A ragaszkodás...

A ragaszkodás magasztosabb a szerelemnél, ragaszkodni valakihez annyit jelent, elfogadni az adott személyt olyannak, amilyen és mégis szeretni, hozzánk tartozónak érezni, részévé válni és ő az én részemmé. Tudni hagyni repülni, és érezni, hogy minden repülés után hozzád visszatér! Ha te repülsz, tudod, hogy figyel, fél, visszavár ! Ragaszkodni annyi, mint két, ezer és ezer láthatatlan szállal összekötött lélek. A ragaszkodás türelmes, csendes, örök. A szerelem jön is megy is, a szeretet elhalványul, megkopik, felejt, de a ragaszkodás az idő haladtával erősödik, törhetetlenné válik. S ha mégis törik, két lélek, két szív, két ember hal bele!
Kedves Veronika!

A ragaszkodás gondolata az emberek tudatában manapság nem divat. Gondolom, hogy általában sohasem divat kérdése volt. Általában a ragaszkodás az ember nehéz időszakában jelentkező szép emberi erény. Európában szerencsére több mint 65 év óta kiterjedt háború nem volt. Az emberek nagy része nem kényszerült kitartásra a másik, jobb időszakban választott emberhez való ragaszkodáshoz. Manapság nem tekintünk általában együtt érző szívvel azokra, akik bár változtathatnának nehéz helyzetükön, de inkább kitartanak a másik ember mellett, annak nehéz helyzetében. Ilyen esetek manapság is előfordulnak. Ilyen eset lehet a betegség okozta nehéz helyzet. A beteg gyereknek az erőt meghaladó mértékű ápolása, nevelése, pusztán életben tartása is. Ezek mind jellemet próbára tevő nehéz helyzetek. 

Ma már egyre ritkábban előforduló emberi erény a ragaszkodás. Az emberek sokszor inkább a társadalom segítségét remélik.

Az emberek érintettség hiányában nem szívesen foglalkoznak ezzel a gondolattal. Az eddig el nem érhető, de vágyott egyéni érvényesüléssel, a boldogság elérésével annál inkább foglalkoznak.                                                                                             

Üdvözlettel: Zoltán Belmonte 
Kedves Veronika!

Ma olvasgattam a fórumokat és a te írásod nem megy ki a fejemből.
A ragaszkodást én nem gondolom ma már pozitív szónak.
De ha nem megy ki a fejemből, akkor biztos van vele dolgom.
Vagy rosszul értelmezem és ez miatt van tőle rossz érzésem vagy...
Kedves Veronika!
Nagyon szép témát választottál.Mindenszava igaz.Sajnos a mai világba ez a fogalom már nem sokat jelent.Tisztelet a kivételnek a mai fiatalok között is van érzelmes,ézékeny lélek.
 Néztem a pofiloldalad jó lenne levelezni,de nem látok email-címet.Sok hasonlóság van az édeklődésikörünkbe.
Üdv:Zsuzsa 
veronika írta: A ragaszkodás...

A ragaszkodás magasztosabb a szerelemnél, ragaszkodni valakihez annyit jelent, elfogadni az adott személyt olyannak, amilyen és mégis szeretni, hozzánk tartozónak érezni, részévé válni és ő az én részemmé. Tudni hagyni repülni, és érezni, hogy minden repülés után hozzád visszatér! Ha te repülsz, tudod, hogy figyel, fél, visszavár ! Ragaszkodni annyi, mint két, ezer és ezer láthatatlan szállal összekötött lélek. A ragaszkodás türelmes, csendes, örök. A szerelem jön is megy is, a szeretet elhalványul, megkopik, felejt, de a ragaszkodás az idő haladtával erősödik, törhetetlenné válik. S ha mégis törik, két lélek, két szív, két ember hal bele!


Nagyon szép ez az írás!
A mögötte lévő gondolatok is azok.
Mondhatnám -profánul -, ehhez nagyon jó  stilisztikai gyakorlat kell.
Akkor akár ez egy vers is lehetne.

Az emberek szeretnek álmodozni.
Én hiszek az emberek között működő szeretetben, olykor a szerelemben is. (Idősödő szubjektumként a szerelmeim emléke több, a realitása fogyóban.)

Amit írtál az önmagunkat is átadó, odaadó ragaszkodáshoz, én mégis megtaláltam, az Istenben.
Ha hisszük a Teremtőt, elfogadjuk, minden-minden, ami történik világunkban, az Ő akarat szerinti,
akkor lehet ragaszkodásunk olyan erős, vagy még azt is meghaladó, amit írtál. 
veronika írta: A ragaszkodás...

A ragaszkodás magasztosabb a szerelemnél, ragaszkodni valakihez annyit jelent, elfogadni az adott személyt olyannak, amilyen és mégis szeretni, hozzánk tartozónak érezni, részévé válni és ő az én részemmé. Tudni hagyni repülni, és érezni, hogy minden repülés után hozzád visszatér! Ha te repülsz, tudod, hogy figyel, fél, visszavár ! Ragaszkodni annyi, mint két, ezer és ezer láthatatlan szállal összekötött lélek. A ragaszkodás türelmes, csendes, örök. A szerelem jön is megy is, a szeretet elhalványul, megkopik, felejt, de a ragaszkodás az idő haladtával erősödik, törhetetlenné válik. S ha mégis törik, két lélek, két szív, két ember hal bele!


Szervusz,

A fenti sorokat gondolom innen vetted , mert nem a sajátjaid , illetve azért a neten sok helyen megtalálható:

https://www.facebook.com/Mindenegybenbl ... =1&theater

A ragaszkodásról nekem más a véleményem.
A ragaszkodás szerintem ego. Vannak akik annyiira ragaszkodnak a másik emberhez, hogy az már a birtoklás, rátelepedés fogalmát is kimeríti. Aki ragaszkodik , az nem ad szabadságot sem magának, sem a másiknak.
Sosem szabad elfelejteni , hogy minden csak átmenetileg a "miénk", vagyis semmi sem.
Az életünkkel addig rendelkezhetünk, amíg erre van lehetőségünk. Így aztán aki ragaszkodik például az életéhez, az nem nem dohányzik,iszik, kábítószerezik, az vigyáz az egészségére,

Ám sokan ragaszkodnak a káros szokásaikhoz is, például dohányzáshoz, a mértéktelen evéshez.
Aki ragaszkodik, az nem képes az elengedésre.
Ilyen lehet egy kapzsi ember, ilyen lehet valaki, aki nem érti meg,hogy egy adott kapcsolatnak vége.

Amit Te más gondolataként idetettél az szerintem nem állja meg a helyét.
Egy párkapcsolatban persze "ragaszkodunk" a másikhoz, de ez rossz szó.
Inkább meg kell élni, azért minden megtenni, de ennyi.
A ragaszkodás nálam is inkább negatív töltetű mint pozitív. Emberi kapcsolatainkban nem ragaszkodni kell hanem szeretni, törődni, tisztelni. A ragaszkodás legtöbbször csak az egyik félnek jó a másiknak inkább teher.
Nem csak a jóhoz ragaszkodunk, sokszor a rosszhoz is, a berögzött szokásainkhoz amivel saját magunknak is ártunk. Ragaszkodunk kényelemből, lustaságból, irígységből, mert nem tudunk valamitől, valakitől elszakadni, megválni, elengedni. Mert nem vagyunk nyitottak az újra a változásra.