Sziasztok! Én gyerek koromban sportoltam, aztán ez megszakadt. 45 után kezdtem megint el a mozgást, mikor a gyerekem is felnőtt. És elmondhatom bírom az iramot a 30 évesek tempójában. Persze nem élsportolókról beszélek. Sikerült idősebb koromban ezáltal a súlyomból is veszíteni. Rendszeresen futok, sárkányhajózok. És éppen most gondoltam, hogy egy barlangtúrára is elmegyek. Én hiszem soha nem késő elkezdeni a mozgást. Akinek valamilyen betegsége van az is mozoghat, csak a megfelelő sportot kell kiválasztani és azt megfelelő tempóban csinálni. Egy betegség nem lehet oka az otthon ülésnek. Ha bárki szeretne társat kiránuláshoz, túrához, szívesen vele tartok.
üdv Arany
Sziasztok 50+-os "Lányok"!
Számomra is fontos a mozgás, és az agy karbantartása is.
Nagy öröm volt számomra olvasni, hogy többen is kacérkodtok a barlangozás gondolatával! Középiskolás koromban én is gyakoroltam, s állítom, hogy ez a sport nevelt emberré. Szívesen mennék én is, de a jelenlegi túlsúlyom miatt, csak a méretemnek megfelelőt választhatnék!
S megjegyezném, hogy plusz kilóim nem a mozgás hiánya miatt kerültek rám. Myrtill és Zsezse nem csak beszélget a mozgásról, hanem teszi is tanúsíthatom!
De elgondolkodtam, hogy hol vannak az Urak? Adatlapjaikon szerepel a sport mint tevékenység, szenvedély, kikapcsolódás, de még sincs véleményük? Kíváncsi lennék az Ő gondolataikra is!
Kedves Myrtill, Katakat és a többi érdeklődő a téma iránt!

Nem az Urak véleményét tolmácsolom, csak a magamét, bár remélem, hogy lesznek közülük, akik egyetértenek velem...:)  Az pedig úgy szól, hogy a fizikailag aktív életmód (ami alatt én alapvetően rendszeres intenzív testgyakorlást értek) gyakorlatilag kötelező (lenne) minden 50 felettinek, ha csak nem szánt szándékkal kívánja magát megadni a lassú, de folyamatos leépülésnek...

Különösen az Urak figyelmébe ajánlom Chris Crowley és Henry S. Lodge könyvét, amely a "Minden évvel fiatalabb" címet viseli, de szerintem a hölgyek is nagy haszonnal forgathatják... Ebben a könyvben orvosi és motivációs szempontból is minden benne van ahhoz, hogy lássuk, mi történik velünk 50 után az egyik, illetve a másik esetben...

Én magam azt vallom (és csinálom is..), hogy a szív és érrendszer, valamint az izmok és ízületek jó állapotban tartásához állóképességi (mint gyaloglás, kocogás, futás, úszás, evezés, kerékpározás, sífutás...) és erőfejlesztő (súlyzós gyakorlatok, de részben például a jóga is) mozgások, gyakorlások egyaránt szükségesek... Hetente többször mindkét fajtából "edzve" - nyilván először az aktuális erőnlétnek megfelelő intenzitással és időtartammal, de a gyakorlás előrehaladásával az adagokat növelve - érhetjük el azt a fittségi szintet, amely mind a nagyszerű közérzethez, mind az egészségmegőrzéshez szükséges és elégséges.

A kerékpározás nagyon jó dolog, mindenkinek csak ajánlani tudom (én magam is rengeteget bringázom és nem 5-10 km-t alkalmanként...), de e mellé javaslok mind a Hölgyeknek, mind az Uraknak némi súlyzózást is hetente legalább kétszer (akár csak otthon, kézi súlyzókkal) mert az erősíti az izomzatot, inakat, ízületeket és javítja a mozgáskoordinációt, egyensúlyérzéket... A fent említett könyv ezt nagyon közérthetően és szemléletesen leírja, én magam pedig a gyakorlatból tudom, mennyit számít...  

