MAGYARORSZÁG

Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos.
Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség.
Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek.
Ahol a vonatok menetrend szerint késnek.
Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és
röplabdában jeleskednek.
Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre.
Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás.
Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága.
Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak.
Ahol a világválság állampolgárságot kapott.
Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak.
Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik.
Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak.
Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait.
Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent.
Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek.
Ahol az írástudatlanok írják a történelmet.
Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot.
Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat.
Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk.
Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója.
Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet.
Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja.
Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik.
Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik.
Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg.
Ahol csak azért élsz, hogy meghalj.
Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan...

Magyarország - Egy amerikai újságíró szemével
MAGYARORSZÁG Van a Balkánon egy állam, amely önmagával határos. Ahol a legszebb nők élnek, mégis csökken a népesség. Ahol a munkanélküliek dolgoznak a legtöbbet, ahol a legtermékenyebb földön éhező emberek élnek. Ahol a vonatok menetrend szerint késnek. Ahol mindenki focizik, mégis vízilabdában, kosárlabdában, kézilabdában és röplabdában jeleskednek. Ahol mindenki siet a munkába, de senki sem érkezik be időre. Ahol a nyolcórás munkaidő tizenkét órás. Ahol az egészségügyi ellátás ingyenes, de a gyógykezelés drága. Ahol az újságírók szabadon írhatnak bármit, amit parancsba kapnak. Ahol a világválság állampolgárságot kapott. Ahol a közbeszerzések titkosak, az államtitkok nyilvánosak. Ahol a háborúk sosem érnek véget. Ahol a történelem naponta megismétlődik. Ahol a leggazdagabbak azok, akik egy napot sem dolgoztak. Ahol a külföldi valuta felváltotta a hazait. Ahol az emberek megünneplik a családi védszent napját, de káromolják Istent. Ahol az okosakat, értetlenségből, bolondnak nézik, a bolondokat meg tehetségesnek. Ahol az írástudatlanok írják a történelmet. Ahol a törvények törvénytelenek, az anarchia pedig normális állapot. Ahol a hatalom megveti a polgárokat, mint nem kívánatos tanúkat. Ahol a jövőből élnek, mert a jelenhez nincs joguk. Ahol mindenki mindenkire mosolyog, de senki senkinek nem jóakarója. Ahol a bírósági eljárások tovább tartanak, mint egy élet. Ahol az árvíz a talajöntözés egyetlen módja. Ahol megidézik a diktátort, a demokráciát pedig a hülyék adójának tekintik. Ahol úgy gondolják, az ország annál jobban fejlődik, minél jobban visszafejlődik. Ahol nem vagy normális, ha nem bolondultál meg. Ahol csak azért élsz, hogy meghalj. Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan... Magyarország - Egy amerikai újságíró szemével
Sajnos valamennyi megállapítás megállja a helyét.
Nagyon nem örülök, hogy ide is begyűrűzött a politika, mert ez az ország annyira megosztott, s annyira alacsony szinten van a politikai kulturáltság.
Ezt a szöveget már olvastam, nem új keletű, és meg kell, hogy mondjam, hogy szomorú vagyok, hogy ezt éppen a magyarok veszik át, és terjesztik.Egy másik fórum témában éppen a nemzeti identitástudatról van szó, s arról, hogy szeretjük a magyarságunkat.
Szomorú, hogy éppen egy olyan amerikai újságíró állít rólunk bármit is,aki azt sem tudja, hogy Magyarország nem a Balkánon van......és szerinte mindez olyan jópofa!
Szerintem pedig mindenkinek a saját háza táján kellene söpörnie, mert mindenhol legalább ennyi "szemét" van, sajnos.
Nem szeretnék vitát gerjeszteni ezért csak ennyi a hozzáfűzni valóm.

Íris
Egyetértek Veled Iris...

