Kedves Érdeklődők!

Én a magam részéről hiszek egy Belső Én-ben, aki bennünk él és aki jobb, "természetesebb", vagyis gyermekibb (de akár azt is mondhatnám: Istenibb...), mint a hétköznapi külső énünk... Az "Istenibb" alatt nem a vallásosságra gondolok a szó köznapi értelmében...

Úgy hiszem, hogy a meditáció célja ennek a Belső Én-ünknek a megszólítása, hogy ezáltal közelebb kerülhessünk hozzá és Ő a külső világhoz való viszonyunkat is megváltoztassa... Úgy gondolom ugyanis, hogy az ember frusztrációi alapvetően a Belső Én-je és a külső énje közötti különbségből adódó feszültségből erednek... Minél nagyobb a különbség, annál nagyobb a feszültség és ebből adódóan a frusztráció is; minél kisebb a különbség, annál közelebb vagyunk ahhoz, akik szeretnénk lenni - ott belül - és minél közelebb vagyunk, annál több bennünk a(z) (élet)szeretet, a belső derű és a nyugalom...

Tehát a rendszeres meditáció közelebb visz minket ehhez a kívánatos állapothoz, ami révén kiegyensúlyozottabb és boldogabb lesz az életünk, nagyjából a külső körülményektől függetlenül... Nyilván vannak, akik ezt vitatják, de szerencsére legalább annyian állítják is ennek meglétét és igazságát, tehát számomra a kérdés eldőltnek tekinthető: meditálni jó...

Ebben a témában várom mindazok gondolatait, akiket ez érdekel és mindazok tapasztalatait és élményeit, akiket személy szerint érint a dolog... Úgy gondolom, hogy sok hasznos és értékes gondolatot adhatunk ezáltal egymásnak és ezzel segíthetjük is egymást a személyes fejlődésünkben...  
Hadd tegyem közzé Müller Péternek a jó párkapcsolathoz írt fontos gondolatait, melyek valahol a meditációról (is) szólnak:

"...Sajnos, egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról, nem is tudja, mi az, hogy "belül". Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod: te magad vagy, és ezért - figyeld meg! - szüntelenül menekülőben vagy.

Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó párkapcsolat titka a jó magány. A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.

Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van. Aki időnként ki tud lépni aggodalmainak, szorongásainak és indulatainak elektromos árammal töltött viharfelhőiből, és meg tudja teremteni, ha kívül nem is, legalább önmagában, hogy kisüssön a Napja.

Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud.

