Elfelejtettünk olvasni….

Be kell, hogy valljam én is kevés időt töltök a könyvek társaságában, pedig olvasni jó. Természetesen a társaságot is én választom ki.

Egy ideje megfogadtam, hogy nem múlik el nap olvasás nélkül, ha kevés időm van akkor csak pár oldal vagy gondolat.

Olvastatok Márait ? Ismeritek a Füveskönyvet ?

Nem is tudom, melyik részletet válasszam, talán kezdem a legelején, az ajánlással.


Ajánlás

Ezt a könyvet ajánlom Senecának, mert arra tanított, hogy erkölcs nélkül nincs ember. És Epiktétosznak, mert megtanított arra, mi van hatalmunkban. És Marcus Aureliusnak, aki megtanulta Epiktétosztól, mi az, ami hatalmunkban
van – és türelmes volt. És Montaigne-nak, mert jókedvű
volt és nem törődött vele, mi lesz művével a halál után. És a sztoikusoknak általában, akik megvigasztaltak, mikor nem volt vigasz a földön, és megtanítottak, hogy ne féljek a haláltól, sem a rabszolgaságtól, sem a szegénységtől, sem a betegségektől. És
egy-két férfinak, akik barátaim voltak és igaz férfiak. És egy-két nőnek.


És persze, ha szívesebben hallgatjátok, hisz közben pogácsát is lehet gyúrni, akkor küldök egy linket is, ahol nagyon sok részlet megtalálható.

https://www.youtube.com/watch?v=xciieZnQA1I


Márai a Szeretetről.JPG



Ma este már nem sok időm maradt az olvasásra, de azért levettem a polcról József Attilát.
Ez egy nagyon régi Cserépfalvi kiadás és nem tartalom jegyzék van benne, hanem kereső.
Nem tudom mikor jelent meg, lapjai már sárgák és töredeznek.

Egyik kedvencemmel kezdtem és persze nem tudom letenni………..megunhatatlan.

Olvassátok és hallgassátok.

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.



http://www.youtube.com/watch?v=4N37HFnDjqs


József Attila.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
    Ha szereted József Attila műveit, talán szívesen olvasod majd a nővére, Jolán által írt életrajzát is. 
Nekem nagyon tetszett.   

Szintén a Cserépfalvi Kiadónál jelent meg először, hogy aztán ne is adják ki újra, csak 1989-ben.  

Nagyon érdekes a testvér szemével látni a költőt, az életüket, olvasni édesanyjukról, J. A. betegségéről, és azokról az erőfeszítésekről, amiket tettek érte a nővérei. Tényszerű és személyes.  Több versének keletkezését is elmeséli, és  ír elmagányosodásáról, kudarcba fulladt szerelmeiről, álláskereséseiről és a balatonszárszói tragédiáról is.     

Kép 


  Szeretettel ajánlom olvasásra mindenkinek. Nem száraz életrajz, hanem olvasmányos írás a nővér szemével, József Jolán kiváló stílusában.


     
Köszönöm Emma, hogy felhívtad rá a figyelmem. Nincs meg, de biztos szakítok rá időt, hogy elolvassam.

Kellemes estét,

Judit
Örülnék majd, ha elmesélnéd, hogy tetszett.

 


Juli, igazad van ez is gyönyörű

http://www.youtube.com/watch?v=8vU0C3eqlKk


KÉSEI SIRATÓ
Harminchat fokos lázban égek mindig
s te nem ápolsz, anyám.
Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik,
kinyujtóztál a halál oldalán.
Lágy őszi tájból és sok kedves nőből
próbállak összeállitani téged;
de nem futja, már látom, az időből,
a tömény tűz eléget.

Utoljára Szabadszállásra mentem,
a hadak vége volt
s ez összekuszálódott Budapesten
kenyér nélkül, üresen állt a bolt.
A vonattetőn hasaltam keresztben,
hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;
neked, én konok, csirkét is szereztem
s te már seholse voltál.