Szívesen olvasnék mások tapasztalatairól is, hogy nekik mi "jött be" ebben a műfajban és hogyan, milyen mértékben csinálják... Hátha kedvet tudunk csinálni a rendszeres testmozgáshoz olyan klubtársainknak is, akik eddig még nem kóstoltak igazán bele...
Kedves  Mindenki!

Sajnos nehéz az embereket rávenni, hogy 50 felett is lehet másképpen élni.A mozgás nemcsak fizikailag javítja a testet, de szellemileg is.Addig nincs stressz,nincs idegeskedés, és egy kellemes közérzetet biztosít.A berozsdásodott ízületek egyetlen gyógyszere a mozgás.Volt idő, amikor nem tudtam "sportolni"/ minden időmet férjem ápolása kötötte le/ Sokszor fájt minden porcikám, reggel alig tudtam az ágyból kikecmeregni.Halálával minden összeomlott.Nem volt miért mozognom, csak teltek a napok, és egyre jobban fájtak a lábaim, kezeim, vállam.Mivel tudtam a gyógyszerek úgy sem használnak, meg gyógyszer ellenes vagyok.Nehezen, de újból elkezdtem edzeni.Megtanultam teniszezni, eljártam úszni, biciklizni, mind ezt /kórházi/ munka mellett. Nyáron bakancsos túrákra mentem. Hétvégén Katkával egy jót bicikliztünk. kb 40-50 km-t.A kellemes fáradságon kívül,irtó jól esett,mint a hideg sör Nagymaroson.  :D Ui: Mozogjunk minél többet, ne siettessük azt ami úgyis eljön. 
Kedves Szerző!

Ha részemről barlangot mászni nem is, de túrázni, utazni, élményekkel feltölteni a testet, elmét (gyomrot) mindenképpen jobb gyógyszer, mint amit a patikában adnak....
A magam részéről tudok beszámolni arról, hogy csak akkor és oda megyek és azt csinálom, ami érdekel, amihez kedvem van - és akkor az fergeteges.
Néhány óra alatt döntök, pl. egy vonzó utazási ajánlatról, egy fordulatos hétvégéről, reggel eldöntöm hogy a maesteszinhaz.hu-ból aznap este mire ugrom el, ha kell egyedül.
Nem macerálom a családot, kollégákat, barátokat, hogy jöttök-e, csak szólok, hogy megyek..ha valaki akar velem tartani, tudja hogy jöhet, de akkor gyorsan irány a hátizsák, mindig benne a fürdőruci, papucs, törcsi és ki tudja, hol állunk meg, mikor jövünk haza.
Aztán hétfőtől péntekig munka.

De kell a kikapcsolódás és annyi, amennyit elbír az ember. Jó, jó a társaság, a nyüzsi, de néha a csend többet ér....nézni ki a fejből, nézni a vizet....ha egyedül, akkor egyedül.
Egy-egy élmény után viszont jó kidumálni a dolgokat, megbeszélni - több szem többet lát....
tehát: szellemileg testileg nem tunyulni, hanem edzeni - amit lehet.
Én úszom, ping-pongozom, beállok a strandröpibe - de az Adrián jet-skizek, uszom - bár idén kihagytam....de majd jövőre.
Elmentem Izraelbe is egyedül - még szerencse, hogy más is ilyen kalandvágyó, nem kellett egyágyast tulfizetnem....mert ide nem találtam prompt utitársat, de menni akartam:))

Tehát: irány a nyúlcipő és a túra, a mozgás, a tánc - ez mind zene füleimnek :))

Piroska


Myrtill írta: Kedves Klubtársak!

Olyan témát szeretnék elindítani az 50Plusz Klubban, amely esetleg többeket is érdekel. Az 50-es határt átlépve fordulóponthoz érünk: már valószínűleg több van mögöttünk, mint előttünk. Egyre többen szedünk gyógyszereket ilyen-olyan a korosodással összefüggőnek gondolt betegségekre. De az évek múlásával feltétlenül betegebbnek kell lennünk? Mivel lehet ennek elejét venni, rosszabb esetben lassítani?