A magányod: szent. ..."
Fogalmam sincs, hogyan kell meditálni.
Olvastam róla, videókat néztem, de nálam minden másképp működik. Ha utánozom, amit tanítanak, semmi. Ha ösztönösen teszem amire épp kedvem van, érdekes élményeim lesznek. Ha esténként leülök, és amolyan belső nagytakarítást végzek, minden könnyű lesz, az álmom is. Ha kérdésem van, a reggeli utolsó álmomban rendszerint meglelem a választ. Ha mégsem, a nap történései között ott lesz, csak fel kell ismernem.
Valóban van egy láthatatlan világ, és segítenek.
A legelső reiki beavatásomon a vezetett meditációban láttam egy embert. Szakállas, bajuszos, hatalmas termetű férfit. Nem volt kedves, nem volt szigorú, nem jött felőle semmi érzelem vagy indulat. A második beavatáson ismét láttam, akkor oldalról, és a hátánál fehéresen derengő valamit, amit akár angyalszárnynak is nevezhetnek, de nem szárnyak voltak.
A legelső meditációmban a fehér, kavargó ködből hirtelen élesen kirajzolódott elém egy néhány vonalból álló szimbólum. Azóta is keresem, mert talán egy látott és a tudatom mélyére száműzött kép bukkant elő, de nem találom. Ez az én jelem. Tökéletes sűrítménye annak, amit a születési horoszkóp rejt, a napjegynek, az aszcendensnek, az engem kiegészítő jegynek, a törekvéseimnek. Egy csodálatos jel, ami én vagyok.
A mesteri beavatás után három héten keresztül mantráztam és vizualizáltam a mesterszimbólumot. Nagyobb élményben részesültem, mintha megnéztem volna egy fantasztikus filmet! A sík jel napról-napra egyre jobban átalakult, térbeli formát vett fel, színessé vált. Magába olvasztott, körülölelt. Ebben az építménnyé vált jelben láttam magamat kívülről, elölről, oldalról, felülről, de hátulról sosem. Ha akartam, képes voltam egy csőben, mely védett, hihetetlen sebességgel le, s fel utazni. Felülről áradt a meleg, aranyló fény, simogatott, mint a langyos zuhany. A testem körül spirálisan tekergő vonalak. "Az AROLO-energiát láttad" - mondta a mesterem.
Mikor Fenyő Márta, magyar fizikus találmányáról olvastam, arról, hogyan gyógyít fénnyel betegeket, megdöbbentem. Valahányszor a mesterszimbólummal meditálok, és gyógyítom magam, mindig ez az aranyló, meleg fény burkol be, ugyanaz, mint amit klinikai körülmények közt létrehoznak.
Ellazult, meditatív állapotban időnként utazom. Valami kimegy a testemből, felemelkedik, oda megyek, ahová akarok. Néha látok távoli dolgokat, néha bebizonyosodik, hogy valóban úgy van, nem képzelődtem.
Az elménk hatalmas. A testet tétlenségre kell kényszeríteni, s akkor képesek vagyunk olyanokat látni, ami mellett a nappali rohanásunkban elszáguldunk.
Ha mást sem teszünk, csak leülünk ábrándozni, megtermékenyítjük a holnapunkat. Mert ez is meditáció. S ha konkrét célhoz tudjuk kötni, akkor varázslók leszünk. 
Ha valaki jógázik,az segít az önmegtisztulásban,ellazít.Elég nehéz megtanulni,de gyakorlat teszi a mestert,mert egy olyan légkört kell teremteni,amikor képesek vagyunk mindent kizárni kis világunkból.Talán még magunkat is meg tudjuk szólítani.Rendkívüli felemelő érzés,szinte újjá születik az ember. 
Kedves Érdeklődő Társaim!

Személy szerint én már évtizedek óta foglalkozom evvel a témával.
1984-ben az akkor 3 éves gyermekemmel beiratkoztam egy karate iskolába, mivel meggyőzése bizonyos témákban rendkívül sok energiámat emésztette fel (később megtudtam az okát is az iskola gyermek pszichológusától, valójában igen magas az IQ-ja és a lehető legjobb döntést hoztam).
Itt a japán Zen filozófiáját sajátítottuk el, amely szerint a rengeteg gyakorlás célja a megvilágosodás.
Nos az én nehezen meggyőzhető gyermekem csodálatos változáson ment keresztül mire iskolába került. A folyamatos testi és szellemi gyakorlatok egy rendkívüli apró embert teremtettek meg. A változás rajtam is érezhető volt. (férjem legnagyobb megelégedésére). A karate-val töltött évek után elképzelhetetlen volt életünk a meditáció nélkül
Ezután már igényeinknek megfelelően kezdtük járni ezt az utat.

A következő állomásom az Agykontroll volt. Igen Silva módszer. Én is szerettem volna minél nagyobb részt hasznosítani szürke agyállományomból.
Majd következett a jóga.
Nem tudták elképzelni a környezetemben levő emberek, miért vagyok fáradhatatlan, miért nem vagyok ideges?
Ez az én pici titkom volt. Inkább meditáltam 10 percet, mintsem szedjem a nyugtatókat.
Bizony mind a mai napig gyakorlom.
Felszabadít, energiát ad.

Szeretnék figyelmetekbe ajánlani két könyvet:
Arthur Osborne: Az önismeret ösvénye, (Srí Ramana Maharsi élete és tanításai)
Láma Ole Nydahi: Könyv a szerelemről.
Minkét könyvben leírtak igen tanulságosak, érdemes próbálkozni az elsajátításukkal.