Szerintem a fenti borzalom garantáltan "névtelen" hazai termék, ebben úgyszólván biztos vagyok, egy amerikai újságíró nem járatja le magát egy ilyen szemét irománnyal...  Vagy szándékosan "ferdített" fordítás... Amelyben egyébként meglehetősen sok a rosszindulatú "tévedés"... Sajnos élnek ebben az országban olyanok, akiknek ilyet írni - és olvasni is - örömet okoz... Az okokról most inkább nem beszélnék...

Amúgy nem érzem túl nagy dicsőségnek a netről kiollózott szövegekkel itt villogni... Különösen nem az ilyenekkel...
Kedves Írisz!
Az újságírás szabálya: a hír szent, a vélemény szabad.
Ez a cikk egy vélemény, mely pontjaival lehet vitatkozni, lehet elfogadni és lehet bárkinek más véleménye.
A "nagyon nem örülök" -el nem mondatszerkezetileg foglalkozom, hanem tartalmilag.
Miért gondolod, hogy erre az oldalra csak olyan írások kerülhetnek, ami neked tetszik... vagy urambocsá' nekem tetszik. Mindenkinek lehet véleménye, a politikában is, itt is és kint a való életben is.
Abban igazad van, hogy a vélemények ütköztetése vitát eredményezhet. Ez abban a pillanatban történt meg, amikor elküldted a hozzászólásodat. Olvasd csak el az utánad következő, Őhghofunk által elkövetett, az ő szóhasználatát átvéve: borzalmat, mely tele van minősítésekkel. Moderátorként még arra is vette a bátorságot, hogy az írás beillesztőjét minősítse, holott fölösleges idézőjelekkel teli tűzdelt írása önmagát minősíti, pedig semmi mást nem tett, csak neked akart segíteni haragudni.
Politika nélkül mindezt természetesen és anélkül, hogy a téma bármelyik pontjával vitatkozott volna.
Szóval el kellene gondolkodnod, hogy mit is tegyél, ha nem akarsz vitát generálni.
Üdv: Tibor
T. Vajk! Kímélj meg a privát levéltől, mert vagy nem olvasom el, vagy, ha mégis, kiteszem a fórumra, de előtte persze elolvasom újra a szabályzatot. Nyílt felületen, bármikor szívesen vitázom veled (is). 
Kedves Tibor,
a demokrácia jellemzője, hogy a vélemény szabad,s ez nem csak az újságírókra vonatkozik.(Szólásszabadság.)Bár az ominózus írás nem saját kútfőből származik, s azt hiszem éppen Te említetted valahol, hogy az a véleményed, hogy az az ember szokott idézni, akinek nincs saját véleménye.
Egyáltalán nem gondolom, hogy erre az oldalra csak olyan vélemények kerülhetnek fel, ami nekem is tetszik, hiszen én is csak tag vagyok,mint bárki más.Nem olvastad, vagy nem értelmezted jól a mondatomat, pedig egyértelmű!
Mindössze csak annak a véleményemnek adtam hangot, hogy nem örülök,ha a politika egy társkereső oldalra begyűrűzik, ismerve a mi mikrovilágunkat körülvevő makrovilágot, amelyre egyáltalán nem jellemző a politikai kulturáltság.Ezt szerintem mindenki tudja, rajtam kívül is, nem mondok újat!
Az idemásolt cikkről-mely már régóta kering a neten-most sincs jó véleményem, mert kötve hiszem, hogy egy olyan úságíró, aki azt hiszi, hogy hazánk a Balkánon van, annyira ismerne bennünket,hogy így írhatna rólunk.A véleményem most is az, hogy az egész írás rosszindulatú általánosítás, még ha van is igazságmagja.Ugyanennyi negatívumot bármelyik országról össze lehetne szedni.
Szerintem szinte minden mondata sértő, minden magyar emberre nézve, idézem az utolsó mondatát:
"Ahol az idő végtelen, és a butaság múlhatatlan..."
Számomra ilyenkor a legfurcsább az, hogy aki ilyen írást tovább ad, nem gondolja, hogy a leírtak őt is minősítik? Vagy Ő az egyedüli kivétel, akire nem vonatkozik a rosszindulatú általánosítás?
Összegezve, úgy gondolom, hogy pusztán kulturáltan elmondtam a véleményem, és senkit nem sértettem meg, senkire nem használtam durva, pejoratív jelzőket.
Azt gondolom Vajk is csupán elmondta a véleményét, és talán csak nem probléma, hogy az éppen megegyezett az enyémmel?
.........mert, hogy demokrácia van!
Üdvözlettel,
Íris
Kedves Tibor!

