Laszlo60 írta:  Hiába él valaki viszonylagos jómódban, ha a szegényes környezet és a mérgező hangulat még neki is kellemetlen.


A vejem 16 éve él Hollandiában, neki már nem élnek a szülei és ha én sem lennék a lábát nem tenné be Magyarországra. Azt mondja, hogy amint átlépi a határt ugrik a gyomra, elszokott már az itteni közállapotoktól, az ember embernek farkasa hozzáállástól, a hivatali ügyintézők lekezelő stílusától.

Igen, biztosan hozzá lehet szokni ahhoz is, hogy megbecsült adófizető állampolgárként kezelik az embert, működik a szociális háló, az egészségügy, a gazdaság. Talán a nap is fényesebben süt, de problémák, gondok, nézeteltérések, véleménykülönbségek ott is vannak. Csak ott már az óvodában tanítják a konfliktuskezelést. Komolyan.:)
Kedves Womanus,

Velem is gyakran előfordul:) Amennyire ismerlek Téged,az irásaid által, biztos voltam benne, hogy elírás volt, és abban is, hogy nem fogsz megsértődni a javításért.:)
Szia Sym! Hollandia nekem is a kedvenc országaim egyike, Tapasztalatom van bőven holland kollégákról, az ottani életfelfogásról. Nemzetközi energiacégnél dolgozom, van holland társcégünk. Egy "Jövő energiája" szakmai konferencián szóbakerült az energia és az állami szabályozás országonkénti helyzete. A holland kolléga előadása után valaki feltette a kérdést, hogy milyen politiikai állású az energiaminiszter? (Koaliciós kormányról van szó.) Az amúgy színes bőrű 40-es férfi komolyan elgondolkozott, majd azt mondta: "Bevallom fogalmam sincs. Talán liberális? De jól teszi a dolgát". Pedig szakmailag nagyon felkészült kolléga volt. Majd az lesz csak a kánaán, ha mi is eljutunk oda, hogy a politika csak ennyire van jelen az életünkben.

Kedves Spitfire! Inkább köszönettel tartozom a korrekcióért, mert aki esetleg nem ismeri a szót, azt félrevezettem volna.
Kedves Myrtill
én drukkolok, hogy így legyen!

Élhetnék kint, de nem szeretnék, ide kötnek a gyökereim. És Radnóti az egyik legkedvesebb költőm... remélem, hogy testem is... 

Hofi mondta -igaz az 56'-os kivándorlókkal kapcsolatban-, hogy bennünk van az igazi kalandvágy, mert mi itthon maradtunk. :D  
Kedves Womanus, örülök véleményednek, és rajta, üljünk le egy kávé mellett beszélgetni! :) De ne csak erről, hanem úgy spontán, ami ami az eszünkbe jut! :)
Kedves womanus, tökéletesen értelek!
Természetesen van véleményem és történeteim az életemből, a csalaládi legendáriumból. Szerintem még itt a hölgyfórumon nem elég drámai a helyzet, hogy leírjam. Természetesen komolyan elgondolkodtat az írásod és minden egyes vélemény amit köszönök szépen. Amennyire ismerem magam, nem fogom magamban tartani .

Dömdödöm

Maha :)
Mikozben irtam, Sym kimondott egy kulcsszot. "56"
Kösym! :)
Kedves Sym!
Egy mondatod visszacseng: élhetnék kint is, de én itthon szeretnék.
Igen-igen, ezt mostanában egy távoli ismerősömtől hallom. A nagy hírű Pető Intézetet szüntetik meg, hivatalosan átalakítják. Nagyon büszke voltam, hogy van olyan intézetünk, ahová külföldről jönnek tanulni a konduktorok. S most... Az átalakítás miatt jelentősen csökken a fizetésük. A konduktorokat bombázzák külföldi állásokkal, de ők itthon szeretnének dolgozni, legalább is többen. Itthon a lehetőség pedig nagyon beszűkült.
Ki marad, ki megy... Az élet majd eldönti.
Kedves viragbuza!

Valaki írta előttem, hogy önként és dalolva mennek külföldre honfitársaink. Önként vagy sem, de többségük biztosan nem dalolva. Sokszor kényszer szüli, nincs más lehetőség. 

Évek óta megy a  Pető Intézet körüli herce-hurca, hallottam hogy államosítják és főiskola lesz. Régebben közvetlen "hírforrásom" is volt, amikor még a lányom két barátnője ott dolgozott. Sajnálom, hogy egy ilyen nemzetközileg is elismert intézetünk ilyen sorsra jut.
Ismeretlenül is kívánom a konduktoroknak, hogy -itthon vagy külföldön - találják meg számításukat.
Kedves Womanos! Sym! Gnesike! és Mikolt!

Köszönöm, hogy vagytok, hogy ilyenek vagytok.
Azért a csendes kisebbség mégiscsak TUD valamit.

Nektek, a másmilyeneknek pedig idézek Konfuciustól, bár megkaptam már itt, hogy
-" ki a fene az a Konfuciusz , és kit érdekelnek azok a hülyeségek?"
Na persze az ilyen, és ehhez hasonló megnyilvánulás minősíti az íróját.

