MINDENNAPI ESET.


..Itt állok a hosszú sorban.
Az emberek kifejezéstelen arccal
merednek maguk elé.
Beletörődtek a sorsukba.
Az ellenállásuk megtört.
A félelem dermedt csendjét
a különítményi írnok éles
hangja hasítja ketté.
Nevek és nevezettek.
A pecsétes írás leadja az embert.
Borzalom!! A levegőben érezni a
vész hideg, sistergő feszültségét.
A szólítottak eltűnnek.
Az ajtó szigorú csattanással zárul .
Bent megkezdődik a "beavatkozás"!!
Semmi sem szűrődik ki.
Az illetékesek némán dolgoznak.
Kint ismét a rettegés rezzenéstelen, néma letargiája tart
mindenkit a hatalmában.
Nincs hatással már rájuk semmi
A sor, mint egy élő szalámi, szemlátomást fogyatkozik…
A kitántorgók hamuszín arca
mindent elárul. A vég vergődését személytelenül
vonszolják magukkal.
Többen véreznek, és a padokra rogynak.
Iszonyat!!!!
Az idő könyörtelenül megy,… megy,
érzéketlen lassúsággal…
......És most az írnok szabvány hangja
határozott szakaszt vág ismét az időbe….
……………………………………….
!!!.....Szólítanak ! ! ! !
……Búcsúzom..................


nebőledneR a letévréV
cnereF.[/size]
Nagyon hatásos!!! :wink:
Gratulálok! Ágota
cron