....új helyszín
a téma "örök":
  csak még túl sok
a kitöltetlen "űrlap" :?:
Érdekel ...

Az internetes társkeresők főleg azért olyanok amilyenek, mert olyan tagjuk is van mint én (a többes számot szándékosan kerülöm, bár így meg nincs sok értelme, de legyen ez a vicces része). Vagyis részben tőlem függ, a szolgáltató csak a keretet adja. A legtöbb helyen remek szabályok vannak, amivel különféle módon akadályozzák a társkeresésemet, azt sugallva, hogy fizetős tagként eredményes leszek.

+

Van olyan hely, ahol nekem minden alapból szabad.

Akad olyan, ahol havonta néhány levelet írhatok.

Egyes helyeken kapok egy-két nap majdnem teljes jogú tagságot, ha úgy teszek, mintha ki akarnék lépni.

(A korrekt az lenne, ha már belépéskor járna a próba nap, hogy tudjam miért fizetek.)

-

Egy helyen személyre szóló kamu profilokkal és levelekkel próbáltak rávenni az előfizetésre, az előfizetés után rögtön eltűnt a nagy Ő, aki másik bejelentkezéssel eleve nem is létezett.

Kevésbé durva, de ugyancsak fájó trükk, ha csak a fizetés után derül ki, hogy a hatalmas tízezres százezres vagy milliós tagságból csak néhány szóba jöhető partner van ésszerű távolságon belül, de jó részük hetek hónapok óta nem is járt arra.

Egy helyen hiába vagyok előfizető, a másik fél kilétét és a leveleit csak akkor láthatom, ha szintén előfizet a szolgáltatásra, és ezt valószínűleg nem is tudja, hiszen még nem fizetett, ezért azt hiheti, hogy még válaszra sem méltattam.

(Gondolom neveket tilos írni. A tapasztalt társkereső úgyis tudja melyikről van szó.)
Biztos ennek is vannak hibai,de en orommel udvozlom a spam szurest.Velem tortent egy angol nyelvu oldalon. 100-bol egy ferfit talalsz,aki hajlando talalkozni,de a szandeka nem beszelgetni,megismerkedni,hanem egyertelmuen a tudomasodra hozza mit akar de most azonnal ,tud egy jo szallodat. Ez nem jott be, gondoltam, akkor probalkozzunk levelezessel. Az otodiknel mar kivulrol tudtam a sablont. O arvan nott fel,szornyu sorsa volt ,a felesege valami balesetben meghalt ,egyedul neveli a gyereket......Udvarolt ezerrel 3 hetig, amikor kulfoldre kellett utaznia. Ott a bankautomata elott megtamadtak,kiraboltak,nincs hol aludjon,nincs mit egyen.O felesegul fog engem venni,csak kuldjek 2700$-t. Felvilagositottam,egy arva centet se kuldok,vannak nalam regebbi barataid,munkatarsaid ne tolem kerjel. Ereztem,nagyon duhos.Meg probalkozott parszor, majd eltunt,mint szurke szamar a kodben. Az ujsagban olvastam ,ez az egyik formaja az Internetes bunozesnek. Egy idos holgy nyilatkozott,tole a szep szavakrert 200 000$ zsaroltak ki. Elkepeszto. Nok igy ki vannak ehezve erzelmekre,hogy hagyjak magukat igy kifosztani? Lehet,hogy nem talalom meg itt a nagy O-t. De hogy mod nyilik emberhez melto kommunikaciora ez mar nyereseg.
...nos van egy jelenség
ezzel szinte mindenki találkozott
kíváncsi vagyok
kinek mi erről a véleménye???:
ha egy társkereső egy társkereső oldalon
ír egy másik társkeresőnek
nem sértő nem bántó 
tartalmas levelet
ezzel áldozott az életéből "némi" időt
akkor miért nem érdemel
egy figyelmes
lemondó
mondatot...... :?: :!:  (sem!!!!)
..............  
Egy blogra adott válaszban már leírtam, de sokaknak nem tetszett:

Ne keresd az okát. Ha megírnám (a többes számot továbbra is kerülöm mert nem szeretnék az általánosítás hibájába esni) az igazat, talán el se hinnéd. Inkább hazudjak valami szépet? Így a legegyszerűbb. Lényegében a második gyermekkoromat élem. Az internetes ismerkedésnél szállok egyik virágról a másikra. Minden magyarázat nélkül továbblépek, ha úgy adódik, remélve, hogy a következő talán jobb lesz.