Tehát.:
" Két féle ember létezik.
1.- A Nemes Ember ( Igaz Ember), aki tudja az igazságot.
2.-A kisember ( tömegember, percemberke), aki haszonleső.

Ki-ki döntse el, hogy hová tartozik, vagy hová szeretne inkább tartozni!

Üdv.: Hangya
Ez alapján nagyon kevés igaz ember lehet.
Azt írja „aki tudja” ...
Akik azt gondolják magukról, hogy tudják pedig dehogy, azok is haszonlesők.

Összetett problémáról van szó, ki ezért ki azért megy el.
Nagyon sokan távoznak, jó részük végleg.
Még néhány év és egy millióval kevesebben leszünk.
Olvasva az újabb és vissazolvasva a régebbi hozzászólásaitokat (a blogban is) kavarognak bennem a gondolatok. Próbálom összerakni a mozaikot, de alapvetően egy dolgot látok kikristályosodni. Azt, hogy valami elromlott körülöttünk. hogy egyre többen perspektívátlannak érzik a jövőt ezen a tájékon. Van aki moralizálással próbál ezen felülkerekedni s Konfuciust hívja segítségül, A másik álláspont lehetséges okainak átgondolása helyett csak fáradt olajat önt a parázsra, amellyel ellenkező hatást vált ki: tűz helyett max. pillanatnyi fellobbanást, de utána füstöl (és füstölgést), hamut (rosszalló fejcsóválással kísért hallgatást) váltva ki vele. Mert elvágja az értelmes párbeszéd fonalát. Van aki arra hivatkozik, hogy egy ilyen hozzászólásban úgysem tudná kifejteni az álláspontját, mert a kérdés ennél nagyobb lélegzetű, bonyolultabb. Többen írják, hogy ha fiatalabb lenne, akkor bizony ő sem sokat gondolkozna, menne arra, amerre "tég a lég, tág az út" (Weöres szavai jutottak eszembe.) Van aki (érthetően) védi a gyrekei döntését, hisz mit is teheten mást.

Két dolog nem hangzott el eddig senki tollából (billentyűjéből). Mégpedig az, hogy vajon mi vezetett el idáig? Felelősek vagyunk-e a kialakult helyzetért vagy sem. Továbbá, hogy van-e visszaút? Vagy marad a lemondás, a sodródás, az elmenetel, mint egyetlen lehetséges alternatíva. Mert itt valami fojtogat. S a dolog megállíthatalan, visszafordíthatalan. Ahogy az előttem szóló halkan megjegyzi.

Már tíz éve is van talán, hogy hallottam egy beszélgetést Szalay-Berzeviczy Attilával, a Budapesti Értéktőzsde első elnökével, akit hazáját szerető, tisztességes, nagy szakmai tudású embernek tartok. Már akkor azt nyilatkozta, hogy országunk 15-20 éven belül Európa egyik legproblematikusabb, elszegényedő, perifériális társadalmává fog válni. Ami bevallom, számomra is mellbevágó, ijesztő kijelentésnek tűnt. Honnan látta ő ezt már akkor? Aki ennek ellenére mai napig itthon él és dolgozik, s napi politikának a küzelébe se megy. No, erre adjatok magyarázatot! Tehetelenek vagyunk? Nincs más vélasztásunk, mint sodródni az árral, és hagyni, hogy a dolgok csak úgy megtörténjenek velünk? Miért vagyunk sokkal kaphatóbbak a megosztottság mérgét magunkba szívni, mint friss levegőért kitárni szélesre az ablakot.

Tegnap este újra néztem fiatalabb korom ikonikus filmtrilógiáját, Bódy Gábor Psyché-jét. Tudni kell, hogy a rendező 1985-ben öngyilkos lett, miután ránk hagyott három különleges filmet (Amerikai anzix, A kutya éji dala, és a fent említett főműve). S azért, hogy filmezhessen, engedett a zsarolásnak, és beszervezték 3/3-asnak. Majd "kirúgták" alkalmatlanság miatt. Alkohollal próbálta az életet elviselni 39 éves koráig. Aztán önként feladta, de a barátai szerint mély istenhite ezt megkérdőjelezi. Nem ő az egyetlen, akinek érthetetlen halála sok kérdőjelet vet fel. Miért mondom most el midezt? Mert a DVD elején van egy beszélgetés, aminek a konklúzióla a következő: "Mi magyarok egyvalamihez nagyon értünk. Látványosan meghalni".
Felelősek vagyunk.
Nem kellet volna hagyni, hogy így alakuljon.
Az emberek többsége a saját jól felfogott érdekei alapján dönt.
Nem lehetne közel egymillió embernek érdeke, hogy elhagyja a szülőföldjét.
hangya írta: Kedves Womanos! Sym! Gnesike! és Mikolt!

Köszönöm, hogy vagytok, hogy ilyenek vagytok.
Azért a csendes kisebbség mégiscsak TUD valamit.