Srí Ramana Maharsi tanítása szerint:
"" A "Ki vagyok én?" Kérdésre nincs válasz. Nem is lehet, hiszen az feloldja az én-gondolatot, amely minden más gondolat szülőanyja és áthatol azon túlra, a csendességhez, ahol nincs gondolat. A meditáció során ne adj az elmének olyan sugalmazó válaszokat a vizsgálódásra, mint pl. én vagyok XY. Az igazi válasz önmagától megjelenik majd........A válasz a tudatosság ébredő folyama amely az ember lényének lényegeként vibrál, mégis személytelen.""
Kedves Vajk,

Ezt még küldöm neked, csak kövesd az utasításokat.

http://www.jogameditacio.hu/perc-laz.html

Esetleg meggyújthatsz egy pár szantál illatú füstölőt és meggyújthatsz néhány gyertyát.

Nagyon jó :!: :!: :!: :!: :!:
Kedves Sissy!

Érdekes az oldal, köszönöm...  :)
Kedves Klubtársak!

Régóta járom én is az önismeret sajátos útját, aminek elengedhetetlen része a  meditáció. Középiskolás koromban már jógáztam, igaz akkor még csak könyvből, mivel tanfolyamok, foglalkozások még nem voltak. Aztán következett az agykontroll, majd számos kínai mestertől tanultam csikungot, amit közel tíz évig gyakoroltam.
Pár éve átváltottam a Sahaja jógára, ami kizárólag csak meditációból áll. Nincsenek ászánák, különféle gyakorlatok, kizárólag befelé visz az Út, önmagunkba.

"Véletlenül" találkoztam Mooji-val, fantasztikus kisugárzása, bölcsessége, humora, a közvetlensége magával ragadott. Számtalan előadását megtalálhatjátok a You Tube-on. Ha elkezditek Őt hallgatni, nem lesz megállás.... :D  
 http://www.youtube.com/watch?v=VGl6OxpW5PE

Tapasztalataitok szerint egy új párkapcsolatban hátrányt jelent, hogy valaki rendszeresen meditál? Véleményem szerint sokkal jobban tolerálják, ha az ember bármilyen egyéb "földi" szórakozásnak hódol, mintha reggelenként vagy esténként elvonul egy negyed órára meditálni.

Kíváncsian várom hozzászólásaitokat:
Symbolonka     
Kedves Symbolonka!

Fenti kérdésedre engedelmeddel kérdéssel válaszolok: egy - valamilyen formában - befelé is élő partner meg fogja érteni a meditációs szükségletedet és tolerálni is fogja... Másmilyennel meg mi dolgod lenne? :)

Üdvözlettel: Vajk 
Kedves Vajk!

Köszönöm gyors válaszodat a költői kérdésemre, amire "sajnos" én is tudom a választ. Csak reménykedtem, hogy van valamilyen áthidaló megoldás, amiről én nem tudok. :wink:

Üdvözlettel: Symbolonka  
Kedves Symbolonka!
Bármilyen kapcsolat elbír napi kétszer tizenöt perc magánéletet... hidd el, ezt bárki Veled együtt fogja elfogadni. Csak vedd magától értetődőnek az első perctől fogva.
Üdvözlettel: Georgina
A "fáj a fejem" egy bevált módszer.  :D
Kedves Georgina,  
köszönöm és "Atyai tanácsok" c. írásodat is, fantasztikus volt.

Kedves Kispista, csak nem vagy fejfájós? Egy jó kis ászána és volt-nincs kínszenvedés. Mindenki jól jár.  :wink:

Symbolonka 
Hallgassátok meg   Echart Tolle A Most hatalma című hangoskönyvét a megvilágosodásról.   :P
https://www.youtube.com/watch?v=LZqMyTWYdJ8

Erről lenne szó ?   ~ 2 óra
Belehallgattam, - elsőre elég nehéz követni a folyamatosan szakadozó, - ill. megszakított mondatok értelmezését.
Talán ha Én olvasnám, más hatással lenne rám.
Végighallgattad ? Hogy tetszett ? :)