Én az egyik legjobb módszernek a szellemi és a fizikai aktivitás megőrzését tartom, persze néhány alapvető életviteli alapvetést mellette nem árt betartani. Gondolok itt a mértéktelen evés-ivásra, a élelmiszernek titulált rossz minőségű termékek mellőzésére, a dohányzásra, a kevés alvásra. És a társas kapcsolataink ápolására, sőt bővítésére. Amire ez az oldal is remek lehetőségeket kínál.

De hadd térjek vissza a blog címéhez, a fizikai aktivitáshoz. Legyen ez akár sport, akár örömmel végzett egyéb fizikai tevékenység, mint mondjuk a kertészkedés. Ti, kedves Klubtársak, hogy álltok ezzel? Mert ahogy olvasgatom a bemutatkozásokat, erről csak a kisebbség szokta azt írni, hogy fontos szerepet játszik az életében.

A téma úgy jutott eszembe, hogy ma 59 év 3 hónap és 26 naposan kipróbáltam egy "új sportot", nevezetesen a barlang(m)ászást. És nagyon-nagyon élveztem. Végigmentem (pontosabban végigmásztam-kúsztam) egy alig kiépített (néhány lánc meg kötél azért volt) és nem kivilágított budai barlang olykor igencsak szűk járatain, ahonnan másfél óra után sárosan, jóleső fáradtsággal, de igen nagy boldogsággal bújtam elő a napfényre. És nem volt klausztrofóbiám, és nem csúsztam meg sehol, átfértem hol hasalva, hol hanyatt fekve az ijesztőbbnél ijesztőbb nevű szűkületeken, persze szakképzett barlangász segítségével. Aki maga inkább volt 50++, mint 50+.

Persze nem kell minden klubtársnak ilyen "extrém" sportot űznie. De arra kíváncsi lennék, hogy Ti mit gondoltok erről? Ki mivel próbálja szinten- és karbantartani a szerkezetet, amely sajnos, ha nem működik, akkor sok mindenről valóban le kell mondanunk. Milyen fizikai aktivitást tartotok optimálisnak, milyen sportokat ajánlotok a kortársaitoknak? Milyen tanácsokat tudunk adni egymásnak?

S mivel tudnánk kedvet csinálni a mozgáshoz azoknak, akik ezt eddig nem gondolták olyan fontosnak vagy esetleg már lemondtak róla, esetleg abbahagyták?

Üdvözlettel:
Myrtill
Kedves fórumtagok!

Örömmel olvastam a hozzászólásokat,és nagyon megérintett a téma.
Én is ötven feletti vagyok, és kiéhezve egy jó kis túrára, kerékpározásra, bármilyen közös mozgásra, egy jó kis társasággal.
Dunakeszin lakom, Sopronból költöztem pár éve, kevés ismerősöm van, igy egyedül szoktam bicajozni a környéken.
Irisz, Mirtyll, Zsezse, ha még él ez a fórum, én is csatlakoznék egy közös testmozgatáshoz, gondolom inkább már csak tavasszal, de addig is szervezkedjünk, hátha többen is kedvet kapnának rá:)

Üdv mindenkinek!

Ági
Szia Ági!
Én Sződligeten lakom ,közel hozzád.Tavasszal tervezhetünk már. Én sokat kerékpározom, kirándulok,és teniszezem.Szívesen vennénk, ha csatlakoznál. :D
Köszönöm szépen Zsezse, még nehezen igazodom ki itt a fórumokon, de megtaláltam a multkori bejegyzésem és a válaszodat, amit köszönök, és tavasszal nagyon szívesen csatlakoznék hozzátok, ha bármilyen mozgást szerveztek:)

Addig is hasznos időtöltést a téli napokra!

Ági
Kedves Mirtill!

Nagyon örülök a témának.
Nagyon egyetértek a szemléleteddel.
Magam részéről az úszást gondoltam.
Vajk51 írta: Kedves Myrtill, Katakat és a többi érdeklődő a téma iránt!

Nem az Urak véleményét tolmácsolom, csak a magamét, bár remélem, hogy lesznek közülük, akik egyetértenek velem...:)  Az pedig úgy szól, hogy a fizikailag aktív életmód (ami alatt én alapvetően rendszeres intenzív testgyakorlást értek) gyakorlatilag kötelező (lenne) minden 50 felettinek, ha csak nem szánt szándékkal kívánja magát megadni a lassú, de folyamatos leépülésnek...

