Kedveseim! Buzdítani szeretnék mindenkit. Március elején még egy percig sem bírtam, ma pedig 56 percet futottam megállás nélkül. Közben nagyon ráértem gondolkodni. Pl. azon, miért is utáltam korábban futni? Valszeg azért, mert mások mondták meg mikor, mennyit fussak, milyen gyorsan, milyen ritmusban. Most pedig úgy osztom be az időmet, az energiámat, ahogy tetszik. Nekem pedig minden nap máshogy tetszik, és útközben is variálhatok. Jobbra vagy balra? Fussam mégegyszer körbe a tavat, vagy szaladjak el a kompig? Elindulok, de nagyon fúj a szembeszél, ezért inkább visszafordulok...

Arra gondoltam, ha lenne érdeklődés, alakulhatna egy kis 50+-os futócsapat, és indulhatnánk valamelyik futóversenyen, kb.5-6 kilométeres távon. Bár mostanában mindig van egy pont, amikor úgy érzem: ebben a kényelmes tempóban akár Marathónig is el bírnék futni! :-) Sajnos ez az érzés hamarosan elmúlik, de ki tudja, mit hoz a jövő?

És mi a helyzet a kacagással? Jut eszembe, a cím lopott, köszönjük Bagdy Emőkének. És ha már itt tartunk, íme az általa kitalált pszichofitnesz öt kulcsszava: kacagj, kocogj, lazíts, érints, segíts – a boldogságodért!

Remélem idetalál az a kedves klubtársunk is, akinek jelenléte garantálja a gyöngyöző kacajokat! Futás közben amúgy is felszabadulnak az endorfinok, ami nagyon jó érzés, próbáljátok ki!
Kedves jelenlegi és leendő sporttársak!

Egy hónap elég volt a súlyos függőség kialakulásához...És hová lett a kezdeti lazaság? A futkározás a saját laza tempómban? A végén még futóórát is veszek! :-)

Április 07-én lesz a Futakeszi, ahová még csak megfigyelőként mennék el, megnézni az 5 kilométeres távot, és az utolsó futó idejét.

A Futavác június 2-án lesz, addig vállalható időt kell futnom!

De ugye futóóra és/vagy okosteló hiányában nem tudom a távot bemérni. Tegnap az útvonaltervezővel próbáltam bekalibrálni egy kilométert. Csakhogy nekem az eleje gyakorlatilag még csak a bemelegítés, így siralmas, picit 10 perc alatti idő jött ki. Na de két hónap alatt sokat fejlődhetek! :-)

Elkezdett fájni a jobb bokám...Ha jól emlékszem, tavaly is emiatt tört derékba a futókarrierem! :-) Ezért holnaptól lassabbra veszem a tempót, a szószerinti és az átvitt értelemben is.Tudomásul veszem, hogy jelenleg az időm semmilyen versenyre nem elegendő, és az is lehet, hogy soha nem is lesz az. Hagyom, hogy újra a lábam diktálja a tempót, és nem a kis izgága, feltűnési viszketegsében szenvedő egóm! :-)
Ma nem volt kacagás, de azért tisztességgel lekocogtam a rövid távot, ami kicsit több mint 3 kilométer. És letelt az első hónap, amelyben egy napot sem hagytam ki!
Futóórám még mindig nincs, na de viszont kicsifiamat megkértem, töltsön fel az okostelójára egy futós appot, és szombat, vasárnap azzal futottam. Végre kiderült mennyi az annyi...Majdnem 5 kilométer a hosszabbik távom. (töltés- Duna-part-Hajóállomás- Biciúton az áthajló fáig, ami már a tó után van) És azt is megtudtam, ami addig nem is érdekelt, de aztán roppant fellelkesített: több mint 300 kalóriát égettem el! Pár napja hagytam abba a kalória számlálást, de egyszer még jól jöhet ez az infó!
Gratulálok a kitartásodhoz! A futás jó feszültséglevezető és erre most nagy szükséged van. Kitartás!:-)
Kedves Andrea! Köszi a bíztatást :-)

Ha most egy Jótündér megkérdezné a három kívánságomat, az egyik biztosan az lenne, hogy a lábam ne fájjon, ne gátoljon a futásban.

Sok felismerésre jutok futás közben. Ma pl. valami ilyesmi jutott eszembe: Akkor is ki kell tartani, ha napokig, hetekig elmaradnak a sikerélmények. A kitartás már maga Siker! :-)

És ha már kacagást is igértem a címben:

Két vénkisasszony beszélget:
- Képzeld, tegnap este egyedül sétáltam, amikor észrevettem, hogy egy férfi nagyon néz... Elkezdtem futni, szaladtam, ahogy csak bírtam...
- És utolérted?
Szia, Gratulálok, szívós, kitartó nő vagy! A természet körül vesz, ahogy araszolsz előre
és valahogy egy mosolyt csal az arcra. A végén pedig már ott a kacagás is! További sok örömet a futásban.
Kedves Zillah! Köszönöm a gratulációt! Sajnos a történet tragikus fordulatot vett! Önhibámon kívül (?) megszakadt ez a szép sorozat. Két hétig az ágyból sem tudtam felkelni, és azóta is csak nagyon lassan javul az állapotom.
Talán buta dolog, de már az is eszembe jutott, hogy a futás miatt történt. Talán túlságosan büszke voltam, túlságosan belefeledkeztem a testi dolgokba...

