....hogy létezik-e.? Enélkül élni sem igazán lehet, vagy legalábbis nem érdemes. Hiszek a barátságban, mivel ritka ezért kincs is. A barátaim - férfi vagy nő - azok akikre számíthatok. Volt erre példa az utóbbi években. Én is mellettük álltam és állok mindig, az első szóra, az első telefon hívásra. Mit segíthetek? Csak ezt kell kérdezni és tenni amire éppen szükség van. Nem "papolni", nem "okoskodni", TENNI szó nélkül. Ez gyakorlati tanács!!!
Több alkalommal volt szükségem nekem is a segítségükre. Minden esetben tették a dolgukat, ott voltak és akkor ahol és amikor kellett. Van barátság őszinte, de ezért tenni is kell. Ápolni, odafigyelni, elfogadni, hogy mindenki más. Teszek azért, hogy így legyen, mindig készen állok arra, hogy ahol szükség van rám ne gondolkozzam. Üdv mindenkinek. elazella
Már ne haragudjatok ! De ha a barátságban annyira hisztek, miért van az, hogy itt barátokat és kapcsolatokat keresünk.?
Szia Lali, Te nem találod szomorúnak a barátkeresést interneten keresztül. Mindenki lakatlan szigeten él ?????? A párkeresés ebből a szempontból más,nem biztos hogy él 1 ember a környezetben/ nem nős/ akivel eltudná képzelni az embergyereke. De barátság????????? Erzsi :)
Azért az tény, hogy minél szélesebb körben keresünk valakit, annál nagyobb az esély a rátalálásra. Legyen az társ, vagy akár "csak "jó barát. Én igenis bízom abban, hogy ily módon is rálehet találni igaz barátokra. Támogatom a téma indítóját. :)  
Sziasztok.
-Hmmmm, barátság, szeretet, alázat, csupa nagyszabású, túlidealizált kifejezés, amiről az emberek többsége igyekszik úgy beszélni, ahogy szerinte mások hallani szeretnék. Én sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel. Most már tudom, sokkal egy szerűbb dolgok ezek, mint amennyire túl értékeli a legtöbb ember. Nekem nincsenek sülve-főve barátaim, ha ilyen kezdett kialakulni, leépítettem. Azt vettem észre, hogy kezd nagyon egyoldalúvá válni a dolog. Tudniillik, hogy mindig én adok, én ugrok, én segítek. Most néhány barátom van csupán, Nő, és férfi is, akikkel alig találkozom, de bármikor számíthatunk egymásra. Nincs jó-pofizás, bájolgás, álnok ajándékozgatás, csak alázat, őszinteség, barátság, és az a különös szeretet, amiről sokan nem tudják mi az. De azért van az életünk útja, hogy azt végigjárva mindent megtanuljunk, és az útmentén elhelyezkedő tükrökben meglátva magunkat, le tudjuk vetni, a fölösleges álarcokat, hogy végül, megtisztulva, sugárzó arccal léphessük át a küszöböt, melyet csak odafele lehet átlépni. :)
Egy bölcs közmondással éleszteném föl egy kicsit a témát:

Madarat tolláról, embert barátjáról.
S akinek nincs, azt is...
Kedves Fórumozók,

néha jó feléleszteni régi témákat, amelyek mindenkor gondolatokat ébresztenek, s önvizsgálatra késztetik az embert.
Beleolvasgattam a hozzászólásokba, elolvastam újra Vajk témaindítóját.
Összességében kicsit szkeptikus a hangnem, és újra olvasva számomra is most más "jön le" a hozzászólásokból.

Igaz, ez az individualista világ önként, vagy kényszerből önzővé teszi az emberek jó részét.
Az "ÉN" az első....a második....és talán utána más!

De örök igazság, mindenhez alázat kell!

Nem lehet számolgatni, hogy én mennyit adtam és mit kaptam vissza, hiszen talán adni még sokkal jobb, mint kapni......és igen rajtunk áll elsősorban, hogy van-e igaz barátunk.

.....de persze tévedhetek is.....?

Íris
Röviden: igen, létezik.....vagy én vagyok szerencsés? Az igaz, hogy az én barátaim inkább a régmúltból erednek, az új keletűek inkább alkalmi szövetségen, érdeklődésen, érdeken alapuló ismeretségek. De nekem vannak barátnőim és férfi barátom is, akikkel vagy mindennapos a kapcsolat, vagy ritkább. Arról ismerszenek meg, hogy ha baj van, nyomban ott teremnek mellettem, és fordítva. Ezen a téren ,,gazdagnak" érzem magam  :)
Üdvözöllek benneteket ezen az oldalon! Most először vagyok itt és megpróbálok egy pár sort az igaz barátságról írni: - "Szükségünk van a "BARÁTSÁGRA"......., ki velünk van a magányban.

- Ki fogja kezünk, ha félünk, ha sötét útra térünk!

- Ki meghallgat bármit kérdezünk, kinek elmondhatjuk mit érzünk.

- Ki talán jobban szeret minket, mint saját magát.

- Ki nem gúnyol ki folyton, ha valamit elrontunk, s ki együtt érez velünk és segít ha kérjük!

- Kit mi is meg tudnánk hallgatni, ha szükség van Ránk, ott tudnánk lenni!

- Kit pontosan úgy szeretünk.........., s köszönjük, hogy van nekünk!
Hogyne létezne igazi barátság.
Mondjuk az nem azonos a haverkodós, bulizós és ehhez hasonló ismeretségekkel.
Az igazi barátságban erősek a kötelékek.
Nem az a barátod akivel sülve-főve együtt vagy, hanem az akiről tudod, hogy éljük az életünket külön , de ha baj van, mindig számíthatunk egymásra.

