Nézz le Uram ! (szeptember 11)
02.03.2014

Nézz le Uram !
És lásd mire
Vetemednek gyermekeid.
Hol van a szeretet
Amire tanítottál.
Itt a földön,
A fanatikus és
A vandál,
Irt és pusztít mindent
Amit a béke kínál.
Nézz le Uram !
Adj erőt és bölcsességet,
Hogy megtaláljuk
A megfelelő utat
Visszatérni hozzád.
Isten áld meg Amerikát !
Jöjj térj vissza szívünkbe,
Higgy e nehéz időkben
Ne legyünk egymás ellensége.
Néger, sárga vagy fehér
A szivárvány színe
Mindenkit át ér.
A reménység és a béke
Minden ember szívében
Ott él.
--------------------------------------------
Ha tudni akarsz valamit.

02.03.2014

Gyuri nagy kortyokkal kiürítette a korsóját, és miután letette az asztalra keze-fejével megtörölte a száját.Egy ideig bámulta maga előtt a földet, végül felém fordult. A hangja nem volt valami biztonságos, mintha félt volna feltenni a kérdést ami kifejtette az értetlenségét : - Én valamit nem értek.-Mi az? -Azt amit az előbb mondtál. - Igen? -El ismételnéd még egyszer. - Ez úgy van ahogy mondtam. Egyszerűen ő tudta. - Mit? - Hát, azt, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom. - De mit? - Most mondtam, nem? Azt , hogy ő tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom.- Figyelj, nem mondanád el ezt valami egyszerűen. - De igen. Várt. Ő várt engem. Tudta, hogy nem lesz más választásom mint, hogy odamenjek hozzá. - És mit mondott? - Azt, hogy tudja. - Mit? - Tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom, hogy ő tudja, hogy én tudom. - Ez nekem még mindig zavaros. - Tulajdonképpen te mit akarsz? - Szeretném tudni, hogy te mit tudsz, hogy ő mit tud, hogy te kiről miket tudsz, hogy ti ketten mit tudtok egyáltalán. - Semmit.- Ez most valami rossz vicc? - Én mondtam neked, hogy nem tudok semmit. - De az előbb még azt mondtad. . . - Persze. Most te is tudod, hogy én tudom, hogy ő tudja. . . - Elég ! . . . Elléég !! Nem akarok tudni semmit !. - Na, így már más. Mindenkinek jobb ha nem tud semmit, vagy legalább is úgy tesz.
------------------------------------------------------------------------------------------------------
Magány.

02.03.2014, 10:09

Lehullt levelek szőnyegén sétálok, zsebre tett kézzel, és érzem, hogy fáj a hideg ölelése.Hiányzol! Bár ott vagy mellettem nap mint nap, a magány mégis oly nagy. Emlékszel mikor mondtam utoljára, hogy szeretlek? Régen. Én hozzád beszélek, te nem figyelsz rám. Á, a munkád. Igen, az nagyon fontos, fontosabb nálam, fontosabb nálunk. Így telnek az esték, és mindennapi vágyunk.Eljő majd az ősz, lehullt levelek szőnyegén sétálunk kéz a kézben, és érzem, hogy rám-figyelsz végre. Mondhatnám, szeretlek mint régen, és nem öli meg vágyainkat a magány. Talán.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nő nap.

19.02.2014, 17:07

Tavasz hajnalán, szép virággal köszönteni a szerető anyát, a feleséget, a nőt. Mit adhatok én, a szeretetem, a tiszteletem amit irántad érzek, talán túl kevés. Te, tőbbett érdemelsz. Te aki mindig mosollyal vár, még akkor is ha legbelül a fáradság fáj. Itt van egy szép virágszál. Minden amit mondani szeretnék, minden amit irántad éreznék, benne van.
02.03.2014, 10:09