Különösen az Urak figyelmébe ajánlom Chris Crowley és Henry S. Lodge könyvét, amely a "Minden évvel fiatalabb" címet viseli, de szerintem a hölgyek is nagy haszonnal forgathatják... Ebben a könyvben orvosi és motivációs szempontból is minden benne van ahhoz, hogy lássuk, mi történik velünk 50 után az egyik, illetve a másik esetben...

Én magam azt vallom (és csinálom is..), hogy a szív és érrendszer, valamint az izmok és ízületek jó állapotban tartásához állóképességi (mint gyaloglás, kocogás, futás, úszás, evezés, kerékpározás, sífutás...) és erőfejlesztő (súlyzós gyakorlatok, de részben például a jóga is) mozgások, gyakorlások egyaránt szükségesek... Hetente többször mindkét fajtából "edzve" - nyilván először az aktuális erőnlétnek megfelelő intenzitással és időtartammal, de a gyakorlás előrehaladásával az adagokat növelve - érhetjük el azt a fittségi szintet, amely mind a nagyszerű közérzethez, mind az egészségmegőrzéshez szükséges és elégséges.

A kerékpározás nagyon jó dolog, mindenkinek csak ajánlani tudom (én magam is rengeteget bringázom és nem 5-10 km-t alkalmanként...), de e mellé javaslok mind a Hölgyeknek, mind az Uraknak némi súlyzózást is hetente legalább kétszer (akár csak otthon, kézi súlyzókkal) mert az erősíti az izomzatot, inakat, ízületeket és javítja a mozgáskoordinációt, egyensúlyérzéket... A fent említett könyv ezt nagyon közérthetően és szemléletesen leírja, én magam pedig a gyakorlatból tudom, mennyit számít...  

Szívesen olvasnék mások tapasztalatairól is, hogy nekik mi "jött be" ebben a műfajban és hogyan, milyen mértékben csinálják... Hátha kedvet tudunk csinálni a rendszeres testmozgáshoz olyan klubtársainknak is, akik eddig még nem kóstoltak igazán bele...




Kedves Fórumozók !

 Megjelent a Vajk által ajánlott  " Minden évvel fiatalabb" c. könyv új kiadása : nőknek. 50 felett.
Mindenkinek szívből ajánlom elolvasásra, ( saját gyerekeimnek is ),  -  néhol nagyon keményen fogalmazó, néhol nagyon humorosan.  
"Hogy egészségesen öregszünk-e, az rajtunk múlik. Ez a könyv erről szól. "

A könyvet férfiaknak is tudom ajánlani, hogy jobban megértsék a Hölgyeket , 
 -sőt közös olvasásra is.

Alapvetően az  embereket szeretné felrázni a szerzőpáros a testi - lelki - szellemi tespedésből.
Nagyon hasznos tanácsokat adnak az idősödőknek (30 éves kortól kezdve) , hogy mindennapos rendszeres mozgással, beszélgetésekkel szép és hosszú időskort élhessünk aktívan, akár 90-100 éves korunkig.  
A könyvben ajánlott mozgástípusok végzéséről, sportról, társas kapcsolatokról mindenki saját maga dönt.
 A lényeg: érdemes megtenni az egészségünk megőrzése, javítása érdekében.
A legegyszerűbbel kezdem, amire lehetőségem van.
Kedves Fórumozók !
Nagyon örülök a témának , csak megerősíteni tudom mindannyiotok véleményét ,és nyilván a tutit
sem tudom megmondani.....
Mozgás -ill.komplex fejlesztést végző pedagógusként látom már pici kortól kezdve a MOZGÁS HATALMÁT , hogy személyiségünk minden területére mekkora hatása van a különböző mozgásos tevékenységnek . Minden korban segíti a koncentrációt ,a figyelmet , a koordinációt ,a beszédet ,,és hál' istennek kezdenek rájönni az agykutatás fejlődésével ,hogy a kognitív képességekre ,mint nyelvi képességek ,matematikai képességekre és sorolhatnám tovább ,mi mindenre még ...különösen -ha zenével ,ritmussal összekötve végzi vki....
Most megfigyeléseket végzek dysz-es , BTMN_-es ( Beilleszkedési Magatartási és Tanulási Nehézségek) gyerekeknél keresztirányú mozgássorokkal kapcsolatban....megdöbbentő a hatás...

