Kedves Klubtársak!

Olyan témát szeretnék elindítani az 50Plusz Klubban, amely esetleg többeket is érdekel. Az 50-es határt átlépve fordulóponthoz érünk: már valószínűleg több van mögöttünk, mint előttünk. Egyre többen szedünk gyógyszereket ilyen-olyan a korosodással összefüggőnek gondolt betegségekre. De az évek múlásával feltétlenül betegebbnek kell lennünk? Mivel lehet ennek elejét venni, rosszabb esetben lassítani?

Én az egyik legjobb módszernek a szellemi és a fizikai aktivitás megőrzését tartom, persze néhány alapvető életviteli alapvetést mellette nem árt betartani. Gondolok itt a mértéktelen evés-ivásra, a élelmiszernek titulált rossz minőségű termékek mellőzésére, a dohányzásra, a kevés alvásra. És a társas kapcsolataink ápolására, sőt bővítésére. Amire ez az oldal is remek lehetőségeket kínál.

De hadd térjek vissza a blog címéhez, a fizikai aktivitáshoz. Legyen ez akár sport, akár örömmel végzett egyéb fizikai tevékenység, mint mondjuk a kertészkedés. Ti, kedves Klubtársak, hogy álltok ezzel? Mert ahogy olvasgatom a bemutatkozásokat, erről csak a kisebbség szokta azt írni, hogy fontos szerepet játszik az életében.

A téma úgy jutott eszembe, hogy ma 59 év 3 hónap és 26 naposan kipróbáltam egy "új sportot", nevezetesen a barlang(m)ászást. És nagyon-nagyon élveztem. Végigmentem (pontosabban végigmásztam-kúsztam) egy alig kiépített (néhány lánc meg kötél azért volt) és nem kivilágított budai barlang olykor igencsak szűk járatain, ahonnan másfél óra után sárosan, jóleső fáradtsággal, de igen nagy boldogsággal bújtam elő a napfényre. És nem volt klausztrofóbiám, és nem csúsztam meg sehol, átfértem hol hasalva, hol hanyatt fekve az ijesztőbbnél ijesztőbb nevű szűkületeken, persze szakképzett barlangász segítségével. Aki maga inkább volt 50++, mint 50+.

Persze nem kell minden klubtársnak ilyen "extrém" sportot űznie. De arra kíváncsi lennék, hogy Ti mit gondoltok erről? Ki mivel próbálja szinten- és karbantartani a szerkezetet, amely sajnos, ha nem működik, akkor sok mindenről valóban le kell mondanunk. Milyen fizikai aktivitást tartotok optimálisnak, milyen sportokat ajánlotok a kortársaitoknak? Milyen tanácsokat tudunk adni egymásnak?

S mivel tudnánk kedvet csinálni a mozgáshoz azoknak, akik ezt eddig nem gondolták olyan fontosnak vagy esetleg már lemondtak róla, esetleg abbahagyták?

Üdvözlettel:
Myrtill
Kedves Myrtill!
Nagyon érdekes és igen fontos témát vetettél fel.
Napjainkban az 50 feletti emberek / és itt tisztelet a kivételnek, mert mindíg vannak/ úgy gondolják, hogy a mozgás már nem fontos. Sok embertől hallom, " mozogtam én már eleget az életben,
most már kicsit pihenni is kéne"
Csak hogy ezek az emberek elfelejtik, hogy a mindentéren kicsi pihenés, leállás szellemi és fizikai leépüléssel együtt jár. Olyan helyen dolgozom /nyugdíj mellett/ ahol ezt a semmittevésből adódó leépülést láttom, tapasztalom. Azt látom, hogy aki még a mindennapi teendőit el akarja látni és közösségi programokon vagy csoportos tornán rést vesz, az szellemi és fizikai erőnlétét szinten tudja tartani. Kevésbé szorúl másnak a segítségére és ez az a mi nem mindegy, hogy magunk tudunk elvégezni vagy elintézni valamit, vagy más segítségére szorulunk.
Sajnos azt látom, hogy a fizikai hanyatlás eltörpül a szellemi hanyatlás mellett. A mai rohanó világunkban hajlamosak vagyun csak azt észrevenni , ami szemmel látható / nehezített járás, segédeszözzel közlekedés/ míg a szellemi hanyatlást csak akkor észleljük, ha kommunikálunk az egyénnel.
Az én meglátásom, hogy ne történjen velünk szellemi , fizikai hanyatlás idő előtt / mert egyszer mindenkinél eljön/ próbáljunk meg minél hosszabb ideig olyan tevékenységben maradni, ami szinten tartja azerőlétünket és szellemi állapotunkat. Én ezt a munkában maradással oldottam meg . :roll:
Kedves aszi53!