Lehullt levelek szőnyegén sétálok, zsebre tett kézzel, és érzem, hogy fáj a hideg ölelése.Hiányzol! Bár ott vagy mellettem nap mint nap, a magány mégis oly nagy. Emlékszel mikor mondtam utoljára, hogy szeretlek? Régen. Én hozzád beszélek, te nem figyelsz rám. Á, a munkád. Igen, az nagyon fontos, fontosabb nálam, fontosabb nálunk. Így telnek az esték, és mindennapi vágyunk.Eljő majd az ősz, lehullt levelek szőnyegén sétálunk kéz a kézben, és érzem, hogy rám-figyelsz végre. Mondhatnám, szeretlek mint régen, és nem öli meg vágyainkat a magány. Talán.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Gratulálok..... Nagyon tetszik.... a szívedből írtad ki...... Köszönöm!!!!!!!!!!!!
Manapság az érzelmeket kimutatni fájdalmas. Naivnak, vagy még-rosszabb,hülyének néznek.Ez a világ érzéketlen!
Üdvözlet!
Egyetértek Önnel, és mégsem. Valóban úgy tűnik, hogy nem érdemes érzelmeinket kimutatni, főleg nem a szerelmet, szeretetet, mert sokan azonnal gyengének tekintenek, és kihasználják ezt. Azonban gondoljon bele, ha mindenki bezárkózik, mi lesz vagy már most mi van ezzel a világgal? Igenis mutassuk ki az érzéseinket, még ha "hülyének" néznek is érte. Ettől mi érzelemkimutatók nem leszünk kevesebbek.Sőt, ha tudunk nemet mondani még annak is akit szeretünk, akkor kihasználhatóak sem leszünk. Magamon tapasztalom, ha nem mondom ki a gondolataimat, nem mutatom ki az érzéseimet, megfájdul a gyomrom. Intelligensen, szépen, de nem köntörfalazva mindent el lehet mondani.Én eddig is ezt alkalmaztam, és őszintén bevallom, emiatt sok kellemetlenségem támadt, s támad a mai napig. De akkor is kimutatom, kimondom, még ha utána haragszanak is érte.
Kívánom, hogy Önnek is sikerüljön, de számítson arra, nehéz lesz ebben a képmutató világban.
Üdvözlettel:Erzsébet
BARÁTSÁGRÓL

"Egy lépéssel mögötted

Életed minden napja egy végtelen menet.
Lábad ismeretlen célért, jelöletlen ösvényt követ.
Utad egy része görönygyös és meredek lehet.
Máskor meg végtelen sok veremmel szegett.

Merre jársz utadon? Van, hogy ezt sem tudod,
Csak sûrû ködöt látsz, amely körbefogott.
Nem sejtheted, hogy ott elöl mi vár rád,
Vagy, hogy a sors, mikor oszlatja el a párát.

Ez a zavar engem is elragad idõnként.
Nem tudom, merre tartsak, hogyan döntsek önként.
De mindegy mekkora a köd, mely körbefolyt,
Ha megfordulok és látom arcodon a mosolyt.

Megnyugtató tekintetedbõl
Tudom, hogy mindig ott leszel
Egy lépéssel mögöttem,
És ha kell, védelmezel.

Remélem tudod, hogy, ha elvesznél a ködben,
Szeretetlenül, magányosan, letörten,
Ha visszanézel, láthatod,
Hogy egy lépéssel mögötted ott vagyok."
 B.Radó Lili: Várni

 Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod,
 szemedből boldog álmok édes derüje árad,
 lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok,
 fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel.

 Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban dobban
, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés.

Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
Még biztatod magad, hogy jönni fog talán,
 de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik,
 szemedből könny után könny törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj. 

 Nagyon szép, tiszta emberi érzések versbe foglalva.
Nincs egyedül a vers írója, ezekkel az érzésekkel.
Az öreg hölgy látogatása Esti Kornélnál
Majd, ha az ajtódban állok
mert te nem fogsz várni
a vasúti pályaudvaron
nem kell hozzám érni
mert atomjaimra hullok szét.
Mű rajtam minden
mivel elmúltam ötvennégy
ráncokba szedett életem
imádja a műbalhét
pedig imádni csak istent lehet
mondanád.
Az élet bohém,
ha annak éljük
habzsoljuk az élvezetet
mint kacsa a nokedlit
esszük hogy jobban
csússzon tejföllel
nem értenek,
mi sem értjük
miért jó álszenten
miért kell a szemérem
ha verset írunk
a forma a stílus
a megkövült hímrím
vagy a versláb
 ...nőrím vagyok!
Széttárom combom
hatolj belém
légy te az én hímringyóm!
Gyónok!
Lehet, hogy a verejték is
mű lesz rajtam feltéve,
ha nem pergek szét
végy erőt magadon undor!
Nem Téged írt meg Dezső?
De engem sem Friedrich!
És mégis Így lesz belőlünk
Kosztolányi Dürrenmatt
Te a cigány lelkű barna
és én a kék tükrű tiszta árja!
Pilinszky János
 Őszi vázlat

 A hallgatózó kert alól
 a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
 a rét határokat keres.

