Festészet rajongó lévén hoztam létre ezt a topikot.  Már  kisdiák  éveimben  is nagyon érdeklődtem a szép rajzok,képek iránt. Azokról a festőkről,képeikről szeretnék én a magam részéről ide  ismereteket betenni,akiket nagyon szeretek,de emellett egy kicsit Miskolc festőiről és alkotásairól is.
Akit érdekel,aki szereti, csatlakozzon hozzám.

 
A topikot Antoine Blanchard festményeivel nyitnám meg.

 Idén november 15-én lenne 104 éves ha élne.
Eredeti neve: Marcel Masson  ,egy Loire menti  kis faluban született Franciaországban.
Imádta Párizst és   nagyon sokat  megfestette. Festményein elénk tárul szinte minden, amit ott ismerünk és látni érdemes. Aki  rápillant az alkotásaira,azonnal tudja,hogy impresszionista  stílusban alkotott.
A  városképek  megfestése jellemzi.
1988.augusztus 10-én hunyt el.
 Nem akartam hosszú lére ereszteni az életrajzát,hiszen akinek  felkelti az érdeklődését ,az utána tud olvasni. 

 Párizsi festményeiből pár.
Elsőn: Cafe de la Paix 
Második:Le Moulin Rouge 
Harmadik:Rue Royal Madeleine 
Negyedik: Arc de Triomphe 
Ötödik: Notre Dame 
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Remélem idővel mások is írnak ebbe a topikba.  Nem lényeges,hogy kiről ,miről,csak témába illő legyen.

Eszembe jutott  valami rögtön azután,hogy tegnap megnyitottam ezt a  rovatot.
Munkácsy Mihály  és városom,Miskolc kapcsolata. Van ugyanis.
Megosztanám azokkal akik nem tudnak róla. Felhasználom a saját fotóimat és  citálva  bizonyos tudnivalókat róla és családjáról. 

 "Munkácsy Mihály Munkácson született 1844. február 20-án, Lieb Mihány néven. Családja 1848 végén Miskolcra költözött. A városban az évente megrendezésre kerülő Munkácsy-napokkal emlékeznek a festőre, kinek kultusza már a múlt század eleje óta él a Miskolciak szívében. Munkácsy 1891-ben járt utoljára Miskolcon, amikor egy helyi fotógráfussal képeket készítetett a helyi vásározókról Honfoglalás című freskójához. Ugyanekkor a fotós a mesterről is készített képeket, és ezek a fotógráfiák napjainkban a Hermann Ottó múzeum tulajdonában vannak (további Munkácsy alkotásokkal együtt)."  

Utolsó miskolci útjáról a Borsod megyei Lapok 1891.október 20-ai száma tudósított
. "A város vezetősége díszes fogadtatására készülődött,de a véletlen úgy hozta magával,hogy a vendég a délutáni vonat helyett éjjel érkezett,és így csak bátyja,Lieb Emil pénzügyi biztos fogadta. Másnap Munkácsy első útja szülei sírjához vezetett,majd Hámorba rándult ki, és hódolva nyilatkozott Soltész Nagy Kálmán Veresrák melletti szőlőjében egy szüreti mulatsággal fejeződött be."



A miskolci hírújságok még egy alkalommal emlékeztek meg róla bővebben. Ekkor sajnos már a halálát írták meg,1900 elején Endenichben elhunyt. Miskolc városa Soltész Nagy Kálmán polgármesterrel és Rácz György képviselő-testületi taggal fejezte ki részvétét a temetési szertartásra. A ravatalra pedig egy rövid szövegű koszorú került: "A halhatatlannak-Miskolc közönsége."

 A Zsolcai kapuban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság épületének egy szelete,rajta a Munkácsy Mihály emléktábla. Az épület helyén és a  közvetlenül mellette található épület mellett állt a valamikori Sóház. Az emléktáblán az alábbiak állnak:
 "E ház helyén állott az úgynevezett Sóház,amelyben Munkácsy Mihály 1846-1852 között gyermekkorának legszebb éveit töltötte A művész születésének 150.évfordulója tiszteletére állította Miskolc város közönsége 1994-ben"

  
Még egy másik  emléktábla is található,az pedig a  rendőrség épületéhez szorosan illeszkedő másik épület falán,amelyben a Kabay gyógyszertár kapott helyet.  Az épületen egy picike zöld táblácska  hirdeti Munkácsy Mihály miskolci éveit.