Szóval ! Ezért kell nekünk is a számunkra legmegfelelőbbet megtalálni 50 felett ! Mert hát képességeink szintentartásához - akár javításához nélkülözhetetlen !!! Az eü. problémákról nem is beszéltünk...
Korábban mindenfélét sportoltam komolyabban ,de mindig meg kellett küzdenem a kilókkal.elég rossz géneket hoztam...nekem is jeleznek az izületeim , ennek ellenére én is hetente háromszor kerékpározom (10km-.t) gerinctornázom egy " nagylabdás " klubban ,
a gyerekekkel végigcsinálom a gyógytestnevelés órát , alkalmadtán túra, és persze ami jön.

Mindannyiunkat bíztatva a rendszerességre és akitartásra , szeretettel : Mariann
Én is a mozgásra esküszöm ,régebben sokat futottam , aztán kiderűlt , hogy gerincsérvem van , s a futás nem igazán ajánlott. Kerestem ,az igazi mozgásformát , 50 fölött tanultam meg úszni , de nem igazán szerettem
Aztán , egy barátnőm segitségével rátaláltam a Nordik Wolkingra,szinte naponta gyakoroljuk, s nagyon ajánlom mindenkinek.
Hihetetlenűl megnőtt a teljesitőképességem , minden testrészt megmozgat a szabadban végezhető,kordinálja a mozgást , észrevétlenűl égeti a zsirt , s ragyogó alakot csinál .
Mindenkinek szivből ajánlom.Kedjétek el keressetek társat akivel naponta gyalogolhattok, a természetben lehettek és biztos beleszerettek ebbe a sportba .
Kedves Mindenki!
Csak gratulálni tudok minden 50+ felettinek, aki a mozgás bármilyen formáját válassza.Én valamikor aktív sportoló voltam.Kicsi korban kezdtem, és a mozgás mai napig fontos számomra.Sajnos az ízületeim, mint sok embernek tönkre mentek, de ha nem mozgok, egyáltalán nem is akarnak működni.Olyanok lesznek mint egy rozsdás gép.Hetente 2x teniszezem, kerékpározom, kertészkedem, és dolgozok mellette.Ha tehetem evezek, kirándulok.Ma egy kedves ismerősöm meghívott lovagolni. Sosem ültem lovon.2,5 órát lovagoltam a Börzsönyben.Szinte most belegondolva számomra is hihetetlennek tűnik.Fantasztikus volt.Lehet holnap kicsit fájni fognak bizonyos test részeim. :lol: Belefér.Biztatók én is Mindenkit, mozogjon találja meg azt a mozgás formát ami az Ő fizikai,és egészségügyi képességének megfelelő.Elfáradunk,néha itt fáj, ott fáj, de az egészségünkért tesszük.Hajrá, sosem késő elkezdeni mozogni.  
50 + Kapatábor :)

 A hozzászólásokat olvasva felrémlett egy történet, melyben egy idős néni adott tanácsot a modern élet problémáira nőknek, férfiaknak.

