Ide ültem, itt puha a föld.
Csak nézelődöm. Meggyötört,
sajgó testem nem vinném tovább.
Szeretnék maradni pár éjszakát.
Megvárnám, míg a Nap felkel,
Lenéz rám álmos, nagy szemekkel.
Hallgatnám a szél halk dalát,
beszívnám az eső illatát.
Láthatnám, ahogy serken a fű.
Mily szép volna, s mily egyszerű.
De indulnom kell, vár rám a tél.
A kertek alatt már zsong a szél.
Felállok, lassan lépkedek.
Visszaülnék, de nem merek.
Haza megyek, ha így muszáj.
Bár otthon talán senki se vár.
Nagyon szép. Kicsit szomorú, de megérintett.