A sóhivatal lebontásáról 1940-es évek elején döntöttek azzal,hogy itt építik fel a rendőrség palotáját. Ekkor lebontották a hivatalt és annak megmaradt épületeit,így azokat is,melyek Munkácsy Mihály és családja emlékét őrizték volna. 1944-ben Miskolc városa megünnepelte a festő születésének 100-ik évfordulóját és ekkor fel is vetődött a gondolat,hogy avassanak emléktáblát a tiszteletére.

 "Már a régi ház,amelyben gyermekéveit élte,nincs meg ugyan, de Munkácsy örök emlékét a ház helyén emléktáblával kellene megjelölni,hogy örök időkre hirdesse a magyarság nagy fiának dicsőségét és számtalan emlékét"/Felső-magyarországi Reggeli Hírlap/

Az emléktábla felavatására mégsem került sor és valószínűleg nem azért,mert sem a szülői háza,sem a testvér háza nem létezett. Dr.Gyárfás Ágnes és Bodgál Ferenc Mezőkeresztesen 1965-ben visszaemlékezéseket gyűjtött az akkor még élő és akkor már 96 éves Munkácsy Emilné,született Hoffmann Júliától. Ezek az adatok az 1891-1897 ig terjedő évekre vonatkoznak,amikor Munkácsy Mihály gyakran meglátogatta őket a Rudolf laktanyával lévő otthonukban.
 "Ebben a nagyon régi, egyemeletes házban volt a sóhivatal.A szülők, Lieb Mihály és Röck Cecilia a sóhivatal melletti kis lakásban éltek és nevelték gyermekeiket."


 Szülei sírja Miskolcon a Mindszenti temetőben található.  Munkácsy Mihály szüleinek síremléke a bejárat közelében áll. A hatalmas gránit sírjelet a festő szülei, Lieb Mihály és Röck Cecília sírjára állította 1885-be
 


Miskolcon  az ún.Ady  hídnál található egy pici utcácska, Munkácsy köz a neve. 
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
 
Négy szerelem, három esküvő

( Na, nem  a sajátjaim ... :oops:  )


       
Szélmenyasszony.jpg




A kép Oskar Kokoscha Szélmenyasszony c. festménye, az Alma Mahler iránt érzett szenvedélyes szerelmének szülötte. Viharos, a festő egész életére kiható érzelem és kapcsolat lett belőle.

 Különben Alma Mahler mind a 4 nagy szerelme egy-egy művészeti ág zsenije volt.

 Első férje, Gustav Mahler halála után Kokoscha iránt lángolt, aki 7 évvel volt fiatalabb nála, majd Walter Gropius, a híres építész következett, azután a 11 évvel fiatalabb Franz Werfel író.

81 éves korában írt Önéletrajzában állított emléket nekik, és betekintést enged a velük való levelezésébe is. Ezekből kiderül, hogy nemcsak szerette őket, hanem menedzselte is...

 Érdekes és mozgalmas élete lehetett, de ennyi zsenivel - azt hiszem - egyáltalán nem lehetett könnyű.  :roll:

   
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
EMERIC
Több mint 20 évvel ezelőtt láttam egy portréfilmet Emeric ( Vágh-Weinmann Imre ) Franciaországban élő  magyar származású festőművészről. Képei lenyűgöztek még a TV képernyőjén keresztül is. A "Zöldségek" - sorozatból a "Póréhagymák"című festmény volt rám a legnagyobb hatással. ( Ki érti ezt?-miért pont a hagymák? ). Azóta az egyik  kedvenc festőmnek nevezem, bár sajnos nem láttam élőben kiállítását, és az interneten is kevés képe található. 
Tavalyelőtt sétáltam a Kerepesi úti temetőben, és véletlenül rátaláltam a sírjára. 2012. novemberben helyezték örök nyugalomra. Örülök, hogy itthon.  
 
emeric.jpg

 
55-kiretusc3a1lva-restaurc3a1lva.jpg

e1.jpg

e2.jpg
 
e3.jpg
 
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Gyermekkori szomszédom és egykori kedves tanárom Molnár József festőművész.

