A társkeresés temészetesen elsődleges.
Én emellett-a barátságot is fontosnak tartom.
Jó-lenne ha erről-is elmondanátok a véleményeteket.
Székely János.
Kedves 1471013!

Kérdés melyik barátságra gondolsz, a hagyományos értelembe vett mély és tartalmas emberi kapcsolatra vagy az ellenkező neműek közötti minden belefér kapcsolatra?
Én személy szerint hagyományos barátságot nem is gyűjtöm de főleg nem keresem a neten. Az egy más dolog, hogy különböző programok alkalmával megismerjük egymást és akár éveken keresztül keressük az alkalmat a közös programokra, ez egyenlőre egy kellemes ismeretség, lesz e belőle barátság azt majd az évek eldöntik.

Könnyebb a kapcsolatról írni, hiszen azt az elejétől lehet annak nevezni függetlenül attól, hogy meddig tart, egy hónapos kapcsolat is kapcsolat. Ugyan ez a barátságról nem mondható el, ahhoz hosszú évek kellenek amikor azt mondhatom, hogy valóban a barátom. Legalább is én így gondolom.

Manapság divat a "barátokat" gyűjteni és dicsekedni, hogy ez is meg az is a barátom, közben nem több egy ismeretségnél. Aztán ha csalódnak a másikba jön a nyafogás, hogy milyen barát az ilyen. Semmilyen, soha nem is volt az csupán néha jót beszélgettek vagy épp valami közös programjuk volt vagy épp valamilyen érdek fűződött hozzá és ha ez az érdekeltség megszűnik vége az érdek barátságnak is.
Kedves János!

Teljesen egyetértek Simivel.

Ez egy társkereső oldal elsősorban, de sokan vannak, akik barátot keresnek csupán, v mindkettőt. De ezt biztosan észrevetted, mikor kitöltötted az adatlapod, s nézelődtél a profilok között.

A barátságról sokféleképpen gondolkodunk. Ez a blogokból, fórumra írt hozzászólásokból és a hozzánk írt személyes levelekből, illetve a találkozásokból derül ki.
A magyar nyelv nagyon sokféleképpen jelöli két ember viszonyát, amihez képest az oldal működtetői által felajánlott verzió szinte semmi sem.
Van (mind különböző jelzőkkel, fokozatokkal), ismerős, haver, cimbora (hirtelen csak ennyi jut eszembe), s a barát, majd a társ. Ez a felsorolás nekem sorrendet is jelent. Barátság a társkapcsolat előszobája szerintem. Sok minden belefér, ha nem is minden. De ehhez idő kell. Ritka az, ha az ember első pillanatban tudja, h örök barátot talált.

Hát ennyi. ditke
Én pillanatnyilag nagyon vágyom egy Barátra, legyen az férfi, avagy Nő...De ha választani lehet, legyen mégis Férfi...Gyermekkoromban nagyon fiús lány voltam, a lányos lányokat kicsit megvetettem, fiúkkal barátkoztam, fociztam, bandáztam...14 évesen elköltöztem a szülőfalumból, kollégiumba kerültem, lányokkal barátkoztam, és pár év alatt nagy nehezen sikerült Nővé válnom...A férfiak nem barátok, hanem szerelmek lettek, majd jött a két fiam...

Most már túl a klimaxon, nagyon szeretném ha újra lenne egy Barátom. Vagy akár több...
Kedves János! A felvetett témádra a blogomban válaszolok, mert terjedelme miatt nem a Fórum keretei közé való. S ha a Fórumon lenne ilyen, úgy jutiq-nak a tőle megszokott nyíltsággal írt hozzászólását egy nagy like-kal honorálnám.
Kedves János! Neked tökéletesen igazad van! Ezen az oldalon kb egykorú emberek vannak ,no jó :) lehet hogy idősebbek is ,mint például én. :) Tehát ebből következően lehet közös témánk bármiről-nem csak a társkeresésről. Én személy szerint többre becsülök egy barátságot-ha az tartalmas,mint egy kalandot.És teljesen mindegy hogy férfi-vagy nő az illető! Egyébként meg az a tapasztalatom hogy egy férfi barát ( bizonyos esetekben) megbízhatóbb mint egy barátnő :wink: :wink:
Én a közelmúltban szabadultam meg egy nyomasztóvá vált 19 évig tartó élettársi kapcsolattól.
Igy inkább élvezem a szabadságom, és nem tervezem, hogy újból hamarosan "beledugjam a fejem a hurokba" ... :D
De keresek barátságokat hasonló korú nökkel-férfiakkal...csevegni, tapasztalatcserére, esetleg közös programmokhoz...
A barátságok mélysége nekem mindegy, mert tudom, hogy az életemért csakis én egyedül vagyok felelös, és magamnak kell megküzdenem minden gondommal, és persze a családom is itt van még. Ezért ha valaki "csak" kellemes csevegésekre, vagy szinházlátogatásra, vagy tán kirándulásokra társ, azt is nagyon értékelem. Idö múltával ezen ismeretségek valamelyikéböl esetleg mélyebb barátság is lehet...
jutiq60 írta: ...Gyermekkoromban nagyon fiús lány voltam, a lányos lányokat kicsit megvetettem, fiúkkal barátkoztam, fociztam, bandáztam...14 évesen elköltöztem a szülőfalumból, kollégiumba kerültem, lányokkal barátkoztam, és pár év alatt nagy nehezen sikerült Nővé válnom...A férfiak nem barátok, hanem szerelmek lettek, ...

