Ez a jó magyar mentalitás! :))))))))

Mindenkinek meg van a maga igazsága és az sem baj, hogy azok különbözőek, a baj ott kezdődik, hogy, bírálat, kioktatás, lekezelés, néha ha nem is szó szerint de lehülyézés nélkül nem tudjuk kezelni.( Jó magyar szokás szerint :))))))

Ki milyen döntést hoz, ki hogyan tudja megoldani az életét ne bíráljuk már felül hiszen Ő nem mi, nem a mi életünket éli.

Mennyivel jobb lenne ha a fene nagy magyarságunkhoz egy picivel több megértés, tisztelet és szeretet párosulna.
Igazad van simi !
Eléggé durva szavakkal illetik itt egymást egyes emberek. Mindattól függetlenül, ha nekem valaki azt mondja, hogy az én gyerekem, ilyen-olyan okok miatt nem számit, biztos, hogy lemosom erről az
oldalról. Felháborító !
lilaorchidea - Én is!!!
Timea54 írta: Kedves hangya, a szempontok, amiket felsoroltal, semmit nem szamitanak .

Drága Timea54!
Egy normális világban hangya nem számítana... :? Ez a helyzet.
Ez meg itt Mo. és csodálkozunk, hogy aki tud világgá megy... :roll:
Kedves (joggal vagy anélkül) felháborodott lányok!

Valóban hangya az igencsak sarkos véleményével nagyon az elevenjébe vágott, Aminek szerintem az eredeti témához nincs is sok köze, csak vagdalkozásra jó. Az élet produkál olykor váratlan helyzeteket, amire az egyik idős, általam sokra tartott evangelikus lelkész ismerősöm példáját hoznám fel. Az előző magyarországi lakhelyünkön él, de a múltkor Pestre jövet meglátogatott bennünket. Vallásos szellemben, nemzeti elkötelezettséggel, a Biblia tanításai szerint próbálta nevelni feleségével együtt a négy gyermeküket. S mi történt? Egyik gyereke a pesti kollégiumban rossz társaságba keveredett, drog problémái lettek. Az iskolát abbahagyta, külföldön kallódik ide-oda. A legutolsó hírek szerint valami közösségi farmon él Franciaországban, sejthetően kétkezi munkából. És a testvérei szerint alkoholista. Mert még egy telefonra sincs pénze, nemhogy internetre. Néha tőlük próbál pénzt lejmolni. A nagyobbik lánya rövid házasság után elvált, majd Németországba ment dolgozni, ahol egy "később elmesélem" családi hátterű embernek szült két gyereket házasságon kívül. Akit jórészt ő tart el, mert csak nyáron van munkája. Golfedző, s ha nincs ügyfél, büdös neki a munka. Német nem végez fizikai munkát, arra ott vannak a bevándorlók. A másik lánya egy jómódú ötvenes férfit választott el a családjától, két kiskorú gyerekétől, s szült neki egy harmadik gyereket. A kisebbik, már bőven harmincas fia pedig éli a mai fiatalok bulizós életét, minden hétvégén fapadossal röpköd ide.oda. Családról egyelőre hallani sem akar. Ez az ember elmondhatja, hogy könnyű pálcát törni mások felett, míg velünk nem történik hasonló. Ő ezt úgy magyarázza, hogy valamiért ez Isten akarata. Szóval kedves hangya, a véleményed egy a sok közül, meghallgatjuk szívesen, de a disztingválás nem ártana olykor. Márcsak a békesség kedvéért sem. Aztán igen gyorsan változó világban élünk, nehéz benne kiigazodni. A tutit senki sem tudja. De beszélgetni lehet róla, mert több szem többet lát.
"az élet legfőbb lényege és értelme szerint Ő nem számít, mert csak a saját élvezeteit hajszolja."
 
Nekem számítanak: Schubert, Csajkovszkij, Gogol, Oscar Wilde, Leonardo, Thomas Mann, Capote, V. Woolf,  Faludi, etc.

Oláh Ibolya: Magyarország ?
https://youtu.be/uwcDo-ugENI 
És,...! A fiadat kérlek ne hozd példának, mert az élet legfőbb lényege és értelme szerint Ő nem számít, mert csak a saját élvezeteit hajszolja.

