Kedves Klubtársak!

A hasonló című blog bejegyzésemre érkezett tartalmas hozzászólások bátorítottak arra, hogy önálló fórum témát indítsak a kérdésről. Mert még sok lehetőség van ebben a szinte mindannyiunkat közvetve vagy közvetlenül érintő a témában. Íme a vitaindító blog mégegyszer:


Előző írásomban egy szomorú, de egyre gyakoribb élethelyzetről volt szó. Amikor a gyerekeink itthagyják a hazájukat, benne minket, s mi csak fájó szívvel mondogatjuk, nekik így biztosan jobb lesz. Az én középiskolai osztályomból (jónevű belvárosi iskola matek-fizika tagozata, ahol egy kivételével mindenki diplomás lett) csak hárman élnek végleg külföldön (Kanada, Izrael, Svájc). Közülük is ketten rendszeresen látogatnak haza, nekik itt is van lakásuk. A gyerekeik, unokáik azonban már nem jönnek. Pl. a Svájcba egy francia fiúhoz férjhez ment osztálytársnőm három fiából egynek német, egynek koreai és egynek marokkói felesége van. A többiek közül többen dolgoztak hosszabb-rövidebb ideig külföldön, de mind csak átmenetileg. Végül hazatértek, nyugdíjasként itthon akarnak élni.

A vejem 15 éves osztálytalálkozójára (aki szintén neves gimnáziumban érettségizett) már kb. az osztály FELE (!) külföldről jött haza. Mitől vonzóbb idegenben élni, mint a hazában? Nem lobogtatok az év 365 napján a házamon trikolort, nincs nagymagyarországos H betű az autómon, én is megfordultam számos országban, számos külföldivel tartom a baráti, kollégiális kapcsolatot. Mégis azt vallom, érzem, hogy maradéktalanul boldog csak ott lehetek, ahol a síromra magyarul írják majd a nevemet.

Lehet, hogy a mai generációknak ebben a "nemzetközivé lett világban" ez már nem fontos. Ők már bárhol otthon érzik magukat. Egy "világcsavargó" holland ismerősömet kérdeztem, hol van az igazi hazája? Lakonikusan csak ennyit mondott: "Talán a Holdon".

Vagy mi maradtunk le észrevétlenül valamiről? Nem tudjuk követni az idők szavát? Én úgy érzem, egyszerre tudok európai és magyar lenni. Én is éltem egy darabig Németországban, élveztem minden percét. A kettő nem zárja ki egymást. De jó volt újra hazajönni. A gyerekeimhez, az unokáimhoz, a kutyámhoz. Az otthonomba, a városomba, az országomba.

Nem tudom elfogadni, hogy fiataljaink, gyerekeink csak az anyagiak miatt vándorolnak el. Valami más oka is kell, hogy legyen. Ideje lenne (vagy már elkéstünk vele?) elgondolkoznunk a mélyebb okokon. Mitől gondolják ők, hogy élhetetlen az országunk? Miért gondoljuk mi magunk is, hogy élhetetlen az országunk? Hiszen több, mint 70 éve béke van. Ennek értékét a nagyszüleink tudnák csak igazolni, akik megéltek két szörnyű világégést, Trianont, ki- és áttelepítéseket, hadifogságot, holokausztot, malenykij robotot, generációkon és életen át gyűjtött vagyonkájuk egyik napról a másikra való elvesztését. Mégis mit rontottunk el MI, a gyerekeik? Mi, akik az ún. konszolidáció gyermekei vagyunk. A kivándorló fiatalok szülei.

Hogy mit rontottunk el? Talán a saját életünket? Amellyel nem tudtunk jó példával szolgálni? Ezt akartuk? Kétlem.

