Az okos Macska ...

30 évvel ezelőtt Budapest belvárosában laktunk. Nem volt se kutyánk, se macskánk.

Amikor budakörnyéki házunkat felépítettük és ideköltöztünk, akkor lett kutyánk is, macskánk is.

Azóta már több macskánk volt, mert az állatok sem élnek örökké. Mindig szomorúsággal búcsúztunk el tőlük. Engem mindegyik állat szeretett. Talán azért is, mert mindig én voltam az engedékenyebb velük szemben.

Mondtam a páromnak, hogy arra azért büszkék lehetünk, hogy eddig a befogadott állataink mindig okosabbak voltak nálunk.

Pár évvel ezelőtt történt, hogy a karácsonyi vásárlás során, az áruházban nagy kupacban álló, kedvező árú virslit kínáltak. A virsli kifogástalanul frissnek látszott. Úgy gondoltam, hogy vegyünk belőle bőven, mert a macskánk a virslit biztosan szeretni fogja. Páromnak azonban voltak kétségei. Nagyvonalúan kijelentettem, ha mégsem, akkor a virslit én fogom megenni.

Amikor hazaértünk, akkor esti vacsora gyanánt, a macskánknak a virslit feltálaltuk. Először a macska az új étek iránt kellő érdeklődést mutatott. Odament a táljához, de eszébe sem jutott, hogy a vacsorázáshoz nekifogjon.

Azóta tudom, hogy eddig minden macskánk okosabb volt nálunk.




P1010699-1.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
P9010193.JPG
A macskánk
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.