Az internetes társkeresés közben is az vagyok, mint az életben:

Néha olyan gügye vagyok.
Néha helyes.
Néha egész jól ki lehet velem jönni.
És néha ...
... néha kis dedós vagyok magamhoz képest is!

( Siv Widerberg nyomán szabadon. )
Kedves Bonzovocs és iCavva! Két férfi, két vélemény. Így a jó. Ilyenek vagyunk mi férfiak (bár a nők se különbek). Egyszer a tisztesség azt kívánja, hogy írjunk egy szelíd elutasító levelet (pl. bocs, de mást keresek, stb...), máskor meg (nem tisztességesen) szó nélkül  "jobbat" keresünk. De ki a jobb? Olvasom a profilokat, sok az egyforma, jellegtelen (bocs, senkit nem akarok megbántani!!!). Ezért többnyire kép alapján döntenek a párkeresők. De a kép valódi, friss? Ki tudja? A párkeresők valóban párt keresnek, vagy csak unaloműzőnek használják az oldalt? Olvasva a blogokat , tisztelet a kevés kivételnek (szerencsére ilyenek is vannak!), a költő szavaival élve "fecseg a felszín, hallgat a mély". Olyan mint ha ugyanaz a 10-20 ember volna csak itt, pedig egy-egy írásból (nem idézetekre, face képekre gondolok első sorban) sokkal többet meg lehet tudni az illetőről mint a bemutatkozásból: Mit gondol, mivel tud azonosulni, ha meg nem,az ellenvéleményét hogyan tudja megfogalmazni, mennyit mutat magából, stb...Többek közt ezért is nehezen alakulnak a párkapcsolatok, ha még is, kiállják-e az idő próbáját? Az idő ellen van egy tuti tippem (nekünk legalább is bevált!): Jó 30 éve, amikor a gyerekek kamaszok voltak és nehéz időket éltünk, a fürdőszoba tükörre felraktuk a megismerkedésünkkor készült képeket.(meg a gyerekek kis kori képeit is) Ahányszor belenézünk a tükörbe, látjuk milyenek voltunk anno és milyen arc néz vissza most. Mondjam azt, hogy alig-alig hasonlítunk magunkra? Persze külsőleg így van, de minden reggel és este látjuk azt is akibe beleszerettünk. Ez az érzés sok problémát segített megoldani, ma is segít életben tartani a mélyen izzó szeretetet (vagy ez még mindig szerelem? Ráncaival együtt imádom!!!). A tükör sok embernek segítene az itt lévők közül is. Egyenlőre saját fényképét és magát nézze meg alaposan: ki ez az ember? Hová lettek az álmai, a kockáztató bátorsága, az őszintesége, külsőleg tökéletes-e?És ami fontosabb, belsőleg? Na látod!  Ha tudod, ki vagy úgy Isten igazából és nyitott vagy a másik ember felé, könnyebb lesz a párkeresés is. Az meg egyáltalán nem kérdés számomra, hogy egy levélre illik válaszolni. Kedves Bonzovocs, nagyon jó témát vezettél elő (a blogodat lehetne itt folytatni), remélem sokan hozzászólnak! Gratulálok a témaválasztáshoz! Üdv: Pali
Az illem természetesen azt kívánja, hogy mindenre válaszoljak, és mindent indokoljak. Igyekszem jól kezelni a helyzeteket, de előadódhat az is, hogy szerintem az a rosszabb megoldás, ha válaszolok és indokolok, ilyenkor nem is teszem. Összességében 1:10 körül van az arány, tehát jóval kevesebbszer követem el a hibát, mint mások velem.