Tőlem elvetted, kukacoknak adtad
édes emlőd s magad.
Vigasztaltad fiad és pirongattad
s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad.
Levesem hütötted, fujtad, kavartad,
mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem!
Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad -
félrevezettél engem.

Ettelek volna meg!... Te vacsorádat
hoztad el - kértem én?
Mért görbitetted mosásnak a hátad?
Hogy egyengesd egy láda fenekén?
Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer!
Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:
haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel
s mindent elrontsz, te árnyék!

Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő,
ki csal és hiteget!
Suttyomban elhagytad szerelmeidből
jajongva szült, eleven hitedet.
Cigány vagy! Amit adtál hizelegve,
mind visszaloptad az utolsó órán!
A gyereknek kél káromkodni kedve -
nem hallod, mama? Szólj rám!

Világosodik lassacskán az elmém,
a legenda oda.
A gyermek, aki csügg anyja szerelmén,
észreveszi, hogy milyen ostoba.
Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni.


Kései sirató.jpg
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
Egy kis "társkeresős" olvasnivaló :)


Karinthy Frigyes: Éden


A fullasztó hőségben lefordult, földnek szegeződött a páfrány dárdalevele - meddig szem látott, a leperzselt füvek alól sziksó fehérlett kopaszon, könyörtelenül.

Ez már a harmadik holdtölte volt - és semmi remény! még csak a sakálok se jártak most erre: - a folyóparton napok óta bűzlött immár az éhen pusztult sárkány kinyújtott döge - feje a vízbe lógott, szárnyai szétterültek, hosszú farka egy fekete meteorkő köré csavarodott.

Ádám óvatosan kúszott lefelé a kivájt sziklacsatornán. Minden nagyobb csusszanásnál fájdalmasan felnyikkant, felsebzett karja fájt még, vértől összegubancolódott szőre beleakadt a kiálló gyökerekbe.

Megállt, körülnézett, sárga szemekkel fájdalmasan... Bozontos, kusza szakállából félig szétmorzsolt zsurló törmelékei kandikáltak elő - reggel fanyalodott rá, hogy megkóstolja -, de nem volt se íze, se bűze, hamar abbahagyta ezt is. Önmagához nem mert nyúlni többé a fogával - nagyon jól emlékezett az éles fájdalomra, amitől csaknem lefordult a fáról, mikor mohón a karjába harapott - pedig a vér íze jó volt, meleg és sós és csiklandozó.

De hát hiába - mióta eltűnt az égről a kettős Fényesség, melynek ragyogásában életének tudatára ébredt, nem volt nyugta többé. Pedig hiszen ő akarta, hogy eltűnjön, behunyta a szemét, makacskodott. Ha békében tudott volna maradni, most is ott lebeghetne, ég és föld között, a datolyafa kinyújtott ágán - ugyan mi ütött belé, hogy át kell dobnia magát arra a másik, szomszédos fára, aminek ismeretlen gyümölcse úgy megbabonázta? Azóta érzi ezt az elviselhetetlen erőfeszítést - testének, minden porcikájának ezt a félelmes rögeszméjét, hogy valamit magához ragadni, összemorzsolni, önmagába gyömöszölni - hogy ki kell tátania fején a tátongó nyílást és valamivel, akármivel, betömni - vagy ha nem, belülről kirántani valamit a melléből vagy az oldalából.

Igen - ez így volt -, ez a kínzó valami sarkallta most is, hogy a békés hegytetőről lefelé igyekezzék, lefelé. Valamit találni, amihez tátongó szájával odakapna - belecsattintaná az éles, kemény kis csontok kettős fogóját, amik a szájában vannak - szétmarcangolná darabokra, és elsüllyesztené a belsejében, miközben a kicsorduló pirosság - már tudta, hogy a mozgó élők belsejében ilyen meleg, piros folyadék van - kétoldalt lecsurogna. Homályosan emlékezett rá, mikor támadt benne először ez a kívánás - látott ilyet, akkor a szomszéd fa alatt a sárkánytorkában tűnt el így, vonagló görcsök közt, egy párduc csíkos teste.