 Molnár József festőművész 1922-ben született Nagyrédén.Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, Budapesten. Mestere Bernáth Aurél volt. 1949-ben a Budapesti Világifjúsági Találkozón I. díjat nyert. 1975-ben olasz ösztöndíjban részesült, s a Római Magyar Akadémián kamara kiállításon mutatkozott be. Külföldi tanulmányúton járt még: Lengyelországban (Krakkó, Varsó), Franciaországban (Párizs), Oroszországban (Moszkva, Szentpétervár), Hollandiában (Amszterdam), Belgiumban (Brüsszel, Gent), Németországban (Weimar, Lipcse, Berlin, München), Csehországban (Prága) és Görögországban. Eddig közel 30 önálló kiállítást rendezett Budapesten és több magyar városban. Csoportkiállításokon gyakran vett részt. Munkáit több alkalommal díjakra érdemesítették. Pályája elején főként arcképeket és figurális kompozíciókat festet. Utóbb szívesen fest tájképeket, csendéleteket. Murális alkotásai közül kiemelkedőek mozaikból készült munkái Egerben, Nagyrédén, Szigetszentmártonban és Ópusztaszeren. Néhány munkája a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, mások közintézményekhez, illetve magán-gyűjteményekbe kerültek. Alkotásaiban az oldott festőiség mellett folklórra utaló megnyilvánulások és konstruktív törekvések egyaránt megfigyelhetők. A valóság, a humánum nyilvánul meg műveiben. 1995-ben a Hatvani Galéria "Arcok és Sorsok" biennálén aranydiplomát kapott.

 
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Aktuális és nagyon szép.
 
Vaszary János  Ősz 1938
12096220_1648257608797298_774625685754934363_n.jpg


" Vaszary János (teljes nevén: Vaszary János Miklós; Kaposvár, 1867. november 30. – Budapest, Tabán, 1939. április 19.[1]) magyar festőművész és grafikus. A 19–20. század fordulóján és a 20. század első harmadában a képzőművészet európai irányait behatóan ismerte, s alkalmazta festészetében, grafikáin, gobelin munkáin. Összességében leginkább a francia posztimpresszionizmust, art nouveau-t és a hazai nagybányai plein air stílust lelhetjük fel alkotásaiban." Forrás: Wikipédia
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Látta valaki a téma iránt érdeklődők közül Lucian Freud angol festő kiállítását 1-2 éve Bécsben? Vagy Matisse és a Vadak kiállítását az Albertinában?

Ezekről (és még sok másról) szívesen csevegnék ezen a fórumon.

Papadoc 
Ebben a témában sem vagyok nagyon járatos, de szívesen nézegetek különböző
művészeti alkotásokat és szívesen olvasgatok művészek életével kapcsolatos irományokat, dokumentumokat.
Csak úgy! :) :)
Egyik kedvenc festményem Degastól...
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Számomra fontos esemény helyszínén fotóztam! :roll:
2015. 05. 16. Fehérvárcsurgó, Károlyi kastély
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Hölgyeim, eszméletlen mennyiségű repró van a neten! Mondok egy pár nevet: Brueghel elég szép? Rembrandt - elég szép? Canaletto, Pissaro, Sisley, Turner, Carlo Crivelli, Bernardino Luini. Százával vannak fenn gyönyörű képeik a világhálón.

A bátrabbaknak - mert lehet, hogy visszatetszést kelt - ajánlott a már említett Lucian Freud. Nem akkora sztár, mint Dali vagy Picasso, de nagyon nagy mester. Aki utánanéz, 1 perc alatt megtalálja, hogy Sigmund Freud unokája. Érdekes, hogyan lett angol festő.

Papadoc, úgy is, mint műkedvelő 
Lucian Freud én úgy tudom, életében is elismert festő volt, az, hogy összemérhető-e, illetve van-e értelme összemérni Picassoval vagy Dalival, nem tudom. (Az, hogy angol festőként határozta meg magát engem azért olyan nagyon nem lep meg.)

Jut eszembe, amint lesz elég időm, tervezem megnézni a Picasso tárlatot, ha esetleg más is készül és lenne kedve (no meg össze tudjuk szervezni, ami belátom, velem nem egyszerű), mehetnénk együtt is.  
Ui: alig egy hete  láttam Otto Placht kortárs cseh festő kiállítását, és még most is hat rám ha eszembe jut. Nem tudom, hozták-e már közelebb hozzánk, de ha látjátok, és kedvelitek a stílusát, csak javasolni tudom. 

