Sziasztok! Többször feliratkoztam már társkereső oldalra, de megmondom őszintén valahogy nem volt sikerem. Elolvastam a társkereső oldal "tanácsait", nekem nem mind tetszett. Ezért úgy gondoltam, szedjük össze a tapasztalatokat, mert valószínűleg sok minden apróságokon múlik. Írjátok meg, ki minek örül nagyon, de pl. mi bosszantja borzasztóan. Ezekből mindannyian tanulunk.
Várom a hozzászólásokat!
A sok társkeresőn szétaprózva vagyunk jelen időlegesen.

Még az előnyben levő nagyvárosban vagy közelében élőknek is elég a két kezük a lehetséges aktív (legalább hetente benéző) jelöltek számbavételéhez, és még nekik is meg kellene felelni …

Nem a társkereső portálok tanácsai számítanak, csak a szerencse és az ésszerű elvárások.
Mindenki a saját megtapasztalásából tanul mivel két ember sem egyforma.
Kedves Peti!
Te egyszerre több társkeresőn is fenn vagy? Ha igen, nyomon tudod követni az eseményeket?
Biztos, hogy a szerencsére kell bízni?
Kedves Simi!
Teljesen igazad van, mindenki más, mindenki saját maga tapasztal. De vannak szituációk, amik általánosak. Nem akarok rébuszokban beszélni, nálam a bemutatkozó levél. Nekem fontos, hogy valaki írjon pár szót magáról. Neked, nektek mi a fontos?
A több társkereső használata éppen azt jelenti, hogy nem teljesen a szerencsére bízom.
Ez a kevés esemény könnyen nyomon követhető.
Különbözőek vagyunk, de nincs 7,5 Milliárd módszer.
Kedves Erika!

Leírhatjuk, hogy mi a fontos vagy inkább mi az amiről per pillanat azt gondoljuk, hogy fontos. Mert lehet hogy nincs bemutatkozó levél de esetleg olyan megnyilvánulását látom ami felkelti az érdeklődésem és szeretném megismerni vagy pont fordítva.
Sziasztok!
Átadom Csentának a terepet, mert úgy látom hasonló témában sokkal profibban, megszokott stílusában ma hajnalban elindított egy fórumot. Kár lenne ezt a témát két helyen húzni-vonni. De azért elmondom a véleményem, hogyan lesz hatékony. Annak, aki feljön az oldalra, tudnia kell, hogy kit keres. Néha nem könnyű bevallani, de egy válás után évek, míg komolyan ki lehet mondani, hogy valaki társat keres. Addig nyugodtan írja oda, hogy Barátot, szeretőt....nem szégyen. Minden elismerésem a nőseké, senkit nem szabad elítélni, akik felvállalják, hogy házasok. Ez így korrekt. De ha nagyobb lenne az egymás iránti türelem, akkor hatékonyabb lenne..sokkal.
Kedves Erika,

ne becsüld le a saját gondolataidat! :wink: Nincsenek abszolút igazságok: ami egyik embernél működik, az a másiknál nem.

Én is úgy gondolom, hogy sok társkereső nincs igazán tisztában azzal, hogy pontosan mit szeretne. Amíg saját magának nem fogalmazza meg, addig igen kicsi a valószínűsége, hogy sikeres lesz. Ha azt sem tudod, hogy hová tartasz, akkor honnan tudod, hogy merre indulj?

Felgyorsult világunkban, amikor már szinte mindent házhoz lehet rendelni on-line, sokan abban a hamis illúzióban ringatják magukat, hogy a társkeresés is ilyen: kinézek egy nekem tetsző egyedet, megnyomom a rendelés gombot, és happy end. Aztán, amikor rájönnek, hogy mégsem így működik a dolog, felelősöket keresnek. Legelőször természetesen az oldal üzemeltetői a felelősök (miért nem lehet többször megszólalni, miért kell fizetni a prémium tagságért, mi az, hogy az első levél nincs ingyen...) másodszor -azokon az oldalakon, ahol fórum is van- elkezdik szidni a másik nemet, a tagságot úgy együtt, esetleg az egész on-line társkeresést. :roll:
Akik pedig le merik írni, hogy pontosan mit szeretnének, na, nekik aztán erős idegrendszerre és komoly önuralomra van szükségük, mert kapják a hideget-meleget a többiektől. :( (Megjegyzés: ezen az oldalon a nagy többség csendben keresgél. Jön, keres, ismerkedik, aztán vagy sikerül, vagy nem. Nem tudjuk, hány embernek sikerül. És van a kisebbség, aki használja a fórumot, blog írási lehetőségeket. Amiket az imént írtam, az a kisebbség egy elenyésző hányadára igaz, de sokan ez alapján minősítenek, pedig ez csak a jéghegy csúcsának a gombostű-fejnyi teteje.)

Simi írta valahol, hogy minden embernek saját leckéi vannak, amiket meg kell oldani (vagy valami hasonlót, én így értelmeztem). Lehet beszélgetni a társkeresésről úgy általában, el lehet mondani a tapasztalatokat, sőt, lehet, hogy még tanulunk is egymás tapasztalataiból. De a legtöbbet a saját "kudarcainkból" tanulunk, csakhogy ennek alap feltétele, hogy ne kudarcként éljük meg, csak egy tapasztalatként, amiből tudunk tovább építkezni. Ez az élet minden területén így van, miért lenne a társkeresés más?