És a visszaidéződő képre Ádám állkapcsai remegni kezdtek - száját nyitogatta, és nyelte a nyálát és lihegett.

A tüskebokor alatt, pár lépésnyire tőle, ott gubbasztott Éva.

Ott gubbasztott már akkor, mikor Ádám átugrott a gránátalmafára - akkor meghökkenve elinalt, elbújt -, ő előbb került oda, le is tépte a gyümölcsöt, de nem volt bátorsága megvédeni birtokát. Annyi bizonyos, hogy tudott Ádámról, mielőtt Ádám látta volna őt - tudott róla, emlékezett rá, ő is látta a sárkány és párduc közt lezajlott szörnyűséges és gyönyörűséges jelenést -, és képzeletében ő már határozottan Ádámmal kötötte össze a kínzó vágyat, ami megmaradt benne azóta - ami először sarkallta, hogy letépje a gránátalmafa kerek gyümölcsét.

Most itt voltak, szemtől szembe - Ádám a sziklacsatorna végében, Éva a bokor alatt, összehúzódva.

Most is Éva látta meg először.

Hátrálva, fészkelődve igyekezett még jobban elrejtőzni. De szemét nem vette le a közeledőről. Ő is lihegett és remegve nyitogatta száját - óvatosabban, mint a másik -, ő ismerte az arcát, látta a folyóban.

Ádámot a recsegő ágak tették figyelmessé. Elbámult, magához hasonlót pillantva meg - aztán, mint a mennykőcsapás, úgy érte a teljesülés lehetőségének felismerése. Visszahúzódott maga is - egy szívdobbanásnyit tartott az egész.

Egy szívdobbanásnyit.

Aztán - a következő szívdobbanásra, egy és ugyanabban a pillanatban ugrottak egymásra - elvakultan, vérködbe borult szemekkel, mindketten megfeledkezve róla, hogy a másik is ugrani fog... A szájuk tátva volt - tátott szájukban az összecsattanni készülő fogsorok... megharapni, széttépni, megenni...

És így történt, hogy a két száj egymásra tapadt s megszületett az Első Csók - és lőn este és reggel, a nyolcadik nap.

:)
De jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!
Jaaaaaj de jó ismét olvasni!!!!!!!
Köszönöm Nektek!!!!!!!
Szeretettel: Feri
33 KIHAGY6ATLAN könyv - ez az oldal címe, amelyet szeretettel ajánlok mindenkinek:

 http://www.kihagyhatatlan.hu/temak/konyv/?o=rep&p=$1


 Sok-sok kedvencem van itt.
 Nemcsak az beszédes, hogy melyik könyv hány pontot kapott, hanem az is, hogy hányan szavaztak rá. 49 alkotás van versenyben, most is lehet szavazni. Az imént én is feljebb "tornásztam" néhány szívem csücske könyvet.  :oops:

Vezet Rejtőtől a Piszkos Fred, a kapitány. Szerintem a 338 szavazó kilencven százaléka el tudná fejből mondani az első oldalt...   :wink:
Az igazából meglepett, hogy a Száz év magány 2. helyen áll, de aztán szinte rögtön követi a Száll a kakukk fészkére és Orwell 1984-e.

 A legtöbben a Tüskevárra voksoltak - talán ez sem véletlen.

 Jó bogarászást !
   
Igen, olvasni jó!
Most éppen a NapsütötteToscana-t olvasom újra Frances Mayes-től, mert most vettem meg a regény 3. kötetét, a Mindennapok Toscana-ban címűt, s mivel évekkel ezelőtt olvastam az első két kötetet, most újra kezdtem. Ha ezt a könyvet olvasom, valami hihetetlen nyugalmat érzek, s szinte látom magam előtt a toszkán szőlő dombokat, és a kedves kis olasz városokat, a reggeli nyüzsgést a piacon, a péknél, majd a kis csevejt a kávézók teraszán. Magam előtt látom a napsütötte, romjaiból feltámadó villát, a Bramasole-t, (jelentése napra vágyó)a kertjében a hatalmas olajfákkal, a kis veteményessel, és a csodaszép virágokkal…..