Azert mekkora faszagyerek vagy te hangya, hogy ezt igy ennyibol megfellebbezhetetlenul ki mered jelenteni!
NEKEM szamit a fiam, meg szerencse, hogy te neki nem (nekem sem). Arra neveltem, hogy ostobasagra, korlatolt viselkkedesre nincs orvossag, a hangyafele embereket messzirol kerulje el. Igy tett es igy teszek en is, tiltalak a fenebe. Na szevasz, faszagyerek.
Laszlo60 írta: A politikát szeretném elkerülni, de nem könnyű, mert szerintem a fiatalok (és az idősebbek) nem kisvasutacskákról és stadionkákról álmodnak, hanem a lehetőségekhez képest biztos és kiszámítható jövőről, ami jelenleg egyre távolibbnak tűnik. Hiába él valaki viszonylagos jómódban, ha a szegényes környezet és a mérgező hangulat még neki is kellemetlen.

Valaki előttem már leírta:

Több mint félmillió szülő nem lehet hibás!


Egyetértek!!  Mint  más is megjegyezte, ha fiatalabb lenne, menne. Nos, én is. És még hibáztatni sem tudom azokat, akik nem vágynak vissza és nem szerepel terveik között a hazatérés. Bár lehet, hogy egyszer mégis. Talán, ha eljön a világvége.............

világvége.jpg


     
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Kedves Sorstársak !
Elolvastam az összes hozzászólást mindkét helyen.
Én nem értem ezt az egészet...
Miért kell azt hinni, hogy ami nekem jó, az másnak is jó ?
Egyéni sorsok...egyéni okok.
De ez csak egy dolog !
KÖTELEZŐ úgy gondolni, ahogy én gondolom !
Ez szörnyű...sőt mi több, felháborító !
Hogy jön valaki ahhoz, hogy degradálja azokat akik OKKAL,és nem biztos, hogy "kalandvágyból" elmentek ?
No és ha páran "kalandvágyból" mentek azzal mi a baj ?
Megtanulnak idegen nyelvet, "ahány ház, annyi szokás" alapon sok tudást magukba szívnak és jó esetben itthon kamatoztatják.
Aki meg nem jön haza az nem is magyar ?
Lehet, hogy nagyobb magyar jó pár embernél aki itthon maradt.
Mert Ő magyar szívvel van egy más hazában, ami befogadta, aki meg itthon maradt az szégyenletes módon magyarkodik csupán, lenézve más országok népét.
Az én fiam 25 éve él egy más hazában (Svájc) és SOHA ! SENKI ! nem kérdezte tőle, hogy honnan jött.
Végzi becsülettel a munkáját, megbecsülik érte, szóba sem kerül, hogy nem adott ország állampolgára.
Igaz, 2 diplomát is kinn szerzett, okos volt.
Az unokáim a svájcin kívül magyar óvodába is járnak, igaz csak szombatonként, mert a gyermekem fontosnak tartja, hogy tudják, hogy ki volt Mátyás király, Rákóczi Ferenc és később Petőfi Sándor.
(Sokszor a magyar főiskolások nem tudják , hogy kik voltak a nagyjaink) :)
És én szégyellem magam olvasás közben azok helyett is, akik leegyszerűsítik és megítélik ezt a nagyon összetett jelenséget.
Ehhez senkinek nincs joga, csak lehet egy saját magára vonatkozó véleménye !
Az eredeti téma nem is a hibáztatásról szólt ,nem is a személyeskedésről.Csak elcsúszott,
ahogy itt sok minden.Kár
Nem vigasztalásképpen mondom, de ha csak az számít embernek, akinek van gyermeke, akkor én sem számítok.
Igaz, nem mentem külföldre, de nem szültem gyereket. 21 éves korom óta folyamatosan dolgozom, a munkahelyeim nem keveset fizettek be utánam az államkasszába, de ha az lesz, amit mostanában rebesgetnek, akkor nekem nem lesz nyugdíjam, mert nincs gyerekem. Aki szült 3-4 gyereket, az jó 6-9 évig nem fizetett maga után járulékokat, de neki lesz állami nyugdíja, mert van gyereke...
Nemrég felreppent a hír az egészségügyi alapdíjról, amit az elképzelés szerint minden felnőtt állampolgárnak fizetni kellene, a nyugdíjasoknak is! Több, mint havi tízezer Ft. Ezzel kapcsolatban ,még olyanokat is lehetett olvasni, hogy a nyugdíjasok, GYES-en lévők tulajdonképpen csak koloncok a társadalom nyakán, kvázi ingyenélők. :evil:
Na, ezért valóban érdemes itthon maradni és gyereket nevelni... :(
Kedves Klubtársak!