Milyen hasonló életutunk volt...
Kedves Vali! Két dolog jutott eszembe

1., szerintem még sosem használtam az életút kifejezést magamra. Pedig milyen jó szó. Néha érdemes visszatekinteni, elgondolkodni, megpróbálni átlátni az értelmét....

2., nem tudom ki mondta, és most nincs is kedvem utánanézni, már csak azért sem, mert valszeg nem pont így mondta: Nem az a kérdés öcsém, hogy honnan jöttél, hanem, hogy hová tartasz.

Úgy gondolom, nagyjából egyfelé tartunk, legfeljebb nem pont ugyanazon az ösvényen :-)

BUÉK
Szerintem sosem szabad elfelejteni, hogy honnan indultunk.
Két ember elindul, az egyik lentről a másik fentről és középen találkoznak, ugyan mind a kettő egy helyen van de nagyon nem mindegy, hogy melyik irányba haladtak.
Az érzőszívű, jólelkű ember sohasem felejti el azt: honnan is jött.... és e közben kinek jár köszönet a megtett útért. Milyen érdekes az (és egyben elgondolkodtató is), amikor egy kapcsolatban (férfi és nő közötti kapcsolatra gondolok most) minden rózsás, boldogság van, ragyognak az arcok... akkor senki nem gondol arra, hogy ki honnan is jött... milyen mélységből. Senki nem törődik az iránnyal: szeretet van és ennyi elég nem kell több. Ellenben ha a kapcsolatban valami komolyan elromlik, elborul az ég felettük, eltűnik a mosoly és vihar dúl, villámok cikáznak ide-oda, nos,mindez megváltozik és átcsap egy borzalmas állapotba az egész. Ekkor előjöhet az hogy: 'Te beszélsz kisapám/anyám, mondd te honnan is jöttél ?......' Sajnos.
Egyébiránt.. kiegyeznék azzal, ha lenne egy barátosném. :-) Elmondhatná nekem négyszemközt a férfiakkal tapasztalt problémáit. :-)
Sokszemközt nem lehetne? Pl. ezen a fórumon?
jutiq60 írta: Néha érdemes visszatekinteni, elgondolkodni, megpróbálni átlátni az értelmét....

Úgy gondolom, nagyjából egyfelé tartunk, legfeljebb nem pont ugyanazon az ösvényen :-)

BUÉK

Úgy is van Jutiq60! BUÉK Neked is ;-)
Laszloka írta: ha a kapcsolatban valami komolyan elromlik, elborul az ég felettük, eltűnik a mosoly és vihar dúl, villámok cikáznak ide-oda, nos,mindez megváltozik és átcsap egy borzalmas állapotba az egész. Ekkor előjöhet az hogy: 'Te beszélsz kisapám/anyám, mondd te honnan is jöttél ?......' Sajnos.

Igen... :? Sajnos így van. Számít ugyan honnan jövünk hová tartunk - de igazából csak a jelenben élhetünk. Mindfullness :wink:
Létezik a jelen múlt nélkül ? Nem, persze hogy nem. /Erre nem tudsz már tenni lapot. :-)/ Az a baj hogy sok esetben erről megfeledkezünk. Van olyan ház amelynek nincsen alapja? Általában nincsen. Kronológiában élünk és kész. Ami pedig a barátságot illeti, szerintem a barát is lehet egyfajta társ és fordítva. Hogy játsszak a szavakkal, szituációkkal: például tárasutazáson szövődhet barátság is. :-)
cron