Ha pedig nagyon szomorú vagyok, mindig egy verses kötetet emelek le a polcról.
Sok kedvencem van, mert a magyar líra nagyon gazdag, de most mégis egy hölgyet említenék, a leghíresebb angol költőnőt a 19.sz.-ból….talán ismeritek? Elisabeth Barrett-Browning.
A költőnő élete is kész regény. Kislány korában súlyos beteg lesz, és attól kezdve ágyhoz kötött.39 éves amikor megismeri a nagy angol költőt Robert Browning-ot. Egymás ba szeretnek.
Ezt a csodálatos szonett fűzért kettőjük szerelme ihlette.
A kötet címe: Portugál szonettek.
Az én kedvencem a 32. szonett.

Megesküdtél: szeretsz - s fölkelt a nap,
S a holdat lestem, széjjel bontja-e,
Mit oly rohanvást szőtt a vágy keze,
Hogy félve kérdtem: állandó marad?
Gyorsan gyúló szív gyorsan is lohad,
Ezt gondoltam, s hogy miért is kellene
Szívednek szívem, ez a tört zene,
E rozzant brácsa, melyet fölragad,
Egy nagy dalos s majd haraggal tele,
Hogy hamis hang zavarta odacsap.....
Nem magamat sértettem így – a Te
Erőidet, hisz mester-ujj alatt
Rossz húrnak is zeng bűvös kelleme –
Csak mozdul és már kincset ont a nagy.

Remélem nektek is tetszik?
Íris
Helló, igen , olvasni nagyon jó! Gyermekkoromban az ajándék mindig könyv volt, és rendszeres látogatója voltam a felnőtt könyvtárnak anyukám nevén. Iris, annyira jó, hogy Elisabeth Barreth-Browningot említed! Egyik kedvenc könyvem volt az életrajzi regénye. Kertész Erzsébet anno rengeteg híres asszony életét írta meg regény formában, ezeket nagyon szerettem. És a versek... az örök szerelem. Mindig találok olyan verset, ami éppen illik a hangulatomhoz. Szerencsére nem kell messzire menni érte, és már a neten is elérhető bármelyik. Utóbbinak azért örülök, mert időnként motoszkál bennem egy-egy verssor és nem mindig jut eszembe, hogy ki írta. Ilyenkor elég rákeresni és ismét egymásra találunk: a vers és én. Jó volt ismét felidézni a régi téli estéket egy könyvvel, vagy nyári délutánokat, mikor kiültem a parkba a legújabb szerzeményemmel... :) Kár, hogy manapság kevesebb idő jut erre, pedig remek elfoglaltság. Jó lenne, ha kicsit nagyobb népszerűségnek örvendene, de egyre több embert látok a járműveken olvasni, és ez igazán jó jel.
Üdv: M. 
Szia Márti,

látom a téma Téged is megihletett, s megszólalásra késztetett.
Igen én is olvastam annak idején, kislány koromban, a Kertész Erzsébet regényt az életéről (azt hiszem csíkos könyvek sorozat volt?)Azután amikor fiatalasszony koromban megláttam egy könyvesboltban az előbb emlegetett verses kötetét,megvettem.Én is sokat vagyok a neten-sajnos-de, valahogy a könyveket jobban szeretem kézbe venni, megérinteni...még néha meg is simogatom.Jó érzés még a tudat is, hogy kedvenc könyveim itt sorakoznak a polcon, s bármikor levehetem őket onnan.
Lehet, hogy ez butaság, maradiság,és talán abból az időből ered amikor olyan nagy kincs volt egy könyv, kölcsön kellett kérni, s ha nagyon tetszett, olyan nehéz volt a végén visszaadni.


Üdv., Íris
A csíkos lányregényekről jutott eszembe:

 
Világosan emlékszem arra a nyárra, amikor megszerettem az olvasást.

