Madárbarátok, ugye itt vagytok?

A madarakhoz kétségtelenül különleges kapcsolat fűzi az embert, hiszen mindennapi életünk részei ők... Szeretjük őket, mert már reggel felvidítják a napunkat, néha csodáljuk őket, mikor útra kelnek a messze Afrikába és várjuk őket vissza, hogy tavasszal újra elfoglalják régi fészküket a szemközti fán...

"Civilizált" világunkban egyre kevesebb természetes élőhelyet találnak, sok fajt a kipusztulás fenyeget. Tegyük hát meg értük, amit bármelyikünk megtehet: kis odafigyeléssel és törődéssel tegyük könnyebbé életüket akár csak egy téli ablaketetővel, nyári itatóval, madárbarát növények telepítésével és 1-2 madárodúval a kiskertben... Ők a barátaink és egy barátért ennyit illik megtenni... A sokszorosát kapjuk vissza tőlük élményekben...

Örömmel veszem minden madárbarát hozzászólását, élménybeszámolóit, fotóit... Aki teheti, lépjen be a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületbe, csatlakozzon a Madárbarát Kert programhoz (én már megtettem), melynek teljesítése után "Madárbarát Kert" táblát kaphat az MME-től, melyet büszkén mutathat majd betérő barátainak is... 

cinke1.jpg

 

Természetesen itt vannak a madárbarátok is, csak még nem volt idejük hozzászólni. A hét végén kerestem a rigókat a kertben, de sajnos egyet sem láttam. Előző években minden reggel locsolás után 5-6 rigó is megjelent a vizes füvön, legnagyobb örömömre és gyönyörűségemre. Azt gondolom, hogy eltűnésüknek esetleg okozója, hogy a közelben lakik most már két szarka pár is. Nyáron mindig van néhány napraforgó a kertemben - eredetileg dísznapraforgót ültettem, a következő évben a helyükön kezdtek napraforgók nőni, az óta minden évben kikel néhány- és erre jönnek a kisebb madarak lakmározni, ők is nagyon kedvesek. Vizet mostanában nem szoktam kitenni, mert hét közben nem vagyok kint és nem tudom cserélni, gondolom a többnapos víz nem túl jó nekik. Fényképem nincs, táblát fölösleges kitenni, a madarak úgysem tudják elolvasni. A kertben rendszeresen jár még sün, és nálam laknak gyíkok és békák is, nekik is nagyon örülök.

Madárfüttyös szép estét! Nálam nagyon sok madár lakik. A kertben levő kb 50 éves mandulafába harkályok faragtak odút, néhány évig ott is laktak, fiókákat neveltek. Egy erőszakosabb seregélypár azonban elüldözte őket, így most ők laknak benne évek óta. Már a második fészekaljat nevelik a szülők másfél percenként jönnek , mint a pörölycápa, úgy néznek ki, csőrükben keresztbe fogva a sok férget, fáradhatatlanul hordják. Élmény látni, ahogyan repülni tanítják őket, a szülők kiülnek a telefonvezetékre, éles, csettenő hangon biztatják a fiakat, közben szárnyukkal verdesve, mintegy mutatják: így kell repülni, látjátok? Mesterséges fészekodúban cinegepár költ, évente kétszer, 4-6 fiókát. Feketerigó fészkel a sűrű orgonabokrok között-lehetőleg minél közelebb a szőlőhöz, meggyőződésük, hogy nekik terem rozsdafarkúak költenek a sufni rozoga teteje alatt, veréb a garázstető alatt, és valahol tengelic is, mert naponta látom a madárfürdőnél őket.Télen etetek, külön 5 literes olajos üvegben a cinkéké, asztalon a rigóké, ablakpárkányra tett ládában a verebek, csízek, meggyvágók, néha egy egy zöldike is ide téved, na és a galambok járnak ide, tél vége felé jönnek vissza a hangos tengelicek is. A szomszédságban fecskék fészkelnek, a szomszédasszony profi fecskefióka mentő, minden évben kipottyan egy egy fióka a fészekből, azokat felneveli, csuda mókás, ahogy a régi keménykalapban puha frottíron üldögél, és ahogy az ujjamat nyújtom felé, nagyobbra nyitja a csőrét, mint maga a feje...aztán augusztusban kiteszi az udvarra és fecskemama, papa magához veszi őt, elrepül a csapattal. A családi nyaraló körül sok csalogány él, meseszépen szól a füttyük egész éjjelen át. Most is dalolnak a rigók, esteledik, még egyet elfúj, mintha jó éjszakát kívánna.
Ezt teszem én is, jó éjt kívánok.