Barátunk nincs sok.
Nekem sem, de amik vannak, azok évtizedek óta .
Ahhoz, hogy bizonyíthassuk ki milyen ember, méltó -e a barát szóra, ahhoz sok idő és komoly helyzetek kellenek.
Számomra a himi- humi , csak jóban, netán bulikban és hasonlókban való ismeretségek a nullával egyenértékűek.
Nem is jegyzem őket, nincs is rájuk szükségem.
Biztos, hogy létezik igaz barátság, de nagyon ritka, mint a fehér holló!
Mit is nevezünk igaz barátnak? Nagyon összetett fogalom, mindenkinek mást és mást jelent.
Ahhoz, hogy igazi barátság kialakuljon, idő kell, amikor kisebb esetekben beigazolódik, hogy önzetlenül tud valaki a másik mellé állni....
Én azt hittem, van barátom, aztán 20 méter zuhanás...na azóta nem hiszek benne :)
Manapság rövid és felületes ismeretség után is divat barátnak nevezni valakit az érdek kapcsolatokat már meg sem említve.

Számomra a barátság valami teljesen más, mélyről jövő, önzetlen szereteten alapuló kötelék, amit csak az idő tud igazolni.
Szerintem azok a barátságnak nevezett kapcsolatok amik jönnek-mennek sosem voltak igaz barátságok.
LÉTEZIK
Ha ez az örökzöld téma még mindig képes feléledni, van létjogosultsága.
Véleményem szerint a barátság fogalmát nem lehet egyszerű formában kategorizálni.
Minden barátság más formában jelenik meg, nincs két egyforma barátság, mint ahogy ember sem.
Mást jelent egy évtizedeken át tartó barátság, összehasonlíthatatlan a mai gyorsan kialakuló virtuális barátsággal, és nem lehet egy kategóriába sorolni az azonos neműek, és a különböző neműek barátságát sem.
Utóbbiról lehet vitázni, lehet hangos szócsatákkal érvelni, hogy igenis, létezik tiszta, őszinte férfi-nő barátság, de példát találni rá a gyakorlatban szinte lehetetlen.
Kell a barát/barátnő, de szerencsésebb, ha azonos neműek között találja meg az ember azt, akivel akár egy életen át működő, őszinte emberi kapcsolat alakul ki. (nekem van ilyen barátnőm,szinte a bölcsőtől tart a barátságunk)
Az ellenkező neműek között fennálló barátságról nem sikerült jó véleményt kialakítani. Lehet, a hiúságom, önérzetem érzékenyebb, mint általában más nőké, de számomra emberhez méltóbb,ha a barát/barátnő saját nemével tárgyalja ki a másik nemmel való kapcsolatában felmerülő gondokat, problémákat, vagy akár az élményeket is.
Szerintem korrektebb,ha az én barátom inkább férfi baráttal beszél ki a hátam mögött, mint a női "barátjával" órákon át azon vihognak, hogy most éppen mit gondolok róluk,kettőjük kapcsolatáról, az együtt töltött éjszakáikról.
Elképzelhető, hogy tényleg nem lépik át azt a bizonyos határt, főleg 60 év fölött,(technikai okok miatt) de elég szánalmas, ha egy párkapcsolatban élő, vagy azt kereső férfi olyan szinten elnőiesedik, hogy nem is képes már egyetlen nővel sem magasabb szintű érzelmi kötődésre. Maradnak a barátnői kuncogások, pletyik, utazgatások, fürdők, hárman-négyen-párban.
Ezek a férfiak szánalmasak és számomra talán nem is férfiak. Lehet, valamikor voltak, de még azt is kétlem.
Szándékosan nem írtam idézeteket, sem pszichológusok vizsgálati eredményeit, csupán a saját véleményem, amelyet talán könnyebb megcáfolni. Örülnék neki, ha valaki hiteles információval képes lenne rá, mert talán a bizalmam erősítené. Mondhatnám, lám-lám, vannak kivételek!
Sok igazság van a fentiekben de én a következőképp látom:

Mindig volt barátnőm és barátom is, baráttal kapcsolatban semmi rosszat nem tudok mondani, hát barátnővel kapcsolatban már nem mondhatom ugyan ezt.
Lehet azért mert én nagyon nem szeretem a női hisztit, acsarkodást, ármánykodást és a férfiaknál az irigykedés és a rivalizálás sem dominál. Természetesen ettől még vannak nagyon jó női barátságok.

Nincs az a dolog, amit ne lehetne egy férfival is megbeszélni, néha még jól is jön egy férfi logikával átitatott vélemény mert esetleg olyan dologra világít rá amire egy nő másképp gondol, mint ahogy egy férfinak is jól jöhet sokszor egy női meglátás.

Értem én, ha azt mondjuk, hogy nem örülünk ha a párunk egy másik nővel beszél meg dolgokat, a lényeg szerintem a miérten van. Miért is zavaró ez?
Mennyivel jobb ha a párunk épp egy férfi haverjának beszél ki dolgokat ?
Szerintem itt inkább az a kérdés, hogy mennyire vagyunk biztosak önmagunkban, a kapcsolatunkban, mennyire bízunk meg a párunkban.

Kalitkába senkit nem lehet zárni, kísértés mindenhol éri az embert.
Arról nem beszélve, hogy bizony az azonos neműek barátsága is okozott már sokszor párkapcsolati problémát esetleg kapcsolatok felbomlását is.
cron