Egy diplomáciai üzenetváltás a 17.századból.

1675-ben IV.Mehmed oszmán szultán ki akarta terjeszteni az
Oszmán Birodalom fennhatóságát a zaporizzsjai kozákok területére is. Mielőtt a török hadakat megindította volna, a kor szokása szerint egy levelet intézett a kozákok vezetőjéhez, amelyben meghódolást követelt, és a harc nélküli megadás fejében kíméletes bánásmódot ígért. Szintén a kor szokása szerint a levélben felsorolta az őt megillető, keletiesen nagyzoló címeket is:

IV. Mehmed tugrája

,,Én, a Szultán, a Tündöklő Porta ura, Muhammed fia, a Nap és a Hold fivére, Isten unokája és földi helytartója, a Makedón, Babilóniai, Jeruzsálemi királyságok, Nagy és Kis Egyiptom ura, a királyok felett király, uralkodó az uralkodók felett, példátlan lovag, senki által sem legyőzött harcos, az élet
fájának birtokosa, Jézus Krisztus sírjának megingathatatlan őre, magának Istennek bizalmasa, a muzulmánok reménysége és vígasza, a keresztények megfélemlítője és nagy védelmezője, megparancsolom nektek, zaporozsjei kozákok, hogy önként adjátok meg magatokat nékem, mindenfajta ellenállás nélkül, és engem a ti támadásaitokkal sem merjetek nyugtalanítani.
Törökország Szultánja, IV. Muhammed."

A szultán leveléből hadd emeljek ki egy gyöngyszemet. Azt mondja: “a keresztények megfélemlítője és nagy védelmezője”. Vagyis: ha eléggé – s deklaráltan – félsz tőlem, nagyon megvédelek. Ha nem, nagyon kinyírlak. Milyen üzenet ez már? Hányszor üzentek már hasonlót. Válaszul írhattak volna a kozákok valami ilyesmit:
“Hatalmas Szultán, a Tündöklő Porta ura, Muhammed fia, a Nap és a Hold fivére, Isten unokája és földi helytartója (etc.), népeink barátságának megőrzésének érdekében tisztelettel kérünk, hogy a sok emberéletet elveszejtő háborúskodás helyett kössünk népeink jólétét kölcsönösen biztosító kereskedelmi megállapodásokat, építsünk intenzív gazdasági és politikai
együttműködéseket, s mindezek érdekében folytassunk kerekasztal tárgyalásokat.”

Ám a fenti levél helyett a kozákok, IV. Mehmed öntömjénező –
a korszellemnek egyébként tökéletesen megfelelő – levelére
jóval ütősebb választ adtak, amelyben – mintegy karikírozva
és lenézve a szultán önimádatát – pontról pontra kitértek
minden titulusra.
Imígyen:

„ A zaporozsjei kozákok a török szultánnak!
Te – török sátán, az átkozott ördög testvére és rablótársa, magának Lucifernek titkára! Az ördögbe is, hát milyen lovag vagy te, ha csupasz seggel még egy sünt sem bírsz agyoncsapni? Az ördög kiszarja, a sereged meg felzabálja. Nem vagy te jó arra, hogy keresztény fiak éljenek alattad, a seregedtől nem félünk, földen és vízen megütközünk veled. Te babilóniai szakács, makedóniai kerékbetörő, jeruzsálemi serfőző, alekszandriai kecskebaszó, a Nagy és Kis Egyiptom disznópásztora, örmény disznó, tatár tegez, kamenyecki hóhér, podolszkiji gonosztevő, a világ és alvilág bohóca, magának a viperának unokája, és a faszunk görbülete. Te disznópofa, te kancasegg, te hentes kutyája, te kereszteletlen tökfej, hogy baszom azt anyádat. No, imígyen szóltak hozzád a zaporozsjeiek, te takony. Még a keresztények disznajait sem fogod te terelgetni. Most befejezzük, mivel a dátumot nem tudjuk, kalendáriumunk nincs, a Hold az égen (szójáték, mert hónapot is jelent a „meszjac”), az év az évkönyvben, a nap meg ugyanaz, mint nálatok. Ezért seggbe is csókolhatsz
minket.

Aláírók: Iván Szirko ezredatamán és az egész zaporozsjei
sereg.”
Forrás: Centauri

Festő: Ilja Jefimovics Repin
kozákok.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.

A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment. Minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte mágát, hogy csak fele annyit tudott teljesíteni...

A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál:
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy a virágok az ösvényen csak a te oldaladon teremnek, s nem a másik cserép oldalán?

Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról, és virágmagot szórtam az ösvénynek ennek az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.
Ez tényleg mese! Csak úgy itt hagyom esti olvasmánynak :) , ha előbb elolvasod az sem baj. :D

http://meseutca.hu/2013/02/14/gimesi-do ... r-reszlet/

letöltés.png
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
cron