és a nemtetszésünket csupán kivetítjük másokra. Te sosem mulasztod el megjegyezni, ha valaki nem válaszol az általad leírtakra: pl. én mérnöki pontossággal kikerültem a kérdéseidet. (Tudod, felismerem az írásjeleket. Nem dicsekvésből mondom, de mindig ötös voltam magyar nyelvtanból… Egy kérdőjel számomra kérdő mondatot jelent. Egy kérdés után három kérdőjel pedig felfokozott idegállapotot, magyarul hisztit. Hisztiző emberrel pedig nem lehet érdemben kommunikálni, ezért a hisztit figyelmen kívül szoktam hagyni.) Akkor most lássuk, Te mit csinálsz: Nadiela elnézést kért Tőled, mert ő is írt olyan hozzászólást, ami nem az eredeti témához kapcsolódik, de Te még csak válaszra sem méltattad, mert fontosabb volt Eleenával vitatkoznod. (És igen, akkor is én voltam a figyelmetlen, mert –szerinted- Te pont vissza akartad terelni a témát. Nincs ezzel semmi gond, valószínűleg nem ugyanazt értjük a téma visszaterelése alatt…)
Nadiela is megírta, és én is említettem, hogy a fórum címe félrevezető. Azt is megírtuk, hogy bizony, vannak olyan elvetemült emberek, akik nem olvassák el az elejétől fogva, hanem a cím után ítélve írnak hozzászólásokat. Ezt a megjegyzésünket figyelmen kívül hagytad, bár, ha ebből a szemszögből néznéd, máris megoldódna minden konfliktus, és a téma élhetne úgy, ahogy csak szeretne.
És bocsáss meg, de amikor azt írod, hogy direkt viszik félre a témát, vagy amikor egy másik fórumtémában azt írtad, hogy a szójátékokkal direkt „leszorították” a hozzászólásodat a kezdőlapról, azon én csak mosolyogni tudtam. Erről ugyanazt gondolom, mint aranyiné: ez már nálam is az „összeesküvés-elmélet” kategória.
És akkor a válaszaim a „kérdéseidre”, bár a legtöbb esetben úgy érzem, csak a szavakon lovagolunk…:
igen, szerintem félresiklás, ha másról szól a téma, még akkor is, ha heteken keresztül párhuzamos sínen halad
a második kérdést nem értem pontosan, de mint említettem már, a cím félreérthető (másik fórumtémában is elmegy néha mellékvágányra a beszélgetés, csak az ellen nem tiltakozik a téma indítója, ezért az nem feltűnő)
nem tilos új fórumot kezdeni, de miért kezdjünk újabb és újabb fórumokat, ha szerintünk van már olyan, ahová illik a hozzászólásunk (tudom, itt az eredeti téma a kitöltetlen űrlapok, de –hogy utálom magam ismételni!- a cím félevezető)
azzal együtt, hogy szerintem újra és újra szóvá tenni, ha valaki nem az eredeti témához szól hozzá olyan felesleges, mint Wowbaggernek a mellbimbó (bocs…), nem is annyira azzal van gondom, hogy szóvá tetted, hanem ahogy szóvá tetted (és hadd kérdezzem még meg: a 16. oldal első három bejegyzése mennyire szól az eredeti témáról? Mert én nem sok összefüggést látok, mégsem emeltél kifogást ellenük…)
szólásszabadság van, mindenki véleményt nyilváníthat. De ha megtetted, akkor ne csodálkozz, ha reagálnak is rá – Te is ezt teszed mással (azt pedig kifejezetten sajnálom, hogy minden, a tiednek ellentmondó véleményt kritikának élsz meg)
a mi véleményünk sem meghatározó, az is csak egy vélemény. És azzal sem ért mindenki egyet
Annak viszont kifejezetten örülök, hogy a levelezési tapasztalataidat nem teszed közzé, csak úgy érzem, hogy a nem válaszoló hölgyek miatt rajtunk állsz bosszút… Pedig mi legalább szóba állunk Veled…
Ennyi lett volna a mondanivalóm, és mint említettem, ez az egész csak rólam szól. Tükröt tartottál elém, és én bátran belenéztem.
Üdv! Lidi
bonzovocs írta: ...
... na az a 10%
is sok sok ember
és ha van mondanivaló
(márpedig kell hogy legyen)
rövid időn belül
összehozhatjuk
a "háború és békét"....

Én igazán nem szeretnék ebbe a háborúba beszállni... de érintettség okán csak halkan jegyzem meg az összefüggés igenis fennáll a 15. és 16. oldal között. Sosem teszek öncélúan és csak azért egy pontot sem sehová... Ám sajnos éppen az ilyen gondolatfolyamok szakadnak meg pl. a témába nem vágó hsz-ekkel.