Miért hagytuk, hogy így legyen?
Tegnap véletlenül találtam, nem kerestem, csak valahogy megjelent a link a képernyőmön:

http://hataratkelo.com/szamvetes-3-ev-utan/

Részlet:

A jövő

Eddig mindig kész terveim voltak, kisebb nagyobb kitérőkel követtem is őket, de annyi minden változik. Talán sohasem leszek igazán készen velük. Határt léptem saját akaratomból, új emberek, új nyelv, új világ, új problémák.

Minden probléma leküzdése erősebbé tesz, mára úgy érzem, nem jöhet olyan, amit ne küzdenék le, nem élnék túl … és ezzel párhuzamosan az álmaim is változnak, nőnek, lépik át a saját határaimat.

Ma olyan jövőt látok magamnak, amiről álmodni sem mertem, és talán holnap ezt is túlszárnyalom. Hiába vagyok én egy utolsó gyári munkás, lényegtelen, hogy mivel foglalkozom, amíg mellette az életem olyan, amilyennek akartam.

Utazunk, csodákat látunk, barátaink vannak, szeretet van ... már készülünk a gyerekvállalásra is, mert tudjuk, hogy jövőt adhatunk neki(k), ha mással nem is, de nyelveket fognak beszélni, így övék lehet az egész világ.


Orsi írta Kölnből, aki a párjával egy gyárban „robotol”.

A politikát szeretném elkerülni, de nem könnyű, mert szerintem a fiatalok (és az idősebbek) nem kisvasutacskákról és stadionkákról álmodnak, hanem a lehetőségekhez képest biztos és kiszámítható jövőről, ami jelenleg egyre távolibbnak tűnik. Hiába él valaki viszonylagos jómódban, ha a szegényes környezet és a mérgező hangulat még neki is kellemetlen.

Valaki előttem már leírta:

Több mint félmillió szülő nem lehet hibás!
Tegnap az alábbi internetes újságcikkre bukkantam , amely azt mutatja, hogy a probléma sokkal szélesebb körű, a teljes Kelet-európai térségre jellemző:

https://444.hu/2017/05/02/tavaly-tobb-roman-gyerek-szuletett-kulfoldon-mint-otthon
Többek között azért történt, hogy így lett, mert már minket is keményen gyűrtek a hagyományos értékrendek ellen, nem utolsó sorban, akkor még a,... világbéke testvériség, egyenlőség jelszavak alatt, ma meg nemzetköziség, nemzetek felettiség, európaiság, és még ki tudja hirtelen mi minden mással is amiket igazán fel se fogunk.
Egy a lényeg.: Szaggasd el a gyökereidet, és menj a fene nagy olvasztó tégelybe, hogy aztán egy sokkal könnyebben irányítható hatalmas masszában felolvadhass.
Igazi gyökér nélkül előbb-utóbb olyanok lesznek a gyermekeink vagy unokáink, mint a kiszáradt kóró, melyet a sivatagban kényére-kedvére fújkál-görget a szél, mikor merre.
Nem követtünk el igazán semmi bűnt, csak hagytuk, hogy egy vagy két fával eltakarják a szemünk elől az erdőt, azaz a lényeget, hogy mi is valójában ezzel a nagy-fene vándoroltatással a cél.
( mert a kinti látszólagos jobb lét, most csak egy mézes madzag)
Ha nem tudnátok , a mi kivándoroltatott gyermekeink ugyanúgy migránsok mint a messziről jövők, csak nekik nem adnak ingyen pénzt, hanem még jól meg is dolgoztatják őket érte.
Ha hiszitek, ha nem, még 3-4 generációs kint lét után is meg fogják különböztetni a kivándoroltakat
aszerint, hogy honnan jöttek a felmenőik.
Nézzetek csak Dél Amerikára. Azokra, akiknek az felmenőik 1930- körül tántorogtak ki, úgy kb 3 millióan
Na erre mondtam, hogy akik nem akarnak, nem látnak tovább az orruk hegyénél.
Igen, lesznek akik jól fognak élni, de ez egy ici-pici kisebbség. Nem is olyan nagyon sokára jön a Dél Amerikai minőség. ( Amíg munkanélküliség van, addig lecsúszási lehetőség is van. Elég, ha az a cég ahol éppen most dolgoznak, becsődöl. Márpedig, ha nem is csődöl be mind, majd jönnek az átszerbezések megújulások, és már nem is annyira kellenek azok a munkás kezek, mert 10-15-év, múlva jönnek azok a hőn áhított intelligens robotok. Emberek 10-ezrei válhatnak feleslegessé. Ezeket nem én mondom a hasamra ütve, hanem a társkeresőn kívül olvasok a gazdasággal kapcsolatos dolgokat is. Hogy TI ilyeneket nem tesztek, az a TI ügyetek)
Gondoljatok csak a 2008-as banki válságra. Ugye senki se von párhuzamot az ottani 80-as
évek-beli, és az itteni 2008-as években történtek közt.
Ha hiszitek, ha nem, sehol sincs a világon kolbászból a kerítés, legalábbis sokáig biztosan nem.
Nesze neked szép jövő!!!!!.... ODAKINT
Két éve írtam le valahol a következőket... ma is tartom.

