A mai délutánomat kézilabda nézésével töltöttem, mindezt TV-n keresztül hajtottam végre: A Fradi meccsből csak egy jó tíz percet láttam (a férjem ki-be kapcsolgatta az áramot,szerelt)Az ETO meccsen jött le az a képlet, amiről most írnék. Az ETO ment úgy 10-12 góllal, mikor a nyikhaj kommentátor megjegyezte, hogy a német csarnokban biztos nincs kivetítő, a nézők nem látják az eredményt, mert megtapsolnak minden ritka hazai gólt, és folyamatosan szurkolnak.Nem a B közép, hanem mindenki! Na ezen én fennakadtam: nem ez a lényeg?! Értékelni a teljesítményt, még ha abból nagy gólarányú vereség is lesz! Ugyanilyen szimpatikus drukkolást tapasztaltam a Veszprém meccsen is Horváthországban. Nálunk ez nem teljesen így van :( Szeretjük,ha minden klappol,akkor tudunk lelkesedni) Itt Győrben a lányok bajnokijára sem megy ki minden bérletes, ha nem az első négyben van az ellenfél. A szerényebb képességű is akar, de ő még csak annyit tud.
Addig nem is fog megváltozni a tömegek hozzáállása, mikor azt hallják a sportesemény közvetítőjétől: csak második, ötödik, tizedik lett! Ha túl úszta, túl futotta a legjobb eredményét, akkor minden megtett, és le a kalappal előtte!
Van hova fejlődnünk!
Zsuzsa
ZANZAMAMA ! Bizony van hova fejlődnünk ! Nem csupán a sport területén ilyen a mentalitás. Kezdődik az oviban.. ovinéni egy. két kedvence versikél, dalolgat... az oskolában folytatódik lett légyen tömött buxájú szülő és a csemete remekel ,a többi sóváran figyeli stb.. ezen attitűd kapcsán szocializálódik a későbbiek folyamán is.Végeredmény:nagy - nagy egyéni és társadalmi neveletlenség....