Természetesen nem vitázom Veled, bármennyire is keresed a konfrontáció lehetőségét velem... Még a személyes sértegetéseid felett is szemet hunyok, mert hogy azt olvastam itt egy "okos embertől", hogy a leírt szavak leírójukat minősítik... Ezzel egyet tudok érteni, tehát ezzel nekem már nincs is további dolgom. Hozzáteszem az analógia kedvéért, hogy az itt közzétett anyagok is közzétevőjüket minősítik, nekem ezzel sincs dolgom azon túl, hogy megjegyeztem, nem tartom túl nagy dicsőségnek ilyen írásokat közzétenni... Engedelmeddel a magánvéleményemnek, és nem a "moderátori" véleményemnek adtam hangot.

Ezt az állítólagos "amerikai újságírót" megpróbáltam valamilyen szinten fellelni a neten, nos lehetetlen... Így aztán azt gondolom, hogy nem valószínű, hogy ez az anyag valaha is újságcikk lett volna, amihez valaki a nevét adta, inkább gondolom azt, hogy ez egy névtelen hazai szerző (vagy szerzők) műve, amely tényekként beállított rosszindulatú állításaival az emberek legrosszabb tulajdonságaira apellálva próbálja lejáratni Magyarországot a saját lakossága előtt... Ez is pusztán a magánvéleményem, ami ugye lehet nekem is talán, szintén engedelmeddel...

Üdvözlettel: Vajk 
 
 
Most én csatlakozom Vajkhoz,azzal, hogy hozzászólásom után én is kutakodtam a neten.
Valóban sehol nincs megnevezve az az amerikai újságíró,akinek a cikket tulajdonítják.
Többen kielemzik az írást, s megállapítják, hogy több országra ráillik, némelyikre még jobban, mint Magyarországra.Itt nem szeretnék idézni, mert ha valaki kíváncsi rá, utánanézhet.

Most feltehetném a kérdést, hogy mi van akkor, amikor az állítólagos cikkben említett "igazságokat" valaki magára veszi?
Addig semmi baj, amíg nem általánosít.
Üdvözlettel,
Íris
Az ismétlés a tudás anyja: A hír szent, a vélemény szabad.
Szabad a véleménnyel vitázni, azt minősíteni, sőt elkövetőjét minősíteni minimum etikátlan.
Előfordulhat a virtuális világban, hogy nem amerikai újságíró követte el ezt a, valóban általánosító és rossz véleményt a magyarokról.
Előfordulhat, hogy valami magyar, vagy ki tudja, milyen nemzetiségű, önjelölt újdondász tette és természetesen előfordulhat, hogy valaki, anélkül, hogy a boldogság könnyeit látnátok a szemében, beteszi ide, erre az oldalra.
Az is előfordulhat, hogy a magyar állapotokról nincs hiteles képe az illetőnek, esetleg egy zebracsíkos ruhába öltözött ripacs külhoni viselkedése okán ragadott tollat.
Ezer dolog előfordulhat a bejegyzés kapcsán, de ennek is van létjogosultsága, még ha nem is értünk vele egyet. Nekem a sokszínűség sokkal jobban tetszik, mint az egyhangúság.
Az olvasóra meg bízzátok rá, hogy mit gondol az írásokról.
Üdv: Tibor 
Kedves Tibor!