 Riadtan elszorul szíved,
 az út lapulva elsiet,
 a rózsatő is ideges
mosollyal önmágába les:

 távoli,kétes tájakon.
 készülődik a fájdalom. 
WEÖRES SÁNDOR
HA KÉRDIK, KI VAGY, EZT MONDD:

egynemű vagyok a széllel,
folyó sodrával,
esőcsepp hullásával,
madár röptével,
fapadlón járó facipős ember lába zajával.
Levegő-e a szél?
Víz-e a folyás és a csöppenés?
A röpülés madár-e
és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?
Megszűnik a szél,
a levegő nem szűnik meg,
de szél nélkül halott.
Elhullt a madár,
a teste új mezbe öltözött,
száz új alakba szétívódott -
de a röpte nem maradt meg
és el se veszett.
Többet nem is tudok magamról
és mire tudnék,
már több leszek annál,
hogysem tudhatnék bármit is.
Még nem vagyok egész
és mire az lehetnék,
már több leszek annál,
hogysem magamban lehessek egész.
Még nem is élek,
nem is fogok élni:
életnél teljesebb
leszek a holtom után.

Ezt mondd, ha kérdezik, ki vagy.
Esti vers
Kányádi Sándor: Álmodó

Várost álmodtam ide én;
fölraktam, itt van: az enyém.

Utat álmodtam, kész az út;
fürkészem: milyen messze fut?

Fényrõl álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,

ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.

Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,

van alázatos szõnyegem,
naponta többször ehetem.

Mi kell még – kérdik –, nem elég?
Örülök persze – szólanék,

de csak a fejem ingatom.
Állok némán – és álmodom.
Kedves "iusufbai"!
Mit érdekel téged, hogy cikis-e kimutatni az érzelmeket? Ha szomjazunk, iszunk, ha éhezünk, eszünk, ha van érzésünk valaki iránt, kimutatjuk. Miért kellene titkolni? Kinek teszünk vele jót? Miért kellene szégyellnem bármit is, ami belőlem jön? Felvállalom magam, mert ilyen vagyok.
Tetszenek az írásaid. Gratulálok! Abba ne hagyd! És Írd meg a regényedet Is!
Még hogy hülyeség lenne a születési jegy és amit takar? Mintha tükörbe néztem volna, azt képviseled az életeddel, amit én is. A mi jegyünk a szolgálat, és nem a babérok learatása. 
Szeretettel:
Ylen 
Kedves Sorstársak!

Elnézést,de az érzelmek csak pozitívak lehetnek?
Ha nem azok,akkor azt is ki kell mutatni?
Ha kimutatjuk mind a kettőt-nevezzük őszinteségnek-marad mellettünk
Valaki?
      Tutajos
Kedves Tutajos!
Miért akarod, hogy melletted maradjon,aki iránt negatív érzelmeket táplálsz?
Kinek lenne ez jó?
Ámbár van, akinek csak a színház kell, a látszat, és önmagát is becsapja. Az ilyen kapja azt, amit el tud viselni, becsomagolva a keserű pirulát.
De ez kell neked?
A legjobb barátaim mindig azokból lettek, akikkel az elején kíméletlenül csépeltük egymást, keresetlenül mondtuk egymásnak a véleményünket.
Hosszú távon nem él meg a hazugság.
Ylen 
 Weöres Sándor és Koncz Zsuzsa:


   https://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU 


 
Kedves Sorstársak!

Elnézést,de még senkivel nem fordult elő,hogy azt akit a világon a legjobban szeret ,egy rossz pillanatában,akár meg is tudná ''ölni''?!
A mindennapokban  az életét is feláldozná érte,de akkor....
Mi magunk,hogy viselnénk,ha társunk,barátunk, éppen aktuális szeszélye alapján ,meggondolatlanul zudítaná ránk ''érzelmeit''?
Akarnánk?Biztos?
Az őszinteség utáni vágy hatalmas,mindaddig amíg az simogató.
Én azt mondanám,számoljunk el előbb 10*100-ig,kevesebb lesz a megbántott ember és magunknak sem okozunk olyan sok álmatlan éjszakát!
     Viszlát
               Tutajos 
cron