Iskolázottság a társkeresésben …

Kedves hölgy barátom megözvegyült, és még innen van a hetvenen. Férjével együtt egyetemet végeztek. Gyakran adódnak partnerei, de kapcsolatai nem vezetnek messzire.

Legutoljára egy szakmunkás érdeklődőt említett. Egy mondatán hosszasan elgondolkodtam, ugyanis azt mondta, hogy mit is tudna kezdeni egy ilyen emberrel?

Az én szüleimnek nem volt diplomájuk. Élték a maguk szorgalmas, munkás életét. Volt érdeklődésük a szépre és a jóra. Gyerekeiket taníttatták adottságuk, gyerekeik tehetsége szerint

Nagyszerű emberekre emlékszem vissza, amikor szüleimre gondolok. Butaságot sohasem hangoztattak, Tudtak hallgatni akkor, amikor tudásukat meghaladódó dolgokról esett szó. Indulatukat soha nem hagyták elszabadulni, káros szenvedélyek rabjává soha nem váltak.

Vannak szakmájukban és életvitelükben igazán nagyszerű emberek. Az Ilyen emberek miért ne lehetnének alkalmas partnerei bárkinek?
Kedves Belmonte!

Manapság egy diplomás ember is lehet "silány" és egy nem diplomás is értékes, de ez attól is függ hogy milyen szemszögből nézzük.
Diplomával nem feltétlen jár együtt műveltség és inteligencia. Lehet valaki a saját szak illetve érdekelődési körében nagy tudással bíró míg más területen kevésbé.
Azért normál esetben feltételezhető az hogy amennyiben nagyon nagy a szakadék iskolázottság tekintetében ott az életvitelben, életszemléletben is megmutatkozik és az okozhat esetleg problémát.
Az iskolázottság elsősorban a munkára és a munkahelyre hat, de ez sem egyértelmű, mert sokan nem azzal foglalkoznak, amit éveken át tanultak.

A párkapcsolatban az számít, hogy milyen ember, ami lényegében független a tanulással töltött évektől és az anyagi viszonyoktól.

Ha a szakmunkással nem tud mit kezdeni, akkor a foglalkozásával van alapvető problémája. Ebből a néhány mondatból, úgy tűnik, az már nem is érdekli, hogy valójában milyen ember.
Kedves Belmonte!
Ha valakiben felvetődik a kérdés, hogy "mit tudna kezdeni" egy nálánál alacsonyabb vézettségű emberrel, ott szerintem súlyos sznobizmus és/vagy előítéletesség esete forog fenn.

De mindenki maga dönti el a prioritásokat, és azt, hogy ezekből mennyit "enged". Ismerősöd számára nyilván fontos a papír.

Bár azért bennem felvetődik a kérdés, hogy ha valakiben nincs annyi "igényesség", hogy leérettségizzen - és nem a papír, hanem az általánosan "elvárt" műveltség miatt -, akkor az most mit jelent. Persze ettől még lehet valaki művelt, olvasott, jó beszélgetőpartner, de én akkor is hiányolom az önmagunk felé irányuló igényességet, bizonyítási vágyat.
Vannak gyakorlatias és vannak elméleti beállítottságú emberek!
Lehet nincs papirja de a jég hatán is megel!
Ezermester....épp amilyenre Irisznek is szüksége lett volna!))

Mit ér diploma....ha maga az ember nem kreatív nem problémamegoldó...nem lehet rá számítani...mert csak a saját dicsfényében fürdik...azaz lám lám nekem van diplomam))

Sokat beszélgettem egy 8 általánost végzett kőművessel....megmondom őszintén...jobban élveztem mint egy fehérgalléros...diplomás kimért...okoskodó diplomással...

A kőművesnek legmagasabb iskolája volt...ugynevezett eletiskolaja))

A maga egyszerű eszével dörzsölt rátermett...mindent tudó..ismerő kreatív...kis gengszter volt))
Mosolygott rajtam...mennyire tudtam a társaságában lemenni a szintjére és önmagam lenni))

Mindig mondta nekem..neked nem diplomás férfi kell hanem olyan mint én egyszerű és nagyon természetes))

őszinte legyek?....HIANYZIK)))
Kedves Heliantha!