Minden bizonnyal eltérő fogalmaink vannak az etikus viselkedésről... Éppen ezért nem is mennék bele mélyebben, mit nem tettem volna én meg a Te helyedben, ami Neked "belefért" és attól tartok, még nem vagyunk a végénél...

A magam részéről ezt a témát itt befejeztem, természetesen az eddigi véleményem fenntartásával...

Üdvözlettel: Vajk 
Kedves Iris és Vajk!
Nagyon köszönöm, hogy megvédtétek a honfitársaink és köztük az én becsületem is! Engem is nagyon bánt a mostanság országos méretűvé dagadt magyar ember, és Magyar ország pocskondiázása, mindezt úgy mintha a nagy véleményalkotók felette lennének az általuk borzalmasnak nevezett országnak. Gondolom, az elmúlt minimum 50 évben talán ők is jelen voltak és "építették" az általuk leminősített országot. Vagy leépítették?
Katakat
Kedves Katakat,

nem kell megköszönni, hiszen ez természetes.Soha nem tudnám megtagadni a gyökereimet, a magyarságomat, így természetes, ha a magyarokat szidják, mélyen érint.
Mindettől függetlenül örülök, hogy megszólaltál, mert jó érzés tudni, hogy más is így érez!

Üdvözlettel,
Íris
Kedves Klubtársak!

Évekkel ezelőtt sikerszéria volt Európa-szerte az ún. Xenophobe* könyvecskék, amely egy ironikus zsebkönyv sorozat, egy kifordított nemzetmeghatározó. Nálunk Miért nem bírjuk …? címen jelent meg. A pontok helyére tessék behelyettesíteni a különböző népeket, úgy mint a franciákat, digókat, amcsikat, ruszkikat, zsidókat, stb.

Természetesen mi is benne voltunk a sorban, ami inkább elismerés, mint kritika. Mivel rólunk is élnek a nagyvilágban előítéletek, nem is kevés. De az a tény, hogy külön könyvecskét szentelt nekünk is a jónevű angol kiadó, egyben azt is jelenti, hogy egyéniségek vagyunk, mi is karakterisztikusan kilátszunk a többi nép és nemzet fiai, lányai között.

A sorozat erkölcsi alapvetése volt, hogy mindegyik kötetet az adott nép, ország jeles publicistáit, íróit felkérve, az angol szerkesztők velük közösen készítették el a „jellemrajzokat”. Szóval ezekben a könyvecskékben mindegyik náció kap hideget, meleget. Az irónia finom fegyverével. Nekem a francia kötet volt a kedvencem. Azé a Franciaországé, amelyről az a sztereotípia járja, hogy a világ, legrátartibb, legpökhendibb népe. A kötet túltett minden várakozásomon.

De a sorozat nem kíméletesebb a többiekkel sem. A mienk még a lájtosabbak közül való volt. És érdekes módon egyik nemzet fiai sem háborodtak fel, nem fordultak semmiféle nemzetközi bírósághoz, nem akartak revansot venni a kiadón és munkatársain. Mert idegengyűlöletről szó sincs. A szerzők csupán csokorba gyűjtötték az egyes nációkról mások tudatában kialakult sommás közhelyeket.

Mi ebből a tanulság? Talán az, hogy nincs irónia önirónia nélkül. Ha egy nép nem tudja magát bizonyos távolságtartással szemlélni, akkor mások együttérző jóindulatára is hiába számít. És még a jó férfi-nő kapcsolatban is fontos: könnyű egymást az erényeink miatt szeretni. Tán az igazi elfogadás az, ha egymás gyarlóságait, másságát is tudjuk szeretni és elfogadni. Sőt, még a saját magunkét is.