p001.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
  Gustav Klimt 1862-ben született egy Bécs környéki faluban, Baumgartenben egy 7 gyermekes család sarjaként. Apja vésnök volt, cseh származású. Szülei 14 évesen beíratták az Osztrák Császári és Királyi Iparművészeti Iskolába, ahol 1876 és 1883 között folytatta tanulmányait. Az iskola a kontinens első modern polgári intézménye volt. A díszelemek rajzolását plasztikus és síkornamensek vagy iparművészeti tárgyak alapján, az alakokét gipszmásolatok és mintarajzok segítségével gyakorolták. Klimt öccsei szintén ebbe az iskolába jártak, Georg szobrász és ötvös lett, jó néhány keretet tervezett fivére festményeihez. Amikor apja és Ernst öccse 1892-ben meghalt, Klimt depresszív hangulatúvá vált, mely festészetében is többször visszatért. A bécsi szecesszió megalakulása: 1897 áprilisában 49 alkotó művészi és egyéb függetlensége érdekében elhagyja a bécsi Künstlerhaust, hogy új művészi egyesületel alapítson. Klimt művésztársaival megalapította a "Vereinigung bildender Künstler Österreichs Sezession" nevű egyesületet, amelynek 1899-ig az elnöke volt. Az új mozgalom kiállításainak a bécsi Szecesszió Háza adott otthont. A párizsi világkiállításon 1900-ban Klimt megkapta a nagydíjat a "Filozófia“ című művéért (A kép 1945-ben megsemmisült.). Ezáltal Klimt európai hírnévre tett szert. Művészeti csúcspontot jelentett a Ludwig van Beethoven tiszteletére rendezett kiállítás 1902-ben. A XIV. Szecesszió Kiállítására készült Beethoven-fríz egy új alkotói korszakot indított el, melyben az ornamentika dominanciája figyelhető meg, valamint Klimt valamennyi korszakát jellemző arany felhasználása, mely az 1907-1908-ban megalkotott "A csók" című képében teljesedett ki. Szoros barátság fűzte Josef Hoffmannhoz és Kolo Moserhez, akik 1903-ban megalapították a Wiener Werkstätte-t. 1906-ban megalakult az Osztrák Képzőművész Szövetség, amelynek 1912-ben ő lett az elnöke. 1917-ben a miniszter négyszer is elutasította kinevezését rendes tanárrá, ugyanakkor a Bécsi Képzőművészeti Akadémia tiszteletbeli tagjának választotta. Gustav Klimt sikerei ellenére az üzleti életben mindvégig bizonytalan volt. Legszívesebben kócos hajjal, kék festőkabátjában mutatkozott, és származásának megfelelő tájszólással beszélt. A császári család megtiszteltetése ellenére a nemesek mellőzték. Ő inkább a feltörekvő polgárság festője volt, melyről elsősorban női portréi tesznek tanúbizonyságot. Egy divatszalont üzemeltetető hölgyben, Emilie Flöge személyében Klimt megtalálta élete társát. A művész ugyanakkor soha nem házasodott meg, és több asszonytól is született gyermeke. Emilie megismertette Klimttel az Attersee vidékét, ahol valamennyi nyarát töltötte és jelentősebb tájképeit alkotta. Három évtized intenzív munka, számos diadal és viszály után Klimt szélütést kapott, melynek következtében 1918. február 6-án, alig 56 évesen Bécsben meghalt. Sírja a hietzingi temetőben található.Nekem a nagy kedvencem A csók amit 1908-ban festett  
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
L. Freud valóban sikeres volt már életében. Belebotlottam a kiállításba, és azóta foglakoztat, pedig azt sem mondhatnám egyértelműen, hogy szépnek találom. Ezért hoztam fel példának, Dalit és Picasso-t pedig azért tettem mellé, mert ők sztárfestők, ami inkább valamilyen ügyes marketing eredménye, nincs közvetlen köze a festői kvalitáshoz. Nem a festői értéküket próbáltam összehasonlítani. Egyébként mint beszédtéma, az sem lenne szentségtörés.

A topic azért segíthet az ismerkedésben is (meg az én privát életminőségemben engem, ha az valakit érdekelhet), mert kimeríthetetlen, és lehet róla csevegni. Még Antoine Blanchard-ról (ld. fent) is, de senkit nem szívesen bántanék azért, ami neki tetszik. Az én kedves Tóth Ernőm is jó példa: lehet róla beszélni, véleményeket ütköztetni.

Papadoc 
Akkor, én most rajzolok ide egy (szép?) ívet. 