Gondolataiddal egyetértek.
Talán 20 éves voltam. A gimnáziumot már befejeztem, de egyetemre még akkor nem vettek fel. Néhány évet segédmunkásként dolgoztam. Egy csinos és kedves, értelmes kislánnyal ismerkedtem meg, akinek kalapos volt a szakmája. Kedveltük egymást és jól szót értettünk egymással. Bizonytalan helyzetemben házasságra nem gondoltam.
Eltelt több, mint 30 év. Akkor már régen házas voltam. Csörgött a telefon és a régi kedves ismerősöm keresett meg.
Elmesélte, hogy megházasodott. Egy fia született.
És büszkén említette, hogy a gimnáziumban leérettségizett.

Miért tette?
Mert ezzel tartozott magának, mert erre igénye volt.
Heliantha írta:
"Bár azért bennem felvetődik a kérdés, hogy ha valakiben nincs annyi "igényesség", hogy leérettségizzen - és nem a papír, hanem az általánosan "elvárt" műveltség miatt -, akkor az most mit jelent."

Első észrevétel: Az érettségi garantálja az általánosan elvárt műveltséget, csak az ???
Annyival többet érne az érettségizett ember mint a szakmunkás? Lehet hogy egy szakmunkás kevesebbet tanul mondjuk történelmet, irodalmat de megtanulja egy szakma rejtelmeit ami esetleg a megélhetését biztosítja. A kevesebbet tanult területeket ha van rá érdeklődése pótolni tuja érettségi nélkül is.

Na és a kérdésre a válasz hogy mit is jelenthet ha valaki nem érettségizik le, mondjuk azt, hogy esetleg fontosabb a családja megélhetéséért dolgozni mint esetleg verseket olvasni.

De azzal egyetértek hogy lehet ez lustaság vagy igénytelenség is.
Bár ha igénytelennek nevezzük azt aki nem érettségizett le akkor nem nevezhetjük sznobnak azt aki egyetemi végzettség mellett nem tud a szakmunkással mit kezdeni.
Az érettségi sem garancia.

Olyan hely is létezett nappali tagozaton, ahol egy héten két nap szakmai gyakorlat volt, és minden napra jutott pl. mérés óra, míg történelem, magyar és egyebek heti egyszer vagy inkább minden második héten.

Napjainkra talán már nem jellemző, de 30-40-50 éve még nem mindenkinek a saját döntése volt, hogy hol tanulhat, és később mit dolgozhat.
Szerintem , a társválasztásnál is az emberi jellem dominál, a vonzalom , vagy a szerelem mellett. A környezetemben vannak példák erre. Egyik ilyen történet most is foglalkoztatja a gondolataimat.Ahol dolgozom most -sok emberrel találkozom. Egyik ilyen klub társammal jobban megismertük egymás családját.
Nem fiatal már Ő sem. Közel jár a 80 évhez.Amikor még aktív dolgozó volt magas beosztásban mérnökként tevékenykedett. Megismertem a feleségét - nagyon aranyos kedves szimpatikus és rendkívűl szép még 75 évesen is. Viszont a klubtársam , még most is barátnőket tart mellette. Számon kértem , miért teszi ezt
: Azt felelte: A feleségét tiszteli és megbecsüli meg ad neki mindent , de
Ő csak egy szakácsnő volt! Amikor kirepültek a gyerekek és már nem dolgozott, nem volt miről beszéljenek üresek voltak a napok .Ekkor egy énekkarban találta meg a hiány pótlást. Ott nagyon népszerű llett és már már művészi szinten szerepelt ,fellépett különböző eseményeken . Azt mondta nekem: kell mindig neki egy Múzsa , hogy tökéletes előadást tudjon létre hozni.
Keves Simi!
Nem gondolom, hogy általánosságban ki lehet jelenteni, hogy bárki bárkinél többet vagy kevesebbet érne. De hiába tudja valaki a szigetelés, ponthegesztés vagy akármi rejtelmeit, ahhoz ÉN nem tudok hozzászólni, ahogy ő sem ahhoz, amihez én értek. Kell valami közös "nevező", az középiskolai tanulmányok erre adnak valamilyen támpontot.