Nektek, a másmilyeneknek pedig idézek Konfuciustól, bár megkaptam már itt, hogy
-" ki a fene az a Konfuciusz , és kit érdekelnek azok a hülyeségek?"
Na persze az ilyen, és ehhez hasonló megnyilvánulás minősíti az íróját.

Tehát.:
" Két féle ember létezik.
1.- A Nemes Ember ( Igaz Ember), aki tudja az igazságot.
2.-A kisember ( tömegember, percemberke), aki haszonleső.

Ki-ki döntse el, hogy hová tartozik, vagy hová szeretne inkább tartozni!

Üdv.: Hangya


Te mar megmutattad, hova tartozol. Sugok: a vegtelenul korlatolt, ostoba senkihazik koze.

Udv

Timea
Kedves Womanus!

Nem látom értelmét itt és most, pont ezen az oldalon a felelősség kimondatását velünk.
Ennek magyarázata tömény politika. Komoly önvizsgálat, önmagunkkal való szembenézés is persze.
S mindez annyira mélyre menne, h nem várható el szerintem senkitől, hogy nyilvánosan, egy csomó, számára ismeretlen ember előtt bárki is megtegye.

Megpróbálkozom vele, de felszínes lesz.

Biztos követtünk el hibákat.De aki mindent megtett azért, hogy gyerekei biztonságban induljanak el az önálló életbe, s ennek ellenére elmentek itthonról, nem hiszem, h nagyon felelősségre vonható. A saját életéért mindenki maga felelős. Mikor mi fiatalok voltunk, mi is a magunk feje után mentünk. Ne mondd, h nem.

Kinyílt a világ. Amit eddig nem ismertünk, arra nem vágyódhattunk. Mindenkinek alapszükséglete, hogy jól és biztonságban éljen. Legyen előtte perspektíva. Aki a munkájában nem tud kiteljesedni, megélhetési gondjai vannak (akinek sosem volt, el sem tudja képzelni, s könnyen ítélkezik), az bizony körülnéz és olyan helyet keres a világban, ahol mindazt megtalálja, amire szüksége van. Attól, hogy elmegy, nem biztos, h kevésbé magyar és hazaszerető. A nemzet, a nemzeti tudat ott él benne tovább. Hétvégi magyar iskolába járatja gyerekét. Aki nem, az itthon se lenne nemzetben gondolkodó.

Aztán meg mi az, h magyar. Ki számít magyarnak? Aki magyarul beszél, az a magyar? Vagy aki Magyarországon él? Vagy aki több generáción át tudja igazolni magyar őseit? Brrrr!!! Hazánk a történelem során átjáróház volt. Számtalan nemzet jött magától, v hívta őket uralkodó. Keveredtünk rendesen. Én magam tót, cigány, kun, zsidó, s talán magyar is vagyok sejtjeimben. Mire is vigyázunk? A magyar földre, az országra, a kultúrára, a nyelvre? (Nyelvében él a nemzet!)

Ha hibáztunk, hát talán abban, h rossz emberekben bíztunk, rosszul választottunk/tak vezetőket. S nem teszünk semmit, vagy erőtlenül bármit is, h másképp legyen. Hogy felültünk/tek a nagy nemzeti propagandának, mely kontraproduktív hatást ért el. Inkább üldöz, mint megtart. És mi/ők ezt elviseljük/lik. Ki szeret élni egy megosztott, acsarkodó, ármánykodó világban, ahol mindenki a másikra mutogat, saját felelősségét nem látja. A mi felelősségünk az, h hagyjuk, h így legyen.

Nem csupán a könnyebb megélhetés miatt mennek el sokan, hanem a biztonság, a kiszámíthatóság, az átláthatóság, a tervezhetőség lehetetlensége miatt. Csak nézd meg, h akinek nincs munkája, v van, de mégis megélhetési gondjai vannak, mennyire frusztráltak. Nem terveznek hosszú távra, mert nem belátható a jövő. S számtalan olyan dolog van, ami elkeserítő. Nem sorolom, mindenki ismeri.
Különben meg mindig is voltak elvándorlók, máshol boldogulók, s híres magyarjaink sem itthoni tevékenységük alapján lettek elismertek, híresek.

Nem hiszem, h itt és most fogjuk tudni megváltani a világot. Én azt gondolom, hogy mindenki ott van otthon a világban, ahol megtalálja önmagát. Mindenkiben mélyen benne van amit gyerekként megtapasztalt. Abból táplálkozik, arra épít élete során. Ha akkor szeretett magyar lenni, szerette a helyet, ahol élt, ez mindig is benne marad. Mindig is kötődni fog a szülőhelyéhez, megdobban a szíve, ha hall róla. Anyanyelvét senki sem feledi. Hogy miképpen örökíti át, ez persze a nagy kérdés. Nekünk, itthon maradóknak kell olyanná tenni az országot, h büszke lehessen rá a kint élő magyar is. Most nem látom, h így éreznének :(

ditke
cron