Abban teljesen igazad van, hogy az értelmes munka az egyik legfontosabb éltetőerő. És a napi munkába járás is ad egy ritmust az életünknek. De hányan élnek köztünk olyanok, akiknek van ugyan munkája, de nem leli benne örömét. 50 után (most már inkább 60) elkezdi vágni a centit, hogy mikor jön már el végre a hőn áhított békés nyugdíjas élet.Ha találunk sokkal szívesebben végzett más tennivalót, kertészkedést, unokázást, alkotó hobbit, utazást, stb., amellyel nem szűkülnek be az emberi kapcsolatok, akkor ez rendben is van. Ha viszont nem, csak az általad is említett "...kicsit pihenni is kéne végre" az egyetlen motiváció, no akkor jöhet a fokozatos leépülés testben és lélekben egyaránt.

Én a fizikai és a szellemi hanyatlást nem választanám élesen ketté. Mert ha sokat foglalkozunk az elkerülhetetlennek tartott bajainkkal, akkor egyszer csak oda jutunk, hogy már nem is tudunk egymás között másról beszélni. Na ez aztán tényleg beszűküléshez vezet. A megnyitott fórum témánál most alapvetően a fizikai kondíciónk megtartására gondoltam. Merthogy "ép testben ép lélek", tartja a mondás is. Arról nem is beszélve, hogy a mozgás jelentős örömforrás is. És hány meg hány formája lehet. És hány meg hány olyan formája van, amit közösségben lehet végezni.

Én kb. két éve "fedeztem fel" egy régi osztálytárs inspirálására a franciák kedvenc vasgolyó dobálós játékát a pétanque-ot. Nem kell hozzá különösebb edzettség, sem nagy fizikai erő, és remek társas elfoglaltság. De azért némi mozgással is jár. Sok ide-oda sétálgatás, hajlongás, méricskélés a centivel, hogy melyik vasgolyó van közelebb a kis műanyag bázisgolyóhoz. És havonta egyszer el kell menni hozzá egy Duna-parti kiskocsmába, ahol 8-10-en összejövünk, és a játék hozadékaként együtt vacsorázunk, jókat beszélgetünk, és egy-egy sör vagy fröccs is lecsúszik. És "vérre menő harc folyik" a sorsolással kialakított csapatok között.

Hát ilyenekre gondoltam. Olyan mozgási formákra, amelyek ebben a korban is űzhetők, örömet okoznak, és a társas kapcsolatainkat is erősítik.

Myrtill
Szia Myrtill!

Teljesen igazad van, de ne itt keresd a sportos"mozgó" embereket.Én régóta keresek egy teniszpartnert, egy jó kis kirándulást,de reménytelen.Vannak jó kis társas összejövetelek, jókat buliznak, ennyi.Én rendszeresen mozgók, mert a rozsdás izületek ellen, és nem utolsó sorban a kikapcsolódás miatt kell.Teniszezem, bakancsos túrákra járok, kerékpározom,kertészkedem, és mellette még dolgozom is.Múltkor voltam egy kenu túrán, az Ipolyon,lehet, hogy új hobbit találtam.Az lenne persze az igazi, ha mind ehhez egy társat, vagy legalább jó csapat társakat találni.sajnos itt ehhez ne fűz sok reményt.A mi korosztályunk /60 felett/ nem szeret mozogni/tisztelet a kivételnek/Még a barlangászást nem próbáltam, de biztos klassz lehet.Üdv. Zsuzsa   
Kedves Hölgyek és Urak,
Csatlakozom!
Milyen bosszantó,hogy én is hányszor próbáltam sikertelenül partnert találni egy finnországi nordic walkingra.Azért éppen oda, mert arrafelé nagy hagyománya van ennek a sportnak, és nem olyan megerőltető, mint a sielés.Nemrég hallottam, ismeretségi körben, hogy egy 90 éves bácsika éppen nordic walking közben hunyt el......mennyivel szebb halál, mint egy magyar kórház elfekvőjében jobblétre szenderülni, mondjuk 60 évesen.
No és a golf? Sokkal inkább a felső tízezer sportja már, mint a tenisz.Ez utóbbi szinte már mindenkinek megadatik a magyar nyugdíjasok körében! A golfra visszatérve, Svédországban csodálatos golfpályák vannak,mert a sok eső miatt dús a fű, és nagyon jó levegő van.....nem is tudom, miért nem lehet egy-két magyar nyugdíjast rávenni, egy ilyen utazásra?
Bocsánat a szarkazmusomért, de talán nem kellene elítélni magyar nyugdíjasokat, azért mert nem vevők a teniszre, a sielésre, a barlangászásra....és még ki tudja milyen költséges sportokra. Szerintem a mi korosztályunk jó része, eléggé rohanó életet élt a szocializmusban, s lehet, hogy jó részüknek, akkor is,és most is éppen csak a megélhetésére futotta.
Ettől függetlenül, lehet, hogy tornázik, sétál, esetleg kirándul....és ha nem, attól még nem biztos, hogy henye, tunya, vagy beszűkült.Hogyan lehetne az ittlevőket megítélni anélkül, hogy közelebbről ismernénk őket?
Remélem mindez nem úgy értelmezhető, hogy sport és mozgás ellenes vagyok?

