Valamelyik délután többek között arról is beszélgettünk baráti körben, hogy a társkereső oldalakon miért vall kudarcot a legtöbb középkorú nő próbálkozása.
Miért menekülnek el azonnal a középkorú elvált férfiak zömében ha egy nő komoly, tartós kapcsolatot szeretne?
Egyöntetűen a kötelékfóbiát említettük meg, azaz azt, hogy a férfiak zöme fél elköteleződni.
Elég volt családfenntartónak lenni a korábbi házasságában egy elvált férfinak, elég volt korlátok között élni.
Újra nem vágyik rá a legtöbb.
Szerintem is az egyik lehetséges ok ez.
A téma felvetője ugyan kilépett de amit írt az igaz. Teljesen jogos a felvetése de ez nem csak a férfiak egy részére igaz hanem a nőkre is. Hiszen felneveltük gyermekeinket, kiszolgáltunk ki mennyi férjet, önmagunkat háttérbe helyezve csak a családnak éltünk. Az e fajta elköteleződéstől már a nők is elszaladnak. :))
Érdekes ez a folytonos megkülönböztetés nők és férfiak viselkedési mintái alapján.
Természetes, hogy másként működik a férfi, és másként működik a nő. Ezt összehasonlítani teljes mértékben felesleges, mert eredménye soha nem más, mint a vita.

Igen, mindkét félnek megvannak a félelmei, leginkább tényleg az elkötelezettségtől félünk. Az indok mindkét félnél más-más lehet. Sőt, ha lebontom, akkor egyénenként is változó.

A félelem oka az, ami többrétű. Félni az elköteleződéstől, félni attól, hogy a szeretett ember egyedül hagy mert meghal, vagy éppen más valakivel fog majd továbblépni, félelem egy agresszív, illetve házsártos partnertől, szóval lehetne megnevezni bőven félelemre alkalmas okokat.

Ugyanakkor vágyunk a szeretetre, amit másoktól igyekszünk megszerezni. Viszont amíg a félelem uralkodik a szívben, addig a szív marad a vágyakozás szintjén a szeretet helyett. A félelem kizárja a lehetőséget a szeretetre.

A félelemnek sok formája van. Pl adott ez az oldal. Eleinte nem mertem semmit megtenni, amivel felhívhattam volna magamra a figyelmet. Ma már másként látom. Persze ez még nem jelenti azt, ha írok egy üzenetet valakinek, hogy arra választ is kapok. :) Szóval van még mit ledolgozni. ;)
Szerintem a hezitálás és a félelem csak addig és azért létezik mert nem a "megfelelő" személlyel találkoztunk még eddig. Biztos vagyok, hogy létezik az a személy amikor félelem nem jönne elő és minden természetes egyszerűséggel a helyére kerülne.
Természetesen ez csak rám vonatkozik, mások hogy vannak vele azt nem tudom.
Kedves Simi, általában hasonlóan vélekedek dolgokról, főleg racionális kérdések megválaszolásánál.
De ez most egy kissé más téma.

A félelem minden ember sajátja. Ebben a formában természetszerűleg csak ő maga tudja azt feloldani.
Ha jön is valaki, aki mellett biztonságban érezheti magát, attól a benne lévő félelem nem szűnik meg, legfeljebb más "tárgyat" keres magának, ahol / amiben azt megélheti.
Sajnálatos módon ezért aztán egy idő után mégis csak elő jön az a fránya félelem, s talán éppen a partner lesz ennek áldozata, még ha bármilyen megbízható legyen is.

És ez nem csak rám vonatkozik. :)
Ha valaki meri úgy élni az életét, ahogy akarja és nem parázik azon, hogy mit fognak szólni mások, akkor fóbiája van. Na ne már! :roll:
Nekem volt egy nagyon jó beszélgetésem valaha itt a neten. A pasi megosztott egy veb címet: Elbaszódott párkapcsolatok. Nagyon sok igazság van benne. Keressetek rá! :)
Bocsánat a címe: Megbaszódott párkapcsolatok
Pirulva lesütöm a szemecskéim :lol: Egy párkapcsolatban valóban benne van az utódnemzésre való utalás,de az adott összefüggésben csak kocsmailag használja a köznép :D :D :D
Visszatérőben?! (bár a blog létezik)
gondolkodom írta: Nekem volt egy nagyon jó beszélgetésem valaha itt a neten. A pasi megosztott egy veb címet: Elbaszódott párkapcsolatok. Nagyon sok igazság van benne. Keressetek rá! :)
Bocsánat a címe: Megbaszódott párkapcsolatok


Gondoltam elolvasom a cikket, amire 29 percet kellett volna szánnom, de aztán háromnegyedénél tovább nem jutottam, ami így is több volt annál, mint amire érdemesnek tartottam.
Különböző jelzőkkel illették a cikk íróját, amit most nem másolok be, hiszen megtalálható a gugliban.

Igyekszem kerülni a személyeskedést, de mert a cikk írója nem választható el a véleményétől, így a véleményemben óhatatlan, hogy róla szóljak.
Szeretnék egy pszichológus tudásával bírni, hogy ő mit mondana arról, akinek ilyen véleménye van a nőktől.
Még laikusként is könnyen megállapítható, egy elkeseredett ember, aki a 100 % frusztrációját felhevítette 1000 %-ra.

Most nem térek ki arra, hogy adok-e igazat a cikk tartalmának vagy sem, hiszen a cikk írójának biztosan ez a saját tapasztalata, amivel vitába szállni felesleges, de az, ahogy ő ezt "kivesézi", az arra utal, hogy ő magát minden alól felmenti, és csak a másik nemben találja meg azt a valamit, amit ő hívott életre.

A másik emberben meglátott hiány pontos térképet alkot arról, aki a térképet szemléli. Először mindenkinek, így neki is, magában kellene körülnéznie, hogy ő mivel járult hozzá ahhoz, hogy egy ilyen kép alakulhatott ki nála. Elképzelhető egy erős anya a háttérben, akinek a nevelési módszere ide juttatta gyermekét, aki feltehetőleg egy férfi, mert nem láttam megjelölve a nevét.

Ráadásul amit még szomorúnak tartok, az az, hogy mennyi helyen megjelent, mint egy "biblia" arról, hogy milyenek a női lelkek. Pedig csupán egy ember gondolatai, akinek készsége van az írásra.
A vége a lényeg :lol:

0001.JPG
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
nincs mit hozzá tennem
az előttem elhangzó
gondolatsorhoz...

legfeljebb
önmagam
10846140_800680326685089_6673422449909509953_n.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
[attachment=0]1-smiley-stresszes-félö.png[/attachment]
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Általánosságban és most nem névre szólóan, bár már tudjátok az sincs ellenemre, ha oka van.

A szaremberek meg mindenről és bárkiről, de csak a másik fél háta mögött.
Ha így haladunk, hamarosan lesz itt lapos Föld szekció is.