Van egy speciális eset is, a jól induló kapcsolatfelvétel során (több levélváltás után) eljön az a pillanat, amikor a másik fél minden indok és magyarázat nélkül már a kapott levelet sem olvassa el. Erről mi a véleményetek?
látom el fiúsodtunk egy kicsit
azt hittem a lányok egy kicsit
aktívabbak lesznek
na nem baj
 majd kiegyenlítődik az állás
tulajdonképpen ez volt a célom
hogy egy kicsit megismerjük azokat a problémákat
amik itt és más társkeresőn
sokasodnak
a problémák alapvető oka (ez az én meglátásom)
az igazi emberi korrektség hiánya!!!
"Srácok" köszi a tanulságos és
reprezentatív hozzászólást
 igazán élvezettel olvastam
DE sajnos ezek nem újdonságok
számomra
valaki biztosan hasznát veszi
És ez a lényeg!!!

ha valaki kiszáll a levelezésből
indokolatlan érthetetlen módon
az annyit jelent
hogy a társkereső
nem társkeres
csak puszta időtöltésből használja a
"felületet"
ha nem megy el egy randira
azt ugyanezen indokból teszi.....
egy tanulságos kis szösszenet  
(természetesen velem történt meg)
néhány napig leveleztem a hölggyel
(ez egy külön történet lehetne nagyon tanulságos eklatáns történet)
aztán skype> telefon>aztán randi egyeztetés
a randi napján délelőtt egyeztettük az időpontot a helyszint
este hat akárhol
délután négykor felültem a vonatra és elindultam Pestre
a vonaton kaptam egy sms-t a kedves hölgytől:
szószerint idézem nem nehéz:
ELVESZTETTEM A MOTIVÁCIÓMAT EZÉRT ELKÖSZÖNÖK.....
gondolom azóta is keresi az elgurult gyógyszerével együtt...
hát mára ennyi most rajtatok a sor
remélem senki kedvét nem vettem el :wink:   
Elég rendes volt tőle, annak ellenére, hogy már a vonaton ülsz, írhatta volna azt is, hogy úgy érzi elvesztetted a motivációdat, nem vagy eléggé elkötelezett, ezért inkább elköszön.
Sziasztok!

Azt nem mondanám, hogy rutinos netes társkereső vagyok, de vannak tapasztalataim.
iCavva nagyon jól összefoglalta a társkereső oldalak működését. Én legelőször 11 éve regisztráltam ilyen társkeresőn, akkor még valóban minden ingyenes volt. Azóta ebből is üzlet lett, mégpedig szerintem nem is annyira rossz… néhány üzemeltetőnek sok minden belefér a tisztesség fogalmába.

A netes társkeresés világa viszont nem az üzemeltetőktől függ, hanem a tagoktól. A tagok pedig annyifélék, ahányan vannak. Van, aki csak szórakozik. Van, aki komolyan gondolja. Van, aki komolyan gondolja, de óvatos. Van, aki már sok csalódáson esett át, így már annak sem hisz, aki tényleg komolyan gondolja… és lehetne folytatni a sort.
Azt, hogy mit miért tesz, vagy nem tesz, mindenki csak magáról tudja elmondani. Sok értelme nincs azon gondolkodni, hogy miért állítanak valótlant az adatlapon, miért nem válaszolnak a levélre, miért mondják le a randikat, vagy tűnnek el nyomtalanul. Egyet kell tudni: amit teszek, mondok, vagy gondolok, rólam állít ki bizonyítványt, nem a másikról.
Tudom, hogy nagyon rossz érzés, ha egy szórakoztató levélváltás után egyszer csak abbamarad az ismerkedés, és ilyenkor a többség magában keresi a hibát. Na, ez az, amit nem szabad. Nem jött össze, ennyi. Nem ő volt az igazi. Tovább kell lépni, magabiztosan, vidáman. Nem szabad hagyni, hogy egy másik ember döntése befolyásolja a mi érzéseinket, vagy hogy hogyan érezzük magunkat.

Más: Nekem van egy bánatom, de igaziból ezt is mi, nők rontottuk el. Én régimódi vagyok (és tudom, hogy több hölgy klubtársunk is hasonlóan gondolja), és úgy gondolom, hogy az első lépést a férfiaknak kell megtenni. Sajnos, sok hölgy nem várja ki ezt az első lépést, és átveszik a kezdeményezést. Mára a férfiak egy kissé elkényelmesedtek. Ráadásul a nemek aránya is az ő malmukra hajtja a vizet, hiszen a hölgyek létszáma minimum duplája a férfiak létszámának.

Sokan kifogásolják azt is, hogy van, aki egyszerre több vasat tart a tűzben. Őszintén szólva, az ismerkedési szakaszban szerintem egyáltalán nem bűn, ha több jelölttel is levelezek, sőt, találkozok is. Hiszen csak így lehet megismerni a másikat. Persze, ha már komolyabbra fordul a dolog, akkor az a tisztességes, ha a többi jelölttől búcsút veszünk.