Néhányatok írására reagálnék először. Lidi, senki nem mondta, hogy akinek nincs gyermeke, az értéktelen tagja a társadalomnak. Ha úgy alakult a sorsa, hogy a munkája fontosabbnak bizonyult vagy más okból nem lehetett saját utódja, az többnyire többet tudott anyagilag betenni a közösbe. Ezzel teremtve társadalmi alapot a gyereket nevelők anyagi támogatásához. Akiknek a gyerekei viszont majd felnőve a nyugdíjak alapját fogják előteremteni. A szüleikét is, és Lidiét is. Egy normális országban. De ha ezeket a fiatalokat nem tudjuk megtartani, akkor nem csak neked, de nekünk, a szüleiknek sem lesz biztonságos nyugdíjunk. Gnesike hozzászólásának tetszett a stílusa, hangneme. Ő érvelt, nem támadott. Bár több ponton eltér a véleményünk, vele szívesen beszélgetnék egy kávé mellett, mert lehet, hogy ő győzne meg engem a maga álláspontjával. Nekem tetszett, hogy Mikolt utánaolvasott, számokkal, adatokkal érvelt, s maradt az eredeti témánál. Úgy érzem, hogy akiknek kint dolgozik a gyereke, azok egy kicsit mentegetni, igazolni próbálják magukat, pedig erre semmi szükségük. Bátor dolog nekivágni az ismeretlennek, legalulról kezdeni, beilleszkedni egy másik kultúrába, nyelvi környezetbe. Jogos a szülői büszkeség, de ugyanakkor fájdalmas a távolság, főleg majd az unokáktól. Ezt Sym nagyon jól ecsetelte a hozzászólásaival. Nekem megszakadna a szíven, ha nem lennék velük napi kapcsolatban. Ha nem bújnának hozzám, nem érezném az illatukat, nem látnám a feljődésüket. Ezért teszek meg mindent, hogy a szüleiket segítsem a boldogulásban, s itt nem csak az anyagiakra gondolok. De van akinek nincs lehetősége erre, bárhogy is szeretné.

A másfajta identitás nem ennek a témának a keretei közé tartozik, kár, hogy nagyobb hangsúlyt kapott a kelleténél. Ebben mi magyarok még nem tudunk semleges álláspontra helyezkedni, mert a szabadságról és a magánélet szentségéről alkotott fogalmaink szerintem még gyerekcipőben járnak. Nincs ezzel baj, nehéz volt a történelmünk, gyors a változás. A baj azzal van, ha nem is akarunk fejlődni, kitágítani a horizontot, több forrásból informálódni, táplálkozni. Ehelyett szeretünk sommás véleményeket hangoztatni. Az ország egyik fele a hivatalos propaganda hatására a nyugat elkerülhetetlen közeli hanyatlását vizionálja, a másik fele a személyes tapasztalatai alapján mégis oda vágyik, ott érzi a jövőjét perspektivikusnak. Mint azt Laszlo60 egy fiatal pár történetével illusztrálta az első hozzászólásban. Valószínű, hogy az igazság a kettő között botorkál.

Mivel én indítottam el ezt a vitát, kicsit felelősnek is érzem magam az itt elhangzottak mederben tartásáért. A vélemények száma és érzelmi töltete jól jelzi, hogy sokakat érintő, igen aktuális témát feszegetünk. S bár egy-két hozzászólás kissé mellékvágányra vitte az eredeti felvetést, azok az írások is nem kevés tanulsággal szolgálnak. Azt mindannyian érezzük, hogy valami nincs rendben az országunkban, s egyre jobban forrnak az indulatok. Pedig pont ilyenkor lenne szükség higgadtságra, okos, építő együtt gondolkodásra. Félretéve az aktuálpolitika mérgező és egyre gyakrabban övön aluli csatározásait, objektivitásra törekedve világnézeti különbségeink ellenére is.