Klimtre mintegy szellemi atyjaként tekintett Egon Schiele (1890-1918), aki osztrák apától és cseh anyától született, kevéske ideig Csehországban is alkotott, de rövid élete nagy részét Ausztriában élte le és meg. Művei előszeretettel és sajátos látásmódban főként az emberi testet, (leginkább fiatal lány alakokkal) és a szexualitást ábrázolják, ami a kispolgári osztrákokban megrökönyödést váltott ki, műterme pedig a romlottság szimbólumává vált. Emiatt perbe is fogták - pornográfia és közerkölcs megsértése vádjával - ami okán 24 napot töltött elzárva. És ahogy az lenni szokott, ez alatt a 24 nap alatt született 12 festményét ma a legjelentőségteljesebb alkotásai közé sorolják.

Na de vissza... amennyire Klimt hatott Schiele-re, annyira ez visszafelel is igaznak bizonyult, Klimt felvállaltan merített Schiele (erotikusnak minősített) festészetéből, bár ő a nőiesség minden korszakát és ciklusát megörökítette. 

Kegyetlen  csodája a sorsnak, hogy Schiele nagy lehetőségeként meghívást kapott a 49. bécsi szecessziós kiállításon félszáz képének főteremben való bemutatására. Klimt azévben bekövetkezett halála miatt a szervezésébe is aktívan bekapcsolódott, annak plakátjával végül igazi áttörést ért el. Képeit keresték, egyre drágábban tudta eladni... azonban az 1918 őszén Ausztriában is tomboló spanyol nátha, minden óvintézkedésük ellenére októberben elragadta várandós feleségét, és pár nappal később Schiele-t is. 

Bár ahhoz már nagyon bátornak kell lennem, hogy L. Freud művészetét is valahogy ide kössem, bennem azért mégis ott van az a hasonlatosság, hogy az emberi testet ő is a maga húsvér valójában, életszerűen, és számomra elfogadhatóan és szerethetően ábrázolja. Az már csak nagyonapróbetűs adalék, hogy pár éve, amikor először olvastam róla egy cikket, és láttam képeket festményeiről, lassan, nagyon lassan, de magamra is másképpen tudtam nézni. 

Visszatérve az összehasonlítás témájához, én tényleg nem értek a műelemzéshez, így összehasonlítani sem tudnám, se művészek nagyságát, se képeik értékét. Azt tudom csak, hogy látok valamit, és attól libabőrős leszek, látok valami mást, ami hidegen hagy, és van olyan, ami kimondottan taszít. No ez utóbbiakat nem igazán nézegetem tovább, míg az elsőket meg bambulom, amíg a szemem be nem issza.

És most megyek, és utána nézek ki is Tóth Ernő, mert be kell vallanom, nem ismerem.  Ha lehet, hamu helyett inkább buksisimogatást kérnék, jobban hiszek a támogató motiváció hatékonyságában, mint az elmarasztaláséban. :)

plakat-fuer-die-19-sezessions-ausstellung.jpg

  
415px-Egon_Schiele_-_Self-Portrait_with_Striped_Shirt_-_Google_Art_Project.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Elkezdtem reflexiót írni, és elveszett. 

Nem ismertem fel a hasonlóságot, pedig tényleg van, nem is kevés, L. Freud és Schiele között. Történetesen Schielét is nagyra tartom, láttam a MQ- és a Sezession-beli összes képét, sőt Tulln-an-der-Donauban is láttam az állandó kiállítását. Tudom ajánlani mint programot: egy fogházat alakítottak át kiállítóhellyé, attól is emlékezetes. Ott részletesen ismertetve van a megrázó élettörténete is. (Én ezeknek a dolgoknak fontosságot tulajdonítok, mert úgy gondolom, közelebb kerülhetek a képekhez a háttér ismeretében, kezdve G. Vasaritól az életrajzi regényekig, meg persze adott a Wikipedia. Más meg azt tanítja,hogy a műveknek önmagukért kell beszélniük.) Még a színviláguk és a témáik is hasonlítanak, nyilván nem véletlenül, de persze nagy egyéniségek és zseniális mesterek (a mesterség értelmében); össze nem téveszthetők a képeik. A szexualitást mindketten nagyon direkt, durva módon ábrázolják, ezért a képeik fogadtatásában is nyilván volt sok hasonlóság. 

Most csak ennyit. Boldogan megbeszélném ezeket a dolgokat, ha alkalom adódik, mert látom, sok közös van az érdeklődésünkben, meg nyilván sok üdítő különbözőség is. 

Ppd 
cron