Végül: a jó érzés azt kívánja, hogy ha valaki megtisztel az érdeklődésével, akkor válaszoljak rá. Akkor is, ha nem kívánok közelebbi kapcsolatba lépni vele. Különösebben még indokolni sem kell, hiszen ha mindenki mindenkinek szimpatikus lenne, már mindenki boldogan élne a párjával, a társkereső üzemeltetőinek pedig felkopna az álla. :wink: Sajnos sokan úgy gondolják, hogy ha nem válaszolnak, abból a másik biztos rájön, hogy nem kívánnak közelebbi ismeretségbe kerülni velük. Szerintük ez így teljesen jó, de főleg kényelmes és egyszerű.
(Más dolog, hogy vannak, akik képtelenek elfogadni a visszautasítást, és megpróbálnak sértegetni. Eleinte felháborított a dolog, később már csak jót nevettem az ilyeneken.)

Mindenkinek sok-sok vidám órával teli sikeres társkeresést kívánok!
nem gond egyébként
mert ha már beértem
vettem magamnak egy cipőt a Westendben
legalább megspóroltam az útiköltséget 
éppen akció volt a Reno-ban
ez a kellemetlent a hasznossal
összekötni projekt 
Egy januári blogbejegyzésemet osztom meg itt a fórumon,a témához kapcsolódva.
Talán van aki nem olvasta és segít eligazodni az oldalon és az online társkeresésben.

Most komolyan…

Azt hisszük,mivel az oldal feltételeinek megfelelően,itt felnőtt emberek vannak,hogy
meglehetősen érett és komoly emberekről beszélünk.
De tényleg így van ez?Mindnyájunkban felmerül a kérdés.
A látottakból itélve ez nem is olyan biztos.
Amiről most írni fogok,valójában sok mindenkit érint ebben a személytelen világban.
Mert sokan vagyunk akik társra vágynak különböző ideálokat elképzelve az életükben.

Bonyolult feladat önmagában is magunk mellé társat találni.
A bizalmatlanság megakadályozza a régi formák hatékony működését és mindenki
próbálkozik azzal,amit jónak gondol.A modern,szabadságtól,terhelt világunkban az
emberek nemhogy közelednének egymáshoz,jellemzően inkább távolodnak.Vannak
olyanok is akik inkább megbékélnek a helyzettel és várnak a csodára,hátha a
jószerencse eléjük sodor valakit.De szerencsére vannak,akik hajlandóak tenni magányuk
megszűntetéséért,méghozzá a technika vívmányának igen kényelmes
módszerével:online társkeresőbe jelentkeznek be.A neten való társkeresés,éppen ennek
a világnak a végterméke.

De ez nem csodaszer.Valójában ez is az élet leképződése,itt is előfordulnak
bunkók,megtévesztő emberek,szórakozni,másokat átverni akarók,dilisek,lelki
betegek,félrelépők,műveltek és műveletlenek,érdekesek és unalmasak,lúzerek és
nyerők,szépek és nagyon csúnyák,kíváncsiskodók és rákattantak.
Miért is lenne ez jobb mint a való élet.
Ámulok sok ember naivitásán,mikor a csalódásairól beszél.Mintha a
XXI. század újdonsága megszüntetné az emberi gyarlóságot és tökéletes színben
tűntetne fel minket a hibáink ellenére.Mintha az új rendszer eltörölné a hazugságot,a
csúsztatást,a nem várt plusz kilókat.Ne legyünk naívak!Amíg bárhol is ember van a
rendszerben,garantált a csalódás,a félreértés és az átverés.A nagy választék
megbolondít sokakat.Ráadásul általános probléma az önértékelés hiánya.

A hazugság nem kifizetődő.
Nagyon sokan egyszerűen nem is léteznek.Az internet mindenki által ismert és használt
felületein,mára már túlságosan kiszinezik magukat,ahhoz,hogy felvállalják
magukat.Pávatáncot járnak és az a legnagyobb baj,hogy már le sem tudnak állni
vele.illetve tudnának,csak már nem akarnak.Túl szép az az élet amit elképzeltek
maguknak.Miért lennének újra átlagosak,ha az elképzelt világukban,ők azok a
valakik,akik valójában egy nagy senkik.Persze a filterezett,nem létező csilli-villi
életük,sosem létezett kinézetük,a bemutatott nem létező megjelenésük,kártyavárként
omlik össze egy találkozó alkalmával.Sajnos vannak szép számmal,szerencsére azért
nem ez az általános.
Írni,állítani,a tényeket szépíteni lehet és szokás is.
Mindenki végtelenül megbocsátó önmagával szemben és rettentően kritikus,ha mások
adatlapjáról van szó.