Sok sikert kívánok Neked a társkereséshez!

Lidi
Sztem a hatékony társkeresésre sincs általános recept. 
Fogalmam sincs mi kell a sikerességhez. Ha tudnám, már nem írnám ezeket a sorokat.

Ez alatt az egy év alatt (mióta itt vagyok) nem kezdeményeztem. Lehet, ez hiba. A legtöbb férfi profiljában leírja, h várja a jelentkezőket. Lehet, szót kellene fogadnom?

Mert bár utálom ezt a kifogást, de velem is az történik, h aki nekem tetszene, annak én nem (v észre sem vesz), s akinek én tetszem, ő/ők nekem nem. V volt már kölcsönösség is személyes találkozást követően.
Nem könnyen találkozom, talán ez is baj. A férfiemberek többsége elvesztegetett időnek tartja a levelezgetést, telefonom való beszélgetést. Én nem megyek vakrandira. 

Szóval, fogalmam sincs, mi a hatékony társkeresés. Az enyém nem az, de lehet, nincs is ilyen. S ez az egész úgy haszontalan, ahogy van.!.
 
Kedves Ditke!
Igen, hatékony társkeresésre nincs bevált módszer, mindenkinek magának kell kitapasztalni.
Nos, a kezdeményezzünk, ne kezdeményezzünk egy jópofa kérdés. Sokáig én sem mertem. Utána, a barátnőm unszolására nekibátorodtam. Jöttek a levelek: Köszönöm, de nem egymást keressük....Nos, ezt hidalom át néha egy-egy mosoly küldésével. Arra vagy válaszolnak, vagy nem. Vesztenivaló nincs... :)
Én pont fordítva vagyok, nem szeretek sokáig levelezni, találkozzunk, akkor elválik. Úgyis már egy-két rövid e-mail sok mindent elárul, úgy gondolom.
Egy kicsit bátrabban, dehogy haszontalan! :)
Kedves Lidi!
Képzeld a válaszom már 3x szállt el az éterbe, tehát mindannyiszor mást és mást írtam neked.
De elsőként köszönöm a biztató hozzászólásodat.
Az internetes társkereséssel nekem is, és több ismerősömnek is úgy látom inkább az okoz gondot, melyik oldalon találja meg a saját 'célközönségét'. :) .Mert
hiába tudjuk már, hogy kit keresünk, hány éves legyen, ha ott nincsenek, csak 25-40 évesek és Párkapcsolatot keresnek, nem társat. (Sokáig nem tudtam a különbséget).
A másik, hogy olyan gyors minden. Pedig bele kell rázódni.
Olyan jó lenne, ha a Férfiak hozzászólnának, hogy okosodjunk :) Hogy gondolod? Üdv., Erika
- Nem elég arra várni, hogy majd felfedez valaki.
- Ami nincs azt nagyon nehéz megtalálni.
- Ha mégis van, de rossz helyen keressük, az is egy lehetetlen küldetés.
- Az irreális elvárások nagyban csökkentik az esélyeket.
- Nem szükséges gyémántnak képzelni magunkat.
- A gyémántok valószínűleg nem az internetes társkeresőkön bujkálnak.

Érdekes jelenség az is, hogy ahol teljesen vagy legalább havi néhány levél erejéig szabadon lehet kommunikálni, oda még kevesebben járnak, pedig ott legalább a társkereső hatékony ...
Aki gyémántnak képzeli magát az lehet még sima kavicsnak is silány, az igazi gyémánt átlagemberként éli életét és nem is gondol és nem is mutat mást. Az is igaz, hogy ők zömében jelenleg is párkapcsolatban élnek vagy ha mégsem általában nem keverednek ilyen oldalakra, bár kivételek mindig vannak.
Nem értem miért kategorizáljátok az embereket és miért minősítitek negatívan azokat akik rákényszerülnek, hogy itt keressenek párt maguknak.Nem zavar benneteket, hogy ezzel saját magatokat is degradáljátok?
Akinek van lehetősége, hogy a való világban ismerkedjen, azért mert például még dolgozik, vagy egy olyan településen él ahol van közösségi élet, az miért veti meg azt, aki pl. önhibáján kívül egyedül maradt, mert esetleg özvegy vagy elvált, és még ráadásul nyugdíjas is.Az szerintetek nem lehet rendes, vagy tisztességes ember, s nem vágyhat egy normális társra?
Szerintem senkinek sincs joga ítélkezni mások felett, s eldönteni helyette, hogy mit tehet és mit nem.
Az emberek szerintem itt is olyanok, mint a való életben, vagyis ilyenek is meg olyanok is.Ha már rébuszokban beszélünk a többség biztosan kavics és nem gyémánt, de lehet, hogy gyakran egy kavics sokkal hasznosabb, mint a gyémánt, s ezért egyáltalán nem értéktelen.
Üdvözlettel,
Íris