A minap tudtam meg, hogy egy régi jó ismerősöm készül itt hagyni az országot. Ami önmagában nem lenne újság - sokadik mostanában. Nincs nap, hogy olyan asztaltársaságot tudnánk összehozni ebédnél, amelynek egyik tagja ne mondhatná el, hogy fia, lánya, testvére, unokája (valakije) ne lenne éppen külföldön - nem csak "kalandvágyból"... S bizony olyan is akad - nem kevés - akinek hozzátartozója évek óta haza sem jött... :-( S nem is tervezi ezt.
....
Megértem én a fiatalokat, akik végső soron így döntenek. Sokszor jutok magam is erre - lennék 10 évvel fiatalabb, vagy csak erősebb, motiváltabb, bármi... bizony mennék én is. Nem jó - valami nagyon, talán végérvényesen is elromlott Mo-on.
....
Azért mégis örülök, hogy A. még itthon van...
T.-nak meg - aki ma reggel indult a nagy útra minden jót kívánok. Ő 40 körül van, s a párjával vette a nyakába a világot. Talán neki is az utolsó igazán nagy lehetőség. Kívánom, hogy találjon egy békésebb, biztosabb, befogadóbb világot! Találja meg új hazáját, találjon új barátokat, munkát, kenyeret és mindent ami egy kiegyensúlyozott, boldog, teljes élethez szükséges.
Amit ő itthon valószínűleg soha nem talált volna meg.
Kedves hangya, a szempontok, amiket felsoroltal, semmit nem szamitanak a hetkoznapok nyugalma szempontjabol. Kutyat nem erdekli, hogy bevandorlonak tartjak a hozzad hasonlo megcsontosodott helyiek, mivel multikulturalis kozegben el, dolgozik, senki nem firtatja a maganeletet, dolgozik, jol el a fizetesebol , elhet a hobbijanak, meg ha az igen koltseges is. Fiamek a kint toltott 4 evuk alatt 8 orszagban jartak barlangaszni es soha, semmilyen bantas nem erte oket a melegseguk miatt.Nagyon jo allasuk van IT teruleten, elorelepesi lehetosegekkel. Szerinted hol erdekli oket az altalad felsorolt hangzatos, semitmondo ideologia? Sugok: pont le..jak. Ket ertelmes, dolgozni akaro es tudo fiatalember, akik itthon is jol kerestek es jol adoztak, epp csak megolte oket a magyar kozeg. Hazaszeretet, Balaton-felvidek, pusztanosztalgia es hangya ur fele felfogas....aha.
Kedves Tímea!
Kicsit se kívánlak bántani, Te viszont bántasz.
A megcsontosodott magamfélék biztosítják azoknak a hátteret, akik most, és majd üres zsebbel térnek haza.

És,...! A fiadat kérlek ne hozd példának, mert az élet legfőbb lényege és értelme szerint Ő nem számít, mert csak a saját élvezeteit hajszolja.