Sokan belevágnak,azzal a hiú ábránddal,hogy egy hét múlva randiznak és egy hónap
múlva már költöznek is a tutiba.
De nem!Mert csodaszer nincs,csoda nő és csoda férfi sem,aki kirántja sérült lelküket a
válságból,ha nem állunk készen.Nincs olyan ismerkedési mód,ami kiküszöbölné az első
találkozás gyomorszorító és egyben sorsdöntő eseményét.
A valóság ekkor találkozik össze a virtualitással.
Itt fejeződik be a játék és fordulnak komolyra a dolgok.
A visszautasítás-legyen az burkolt vagy egyértelmű-pedig fájdalmas,de nem a
rendszer hibája,hanem a miénk és a közvetlenül mellettünk élő embereké.
Mindkét fél agyában már ott lapulnak a hallomásokból táplálkozó negatív
előitéletek.Nagyon sokaknál nem teljesen kialakult elképzelések vannak egyáltalán a
szándékról,a keresett személyről.Sokan csak mellékes dologként kezelik ezt az
egészet,megfelelő odafigyelés és idő beruházása nélkül sikert elérni, persze nem
megy.
Páran-mivel lapulhatnak a „névtelen” regisztráció mögött-alpári stílust engednek meg
maguknak,vagy kiélik frusztrációikat.visszaadják a múltban szerzett sérüléseiket.

Mindenki sérült,aki teljes szívét beleadva regisztrált.
Figyelembe sem veszik,nem törődnek vele,faképnél hagyják,átverik érzéseit,csak
játszanak vele.
Viszont minek az egész,ha nem csináljuk komolyan.
Így mindenki,aki egy társkeresőben regisztrál,készüljön fel a pofonokra?
Nem árt az óvatosság,de a virtuális társkeresés hasznos tapasztalatokat is nyújthat a
párkeresőknek,mert sokkal gyorsabban lehet párra találni,mint a való életben.
Első lépésben érdemes átgondolnod,milyen tipusú kapcsolatra vágysz,illetve érett vagy-e
komolyabb elköteleződésre,vagy csupán flörtölni szeretnél.
A regisztráció előtt képzeld el az ideális partnert,akit magad mellett látnál.
Ennek meghatározásában segítenek az előző kapcsolatok tapasztalatai és az önismeret.
Ha valóban hiszel benne,hogy megtalálod az igazit,nagyobb sikerrel jársz,mintha előre
kudarcra itélnéd az egészet,vagy félnél a csalódásoktól.

Használjuk ki az oldal lehetőségeit!
A fórumok, a blog lehetőséget adnak az ismerkedésre,amit páran meg is tesznek.
Az életünk mára arról szól,hogy felhívjuk magunkra a figyelmet.
Ne bújjunk fénykép nélküli,hiányos adatlapok mögé,az nem vezet sehová.
Mint ahogy az sem ha a szépen kitöltött adatlapunk nem a valóság.
Visszatérve a címhez,vegyük komolyan az oldalon a megjelenésünket,mert akkor minket
is komolyan vesznek és nagyobb eséllyel találhatjuk meg azt,akit igazán szeretnénk
magunk mellé.

Kívánok minden kedves klubtársamnak sikeres pártalálást!