Ha valaki eleve úgy áll hozzá, hogy mit tud a nála kevésbé iskolázottal kezdeni, és meg se próbálja megismerni, akkor sznob.
Ha értelmes, művelt, eszes és nem érettségizett le, pedig lett volna rá módja, akkor ebből a szempontból igénytelen. A mi korosztályunknak még volt lehetősége estin, levelezőn tanulni. Apukám levelezőn végezte el az egyetemet és lett tanár, nekem is voltak levelezős évfolyamtársaim.
Ettől függetlenül én nem zárkózom el az ismerkedéstől, Ki tudja, lehetnek más olyan tulajdonságai, amelyek ezt kompenzálják. És tényleg el tudok képzelni olyan szituációt, amikor valakinél más volt akkoriban a prioritás. De ezeket csak akkor tudom meg, ha szóba állok vele.
Kedves Heliantha!

A fene megette ha a beszélgetésre csak a középiskolai ismeret ad lehetőséget. Nem hinném hogy a deriválás vagy épp a kovalens kötés nélkül ne lenne miről beszélgetni. :))) Az élet dolgai esetleg nem kézenfekvőbb a beszélgetéshez?

De még mindig nem látod, az hogy te gimnáziumhoz kötöd a műveltséget és a társalgási lehetőséget az pont annyira sznob mintha egy egyetemet végzett az övéhez hasonló szintet vár el mert esetleg nála ott kezdődik a műveltség.
Leérettségizhet valaki ha az ott tanultakat azon mód el is felejti mert nem érdekli és nem is fejleszti a tudását abban az irányba. Ahhoz hogy azokról lehessen beszélgetni az elmúlt évtizedek alatt szerzett tudás és tapasztalat adja az alapot függetlenül az érettségitől.
Kedves Simi!
Az általános műveltség nem gimnáziumfüggő, nem is írtam ezt, csak annyit, hogy alapja lehet a hasonló műveltségnek. Az egyetem sokkal inkább speciális ismereteket ad, tehát az nem várható el,hogy a műveltséget az egyetemhez kössem, mert akkor csak az azonos szakokra járóknak lenne közös témája.

A mai napom is eltelt anélkül, hogy a deriválás vagy a kovalens kötés szóba került volna - helyesebben most szóba került-, és néha hetekig eszembe se jut a Pitagorasz-tétel, ugyanakkor van egy csomó dolog, aminek az ismerete szükséges ahhoz, hogy élvezni tudjak egy filmet, értelmezzek egy verset vagy egy regényt. Nem állítom, hogy ezek az ismeretek csak és kizárólag érettségihez köthetők, de nagyobb a valószínűsége annak, hogy az, akinek van érettségije, rendelkezik ezekkel az ismeretekkel. Természetesen példákat lehet hozni bármire és bárminek az ellenkezőjére, leveleztem diplomás férfival, aki a helyesírás alapvető szabályaival alig volt tisztában és ismerek szakmunkás végzettségű embereket, akikkel bármiről el tudok beszélgetni.
Kedves Heliantha!

Ha megfeledkeztél volna arról hogy korábban mit írtál akkor olvasd:
Bár azért bennem felvetődik a kérdés, hogy ha valakiben nincs annyi "igényesség", hogy leérettségizzen - és nem a papír, hanem az általánosan "elvárt" műveltség miatt -, akkor az most mit jelent.

Szóval te kötötted az általános műveltséget az érettségihez és még igénytelennek is nevezted azokat akik nem rendelkeznek azzal.

"Az egyetem sokkal inkább speciális ismereteket ad, tehát az nem várható el,hogy a műveltséget az egyetemhez kössem, mert akkor csak az azonos szakokra járóknak lenne közös témája."

Azt se felejtsd el, hogy aki egyetemre vagy főiskolára jár annak már megvan az a "műveltséget" adó érettségi. :)))))

Ismételten amondó vagyok főleg már a sokadik X után ha valaki nem talál közös témát, akkor jobb ha nem is találkoznak.
Nem a közös téma és az azonos műveltség a lényeg.

Nehezen tudom elképzelni, hogy például egy vízvezeték szerelő (vagy informatikus) pár kapcsolata azon múlik, hogy milyen jól el tudnak beszélgetni a szakmájukról.

Csupán emberség kell, érdekelje a másik is, nemcsak saját maga.
Egy fontos gondolat lemaradt:
Nem az iskola és a lexikális tudás számít hanem hogy milyen ember és hogy állja meg a helyét az életben.
Ha érdekel a másik akkor bármiről tudunk beszélgetni.