Karácsony 1944.

Feleségem, és én is Budapesten születtünk és gyerekeskedtünk. Feleségem 4, én 6 éves voltam akkor.

A II. Világháború magyarországi szakaszán, a körbezárt Budapest bevételéért folytak a harcok.

Karácsony előtt a gyermekes katonákat a parancsnokok hazaengedték családjuk meglátogatására. A hazaengedettek szavukat adták a visszatérésre. Ez adott lehetőséget arra, hogy másik bajtársuk is láthassa még a családját az ünnepek alatt.

Egy ilyen látogatás után feleségem édesapja visszatért állomáshelyére, amikor egy aknarepesz kioltotta életét. Budapest határában, aknatűz közben, társai hevenyészve tudták csak eltemetni. Azon a napon volt Karácsony Szenteste. Minden Karácsonykor gondolunk Katalin édesapjára.

Édesapámat is becsületszóra engedték haza családjához. Pestről, Budára még időben visszaérkezett. Utána nem tudtunk róla semmit, hiába kerestük a Budapest közeli hadifogoly- táborokban.

A távoli Kaukázusba került. Szerencséje volt, mert súlyos betegségére való tekintettel, az elsők között került haza a messzeségből.

A karikagyűrűjére gondosan vigyázott. és trükkösen sikerült megmentenie fogsága ideje alatt.

Talán a megmentett karikagyűrú is segített neki, hogy hitt a hazatérésben.
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Kertünk virágai ...
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Nagyon szépek a virágok.