Harmadikos voltam az általánosban, és egyvégtében dolgozó szüleim falura adtak egy ismerős családhoz afféle városi vendéggyereknek, aki amúgy is soványka, vékonyka, jól jön hát neki egy kis friss falusi levegő. Nálam 3-4 évvel idősebb lányuk volt, hamar összebarátkoztunk, és én megdöbbenéssel vegyes csodálattal figyeltem, hogy falja a könyveket. Sehogyse értettem, mit eszik rajtuk.
Azután egyszer valahogy a kezembe nyomta Charlotte Brontë A lowodi árva címen kiadott kötetét ( Jane Eyre), pontosabban úgy emlékszem, annak egy kissé egyszerűsített változatát a pöttyös sorozatban. Alig haladtam vele, néha nem is értettem, aztán egyszerre csak megtörtént a csoda. Valahogy nem bírtam többé letenni.
Hamarabb olvastam Rejtőt mint Fekete Istvánt, aztán jött A három testőr Dumas-tól, az indiánregények, Agatha Christie Tíz kicsi négere - és tényleg féltem, nem is kicsit. :roll:

.. és aztán sok-sok jó könyv ... 

 
  
10 éves lehettem, amikor apámtól kaptam egy könyvet. Homérosz: Odüsszeia prózai feldolgozása volt, amit gyerekeknek adtak ki. Ez volt, a kötelező olvasmányokon kívül, az első könyv, amit olvastam.
Miután elolvastam és mert nagyon tetszett, valóságosan faltam a könyveket.
Gárdonyi, Rejtő, Asimov, Bates, Passuth, Bulgakov, Merle és a nagy kedvenc ifjú koromban, Hemingway.
Ez a Odüsszeia a mai napig itt van a könyvespolcomon.
Sajnos nem tudtam átadni a fiamnak az olvasás szeretetét. 
ARJ – egy tenyérnyi zsebkönyv címe. Három nagy költőnk nevének kezdőbetűi. Válogatás a verseikből. Mintegy harminc éve állandó helye van az ágyam fölötti apró könyvespolcon. És gyakran a táskámban is ott lapul. Mint a gyorsétkezde, hogy gyorsan csillapítsuk az éhséget. A teljes életműveket mégsem cipelhetem magammal. S rajtam még nem győzött a digitális könyv.

TN6_1111002691406.jpg

Egy-egy vers mindhárom költőtől. Miről? Hát férfiról és nőről. Három különböző életkorból. Az egyik egy fiatalkori rím nélküli "együgyű" vers a vágyakozásról. A másik is egy együgyű ének, a boldog házasságról. A harmadik az érett férfi érett verse, illetve annak alig ismert feldolgozása egy nagyon ismert előadóval.

JA: Együgyű ének
Fiatalember, húszesztendős, velem egyidős
Szép szeretőjét nagyon szereti
Ugy szereti, épp mind medrét a folyó, amelyikben a halak is lebúnak az
iszapba, ha elfáradtak
Csak símogatja és nagyon szereti
Ha virágot kap, mind odaadja, a kenyeret is odaadja, nem szegi meg maga
Fölolvassa neki az újságot, megvárja, amíg elalszik, aztán elalszik ő is
Tüzet rakni is segít és fütyörészve vágja föl a fát
Ha volna szeretőm, én is nagyon szeretném
Éppen mint a medrét a folyó.

RM: Együgyű ének a feleségről
Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép
s hajában egy kis álmos szőke folt
csipogva szól, mint egy riadt veréb.
A vén villanyzsinór is felrikolt,
sodorja lomha testét már felé
s minden kering, jegyezni sem birom.
Most érkezett, egész nap messze járt,
kezében egy nagy mákvirágszirom
s elűzi azzal tőlem a halált.

AE: Biztató a szerelemhez
Olyan közeli a Halál
S olyan nagyszerü győzni rajta.
https://www.youtube.com/watch?v=-hJhT79ZTAY
(zeneszerző: Novák János)
A hozzászóláshoz csatolt képeket csak a regisztrált tagok láthatják.
cron