Ha nem tudnád,... az élet legfőbb lényege.: a TÚLÉLÉS.
Elmagyarázom.:Az élet legfőbb lényege, hogy minden élőlény létrehozza az Ő utódait, mert az ÉLET, csak így ÉLHET tovább.
Ha a TE szüleid ilyen öncélúan élték volna az életüket, mint a te fiad, ugye tudod, hogy TE meg se születhettél volna, és most nem is minősíthetnél megcsontosodott magamfélének.
Az enyém féle megcsontosodott szivaroknak köszönhető, hogy most magyarul levelezhetünk, és egyáltalán van még olyan, hogy Magyarország, és magyar Ember.
Ha olyan rossz itt miért nem mész te is utánuk, miért nem tanulod meg az álomnyelvedet?
Tudod miért? Mert mégis ez a kis ország biztosítja a TE jólétedet, és a JÓL LÉTEDET is.
DE ha már így van, hogy a jóléted és biztonságod ellenére elégedetlen vagy( amit csak magadnak köszönhetsz, mert dolgoztál keményebben, avagy elszórtad a kereseted jelentős részét,.. talán)
Éppen ezért, mert TE is itt élsz, legalább ne pusztítanád hangos fikázással a közhangulatot.
Ha építeni nem tudsz, de lehet, hogy nem is akarsz, akkor kérlek legalább itt és most maradj csendben.
Ha mégis folytatod az itthon maradottak leszólását, azzal csak önmagadat minősíted.
Ha nem érzed magad itthon jól, hát menj TE is, de NE LÁZONGJ, ÉS LEGFŐKÉPPEN NE LÁZÍTS.
Inkább becsülnöd kellene a HAZA, az ITTHON, az OTTHON őrzőit.
Jó hátország nélkül, még soha, senkinek se sikerült háborút nyerni.
Ha nem érted, hát nem érted. ez csak a TE bajod lehet, no meg azoké akik rád hallgatnak.
Én még azon kevés MEGCSONTOSODOTTAK közé tartozom, akik tudják mi a SZÉGYEN

És TE tudod-e mi ennek a szónak a tartalma???.
Eszem megáll... :(
Istenem, hogy a fogyasztói társadalom milyen mételyként hat az emberek lelkére!
Elvándorolni, mert kint kint több a fizetés. Ez így rendeben is lenne, mert ki ne akarna jobb életminőséget. De az életminőség nem csak az anyagiakon múlik. Nincs gyökerem akkor elszáradok, nincs mi éltessen. Gyökerek nélkül jövőm sincs. Vagy elég a bégető birka állapota a nagy multikulturizmusban? Ezt döntse el ki-ki maga.
Oly divatos manapság élhetetlennek kikiáltani az országot! Mitől is élhetetlen? Miért élhetetlen?
Igen, vannak bajok, kicsik is, nagyok is. De a ma problémája nem most keletkezett. Időben jó sokat kell visszamenni, hogy megtaláljuk a bajok forrását. Nem 5 évvel, nem 10-el, és még csak nem is 25-el. Sokkal régebbre kell visszanyúlni. Akkor miért is várjuk el, hogy hipp-hopp azonnal egyik évről a másikra eltűnjön minden baj, beköszöntsön a jólét?
Nem inkább itthon kellene összefogni és mikroszinten elkezdve jobbítani az életminőséget? Ami szerintem nem abban merül ki, hogy milyen anyagi javakat tudunk összekalapálni. Boldogabb-e valaki, ha körülveszi magát a legújabb technikával, nagy házzal, autókkal, csinos összeget mutató folyószámlával? Ugye, hogy nem?! Az emberi kapcsolatok, a család összetartó ereje sokkal fontosabb szempont - legalábbis nekem - amit minősítve eldönthetem, hogy elégedett vagyok-e, vagy sem.
Nagymamám aki szegénységből jött tanított meg arra, hogy mindig az adott helyzetből hozzam ki a lehető legtöbbet, vágyaim, terveim reálisak legyenek. Ha nincsenek elérhetetlen vágyaim, akkor az elégedetlenség is el fog kerülni. Hálát adok a Jóistennek, hogy ezt sikerült belém nevelnie. Mindig is elégedettséggel töltött el az éppen elért siker, és pont leszartam, hogy a szomszéd, barát, akárki jobban boldogul. Kis lépésekben haladtam, ma tisztességes otthonom van, itthon élő családom, az unokáimmal élő, hús-vér kapcsolat van, nem a skype-on nézegetem őket, hanem együtt játszunk.