Példák:

A franciák azt is dicsőségnek könyvelik el, amit mások vereségnek tartanának. Mivel szinte minden háborút megnyertek, amibe belekezdtek, ezért eleve feltételezik, hogy minden döntő ütközet csakis francia dicsőséget hozhat. Így aztán sehogyan sem értik, az angolok miért nevezték el a Waterloo Station földalatti-megállót olyan csatáról, amit a franciák elvesztettek…

Az angolok megszokták, hogy róluk mindenkinek csak különböző közhelyek jutnak eszébe, és nem szeretnék, ha ez megváltozna. Tudják, hogy a külföldiek nagy része azt gondolja róluk, a múltban élnek. Egyáltalán nem zavarja őket, ha az egész világ azt képzeli Angliáról, hogy ott amatőr detektívek, futballhuligánok, elhülyült nemesek és szolgalelkű parasztok élnek, akik ősrégi kocsmákban pintszámra isszák a meleg sört.

S akkor álljon itt egy-két „ránk jellemző” passzus is ebből a könyvecskéből:

A magyarok szenvedélyei érzékeiek. Szeretnek jókat enni, inni, szeretik a szexet. A társalgás is a szenvedélyeik közé tartozik, különösen, ha politikáról van szó. Ilyenkor az indulataik magasra hágnak. Míg az amerikaiak üzletről, az angolok az időjárásról, a franciák a nőkről, addig a magyarok a politikáról társalognak leginkább.

A magyarok nemigen ismerik el hibáikat, bár nagyon is tisztában vannak vele. Egyik gyarlóságuk a széthúzás. Ha négy magyar kerül össze egy szobába, holtbiztos, hogy öt pártba tömörülnek.

Ha Isten mindent tud, a magyarok túltesznek rajta. A műsor egyfelől a külföldiek, másfelől a többi magyar elkápráztatását szolgálja. Ha azonban ez a tudásszomj valódi, igen nagy értékeket hordoz. Arra sarkallja őket, hogy gondolkodjanak, feltaláljanak, olvassanak, koncertre, színházba járjanak.

A magyar mindentudó közeli rokona a magyar minden lében kanálnak.Ez utóbbi igencsak különbözik más népek mindenlébenkanalától – azok ugyanis sürgölődnek, magyar testvéreik csak a szájukat jártatják. A legtöbb esetben arról, amit éppen tenniük kellene.

A magyarok egyik nagy mániája a foci. Dagadó kebellel idézik fel az aranycsapatot. Tény, hogy a világon többen ismerik Puskás öcsi nevét, mint ahányan Bartókét. Még Sir George Solti is magától értetődően a magyaroknak szurkol, mikor a magyar csapat Angliával játszik. Pedig zsidó származása miatt kivándorlásra kényszerült, míg Angliában lovaggá ütötték. S ha a magyarok egy meccsen veszítenek, az ország gyászba borul.. Ez annál inkább szomorú, mert mostanság még Izlandtól is kikapnak. A futball rajongók gyakorlatilag állandóan feketében járnak.

A magyarok boldogan azonosulnak Woody Allennel, aki azt állítja, hogy üldözési mániám van, mert üldöznek.Emiatt a legtöbb magyarból hiányzik a belső béke, Az állandó balszerencse előérzete nemzedékek során ivódott a lelkükbe. Arthur Koestlerrel szólva: „Magyarnak lenni kollektív neurózis.”

Ezeket a xenofób* könyvecskéket ma már antikváriumban is nehéz elcsípni, pedig roppant szórakoztató olvasmányok. Helyette viszont jó szívvel ajánlom jeles ifjú írónk és költőnk Lackfi János 2 éve megjelent hasonló témájú könyvét, amely még talán kapható: Milyenek a magyarok? Jó szórakozást. Mert a legjobb saját magunkon nevetni.

Ja, és feljebb idézett magyaros tulajdonságok közül egyik.másiknál én is magamra ismerek.:-)

*xenofóbia (vagy xenophobia) - görög eredetű szó, a ξένος (xenos) „idegen” és a φόβος (phobos) „félelem” szavak összetétele, jelentése idegengyűlölet. Enyhébb formájában az idegenekkel szembeni negatív érzelmet jelenti. (Forrás: Wikipédia)
Kedves Myrtill!