Üdvözlettel,
Iris
Kedves Zsuzsa és Iris!

Mindkettőtök hozzászólása sok tanulsággal szolgál.

Zsuzsa az átlagosnál jóval aktívabb életet él, elismerésem érte. Ő a kivétel, aki erősíti a szabályt. Mármint azt, hogy 50 után egyre kevesebb időt fordítunk mozgásra, vagyis az az egészségmegőrzés ezen formájára. Pedig valószínűleg egyre több szabadidővel rendelkezünk. Zsuzsa arra is jó példa, hogy akár ismeretlen új dolgot is szívesen kipróbál, értem ezalatt a kenuzást. De valószínűleg segíti ebben sportos múltja, és az, hogy nem hagyta abba. És ráérzett a mozgásban rejlő örömforrásra is. Sommás véleménye van arról, hogy az idősödő korosztály nem szeret mozogni. Én inkább azt látom, hogy egyre nehezebb számunkra a mozgás ilyen-olyan egészségügyi problémák, túlsúly, miegyéb miatt. Vagyis nem örömforrás. Bizonyos mozgásformák pedig anyagi feltételeket is kívánnak. Ezért ilyenekre hivatkozni a magyar átlagfizetések és nyugdíjak ismeretében talán nem tisztességes.

Írisz is erre utal, amikor szarkasztikusan beszámol arról, hogy a finnországi nordic walkingra vagy a svéd golfpályákra, esetleg az osztrák síelésekre ne is próbáljunk társakat találni ezen az oldalon. Ha valaki extrém vagy eszközigényes sportokhoz keres társakat, akkor vannak erre szakosodott sportegyesületek, az interneten is számos ilyen oldal van. (Pl. a turatars.com) Akkor ezeket kell megkeresni, nem az 50Plusz oldalt. Az egyik 60as munkatársam a férjével együtt a Budai-hegyekbe jár egy kis csapattal hetente egyszer nordic walkingra, és csak két túrabotot kellett venniük.

Én NEM ezért indítottam el ezt a Fórum témát. Hanem azért, hogy nézzünk bele a tükörbe, és próbáljuk meg együtt kitalálni, hogy az egészségmegőrzés egyik legfontosabb eszköze, a mozgás miért nincs benne a magyar közkultúrában. És az évek múlásával egyre kevésbé. Mert a napi kutyasétáltatáshoz, a kirándulásokhoz a közeli erdőben, egy bakancsos túrához Magyarországon, esetleg a parkban való rendszeres futáshoz, a biciklizéshez, otthon egy kazetta segítségével a gerinctornához, jógához, igazából nem kell messzire utazni és nem kellenek drága felszerelések. És mégis kevesen élnek ezekkel az egyszerű, kézenfekvő lehetőségekkel.

Még mi nők talán jobban kaphatók vagyunk, legalábbis a túrázós tapasztalataim ezt mutatják: mindig jóval több a 40-50-60-as hölgy, mint ahány a férfi. Talán azért, mert addigra egy részük már szív és érrendszeri betegségek, jelentős túlsúly miatt nem vállalja? Esetleg ilyen okok miatt nincs is már köztünk? A minap találkoztam a békásmegyeri Duna-parton egy kb. 20 fős jókedvű holland nyugdíjas kerékpáros csapattal, ahol nagyjából egyforma volt a nemek aránya. És a férfiak szinte fiatalosabbak voltak! Tudom, lehet hivatkozni az eltérő életszínvonalra, a jobb egészségügyi ellátásra. Arra, hogy az egészségesebb táplálkozás többe kerül, és ők meg tudják fizetni, mi pedig nem. Ez részben igaz, de azért savanyú a szőlő!