Nagyon jó volt olvasni  az utóbbi írást !
Nálam a fedett teraszomon a kinti ágyam felett évek óta költ egy madárpár.  Nem tudom milyen fajta,   a telefonommal  csináltam róluk  képeket, mikor éppen tanultak repülni. Gondolkodtam azon is, hogy  fel kellene szerelni a  gerendára videófelvevőt, hogy  lefilmezze, az egész  folyamatot, a fészekjavítgatástól a  kirepülésig.  Csak ehhez nem értek.
Minden tavasszal alig várom, hogy visszajöjjenek.Mindig 4 fióka van. Tegnap repültek ki, ma már  mind a hatan itt gyakoroltak a cseresznyefán.
Üdv.  Vali  

Madarak……….

Évek óta vagyok a Magyar Madártani Intézet tagja és tavaly a véletlen úgy hozta, hogy
bronz fokozatú támogató tag lettem.
Évekig éltem a Szigetközben, természetvédelmi területen, ahol reggelente hattyúk, vadlibák húztak el a házunk felett.
Nagyon hiányzik, hisz Pest még mindig szokatlan számomra, bár már hat éve élek itt.
Azóta, ha időm engedi szívesen kalandozok a web kamerákon, nemcsak a magyar, hanem más országok kameráit is látogatom.

Megosztok pár oldalt, bár tavasszal, amikor a fiókák kikelnek sokkal érdekesebb.

Nagy kedvenc a parlagi sas :

http://www.imperialeagle.hu/hu/content/webkamera

és a gólyák is

http://golya.mme.hu/golyakamera/halaszstream/
http://golya.mme.hu/golyakamera/dejtarstream/

Rátalálni nagyon egyszerű, hisz a keresőbe csak annyit kell beírni, élő web kamerák madarak.
Van néhány nagyon jó külföldi oldal is.

Jó keresést,

Judit

Észt békászó sasok Eha és Kai 2013.07.29.

http://pontu.eenet.ee/player/konnakotkas.html

Erdei kabasólyom kamera 2013.07.31. az etetés, kérlek, nagyítsd ki a képet!

http://www.newforestgateway.org/Wildcam ... fault.aspx

Én is nagy madárbarát vagyok!Ahol lakom,sok-sok kis madarat megfigyeltem már...királyka..seregély..harkály..varjú...zöldike...Schmidt Egon könyveit szeretem és imádom a madárfüttyös dalokat videókat....

Gólya-mese:
Pár éve az utcánkba költözött egy gólyapár. Kerestek egy villanypóznát, összegyűjtötték az ágacskákat és megépítették a fészküket.Hamarosan 2 kis madárfej kukucskált ki a fészekből. A gólyapapa szorgosan repkedett a házunk felett, a közeli patakhoz, hogy betömje az éhes szájakat. Ősszel aztán mindannyian elrepültek.
Tél végén a jóakaratú emberek felállítottak egy póznát a patak partján, raktak rá fészket is, És várták őket.
És egyszer csak megjöttek. /Már az is csodálatos, hogy vajon milyen GPS van az agyukban, hogy több ezer km-ről visszatalálnak ugyanoda./
De nem kellett az ember által megalkotott fészek. Nekik a sajátjuk kellett. Megreparálták, kicsinosították és ismét beköltöztek.
Néha , ha rájuk nézek, a saját életem egy darabkája jut eszembe.
Az idén aztán nagy sokadalom volt a villanypózna körül. Mondták, hogy meggyűrűzték őket, v. talán valami jeladót illesztettek rájuk, nem tudom pontosan.
CSak remélni tudom, hogy nem járnak úgy, mint szegény Ménes a " kémgólya" aki megsütve egy egyiptomi vacsoraasztalon végezte.. Tavasszal visszavárjuk őket.

Talán nem egészen ide illik... de azért szép! Ugye?
  Jacques Prévert - Hogyan fessünk madarat?
 Fessünk először egy kalitkát, az ajtaját szélesre tárva, s fessünk aztán valami kedveset, valami egyszerűt, valami szépet, valamit, ami hasznos a kismadár szemének, s támasszuk aztán egy fának a vásznat egy kertben, egy erdőben, vagy egy rengetegben, s rejtőzzünk a fa mögé semmit se szólva, sőt mozdulatlan.
Néha gyorsan odajön egy madár, de olykor hosszú évek is elmúlnak, míg elhatározza magát, hogy leszáll.
Ne veszítsük el a türelmünk, várjunk, merengjünk.
Várjunk, ha kell, éveken át, száz év nem a világ, hogy gyorsan vagy lassan jön-e meg a madár, nincs semmi összefüggésben vele, hogy lesz-e a képnek majd sikere.
 Amikor megjön a madár, - ha megjön a madár - mélységes csendben legyünk, várjuk meg, amíg a kalitkába belép, s bent van, ha már besétált egyszer, zárjuk be ajtaját gyorsan az ecsettel.
Aztán tüntessünk el minden rácsot vigyázva, nehogy egy csöpp is hulljon a madárra.
 Fessünk aztán egy tündéri szép fát, s a legszebb ágat válasszuk a madárnak.
Fessük meg a zöld lombokat, a borzoló szelet, a napban táncoló porszemeket, a fű bogarainak zsivaját a nyári melegben, s várjuk meg, amíg a madár dalolni kezd önfeledten.
Ha nem dalolna a madár, rossz jel volna, azt mutatná meg - óóó - hogy a kép rossz, csapnivaló.
De jó jel az, ha a csőre dalra rebben. Akkor egy tollat a gyerek a madár szárnyából gondosan kitéphet, s aláírhatja vele boldogan a képet! (Végh György fordítása)  

