A téma indító kör e-mail:

Kedves BEAC!

Ha igazi varázslatot szeretnél látni, ott a helyed a tatai Öreg-t=
ó partján, ahol november 29-én szombaton 15.00 órakor vadludak ezre=
i szállnak majd le megpihenni a tó vizére.

Üdv: Ági.

00000000000000000000000000000000000

Már csak az a kérdés, hogy hogyan lehet ilyen jól előrejelezni a
vadludak eljövetelét,
mert számomra ez még a meteorológiánál is nehezebb. (Vagy fogs
ágban vannak a közelben
és akkor engedik el őket?)

Zsolt

00000000000000000000000000000000000

A vasbeton lovagjának!!! (Zsolti!!)

KACSULÁK….

A vadludak késő őszi szokása (de a vadkacsáknak is), hogy nálunk várják ki a számukra is "tél" beköszöntét.
Ilyenkor a reggeli világossággal csapatostúl kiszállnak a sarjadó búza és egyéb őszi nagy területű veteményekre a zöld hajtásokat csipkedni. Ott aztán semmilyen ragadozó sem tudja megközelíteni a több ezres sereget, ill. ha valamelyik éretlen róka mégis megpróbálná becserkészni őket, a mindig is felállított "őr ludak" jelezésére az egész kompánia egyszerűen átrepül egy másik területre.
A biztonságos nyílt vizet, vagy folyóvíz esetén a nádast, nem hagyják el pl. ha köd van, de az egész napos legelő előnye is egy csapásra megszűnik, ha ........ besötétedik!!! És itt van a tatai ludak vízre szállásának tervezhetősége, …ugyi??!!...

Sok évvel ezelőtt október közepén mesélt minderről "Álámííír" a feketeerdői vadász amikor is elhívott vadkacsázni... a régi, még háborítatlan Szigetköz ágas-bogas vízrendszerére.
- Á kutyá nééém kűűű!! -Bálípünk á kácsákííír...... mondta.
A Duna azonban arrafele vicces szokott ám lenni. Egy nap alatt a szintje akár egy métert is emelkedik.. És a Duna éppen viccelt.....
Elemér előző nap,... ugye, felderítette "hol húznak a kacsák". (Nem kell itt se lottóra se lovaskocsira gondolni....) A kacsulák a szürkülettel, mikor MÁR a nappali "legelőjük" nem biztonságos, elindulnak, hogy MÉG hazataláljanak az éjjeli menedéket adó part menti nádasba...És vajon mi kell még ehhez nekik okvetlenül???? Leszállópálya... bizony! Nem eshet be egy kacsula csak úgy (ajtóstól) tollastól-mindenestől a nádas közepibe! Az a három - öt másodperc, amikor vitorlázva , talppal előre a vízre közelít (húz), a legeslegvédtelenebb helyzete, már a galád vadász szempontjából, aki kifigyelve a leszállópálya hollétét, lesbe áll, és dirr-durr... a kacsa fehér hasával , szárny aljával felfele, világítva a majdnem sötétben, mozdulatlanul utazik a vízzel, a sokkal boldogabb vadásztalan mezők felé. Ám a vadász közbeszól:.... -"Vesssző!! Hozd ide!!"-hangzik az utasítás, és az okos kutya beúszik a vadért és kihozza a szájában. Ha..... !! van !! kutya...
A mi esetünkben minden volt, csak kutya nem.... és már a harmadik kacsát vitte a víz a mennyei vadasparkba.....
-Ménjünk!! Mééénjünk..... a ffféníííbe!!!!!.... -acsarkodott a puskás barátom....
-Figyelj! Te csak lődd, ...én kihozom!!!...- mondtam elszántan. A víz nem volt igazán hideg.
-Komooo?? Nááá, néém kéé séémmí, csák tűűrd féé!!.. Én azért levetettem a nadrágot..
Aztán, ahogy a nagykönyvben: Kacsa jő......dirr (meg lehet süketülni..) ..... aztán mindjárt durr!!!!!
Ugyan ilyen ütemben két kacsa élettelenül toccsan nagyot a vízbe és kissé visszaemelkedve fordulnak a fehér vitorlás alakzatukba.. A víz meg viszi - viszi mindkettőt...
-Indulj, mert álméégy!! kiáltott a barátom izgatottan, de már benn is voltam a vízben...A második lépés után a lábaimat egyszerűen kirántotta a váratlanul erős sodrás, a puha móher pulóverem meg, mint egy felfújt úszógumi az arcom elé gömbölyödött.. Első mozdulattal azt nyomtam víz alá, aztán erőteljes tempókkal úsztam talán huszonöt métert, és el is értem az első kacsát... Ám, ahogy taposva fogom a lábait, a másik kacsa meg erősen távolodott. Bizony már jó néhány néhány tempónyira volt.... Utána!!.... kapott el a vadászláz. Próbáltam fél kézzel húzni de éreztem, kevés lesz, és a távolság hihetetlen gyorsan nőtt.. Hirtelen jött ötlettel megmostam kissé a birtokolt kacsa addig markolt csüdjeit… és...(!) ráharaptam. Így már szabad két kézzel, félrefordított fejjel hamarosan beértem a másikat.... összefogva most már a kettőt, ráérősebben utaztam az árral. Lábtempókkal aztán, vagy ötven méterrel lejjebb sikerült az egyik nyiladékon kimászni...
Vadász barátom követett a nádas takarásában. Izgatottan és kitartóan érdeklődött a kacsákról. Ajánlgatta a szerinte tágas, ám tök sötét kijáratokat, aztán segített kilépni...
Nem bírt magával... -Juhhhhíí , juhhhííííííí !!!!! ordította , és keringőt járt a két kacsával a kezében....
Én meg álltam, térd alá nyúlt móher pulóveremmel és folyt belőle a víz...
-Tááá,...idáfigyíííííjj!!! Á kutyá illllllyet náám toooud!! ......Keíít kácsááááot???!!!!!!
Kell-e valakinek ennél nagyobb dicséret???


2010
:lol:
cron