A szomszédos 16 lakásos társasháznak igen nagy udvara van. A házat kb. fele arányban nyugdíjasok lakják. A gaz veri fel az udvart, pedig lehetne benne zöldségeskert, gyümölcsfa, virágágyás. Lehetne szalonnasütő, homokozó és árnyékos lugas székekkel, asztalokkal, ahol össze lehet jönni fröccsözni, beszélgetni, társasjátékozni, sakkozni. Ehelyett a szép, árnyat adó lombos fákat is kivágták, hogy ne kelljen ősszel levelet söpörni. És szidják a munkába járó, (a nyugdíjak adóalapját előteremtő), gyerekeket nevelő fiatalokat, amiért nem gondozzák a kertet. Merthogy fiatalok, jobban bírják. Akik nem vihetik le a gyerekeket játszani a kertbe, menjenek csak velük a játszótérre, mert ott zajonghatnak, és nem zavarják az idősek „pihenését”. Akik szinte soha sincsenek kinn a kertben. Reggel bekapcsolják a tévét, este lefekvéskor kikapcsolják. És ahányszor csak összefutok egy ilyen idős szomszéddal, és megkérdezem, hogy tetszik lenni, gyakran csak kórtörténeteket, betegségszimptómákat, panaszáradatot hallok. TISZTELET a KIVÉTELNEK!

Ugye mi nem akarunk ilyenek lenni?

Myrtill
Kedves Myrtill,
köszönöm,hogy a szarkazmusomat a helyén kezelted, s nem vetted sértésnek,mert nem is ez volt a szándékom.
Személyeskedni fogok,mert ezt már sokszor elmondtam, hogy minden vélemény szubjektív, tehát csak magamból indulhatok ki.
A mi korosztályunk az 50-es években nevelkedett.Én például egy kis alföldi faluban nőttem fel, és hiába éltünk jobban, mint a falubeli parasztok (maszek pékek voltak a szüleim), még úszni sem tanultam meg, hiszen még egy erecske sem volt a faluban, nem, hogy folyó, vagy esetleg úszómedence.....gondolom nem egyedüli vagyok ezzel a gyerekkorral.

Hogy miért nem sportosabbak a magyarok? Azt ugye tudjuk, hogy a mi korosztályunknál, hogyan nézett ki a tornaóra? Nem megszerettették velünk a sportokat, hanem állandó szorongást keltettek bennünk, ha nem mertünk tigrisbukfencezni a szekrényen......az állandó teljesítménykényszer, a megszégyenítés a legtöbb gyerekkel nem megszerettette a mozgást,hanem talán örökre elvette a kedvét tőle.Évtizedek óta téma a tömegsport, de szerintem még mindig nem sokat tettek azért, hogy mindenki a lakása közelében el tudjon menni futni, vagy kevés pénzért tornázni, vagy esetleg öreg fejjel próbálkozzon úszni tanulni.Valljuk be, a mi korosztályunknál nagyon nehéz már bármit is tenni ezért

Nem lehet bennünket a németekkel, hollandokkal és más nyugat európaiakkal összehasonlítani, hiszen látom Svédországban, már egy éves korban úszni tanítják a gyerekeket, s valószínűleg később sem szekrényen ugrálni, hanem például, sielni, vagy teniszezni oktatják őket.

A sport szeretetét egészen fiatalon kell megtanítani, amikor könnyebb sikerélményeket szerezni, mert az öröm forrása ez.

Azután azt is be kell látnunk, hogy a mi korosztályunk a legtöbbször emberfeletti munkával nevelte a gyerekeit munka mellett, sokkal, de sokkal rosszabb körülmények között mint maiak.Aki 60 feletti tudja miről beszélek......és nálam még biztosan voltak rosszabb helyzetben lévők is, hiszen mi a férjemmel műszaki értelmiségiként dolgoztunk, s csak halvány sejtésem van, milyen lehetett fizikai munkával 3 műszakban végigdolgozni az életet.

Szóval én nem ítélem el ezt a korosztályt, annál inkább sem tehetem, mert akkor magamról is ítélkeznék. Sajnos megteszi ezt a társadalom,amely erősen öreg-ellenes.

Tehát Kedves Myrtill, én a magam részéről segítenék abban, hogy megpróbáljunk rávenni embereket, hogy megmozduljanak, hogy próbáljanak tenni saját magukért, az egészségükért, és még élvezzék is, csak nem igazán ismerem ennek a módját.

Remélem most sem tűnt úgy, hogy a sport ellen beszélek! A magam szerény módján én is próbálkozom.....DVD-ről jógázom, sétálok, és a 4 unokám is eléggé fitten tart, de nagyon szeretnék túrázni, hiszen imádom a sétát és a természetet is.

Emellett boldog lennék, ha dolgozhatnék-mert szerintem az emberek jó része nem azért nem dolgozik, mert nem szeretne, hanem azért, mert ma Magyarországon nincs túl sok munkalehetőség.........apropó, esetleg tud valaki egy jó kis gázkészülék fejlesztési munkát?

Üdvözlettel,
Iris
Kedves Iris!

"...még úszni sem tanultam meg, hiszen még egy erecske sem volt a faluban, nem, hogy folyó, vagy esetleg úszómedence..." - írod.

De tudtál fára mászni, ugrókötelezni, adj király katonát játszani, szöcskét kergetni a mezőn, egy bottal ugróiskolát rajzolni a homokba, télen csúszkálni a befagyott keréknyomokban, szánkázni a domboldalon, bolondozni a kutyával, bújócskázni a falusi udvarokon, tyúktojást keresgélni a boglyában, hemperegve ugrálni a szénakazalban, komámasszony hol az ollót játszani a gyümölcsfák törzseit ölelve. Megtanultál biciklizni a férfivázas fekete Csepel biciklin, és még folytathatnám vég nélkül. És szerencsés esetben még lovagolni is. Ha nem lovon, akkor az öreg komondor hátán.. :)

Még mindig ugyanazon lovagolok: nem kimondottan a sportról beszélek. A fizikai aktivitásról! Illetve annak hiányáról.

Myrtill
Kedves Myrtill!

Köszönöm a bókot, pedig szüleim fizikai munkások voltak, csak azért írattak be tornázni, mert nem értek rá velem foglalkozni.Mindig örökmozgó voltam.Nem mindig pénz kérdése az, hogy valaki mozogjon, ez elsősorban akarat kérdése, mert szerintem mindenki tudja, mit kellene tennie az elhízás, a tüdőrák ellen, ezt a két betegséget említem, mert 40 évet lehúztam az egészségügyben, és ezekkel volt kapcsolatom.Mindig azon voltam, hogy segítsek a betegeknek, kicsit egészségesebben élniük.Nem egyszerű feladat,tudnék mesélni.Két műszak után mentem aerobikot tartani stb. Nekem is vannak ízületi problémáim /aktív sport/de kinek nincs 60 felett valami eü. betegsége.Volt /nem egy/ olyan betegem, aki a 10m-ert a vizsgálatig nem tudott megtenni, de a kapuig 20m-ert a cigiért többször megtette, inkább bevett egy marék gyógyszert, egy szál cigiért.Most is beteg emberekkel foglalkozom, és 10 ből 1 aki jó esetben megfogadja a tanácsomat.Akkor értik meg, hogy mit és hogyan kellett volna csinálni, mikor már késő.Beteg ez a társadalom, és sajnos mi ehhez kevesek vagyunk, hogy változtassunk. Gyerekeinket kell a mozgás szeretetére nevelni, ami nemcsak jó kikapcsolódás, hanem egészséges is.Bocsi, ha kicsit bő beszédű voltam.
Kedves Zsezse,
amit most írtál, teljesen más színben tüntet fel téged.Bevallom, az előző hozzászólásod alapján valami olyasmit éreztem, hogy lenézed az itteni társaságot,amiért nem teniszeznek, amiért nem képesek megmozdulni.
Úgy éreztem ítélkeztél, anélkül,hogy eleget tudnál az itt regisztráltakról.Nem is elsősorban magam, hanem a többség védelmében "ragadtam tollat",mert minden általánosítást igazságtalannak érzek.

Bevallom én is elhamarkodottam ítéltem, s így itt, a nyilvánosság előtt megkövetlek.......kérlek, ne haragudj,nem volt jogom hozzá, még akkor sem ha kissé félreérthetően fogalmaztál.

Üdvözlettel,
Iris
Kedves Iris47!

Semmi gond, nem haragszom.Nem vagyok a szavak embere, inkább a tetteké.Sosem néztem le a nyugdíjasokat, a  kis embereket.Én ezért sok mindenről lemondok.Én csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy sok mindent meg lehet tenni azért, hogy kicsit fittebbek legyünk testileg és szellemileg.Igen,  az anyagiak miatt, le kell mondani másról.Hiányolom ezen az oldalon is, hogy senki sem szervez egy jó kis kirándulást.Sokan vagyunk magányosak, és egyedül  nehéz elkezdeni, meg nem is olyan élvezetes.
Te is ismered a Dalai láma mondását" hogy mi az, ami leginkább meglepi az emberiséggel kapcsolatban: válasz.Az ember.Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen.Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent...........:D  
Kedves Zsezse,

köszönöm.
Igen,ismerem a mondást,és nagyon igaznak tartom.A keleti filozófiákban nagyon sok bölcsesség van, amelyeket jó lenne megfogadni,csak néha előbb cselekszünk, még mielőtt átgondolnánk a dolgokat.

Örülök, hogy Te is felvetetted a túrát.Tavaly Vajk szervezett két túrát,de sajnos mind a kettőből kimaradtam,mert mind a kétszer közbejött valami,s ezt nagyon sajnálom.

Sajnos én igazán még sosem túráztam, de nagyon örülnék, ha valaki, aki már járatos ezen a terepen elkezdené szervezni, jómagam is boldogan csatlakoznék.
Üdv.,
Iris
Kedves Beszélgető Társak!
Nagyon jó témát talált Myrtill... Ahogy olvastam, talán az a csoportja maradt ki az 50+-os korosztálynak, amelyikhez - sajnos - én is tartozom. Egész életemet végigkíséri a szív problémám. Nos, nem csak tornaórából volt kevés a gyermekkoromban, hanem a prevenciót sem ismerték közelről az orvosok. Nem ragozom, abban nőttem fel, hogy éljek együtt vele... amikor asztaliteniszezni, majd vívni szerettem volna, a szüleim a szívem miatt nem engedtek. Nem minősítenék két csodálatos embert, ez van, visszaforgatni az idő kerekét nem lehet és sok értelme sem lenne. Nos, valóban egészen jól együtt élek a betegségemmel, igaz, a sportokat a lelátó felől közelítem meg csupán. Azonban ahogy Myrtill is jelezte, az aktív életmód nem csupán a sportot jelenti. Szerintem ugyanígy ide tartozik a saját fizikai állapotunk szerinti aktív életmód. Én Irishez hasonlóan unokázok, és sétálok nagyokat, amikor csak tehetem. Nem túrázom, mert nekem elég gyakran kell "kifújnom" magam, és ez nyilván visszatartja az egészségesek tempóját, de a magam tempója szerint azért körbe sétálom a Margit szigetet, hogy egy példát említsek. :P a pétanque-t én is kipróbáltam, mondhatom, nagyon élveztem! Persze, nem a mozgás volt az erőssége, hanem az a nagyszerű hangulat, ami kísérte...
Szóval, csak azt szeretném erősíteni, hogy bizonyosra veszem, hogy a maga mértékei szerint azért szerintem mindenki próbálkozik behozni azt, amit a mi fiatal korunkban kicsit hanyagoltak talán mondhatom, társadalmi méretekben.
Üdvözlettel: Georgina
Kedves Georgina 61!
Tisztelem és becsülöm azokat az embereket, akik betegségük mellett tesznek valamit azért, hogy kicsit fizikailag fittebbek legyenek. Azt hiszem 60 felett már mindannyian kicsit elhasználódtunk, hol itt fáj, hol ott szúr, hol az erőnk hagy el, de próbálkozzunk, ne csak azzal, hogy az orvoshoz rohanunk gyorsan egy piruláért.Sokunk betegsége azért megengedi, mint ahogy Te is teszed, jó nagyokat sétálsz, ezt mindenkinek meg kellene tenni.Nem kell különböző sportokat űzni,csak mozogni kell.Legyen az egy 15 perces kis tornázás, 20-30 perc séta, de akkor már elmondhatjuk, tettünk valamit az egészségünkért.
Minap én is kipróbáltam a flabélost.Meglepődve, és örömmel tapasztaltam, hogy több 50-60 feletti használja /férfiak is !/ napi 10 percet, mint fiatal.Tessék kipróbálni.Jót tesz az ízületeknek, megmozgatja a rozsdás részeket.Nem kell kifulladni, és 10 percet lop el az életünkből/és megfizethető/ Igen ki kell hozzá mozdulni, fel kell állni a fotelből. :D 
Kedves Zsezse!
Köszönöm az ötletet :)
Üdv.: Georgina