Én is nagyon szeretem a madarakat és  szerencsémre pontosan olyan helyen élek,ahol  jócskán jut a látványukból és a hangjukból. Ezen a részen  cca. 40 faj repdes a levegőben és él,időnként nagyon édes kis  eseményeknek vagyok tanúja.  Szoktam őket meglesni is, a legtöbbjük nagyon éber és huss, már el is repült.  
 Tavaly nyáron ezeket a gólyákat fényképeztem egy kis faluban,ahová  pár napra elutaztunk. 

Nagyon jók a gólyákról feltett képek,hiába meresztgettem a szemeimet,hogy hátha felismerem a kisfalut és azonositani tudnám a nevével,miután nagy hasonlóságot vettem észre az én kisfalummal és az ott élö gólya populáció arányával.Mivel nekem is egy Miskolctól nem távol esö, Szerencs melletti kisfaluval nagyon szoros kapcsolatom van születésem és még ott élö testvéreim révén.Ezt viszont azért is irnám,hogy gyerek és iskolás koromban nagyon szerettünka fíukkal a falu melletti patakot körbe járni.ami egyik hidtól a másikig tartott,(körbe jártuk a Taktát) miközben az akkor még meglévö sok füz és más fákon fészkelö és a patak nádasában megbúvó madarait figyelvén ismerkedtünk az ottani honos madárvilággal.Egy pár fiókát sikerült is felnevelnem a nyáron,anyám nem kis bosszankodására,mint falusi gyerek lévén sokat kellett segiteni a ház körül meglévö nem csak madarainak´szárnyasainak a gondozásában,ami nem mindig örömmel töltött el bennünket,mivel ezek kötelezö munkálatok a létfenntartás céljából történtek.
Azóta sok idö eltelt,sok minden megváltozott,felnöttem és utjaimon nagyon sok madárral találkoztam és volt is velük rengeteg dolgom is,viszont mindig ahhoz a mottohoz hiven,hogy..A veréb is madár..nem feledvén persze azt sem,hogy madarat tolláról,embert barátjáról ismerni meg,ezt viszont meg én teszem hozzá.hogy sötétben minden madár fekete.  
Mindenesetre örülnék annak,ha meg tudhatnám annak a kis falunak a nevét,amennyiben a golyák ezt nem vennék személyi sértésnek,de amikor fényképezték öket,akkor sem kérdezt senki,hogy beleegyeznek-e a nyilvános szereplésbe.
Üdvözlettel Kispista  

Kedves Kispista!

Köszönöm,hogy kapcsolódtál a  rövidke írásomhoz és a feltett képekhez valamint,hogy megosztottad  az emlékeid egy részét. Ezek értékek,amiket senki nem vehet el,mert a szívünkben őrizzük őket.
Nem titok a település neve, Ároktő.  A Csörsz árkot jártam be  és fényképeztem mindenféle szögből,hiszen ahhoz kapcsolódik egy nagyon szép magyar legenda. A gólyapár  sok-sok éve azon a villanyoszlopon él és költ,ismerem a lakókat, a házuk előtt található az oszlop. Egyébként én nagy gólya-és fecskeimádó vagyok-persze az összes madarat szeretem- így ki nem hagyom,ha lehetőségem nyílik rá,hogy fényképezzem őket.

Amikor kisgyerek voltam, sokat nyaraltam az egyik  Nagyszüleimnél.Akkor kerültem igazán kapcsolatba a madárkákkal,  megismertem a fácán-és fogolyleves illetve hús  ízét is.Az egyik unokaöcsém állandóan a madárfészkeket bújta,igen jó kapcsolatba voltunk,én is másztam a fákra leskelődni.  Még most  ennyi évesen is   járok őket nézegetni,fényképezni és hallgatom az éneküket. Nagy erdőjáró is vagyok,nem is tudnám elképzelni az életemet fák és madarak nélkül.

Tavaly nyáron a Hortobágyon  fényképeztem madarakat is. Jártunk a Madárkórházban és az egyik parkban. Néhány képem onnan. Gólyák,pelikánok.

Ma Poroszlón jártunk a Tisza tavi ÖKO centrumban.
Néhány fotó, igaz csak a mini mobilommal, mert elromlott a fényképezőgépem.

Fénykép13518.jpg

20170607_104441.jpg

[/attachment]