A ma embere - főleg itthon - hajlamos mindenben a rosszat látni, ahelyett, hogy annak örülne amit elért. Elégedetlenkedünk, mert a politikusok nagy hányada olyan amilyen. Látjuk a mérhetetlen gazdagodásokat, és elönti az embereket az irigység. Az irigykedés meg lélekromboló.

Megtörtek az emberek. Mutatóba egy-kettő akad, aki egyenes gerinccel, törhetetlenül állja a megpróbáltatásokat. Nézzen mindenki körbe, hány olyant lát, aki a legkisebb nehézségre összeomlik, menekül, ahelyett, hogy keményen nekimenne a problémáknak, és legalább megpróbálná megoldani.

Az emberek a jövőt a pénzben látják. Ha van pénz, van minden, ha nincs, akkor világvége van. Én is voltam olyan helyzetben, amikor a keveset kellett beosztani, és kilátástalan volt minden. Családi összefogással viszont átlendültünk ezen az időszakon. A család is elvesztette az összetartó erejét. Hány olyant látok, amikor a gyerek szabadul a szülőjétől, mert teher a gondozás. A testvérek egymás ellen fordulnak piszlicsáré dolgok miatt.
Divat a megélhetési nehézségekre fogni mindent. Mivel a számok világában élek, párszor azért megnéztem, hogy a rendszerváltás előtt vajon jobban éltünk-e? A csókosok, a pártfunkcionáriusok biztos, ők kiváltságokat élveztek. De a kisember nem. az akkori árak és bérek aránya nagyjából ott van, mint most. Az akkori bérekből nagyjából ugyanannyit lehetett vásárolni, mint most a mostani bérekből. Ami változott, az a szemlélet. A fogyasztói szemlélet. Minél többet vásárolni, minél többet fogyasztani, ezt sugallja minden reklám, és ha nem tud az ember ennek a vásárlási kényszernek eleget tenni, mert úgymond erre már nem elég a jövedelme, akkor az okosabbja csak frusztrálódik, a butábbja pedig eladósodik. És itt jön a képbe a kivándorlás: kint a hazai béreknek a 2-3 szorosa kereshető meg (arról most ne beszéljünk, hogy az árszerkezet teljesen más) és a fogyasztási kényszer egy időre kielégülést nyer. A lélek hol marad? Amikor az ember lelke üres, és úgy érzi, hiányzik valami, amit nem tud megfogalmazni, akkor hajlamos vásárolni. Ezt magamon is észrevettem már. De könnyen rá lehet jönni, hogy a felesleges dolgok halmozásával a lélek nem töltődik fel. Ahhoz más kell, ahhoz nem kell pénz.
Minél többet akar az ember fogyasztani, annál több pénz kell, a több pénzt csak több munkával lehet realizálni (mert nem mindenkinek adott a lehetőség az ügyeskedésre) és ott tartunk, hogy napi 10-14 órát dolgozik az ember, családra nem jut idő, és mégsem elégedett, és jön a döntés, akkor kivándorolunk. Gyökértelennek, jöttmentnek, multikulti tucatembernek, bele az olvasztótégelybe.
Tudnám még ragozni, de nem teszem, mert annak örülök, hogy a pénznél, az anyagiaknál azért tovább látok. ha lesz még gondolatom, megosztom veletek, de most dolog van.
Lehet h több magyar él a világban, mint itthon. Nem száradtak ki. :)