"A múltkor, Egerben a mama kérdezte, hogy épp mivel foglalatoskodom, én pedig mondtam neki, hogy olyan nőkről írok, akik borzasztóan kritikusak saját magukkal szemben, és kiakadnak azon, hogy vastagabb a karjuk, vagy narancsbőrös a fenekük. Mama megvetően legyintett, közölte, hogy ez baromság, és hogy inkább arról írjak, hogy ezek a nők kapáljanak be öt hektár kukoricát, és akkor biztosan nem lesz idejük a narancsbőrükkel foglalkozni. És akkor hirtelen belém hasított, hogy mindenre ezt a kapálás dolgot hozza fel, - és összegyűjtöttem, hogy mama szerint milyen problémákra lenne megoldás a kapálás...
1.) Terhesgondozás, újszülött ellátás, bizonyos mértékig paraszolvencia - "Katicám, annak idején megszültek a nők a kapaföldön is, nem volt semmiféle ultrahangozás, meg terhesjóga, meg boríték az orvosnak!"
 2.) Homoszexualitás - "Kapálna végig egy nyarat, oszt nem lenne ereje tollas gatyában vonulgatni!" (Egyébként mama nem homofób, csak nem érti ezt a dolgot, és a genetikában sem áptudét.)
3.) Bűnözés - "Hogy a frász üsse ki őket, mennének el kapálni ahelyett, hogy a szomszéd tyúkját lopkodják!"  
4.) Való világ 4. - "Ez nekik a való világ??? Mennének el kapálni ahelyett, hogy a seggüket hizlalják egy medencében. Akkor aztán nem lenne idejük veszekedni, örülnének, ha a vízhólyagoktól egy pohár vizet meg tudnak inni, oszt lefekhetnek aludni. Na, az a való világ, Katicám!" (VV-Évának már javasolt három hét uborkaszedést is Szabolcsban, mondván, attól elmenne a kedve a veszekedéstől, és nem lenne annyi ideje fújni a füstöt; Alekosz tartás-javítására pedig némi kaszálást említett.)
 5.) Számítógép függőség - "Hajnali kettőig nyomkodta a gombot??? (=számítógép-billentyűzet és/vagy egér gombja - a szerk.) A rossebb megette, bezzeg ha másnap hajnal ötre kapálni kéne menni, már fél 9-kor lefeküdne aludni!"
6.) Tetoválás, testékszerek, és a fóliás melír bizonyos esetei - "A mi időnkben a fiataloknak nem volt arra idejük, hogy kürtöket dugdossanak a fülükbe, oszt azzal tágítsák a lukat rajta! Tudod Katicám, annyi munka volt a fődeken, hogy nem tudtunk mink azzal foglalkozni, mekkora a luk a fülünkön, meg nem is volt időnk arra, hogy órákig fodrászkodjunk, meg lyuggassuk a bőrünket kifele. Szép is lett volna, ha menni kell kapálni, oszt ott égeti a nap a griffmadarat vagy mit a vállunkon!"
 7.) Futball-huliganizmus - "A franc essen ezekbe a szkinderekbe (=skinhead - a szerk.), ha ennyi erejük van, csinálhatnának valami hasznosat is! Megnézném én őket, miután bekapálták a szemerei téesz fődjét, hogy mennyi erejük lenne ott ordítozni, meg kukát dobálni a meccseken! Hát megmondom én neked, Katicám: semmi! Ott aludna az összes a lelátón, olyan fáradt lenne!"
 8.) Depresszió, egyéb pszichés problémák - "Jódógába' nem tudja már, hogy micsinyájjon! Ül a szép házába', oszt sopánkodik, hogy milen kövér, meg hogy nem foglalkozott az érzéseivel a zura, nemhogy örülne, hogy van mit enni, jólétbe van, és nem kell kapálnia." 
 
Hát, hirtelen ennyi jutott eszembe... De ahogy leírtam, hát nem is olyan eszement hülyeség mind, mint amilyennek elsőre gondoltam (kivéve a 2-es és 8-as pontokat), vagyis hát persze hülyeség, de van némi alapja. Fontolgatom, hogy kapálótáborokat szervezek tematikusan, mint pld. szingli kapatábor, önértékelés-javító kapatábor stb., így a nemzetgazdaság is jól járna, én is, meg a résztvevők is...  
:lol:  
Nomenestomen, nagyon tetszett az 50+kapatábor, a humoráról már nem is beszélve. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy  terápiás célból is  működne. Sokkal jobbnak  és értelmesebbnek látom jó levegőn a határban kapálni -persze nem 40 fokos melegben- , mint egy izzadtságszagú konditeremben nyúzni magunkat.  :D

Akinek a kapálás mégsem jönne be (nincs hol, nincs mivel és kivel) és ráadásul nem szeret mozogni, de izmosodni szeretne, itt a legújabb divat a plank vagy deszkapóz. Mozgás nélkül szép izmosak lehetünk.
Kipróbáltam, 15 másodpercig bírtam. :lol: De gyakorlat teszi a mestert...

  http://filantropikum.com/a-gyakorlat-am ... unka-lesz/