Üdv Józsi
Kedves Lidi !
már jó néhány hozzászólásodat olvastam
különböző témájú blogokban
és alig hiszem hogy van 
olyan témakör amiről ne lenne véleményed
még hozzá meglehetősen
mértékadó
azt hiszem most is
leírtál mindent amit
tapasztalhat egy társkereső
az évek során...
talán egy valami
a társkereső oldalakon
elég sok sérült
érzékeny megtaposott ember van
akik tényleg egy igazi társra vágynak 
éhezik a szeretetet
a megértést a törődést
van aki csak annyit szeretne
hogy valaki emberszámba vegye....
nem kívánhatja senki hogy mindenkivel törődve legyen
de miért kell beléjük rúgni
és újra megtaposni őket :?:
nem különösebben érdekel ha valaki ezen
 felkapja a vizet
de valakinek egyszer ki kell mondani
ha én hát legyek én:
"SENKI SEM KÖTELEZŐ OLVASMÁNY"
ha elutasítják akkor mi van
ez sem kötelező 
ha rátelepszünk a másikra
attól még nem leszünk elfogadottak
de akkor sem fogom fel
ha egy illedelmes figyelmes levél
 megválaszolatlan marad 
vagy szó nélkül
távozunk egy kapcsolatból
arról csak egy régi illemszabály jut eszembe
ha bemegyünk valahová illik köszönni
illik viszonozni egy illedelmes köszönést
ha távozunk valahonnan és nem bántottak meg
akkor illik elköszönni....... :!:    
Kedves Bonzovocs,
értem, amit mondasz, mi több, át is érzem. Én is találkoztam ezekkel a problémákkal, sőt, a legelső regisztrációmat kb egy hét után pont emiatt töröltem. (Néha kissé forrófejű vagyok... :P )
Velem is megtörtént, hogy megkeresett egy férfiú (mint a későbbi tapasztalataim megmutatták, minden új regisztrálta "rárepült"), illedelmesen válaszoltam, még csak nem is elutasítóan, mert, bár első ránézésre nem volt potenciális partner, nem akartam az első benyomás alapján ítélni. Nos, nem jött válasz. Gondoltam, akkor én most illemtan leckét adok neki, és megírtam kerek perec, hogy elvártam volna egy választ, még ha elutasító, akkor is. Tudod mit tett erre? Letiltott. :D Na, itt tanultam meg, hogy nem szabad mellre szívni a dolgokat, mert ha ezen problémázok, legfeljebb megőrülök, de ő továbbra is élni fogja a világát,vígan, mint eddig.
Értem, hogy Téged bosszant, hiszen ha Te megadod az udvariasságot, jogosan várod el, hogy Te is megkapd... de attól, hogy bosszankodsz, nem fogod megkapni. Tőle nem. Senkit nem fogsz tudni megváltoztatni, de tudsz változtatni a saját hozzáállásodon. Nem kell feladni az elveidet, nem kell Neked is felvenni az udvariatlan stílust, egyszerűen tudomásul kell venni, hogy vannak ilyenek is, és ennyi.
Igen, sajnos sok a lelkileg sérült ember ezeken az oldalakon, és leginkább ők esnek áldozatul az ilyen embereknek, ezzel újabb és újabb sérüléseket szerezve. Ez egy ördögi kör, de ki lehet belőle lépni. De csak úgy, ha Te változol. Úgy is mondhatnám, hogy ha továbbra is azt teszed, amit eddig tettél, továbbra is azt kapod, amit eddig kaptál. Ha kicsit változtatsz a hozzáállásodon, feltárul a világ egy másik oldala. Tudom, mert én így tettem.

Józsi hozzászólása valamilyen szinten ugyanerről szól, minden szavával egyet tudok érteni.
Kedves Lidi, Bonzovocs,Józsi és íCavva!

Mindenkinek nagyon igaza van abban amit itt leírt. Mikor én regisztráltam ezen az oldalon azzal a szándékkal, hogy új barátokat találjak a szabadidőm kellemes eltöltéséhez, lásd kirándulás, koncert stb.
Meglepődtem azon, hogy az itt lévők többsége írogat, olvasgat, képeket rak fel, stb.
Meghirdettem a tereferét a fórumon, mivel úgy gondolom a barátság illetve a társ találáshoz olyan programok kellenek ahol ismerkedni lehet a másikkal minden kötöttség nélkül.
Én így találtam barátokra akikkel nagyon tartalmas programokat szervezünk és jól érezzük magunkat.
Azóta is többször szervezem a tereferét, de sajnos nem tudom annak okát, hogy azon a pár emberen kívül akik majd mindegyiken ott vannak a többiek miért nem mozdulnak meg, miért nem aktívabbak.
Itt nincs az, hogy a fotó már 10 éves és most már rá sem ismersz. Nincs adatlap, semmi sincs csak maga az ember.
De lehet ez a baj?
Igaz ezek az összejövetelek többségében Budapestieknek és vonzáskörzetében élőknek kedveznek, de a kirándulásokra már távolabbról is ellehet jönni.

Betti