Az emberek.... :D
Tedd a dolgodat, lehetőleg ítélkezés nélkül, a többi csak felesleges szócséplés! 
aranyine :lol: nagy vagy! :wink:
Szerintem az a szegyen, hogy a tiedhez hasonlo felfogas letezik egyaltalan, kedves hangya. Kinyilt a vilag, elni kell vele, ha lehet, nem otthon gyoposodve ulni es hirdetni a nagy hazaszeretet nevu marhasagot. Abbol eleg nehez minosegi eletet biztositani.
Sziasztok kedves beszélgetőtársak!

Olvasom a hozzászólásaitokat, s lassan egymás torkának estek, jó magyar szokás szerint. Kérlek ne tegyétek, ne személyeskedjetek. A probléma, amit nagyon örülök, hogy womanus feldobott, szerintem sokkal összetettebb annál, hogy csak az érzelmek nyelvén diskuráljunk róla.

Elolvastam a cikket, amit womanus a külföldön született romániai gyerekekről ajánlott. Saját tapasztalatom is ezt mutatja, hogy a probléma nem csak Magyarországon jelentkezik. Romániát először a magyarok kezdték elhagyni már a Caucescu uralom alatt, majd a románok is tömegével indultak el főleg Dél-Európa és Franciaország felé. Utánanéztem a neten, és azt találtam, hogy jelenleg Románia lakosságának 14%-a él és dolgozik külföldön. S az ottani magyarok sem ide jönnek ma már, hanem nyugatra. Zömében a fiatalok. Vannak falvak, ahol csak öregek és általuk nevelt unokák vannak (kivéve a cigányokat, akik szaporodnak, mint a tapsifüles), mert a szülők külföldről küldik haza a pénzt.

S ha már kutakodtam, az alábbi számokra, tényekre bukkantam. Az uniós csatlakozás az egész volt keleti blokkon belül nagy kivándorlási (elrettentő nevén migrációs) hullámot indított el szinte valamennyi országban. A listavezető Románia és Lengyelország, ahol több millió emberről beszélnek. A balti államok a harmadik, ahol 10 % feletti a kivándorlás. Ennek egyik oka - az egyik cikkben olvastam - a félelem az oroszoktól. A másik pedig, hogy a szovjet időkben betelepített oroszok most EU-s útlevél birtokában húznak el nyugatra. Horvátországban is 11% a kitelepülési arány. Bulgáriában 8%-9%. Mi magyarok a középmezőnyben vagyunk, de a növekedés nagyon látványos: Az utóbbi öt év hivatalos adatai 2012 óta: 17-19-33-49-65 ezer fő. (Ebben a nem dolgozó családtagok nincsenek benne.) S lehet hogy ez még nem a csúcs.

Szóval mielőtt a hazaszeretet vagy az anyagiak fontossága kérdésben ölre mennétek, vegyük észre, hogy nem csak hazai jelenségről van szó. S az okok sem sajátosan itthoniak. Inkább erről beszélgessünk, ahelyett, hogy egymást sértegetjük. Minden vélemény fontos, mert mindegyik az igazság egyik darabkája. Hallgassuk meg tisztelettel egymás iránt.
Mikolt

írta: lassan egymás torkának estek, jó magyar szokás szerint. Kérlek ne tegyétek, ne személyeskedjetek


írta: Mi tart vissza Valika? Mosogatni, takarítani, pelenkát cserélni gyerek és magatehetelen öreg alatt 50+ évesen is lehet még nyelvtudás nélkül is. Feltételezem, hogy többért, mint az itthoni béred.


Azért van ennek némi diszkrét bája... :lol:
Hangya

írta: Ha nem tudnátok...
TI ilyeneket nem tesztek, az a TI ügyetek...


Mivé lennénk nélküled...? :lol: