Kapcsolatok, párok az utcán...
Kívülről nézve minden egészen más,
mert nem látni azt, ami belül darabokra szaggat.
Nem érint a fájdalom és az érzelmek.
Hányszor halljuk és tán mondjuk mi is:
Ha becsapnak százszor is és csalódom ezerszer,
szívemet mint álmából kitakart rózsát,
akkor is neked adom, s nem mondom, hogy nem érdemes,
hogy nem érdemes hinni a szerelemben s az emberben.
Most még elszomorít az emlékezés,
naponta becsap a remény, de mást mond a szívem.
Lehet, hogy mindent elfelejt abból,
mi hozzám kötötte egykor, ami éppen azzá tette ami...
Már nem engem szeret, de életét végig kísérik nyomaim.
Nem lehet csodára várni, mert el megy az élet melletted.
Vadak legyetek, prédára lesők, ragadozók,
Nem marad más életben, csak a ragadozó!
Talán felemel egyszer a teremtő akarat,
hogy úgy szeressek, hogy azt érezzék...
Most még beköltözött a bánat ágyamba,
álomba ringat a magány,
De valahol már úton vagy felém.