Mindenesetre nagyon érdekes tapasztalat volt: a lehető legjobb testi jóllétből, pár nap alatt eljutni a majdnem teljes testi kiszolgáltatottságig.
Kedveseim! Sajnos kocogásról még nem tudok beszámolni, de örömmel tájékoztatok minden érdeklődőt: a Húsvéti betegségem óta először, ma reggel legyalogoltam a régi távomat...
Tegnap este született meg a nagy elhatározás, amikor is lementem a Duna-partra és feltámadt a nosztalgiám. Az újrakezdésnek az is kedvezett, hogy Toma fiam ma busszal ment iskolába, és ha már lekísértem, elindultam. Jó tempós gyaloglással indítottam. Kétszer próbáltam kocogni, de összesen nem volt tán egy perc sem. Az időm ezzel együtt egész jó lett, de ezen nem lepődtem meg, mert már egyszer szembesültem a fájdalmas ténnyel: lassú kocogással pont annyi idő alatt teszek meg egy távot, mint gyors gyaloglással.
Tehát most itt tartok: 38:50.87
A cél a betegségem előtti idő, de az még nagyon messze van.
Addig is élvezem a mozgás örömét, a Duna-part, és a Liget szépségeit. Amikor elkezdtem futni, tavasz volt, zöldültek a fák, bokrok, éledt a természet. Most pedig itt az ősz. Ma gyönyörű, derűs idő volt, asszem 14 fok. Mozgásra ideális.
Folyt 09.05-én. Ma később indultam, mert Tomát apja kísérte le, én pedig előbb elvégeztem a medit, és a reggeli tornámat. Azután megettem egy almát, és irány a Duna-part! Azt terveztem, hogy lerövidítem a távot, mert fájt a bal lábam. De végül is a sebességet csökkentettem, és így 42:24.88 lett az idő. Tehát három és fél percet romlott az időm, ami sokkal jobb, mintha a lábam romlott volna! :-)
09.06. 38:58.22
Alakul a molekula! :-) Ma már nem fájt annyira a lábam, és a tegnapihoz képest jobb lett az időm. Jut eszembe, háromnapos eső várható :-( Viszont ha gyaloglok, akkor nem vagyok a reggelhez kötve, mehetek amikor eláll, vagy legalább is enyhül...
09.07. 38:32
09.09. 38.35
09.10. kocogva murvás út aljától Állomásig 14.34
Jobban haladok, mint gondoltam.Tegnap a szokásos táv végén kocogtam kb. 5.5 percet, ma pedig már majdnem háromszor annyit bírtam...Igaz előtte csak legyalogoltam a sulitól a murvás útig...Holnap, terveim szerint a kerékpárútra visszaérve kezdek kocogó üzemmódba! :-) De nem is a percek, méterek a lényegesek, hanem, hogy mennyire élvezem! :-)
09.11. 38:09
Jó magam nem futok ;nem is kell hogy valaki is biztasson ,mert én is ennek a mozgás kultúrának élek ,,heti 3-szor úszok 90percet egyhuzamban és szinte napi rendszerességgel intenzív sétát teszek 9--10 km és oda figyelek az étkezésre is ˘˘ Ennek köszönhetően --37kg leadtam 107-ről most 70 kg vagyok és tartom jó ideje .Kár hogy ezt nem tettem meg korábban . Én így kacagok !!
Kedves Bordat! Azt hiszem sokan vagyunk, akik bánják, miért nem kezdték korábban az egészséges életmódot...Hát egyelőre a fasorban sem vagyok hozzád képest a kb. 3,5 kilométeremmel :-) Az úszáson én is gondolkodtam, de aztán közbejött a betegség. :-(
De ne sopánkodjunk, inkább terjesszük az "igét" itt a fórumon és a Való Világban is :-) hátha valaki a mi példánkon felbuzdulva kedvet kap hozzá!
Amikor a nagyfiam kicsi volt, mindenkiben potenciális bébicsőszt láttam, manapság pedig azon gondolkodom, kit lehetne mozgásra bírni :-) És igazán nem önző okokból, mert nagyon szeretem ezt a reggeli "magányos" (dehogy magányos, sokan járnak arra: kerékpárosok, futók, gyaloglók, kutyasétáltatók) gyaloglást.
Mennyi idő alatt sikerült leadnod a 37 kilót? Most hogy étkezel? Számolsz kalóriát? Vagy a szénhidrátot csökkented?
Szépen haladok! Kilenc nap alatt sikerült öt percet javítanom :-) Na innen már egyre lassabb lesz a fejlődés, nem percekről, hanem max másodpercekről tudok majd beszámolni...És persze lesznek majd visszaesések is. Amikor pedig már tartósan nem javul az időm, akkor elkezdem a távot növelni! Meddig? Hát minimum egy Szigetkörig, ami 5,3 kilométer. Kocogva már most is menne, futni pedig lehet, hogy egyáltalán nem fogok tudni, de ebbe már beletörődtem. Csak szépen lassan, öregesen...:-)
Sajnos megint újrakezdő lettem. Ki kellett hagynom egy hetet. Semmi komoly, egy kis nátha, torokfájás...
Na de azért mégsem nulláról kell újrakezdeni, csak 1 perc 38 másodpercet romlottam :-)
09.23-33:04
10.01-34:42

És ma már elkezdődött a javulás :-)

10.02-33:43
Ma megdícsértek a Duna-parton :-) Éppen kocogásra váltottam, amikor a szembejövő kutyasétáltató hölgy azt mondta, hogy milyen szépen fejlődök, ügyes vagyok! :-)
Ez jól esett, már csak azért is mert pár hete a fiam osztálytanítója azt mondta, hogy látott reggel sétálni...:-(
Az időmön is meglátszik, hogy néha már kocogásra váltok: pár napja sikerült 30 perc alá menni.

A legjobb időm a kb. 3.5 kilométeren: 29:09 A legjobb tempóm pedig: 7:39/km
2019.11.08: " 28:20 " 7.25/km