Egy valami azonban biztosnak látszik. Fordulóponthoz érkezett a világunk. Úgy mondják ezt szaknyelven, hogy paragidmaváltást élünk meg. Válság válságot követ, a környezeti problémák kezdenek túlnőni rajtunk. Mert a migrációt is - a főgonosz emlegetése ide vagy oda - a nagyhatalmak gazdasági háborúja, a lokális fegyveres konfliktusok, a kiszáradó folyók, legelők, az éhezés indította el. Az információ áramlása megállíthatatlan, a gazdagabb országok csábítása nagy. Ráadásul a népesség elöregedése miatt a prosperáló gazdaságok munkaerőigénye és a jóléti nyugdíjrendszer fenntarthatósága miatt ezek az országok igénylik is népességpótlást. Ami viszont a nagyobb gazdasági erejük miatt törvényszerűen egyirányú. Ezek a társadalmi mozgások azonban előbb-utóbb újabb feszültségeket generálnak. Még jobban elszegényedő régiók a perifériákon, integrációs problémák a másik oldalon. A demográfiai mutatók egyenetlensége miatt elmozdulás az újonnan jöttek javára, amely két-három generáció alatt teljesen megváltoztatják majd a vallási és etnikai arányokat.

Én a helyzetet nagyon hasonlónak érzem a Római Birodalom utolsó századai, évtizedei helyzetéhez. Ahol az erőforrások végessége (a hódítások leálltával nem voltak újabb rabszolga tömegek) gyengítette a gazdaságot, így át kellett állni a bérmunkára. Ahol a provinciák nem latin, de eredményesen romanizált népei túlnőtték a központ eredeti lakosságát. Erre jött ráadásnak a keleti lovas népek inváziója, akik a legelőik beszűkülése miatt indultak el a gazdagabb világ felé.

S akkor válaszolnék az általam feltett kérdésre. Ugyanazt, amit ti is megfogalmaztatok. Hogy ennyi "rossz szülő" nem lehet, mint ahányan megmozdultak a fiaink, lányaink. Szerintem sem. Maga a kor változik, s valami nagyobb, általunk nehezen befolyásolható erő mozgat bennünket.

De egy konklúziót még hadd engedjek meg magamnak. Szeressük ezt a kicsi és problémákkal terhelt országot. Mert mégis csak ez nevelt fel bennünket, ide kötnek a gyökereink. S bár lehet, hogy másutt fényesebben süt a nap, azért a táplálékot mégiscsak a gyökerek juttatják el a lombkoronához. Ahogy a költő mondta egykoron sokkal rosszabb viszonyok közepette:

"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülõhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belõle nõttem én, mint fatörzsbõl gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el."

Szerintem mindannyian tudjátok folytatni.
"Dömdödöm"
Nem okoskodni akarok, csak megjegyzem, én paradigmaváltás-ként ismerem a kifejezést. Egyébként, csak az a véleményem az egészrôl, és nem a jelenségrôl, szomorú, hogy bármilyen téma kerül terítékre, egykettôre elszabadulnak az indulatok, és már rég nem arról szólnak a vélemények, (kevés kivétellel) hanem  egymás szapulásáról, bántásáról. Nagy kár. 
Kedves Spitfire, köszönöm a korrekciót, Valóban paradigmaváltás és nem "paragidmaváltás". Legalább háromszor olvastam el az eredetit, mire rájöttem a betűcserére. Lehet, hogy 60 egynéhány évesen derül ki rólam, hogy dyslexiás és dysgrafiás vagyok? :-) Sajna, már nem tudom javítani, ezért így marad az utókorra. Bocs, ha valakit megtévesztek ezzel.

Kedves Maha: Prampapam, prampapam, prampa-prampa-prampapam. :-) (Ezt most jól írtam?)