A magam részéről köszönöm a hozzászólásodat és a mögöttes szándékot is, nevezetesen oldandó a témában kialakult feszültséget... Hozzáteszem, az nem csak a témának tudható be, sokkal inkább személyes indíttatás húzódik meg mögötte...

Az önirónia valóban szükséges ahhoz, hogy kicsit kívülről tudjuk látni magunkat... Ugyanakkor a fent nevezett irománynak köze nincs az öniróniához, hiszen nem a magyarok jó és rossz tulajdonságairól szól, azokról egyetlen sor sincs benne... Ez egy kifejezetten politikai indíttatású kreáció, ami azt hivatott sugallni, hogy ebben az országban minden a lehető legrosszabbul megy és működik, hogy is mehetne másképp, ha egyszer "írástudatlanok" csinálják a történelmet... A - valóban - sok nehézséggel küzdő átlagember, aki amúgy is hajlamos az életéért viselt felelősséget saját magán kívülre helyezni, ezt olvasva máris igazolva látja magát, hogy miért is megy neki olyan rosszul anyagilag, testileg, lelkileg, kapcsolatilag... Ez az írás rombolni szándékozik, nem építeni és azt is tudni lehet, hogy milyen cél által vezérelve...

Szóval élvezettel és érdeklődve olvastam a hozzászólást, de ez mit sem változtatott a véleményemen a közzétett anyaggal kapcsolatban...

Amúgy valóban szerencsés lenne "direkt politika"-mentesen élni itt a klubéletünket, elkerülendő a szekértáborok képződését és permanens szembeállását, ami óhatatlanul kialakulna ebben az esetben... Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az értékrendjeink ütköztetését is mellőznünk kellene, aztán mindenki gondoljon mögé olyan politikai viszonyulást, amilyet akar...  

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok...

Üdvözlettel: Vajk 
Az írás nem borzalom sajnos, hanem nagyon is sok igazság van benne. Aki ezt nem látja, vagy nem akarja látni, az elfelejtette levenni a rózsaszín szemüvegét. Ha valakinek nem tetszik az ilyen írás, nem kell elolvasnia és pláne nem véleményt nyilvánítania róla. Nem egyes emberek tetszésétől, ill. nem tetszésétől teszik függővé a tagok a bejegyzéseiket, hanem saját meggyőződésük szerint teszik ezt.

A politika benne van az életünkben, a mindennapjainkban. Akár tetszik ez néhány hozzászólónak, akár nem. A politikai kulturáltság szintjét pedig nem az átlag emberek rontották le a béka szintje alá, hanem a politikusok, akik az elithez tartozónak érzik magukat. Lehet, hogy Magyarország nem a Balkánon van, de szomszédos vele és úgy is viselkedik többnyire. Addig, amíg Budapestet még mindig összekeverik Bukaresttel, addig a világ szemében balkáni ország vagyunk.

Nem kell névtelen szerzőnek, vagy újságírónak lenni ahhoz, hogy Magyarországot lejárassa. Lejártja az saját magát, és nem csak a saját lakossága előtt, hanem az egész világ előtt.

Kár, hogy vannak akik nem tudnak különbséget tenni a véleménynyilvánítás és a pocskondiázás között. Nagyon nem ugyanaz. Egyébként meg Magyarországot még mindig egybe kell írni.

Nagyon helytálló az a megjegyzés a magyarokról, mely az említett Xenophobe könyvből való. Klubtársnőnk hozzászólásával ügyesen lágyított a témával kiváltott ellenségeskedésen és ajánlotta figyelmébe egy-két hozzászólónak, hogy „Tán az igazi elfogadás az, ha egymás gyarlóságait, másságát is tudjuk szeretni és elfogadni.”